A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20930/2018/5. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 84. §, 324. §, 349. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 174. §, 190. §, 267. §] Bírók: Gyuris Judit, Hőbl Katalin, Szabó Csilla

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.930/2018/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Bakkné dr. Gaál Éva Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő 1 címe, ügyintéző: Bakkné dr. Gaál Éva ügyvéd) és a Kövesdi és Csákvári Ügyvédi Iroda felperesi jogi képviselő 2 címe, ügyintéző: dr. Kövesdi Zoltán ügyvéd) által képviselt felperes nevefelperes címe) felperesnek - a dr. Lakárdy Bernadett ügyész által képviselt I.rendű alperes neve(1055 Budapest, Markó utca 16.) I. rendű és az Országos Bírósági Hivatal (1363 Budapest, Pf.: 24., ügyintéző: dr. Érsek Emese bíró) által képviselt II.rendű alperes neve(1055 Budapest, Thököly út 97-101.) II. rendű alperesek ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2018. június 14. napján meghozott 36.P.22.331/2017/36. számú ítélete ellen felperes 38. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 640.000 (hatszáznegyvenezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében az emberi méltósága, személyi szabadsága, becsülete megsértése, valamint az alperesek egyenlő bánásmód követelményét sértő magatartása miatt az alpereseket egyetemlegesen 8.000.000 forint nem vagyoni kára és ennek 2005. augusztus 16-tól számított kamata megfizetésére kérte kötelezni az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. § (1) bekezdése alapján.

A követelése ténybeli alapjaként az ellene folyamatban volt büntetőeljárás elhúzódását jelölte meg. Előadta, hogy a vele szemben folyt büntetőeljárásban az alperesek a vád tárgyává tett bűncselekmény büntethetőségének elévülését nem vizsgálták. Az I. rendű alperes ezzel a mulasztásával megsértette az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 174.§ (1) bekezdés d) és a 190. § (1) bekezdés e) pontját, míg a II. rendű alperes a 267. § (1) bekezdés c) pontját, valamint mindkét alperes megsértette az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Egyezmény (Római Egyezmény) 3. cikke szerinti megalázó bánásmód tilalmát, a 6. cikk szerinti tisztességes tárgyaláshoz való jogát, a 8. cikk szerinti magánélet háborítatlanságához való jogát, valamint a 14. cikk szerinti megkülönböztetés tilalmát.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték hivatkozva a kártérítési felelősség szükségképpeni feltételeinek hiányára, továbbá arra, hogy a felperes a sérelmeit csak általánosságban jelölte meg. Az I. rendű alperes a követelés elévülését is állította.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek személyenként 150.000 forint perköltséget, míg az államnak külön felhívásra 480.000 forint illetéket.

Ítéletének indokolásában idézte a Ptk. 349. § (1) és (3), valamint a 339. § (1) bekezdését, majd elsődlegesen az I. rendű alperes elévülési kifogását vizsgálta. Rögzítette, hogy a vádiratot az ügyészség 2005. szeptember 26-án nyújtotta be, mely cselekménnyel a nyomozás megszüntetésével kapcsolatos eljárási rendelkezési jogosultsága megszűnt, és az elévülési idő az I. rendű alperessel szemben megkezdődött. Idézte a Ptk. 324. § (1), a 325. § (1), a 326. § (1) és (2) és a 327. § (1) bekezdését. Megállapította, hogy a megismételt büntetőeljárásban hozott ítélettel szembeni fellebbezéseket a másodfokú bíróság 2016. február 12-én elbírálta, addig az elévülés nyugodott, tehát ettől számítva egy év állt a felperes rendelkezésére a követelés érvényesítésére. A felperes azonban a keresetlevelet ezt követően 2017. április 13-án nyújtotta be, így a követelése az I. rendű alperessel szemben elévült.

Az érvényesített jog érdemi vizsgálata során rámutatott arra, hogy a felperes állításával szemben mindkét alperes vizsgálta a vád tárgyává tett bűncselekmény büntethetőségének elévülését, így sem a vádhatóság, sem a bíróság nem tanúsított jogellenes magatartást ami a felperesnek személyi jogsérelmet okozhatott volna. Rámutatott arra is, hogy a Római Egyezmény rendelkezései az egyezményben részes országok bíróságai előtt az egyedi jogvitákban közvetlen igényérvényesítési lehetőséget nem teremtenek. A büntetőeljárás indokolatlan elhúzódásával okozott nem vagyoni hátrány kiküszöbölése iránti igényt valamely személyhez fűződő jog megsértésének igazolása alapozhatja meg. Az eljárás ésszerű időt meghaladó elhúzódása önmagában személyhez fűződő jogot nem sért.

Az elsőfokú bíróság nem tartotta alaposnak a felperes hátrányos megkülönböztetésre történő hivatkozását sem. Kifejtette, hogy a 2003. évi CXXV. törvény 8. §-a felsorolja azokat a védett tulajdonságokat, amelyek megsértése miatt részesül valaki kedvezőtlenebb helyzetbe, mint amelyben más összehasonlító helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. Azon tény, hogy a városi ügyészség az eljárások adatait mérlegelve 2005-ben két büntetőeljárást megszüntetett elévülés miatt, míg a felperessel szemben vádiratot nyújtott be, hátrányos megkülönböztetésként nem értékelhető.

A felperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének teljesítését, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte.

Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékként felhívott tényeket nem megfelelően értékelte, azokat figyelmen kívül hagyta, illetve azokból téves következtetéseket vont le, az alkalmazandó jogszabályokat tévesen állapította meg, azokat nem megfelelően értékelte, ezért ítélete jogszabálysértő. Az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatait, jogi okfejtését fenntartotta, kiemelve, hogy az elévülés vizsgálatának elmaradása kirívó jogszabálysértés, mivel büntethetőséget megszüntető okról van szó. Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését a nem vagyoni kár mértékének igazolását célzó bizonyítás lefolytatása érdekében kérte.