A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20930/2018/5. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 84. §, 324. §, 349. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 174. §, 190. §, 267. §] Bírók: Gyuris Judit, Hőbl Katalin, Szabó Csilla

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22331/2017/36., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20930/2018/5.*, 3109/2020. (V. 8.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.930/2018/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Bakkné dr. Gaál Éva Ügyvédi Iroda (felperesi jogi képviselő 1 címe, ügyintéző: Bakkné dr. Gaál Éva ügyvéd) és a Kövesdi és Csákvári Ügyvédi Iroda felperesi jogi képviselő 2 címe, ügyintéző: dr. Kövesdi Zoltán ügyvéd) által képviselt felperes nevefelperes címe) felperesnek - a dr. Lakárdy Bernadett ügyész által képviselt I.rendű alperes neve(1055 Budapest, Markó utca 16.) I. rendű és az Országos Bírósági Hivatal (1363 Budapest, Pf.: 24., ügyintéző: dr. Érsek Emese bíró) által képviselt II.rendű alperes neve(1055 Budapest, Thököly út 97-101.) II. rendű alperesek ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2018. június 14. napján meghozott 36.P.22.331/2017/36. számú ítélete ellen felperes 38. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 640.000 (hatszáznegyvenezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében az emberi méltósága, személyi szabadsága, becsülete megsértése, valamint az alperesek egyenlő bánásmód követelményét sértő magatartása miatt az alpereseket egyetemlegesen 8.000.000 forint nem vagyoni kára és ennek 2005. augusztus 16-tól számított kamata megfizetésére kérte kötelezni az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. § (1) bekezdése alapján.

A követelése ténybeli alapjaként az ellene folyamatban volt büntetőeljárás elhúzódását jelölte meg. Előadta, hogy a vele szemben folyt büntetőeljárásban az alperesek a vád tárgyává tett bűncselekmény büntethetőségének elévülését nem vizsgálták. Az I. rendű alperes ezzel a mulasztásával megsértette az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 174.§ (1) bekezdés d) és a 190. § (1) bekezdés e) pontját, míg a II. rendű alperes a 267. § (1) bekezdés c) pontját, valamint mindkét alperes megsértette az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Egyezmény (Római Egyezmény) 3. cikke szerinti megalázó bánásmód tilalmát, a 6. cikk szerinti tisztességes tárgyaláshoz való jogát, a 8. cikk szerinti magánélet háborítatlanságához való jogát, valamint a 14. cikk szerinti megkülönböztetés tilalmát.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték hivatkozva a kártérítési felelősség szükségképpeni feltételeinek hiányára, továbbá arra, hogy a felperes a sérelmeit csak általánosságban jelölte meg. Az I. rendű alperes a követelés elévülését is állította.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek személyenként 150.000 forint perköltséget, míg az államnak külön felhívásra 480.000 forint illetéket.

Ítéletének indokolásában idézte a Ptk. 349. § (1) és (3), valamint a 339. § (1) bekezdését, majd elsődlegesen az I. rendű alperes elévülési kifogását vizsgálta. Rögzítette, hogy a vádiratot az ügyészség 2005. szeptember 26-án nyújtotta be, mely cselekménnyel a nyomozás megszüntetésével kapcsolatos eljárási rendelkezési jogosultsága megszűnt, és az elévülési idő az I. rendű alperessel szemben megkezdődött. Idézte a Ptk. 324. § (1), a 325. § (1), a 326. § (1) és (2) és a 327. § (1) bekezdését. Megállapította, hogy a megismételt büntetőeljárásban hozott ítélettel szembeni fellebbezéseket a másodfokú bíróság 2016. február 12-én elbírálta, addig az elévülés nyugodott, tehát ettől számítva egy év állt a felperes rendelkezésére a követelés érvényesítésére. A felperes azonban a keresetlevelet ezt követően 2017. április 13-án nyújtotta be, így a követelése az I. rendű alperessel szemben elévült.

Az érvényesített jog érdemi vizsgálata során rámutatott arra, hogy a felperes állításával szemben mindkét alperes vizsgálta a vád tárgyává tett bűncselekmény büntethetőségének elévülését, így sem a vádhatóság, sem a bíróság nem tanúsított jogellenes magatartást ami a felperesnek személyi jogsérelmet okozhatott volna. Rámutatott arra is, hogy a Római Egyezmény rendelkezései az egyezményben részes országok bíróságai előtt az egyedi jogvitákban közvetlen igényérvényesítési lehetőséget nem teremtenek. A büntetőeljárás indokolatlan elhúzódásával okozott nem vagyoni hátrány kiküszöbölése iránti igényt valamely személyhez fűződő jog megsértésének igazolása alapozhatja meg. Az eljárás ésszerű időt meghaladó elhúzódása önmagában személyhez fűződő jogot nem sért.