A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21443/2010/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 210. §, 236. §, 237. §, 540. §, 548. §, 567. §] Bírók: Lente Sándor, Molnár Ambrus, Németh László

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.443/2010/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Holló Márta Terézia ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Chiorean Gabriella jogtanácsos által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. július 8. napján meghozott, 40.P.25.883/2009/17. számú ítélete ellen, a felperes részéről 18. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes a 2009. április 4. napján bekövetkezett biztosítási eseménnyel összefüggésben biztosítási szolgáltatás nyújtására köteles a ... kötvényszámú, ... ... ... ... feltételei szerint.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2007. április 29. napján .... biztosítási ajánlatot tett az alperesnek, amelyet az alperes biztosítási ügynöke vett fel. Az ajánlatban a biztosított 420 m² alapterületű melléképület, a biztosított tulajdonaként került megjelölésre. Az ajánlatot a felperes aláírta. Az ajánlat alapján az alperes 2007. május 11. napján kötvényt bocsátott ki. Ezután 2009. április 4. napján szándékos gyújtogatás miatt a biztosított épületben tűzkár keletkezett, annak tetőszerkezete leégett. Az alperes a biztosítási szolgáltatást megtagadta.

A felperes keresetében 15.560.983 Ft biztosítási szolgáltatás és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a biztosítási szerződés alapján.

Az alperes ellenkérelmében azért kérte a kereset elutasítását, mert kifogás útján megtámadta a biztosítási szerződést. Álláspontja szerint a biztosított vagyontárgy tulajdonosa személye tekintetében a szerződés megkötésekor tévedésben volt, amelyet a felperes felismert, illetve fel kellett ismernie. Ez a tévedése a kockázatviselés mértékére kihatott, de a perbeli szerződést a szabályzat tilalma miatt gazdálkodó szervezettel nem is köthette volna meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a felperest perköltségfizetésre kötelezte és rendelkezett a le nem rótt kereseti illeték viseléséről. A perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, a kihallgatott tanúk vallomásának mérlegelésével úgy foglalt állást, hogy az alperes üzletkötőjét a felperes nem tájékoztatta arról a körülményről, miszerint az ingatlannak nem ő, hanem a családi betéti társaság a tulajdonosa. Az elsőfokú bíróság a szerződésnek a Ptk. 236. § (3) bekezdése szerint kifogás formájában előterjesztett megtámadást megengedhetőnek találta. Úgy foglalt állást, hogy az alperesnek az ingatlan tulajdonviszonyai tekintetében fennálló tévedése lényeges körülményre irányult, ezért a Ptk. 210. § (1) bekezdésére alapított megtámadás megalapozott volt. Emiatt a biztosítási szerződés érvénytelenségét állapította meg. Rámutatott, hogy az eredeti állapot helyreállítása körében a Ptk. 237. §-a alapján nem kellett intézkednie, mivel az alperes a teljes biztosítási díjat átutalta a felperes képviselőjének.

Az ítélet megváltoztatása, a kereset teljesítése iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést. Az első fokú határozatot a biztosítási szerződés érvénytelenségének megállapítása miatt támadta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló tanúvallomásokat tévesen értékelte, figyelmen kívül hagyta, miszerint az alperes üzletkötőjének - a vele szemben fennálló megtérítési igényre figyelemmel - fokozottabb érdekeltsége fűződik a per eldöntéséhez, mint a felperes házastársának. Emellett rámutatott az üzletkötő vallomásának azon részleteire, amelyek az ügynök jelentős szakmai hiányosságaira utalnak. Mindezekből levont következtetése szerint nem lehetett erre a vallomásra alapozni a tényállást.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés részben megalapozott.

Az elsőfokú bíróság a keresetet azért utasította el, mert megalapozottnak találta az alperes tévedésre alapított érvénytelenségi kifogását. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság döntését a bizonyítékok értékelése miatt támadta.