A Fővárosi Ítélőtábla Bf.143/2011/9. számú határozata zsarolás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 71. §, 83. §, 323. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §] Bírók: Bartkó Levente, Rédei Géza, Vincze Piroska

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.819/2010/19., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.143/2011/9.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

1.Bf.143/2011/9.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2013. év március hó 26. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A zsarolás bűntette miatt I. r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 5.B.819/2010/19. számú ítéletét II. r. vádlottal szemben megváltoztatja és őt megrovásban részesíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletet a II. r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Bíróság 5.B.819/2010/19. számú - 2011. év február hó 17. napján kihirdetett - ítéletével a II. r. vádlott bűnösségét 2 rb. zsarolás bűntettében, mint bűnsegéd [Btk. 323. § (1) és (2) bekezdés b) pontja] állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Az elsőfokú bíróság a sértettek polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasította.

A kihirdetett ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg II. r. vádlott az ok megjelölése nélkül, védője pedig felmentés végett jelentett be fellebbezést.

Az I. r. vádlottal szemben az ítélet első fokon jogerőre emelkedett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.370/2011. számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Az ügyészség álláspontja szerint a Fővárosi Bíróság az eljárása során a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartva, kellő alapossággal folytatta le az eljárását, és ítéleti tényállását hibamentesen állapította meg. A tényállás annyival egészítendő ki, hogy I. r. vádlott a tárgyaláson kártérítésként 300.000 forintot adott át 1. sértettnek. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett, a felmentést célzó védelmi fellebbezés, amely a mérlegeléssel megállapított tényállást, a bizonyítékok mikénti értékelésén keresztül sérelmezi, megalapozott tényállás mellett a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethet. A II. r. vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű és a jogi minősítés is törvényes. A Fővárosi Bíróság helyesen vette számba és súlyuknak megfelelően értékelte a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A II. r. vádlott védője bejelentett fellebbezésének írásbeli indokolását benyújtotta a Fővárosi Ítélőtáblához. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás II. r. vádlott bűnösségét megalapozó részében iratellenes és minden ténybeli alapot nélkülöz, ebből kifolyólag az elsőfokú ítélet II. r. vádlott tekintetében megalapozatlan és törvénysértő. Az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna valamennyi, a vádlott terhére és javára szóló bizonyítékokat, értékelnie kellett volna az egyes vallomásokat, és a vallomásokat össze kellett volna vetnie a további más bizonyítékokkal is. Indokolása során külön ki kellett volna térnie a vádlotti védekezés lényeges elemeire, és arra, hogy azzal szemben milyen tények alapján, mely bizonyítékokat fogadott el és állapította meg a II. r. vádlott terhére a bűncselekményt. Az elsőfokú bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a bűnösségének kizárását megalapozó bizonyítékokat, nem foglalkozott a sértetti vallomásokban felmerülő önellentmondásokkal. Nem foglalkozott azzal a körülménnyel, hogy az I. r. vádlott bizonyítottan ugyanolyan bűncselekményt követett el II. r. vádlottal szemben, mint a sértettek sérelmére, és olyan kijelentést adott II. r. vádlott szájába, amely igazoltan nem hangzott el. Hangsúlyozta, hogy a sértettek ugyanakkor saját rokonaiknak, akiknek tanúkénti kihallgatására szintén sor került sem beszéltek arról, hogy I. r. vádlotton kívül bárki más, így II. r. vádlott szerepet játszott volna a bűncselekmény elkövetésében. A vád nem bizonyította, hogy II. r. vádlott tudott volna arról, hogy I. r. vádlott a sértetteket gyilkossággal fenyegette. Mindezek alapján az elsőfokú ítélet megváltoztatását és II. r. vádlott felmentését, másodsorban az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását indítványozta.

A II. r. vádlott védője a nyilvános ülésen előadta, hogy az elsőfokú bíróság II. r. vádlottat érintően valamennyi bizonyítékot nem vont az értékelési körébe és mérlegelése ennek tükrében nem megfelelő. Nem vizsgálta az elsőfokú bíróság azt a körülményt, hogy a sértettek vallomásai önellentmondásosak voltak, az általuk elmondottak súlyával nem voltak tisztában. Az a körülmény, hogy II. r. vádlott időnként fültanúja volt a cselekményeknek, nem bizonyítja, hogy szándékegységben cselekedtek, megismételte, hogy I. r. vádlott II. r. vádlott sérelmére is elkövetett korábban erőszakos cselekményt. Elsődlegesen azt indítványozta, hogy az ítélőtábla változtassa meg az elsőfokú bíróság ítéletét és II. r. vádlottat mentse fel, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, harmadlagosan pedig a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta.

A II. r. vádlott az utolsó szó jogán elmondta, hogy nem érzi bűnösnek magát a terhére rótt bűncselekményben.

A bejelentett fellebbezés kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla az ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat betartva a vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálása szempontjából szükséges bizonyítékokat feltárta, eleget tett ügyfelderítési kötelezettségének. Az eljárási résztvevőkkel szemben a szükséges figyelmeztetések elhangzottak, s az arra adott válaszok is rögzítésre kerültek. A releváns okirati bizonyítékok felolvasása megtörtént.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítási anyagot értékelési körébe vonva, a bizonyítékokat egyenként és egymással is egybevetve mérlegelte, és e tevékenységéről számot is adott.

A II. r. vádlott tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, kizárólag az elsőfokú bíróság előtt tett érdemi vallomást, melyben valamennyi őt terhelő addigi vallomásokban elhangzottak - 1. és 2. sértettek - valóságtartamát vitatta. A II. r. vádlott tagadásával szemben az elsőfokú bíróság a történeti tényállást a meghallgatott tanúk, mindenekelőtt a sértettek e körben tett következetes vallomására alapította. Ezen bizonyítékokból egyértelműen megállapítható, hogy az I. r. vádlott volt az, aki a bűncselekményeket kitalálta és megvalósította, amely eseménysorba II. r. vádlott belekerült és ennek során I. r. cselekvőségéhez kapcsolódóan segítette fenntartani annak látszatát, hogy a sértettek fenyegetett helyzetben vannak. II. r. vádlott jelen volt olyan esetnél, amikor 1. sértett ékszereket adott be a BÁV fiókba és az azokért kapott pénzt átadta I. r. vádlottnak, valamint megerősítette a két sértettnek I. r. vádlott azon állítását, mely szerint 4. tanú veszélyes ember és a családja is olyan, akiktől okkal lehet tartani. Az a körülmény, hogy az akkor 19 éves II. r. vádlott tudatában a diákcsíny és a bűncselekmény elkövetése nem határolódott el egymástól az események lefolyásán és a bűncselekmény elkövetésének tényén nem változtat. Ugyanakkor 1. sértettet illetően - akivel nem vitatottan II. r. vádlott is gyakran találkozott ebben az időszakban illetve baráti kapcsolatot ápolt - olyan változások voltak az őt közelebbről ismerők számára tapasztalhatóak - feltűnő fogyása, állandósult rosszkedve - amelyek mindenki, így II. r. vádlott számára is nyilvánvalóvá tették a sértettet komoly, számára megoldhatatlannak tűnő lelki problémák nyomasztják. Önmagában már ez is ellentmond annak, hogy az I. r. vádlottal is napi kapcsolatban álló II. r. vádlott teljeséggel gyanútlan volt az események lefolyása során.