A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.130/2015/14. számú határozata illetmény (ILLETMÉNYKÜLÖNBÖZET) tárgyában. [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 66. §, 390/2012. (XII. 20.) Korm. rendelet 2. §] Bírók: Deutschné dr. Kupusz Ildikó, Strohmayer Péter, Szabópál Miklósné
Kapcsolódó határozatok:
*Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.130/2015/14.*, Szekszárdi Törvényszék Mf.20031/2016/6., Kúria Mfv.10143/2017/5., 3240/2018. (VII. 9.) AB végzés
***********
A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző jogtanácsos: Dr. Oláh Tamás; fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek- Dr. Klamár István jogtanácsos és Dr. Tóth Csaba jogi előadó által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen illetménykülönbözet megfizetése iránt indult perében a 2016. május 02. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette a következő
ítéletet:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
A felperes köteles 15 napon belül az alperesnek megfizetni 20.000,-Ft (azaz Húszezer forint) perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye a Szekszárdi Törvényszékhez, amelyet három egyező példányban a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon kell előterjeszteni.
Ha a fellebbezés a teljesítési határidő, a perköltség, továbbá az indokolás ellen irányul, valamint, ha a felek a fellebbezési tárgyalás kitűzéséig előterjesztett közös kérelem alapján tárgyalás megtartását nem kérik, a törvényszék a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el.
Indokolás:
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a becsatolt iratok, valamint az általa lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:
A felperes közalkalmazotti jogviszonyban áll az alperessel.
Havi illetménye 2013. január hó 1. napjától 2013. december hó 31. napjáig terjedő időszakban 130.400,-Ft volt, amelynek részét képezte a besorolás szerinti 93.800,-Ft garantált illetmény, a 36.600,-Ft összegű munkáltatói döntésen alapuló illetményrész (alperes neve ..... számú határozata).
Az alperes a 2014. év január hó 1. napi hatállyal a felperest a ..... számú határozatával átsorolta a D fizetési osztály 8. fizetési fokozatából a D fizetési osztály 9. fizetési fokozatába. A felperes havi illetménye összesen 139.400,-Ft összegben került megállapításra, amelynek részét képezte a 96.800,-Ft garantált illetmény, a 42.600,-Ft munkáltatói döntésen alapuló illetményrész.
2014. évben a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész 6.000,-Ft-tal emelkedett a 2013. évi felperesi illetményhez képest, amelyre az alperesnél a 2011. évben megkötött Kollektív Szerződés 153. pontja alapján került sor, miszerint amennyiben a közalkalmazott magasabb fizetési fokozatba lép, illetményét a Kjt. szerinti garantált illetményemelésen túl ki kell egészíteni a mindenkori pótlékalap 30%-ával.
2015. január hó 1. napi hatállyal az alperes a felperes számára a ..... határozatszámon közalkalmazotti jogviszonyban történő illetményváltozásról értesítést adott ki.
Az értesítésben foglaltak szerint a felperes havi illetménye 139.400,-Ft-ban került megállapításra, amelynek részét képezte a 96.800,-Ft bértábla szerinti garantált illetmény, valamint 25.200,-Ft garantált bérminimumra történő kiegészítés, továbbá a 17.400,-Ft munkáltatói döntésen alapuló illetményrész.
A felperes keresetében azt sérelmezte, hogy 2013. augusztus hó 1. napjától 2015. december hó 31. napjáig terjedő időszakban a garantált illetménye nem érte el a garantált bérminimumnak megfelelő összeget (2013. évben havi 114.000,-Ft, 2014. évben havi 118.000,-Ft, 2015. évben havi 122.000,-Ft). Sérelmezte a felperes azt is, hogy az alperesi kimutatás szerint a munkáltatói döntésen alapuló és a Kollektív Szerződésen alapuló illetményrész 2015. évre vonatkozóan teljes egészében eltűnt (..... sorszámú jegyzőkönyv 1. sz. melléklet 2. oldal 1. bekezdése).
Kifejtette a közalkalmazottak jogállásáról rendelkező 1992. évi XXXIII. évi törtvény (Kjt.) 66. § (7)-(10) bekezdésének felhívásával, hogy a munkáltató a garantált illetménynél magasabb összegben is megállapíthatja a közalkalmazott illetményét, azonban a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csak a Kjt.-ben meghatározottak szerint csökkenthető. A Kjt. 66. § (7), (8) bekezdésének együttes értelmezéséből következően mind a közalkalmazotti jogviszony fennállása alatt adott, mind a jogviszony létesítésekor megállapított munkáltatói illetménytöbblet utóbb kizárólag csak negatív eredményű minősítés alapján vonható el.
A Kjt. szerint is alkalmazandó Mt. 155. § rendelkezéseinek felhívásával a felperes arra is hivatkozott, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, annak csökkentéséről a 2015. év január hó 1. napját megelőző időszakban az alperes határozatot nem hozott, ezért a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésznek nevezett összeget ennek okán is a Kjt. 66. § (1) bekezdés szerinti garantált illetményen felül lett volna köteles biztosítani.
Kifejtette, hogy a Kúria Mfv.II.10.460/2015/10. számú ítéletének indoka, miszerint a Kjt. 66. § (7) és (8) bekezdéseiben foglaltaktól való eltérésre a jogszabály felhatalmazást nem ad, ezért a Kollektív Szerződésnek a három évenkénti előresorolás időpontjában történő automatikus illetmény emelés semmisségét megállapító rendelkezése téves. A Kollektív Szerződés hivatkozott rendelkezése nem a közalkalmazott garantált illetményét módosítja, hanem a munkáltató vállalása alapján történő további illetmény megfizetését. A felperes álláspontja szerint teljesen kiüresedne a Kollektív Szerződések jelentősége, ha a felek illetmény - de nem a garantált illetmény - jogcímén érvényesen nem rendelkezhetnének.
Sérelmezte a felperes azt is, hogy az alperes tévesen a munkáltatói döntésen alapuló illetmény jogcímén könyvelte a felperes számára a Kollektív Szerződésen alapuló illetményt, mert az nem a munkáltató döntésén alapul, azaz nem egyoldalú nyilatkozat, hanem a munkáltatónak a szakszervezettel kötött megállapodása alapján kétoldalú nyilatkozatnak minősül.
Másodlagosan a felperes a Kollektív Szerződés rendelkezésének érvénytelensége esetén az alperes ellen érvénytelenségből származó kár megtérítésére vonatkozóan terjesztett elő keresetet az Mt. 29. § - 30. §-ainak felhívásával.
Mindezek alapján a felperes 2013. augusztus hó 1. napjától 2015. május hó 31. napjáig bezárólag 461.400,-Ft, valamint 2015. december hó 31. napjáig havi 21.200,-Ft illetménykülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest annak késedelmi kamataival együtt.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az EBH2006. 1544. számú elvi határozat, valamint a Kúria Mfv.II.10.391/2015/4. számú ítéletének felhívásával az alperes azzal érvelt, hogy a felperesnek csak a garantált bérminimumra van alanyi jogosultsága, az önálló illetményelemekre nem, azt önállóan nem követelheti. Az alperes álláspontja szerint a garantált bérminimum a keresettel érintett időszak vonatkozásában csak a bértábla szerinti besorolás alapján megállapított összeg kiegészítésével volt elérhető. Az alperes ezt minden évben a munkáltatói döntésen alapuló részben annak megemelésével biztosította már a kereseti kérelmet megelőző időszakban is.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!