A Kúria Bfv.945/2017/15. számú precedensképes határozata adócsalás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 373. §, 416. §, 426. §, 427. §] Bírók: Csák Zsolt, Domonyai Alexa, Soós László

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Törvényszék B.153/2013/127., Szegedi Ítélőtábla Bf.590/2016/7., 3316/2017. (XI. 30.) AB végzés, *Kúria Bfv.945/2017/15.*

***********

KÚRIA

Bfv.I.945/2017/15.szám

A Kúria Budapesten, a 2018. év január hó 23. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt védője, valamint a III. rendű terhelt és a IV. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványokat elbírálva a Szolnoki Törvényszék 3.B.153/2013/127. számú és a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.590/2016/7. számú ítéletét II. rendű terheltre vonatkozó részében megváltoztatja,

1 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 276. §-ába ütköző, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége tekintetében az első- és másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és a büntetőeljárást megszünteti.

Egyebekben a II. rendű, III. rendű és IV. rendű terheltekre vonatkozó részében a megtámadott határozatokat hatályában fenntartja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Szolnoki Törvényszék a 2016. március 30. napján kihirdetett 3.B.153/2013/127. számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. § (1), (4) bekezdés], 2 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. § (1), (4) bekezdés], folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. törvény 276. §) és 2 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. törvény 276. §). Ezért halmazati büntetésül öt év börtönbüntetésre, öt év közügyektől eltiltásra és öt év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte.

III. rendű terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. § (1), (4) bekezdés], bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. § (1), (4) bekezdés], folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. törvény 276. §), bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. törvény 276. §). Ezért halmazati büntetésül négy év négy hónap börtönbüntetésre, öt év közügyektől eltiltásra és 5 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte.

IV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 310. § (1), (4) bekezdés], folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. törvény 276. §). Ezért halmazati büntetésül két év három hónap börtönbüntetésre, három év közügyektől eltiltásra és három év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte.

Rendelkezett a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költségről.

Az ellentétes irányú fellebbezések folytán eljárva a Szegedi Ítélőtábla a 2017. január 26. napján meghozott Bf.II.590/2016/7. számú ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, a II. rendű terhelt börtönbüntetését hat évre, a III. rendű terhelt börtönbüntetését öt év két hónapra súlyosította, emellett a II. rendű terheltet 600.000 forint pénzmellékbüntetésre is ítélte, rendelkezett a pénzmellékbüntetés átváltoztatásáról, valamint a vagyonelkobzásról és a bűnügyi költség viseléséről.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen a II. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában írt okból. Az indítványozó szerint a II. rendű terhelt az adócsalás törvényi tényállási elemeit nem valósította meg, mivel az irányadó tényállás szerint is a gazdasági társaság könyvelője volt az, aki az adóbevallást benyújtotta. Álláspontja szerint a magánokirat-hamisítás az adócsalás szükségszerű eszközcselekménye, emellett a magánokirat-hamisítás vétsége tekintetében a büntethetőség elévült. Az indítványozó szerint a vád a II. rendű terhelt tekintetében nem volt törvényes, mivel nem tartalmazta, hogy mely számlák lekönyveltetésével, mikor, hol és hogyan nyújtott segítséget, illetve az a tény sem szerepel a vádiratban, hogy a II. rendű terhelt jelentős tényre vonatkozóan valótlan tartalmú nyilatkozatot tett. Hivatkozott arra is, hogy a bíróságok indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért az ítéletek felülbírálatra alkalmatlanok, továbbá álláspontja szerint a II. rendű terheltre vonatkozóan a Btk. 2. § (1) bekezdése alapján nem az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény, hanem a - feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb rendelkezés okán - az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. törvény alkalmazása lett volna indokolt.

A III. rendű terhelt úgyszintén felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjában foglalt okokból.

Az indítványozó szerint a III. rendű terhelt terhére rótt magánokirat-hamisítás vétségének büntethetősége elévült, emellett álláspontja szerint a III. rendű terhelt ügyvezetői tisztségének megszűnése után az a tény, hogy az ő elektronikus kódjával nyújtották be az adóbevallásokat, nem alapozhatja meg felelősségét. Az adóbevallásokat a társaság könyvelője nyújtotta be, mely adóbevallásra ráhatással nem volt. Így cselekménye gondatlan, felmentésének lett volna helye. Az indítvány szerint a bíróságok indokolási kötelezettségüknek oly mértékben nem tettek eleget, hogy az ítéletek felülbírálatra alkalmatlanok. Az indítvány részletesen elemezte a bizonyítékokat, elsősorban a tanúvallomásokat, azokat összevetette a III. rendű terhelt védekezésével. Az indítványozó kifejtette, hogy a III. rendű terhelttel szemben kiszabott büntetés eltúlzottan súlyos, a belső arányosság követelményének sem felel meg.

A IV. rendű terhelt védője felülvizsgálati indítványában a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és c) pontjára alapítottan hivatkozott arra, hogy a magánokirat-hamisítás az adócsalás szükségszerű eszközcselekménye, a vád a IV. rendű terhelt esetében nem volt törvényes, mivel az a IV. rendű terhelt tekintetében célzatos magatartást nem rögzített. Sérelmezte, hogy a bizonyítékok puszta felsorolásán túlmenően a vádirat nem tartalmazott adatot arra, hogy mely bizonyíték mely cselekmény vagy részcselekmény bizonyítására szolgál. Az indítványozó álláspontja szerint a IV. rendű terhelt az adócsalás törvényi tényállási elemeit nem valósította meg, mivel az irányadó tényállás szerint a gazdasági társaság könyvelője volt az, aki a IV. rendű terhelt elektronikus kódjával az adóbevallást benyújtotta.

A Legfőbb Ügyészség a II. rendű, a III. rendű és a IV. rendű terheltek érdekében előterjesztett felülvizsgálati indítványt II. rendű terhelt kapcsán részben alaposnak, egyebekben - továbbá III. rendű, valamint IV. rendű terheltekre vonatkozóan - részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.