A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31862/2017/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (HELYI ADÓ ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 39. §, 52. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 97. §] Bíró: Hajdú Ágnes

ííííööáóéííÉőáÉőáFővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

24.K.31.862/2017/10.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

a dr. Magnoff Péter ügyvéd (cím.) által képviselt felperes neve (cím.) a dr. Bordás Vilmos ügyvéd (cím.) által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala (cím.) alperes ellen helyi adó ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság az alperes BP/1008/01104/3/2017. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a keresettel támadott részben akként változtatja meg, hogy a felperes terhére iparűzési adónemben 2012. évre 108.405.200,- forint, 2013. évre 95.568.978,- forint összegben megállapított adókülönbözetet törli.

A kereseti illeték a magyar állam terhén marad.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy az ítélet kézbesítésétől számított 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 2.000.000,- (kettőmillió) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperesi társaság 1991-ben alakult, fő tevékenységi köre édesség gyártása, a felperes édesipari termékek, instant italok, reggeliző pelyhek, állateledelek, csecsemőtápszerek, konyhai termékek, klinikai tápszerek gyártásával foglalkozik.

A felperes 2011. szeptember 28-án vállalkozási keretszerződést kötött a csomagolóanyagok gyártásával foglalkozó ...........-vel, majd 2012. július 12-én szállítási keretszerződést kötött a ...........-vel. A szerződések gazdasági tartalma megegyezett. A szerződések szerint a szállító a megrendelő eseti megrendelési igényei szerint a megrendelt csomagolóanyag előállítását és leszállítását díjazás ellenében a megrendelő utasításainak megfelelően vállalja. A nyomdai anyag szolgáltatása a megrendelő feladata, a nyomdai termékek elkészítése a megrendelő előzetes írásbeli specifikációjának megfelelően, a megrendelő jóváhagyásával, mintapéldány felhasználásával kerül előállításra. Az előállításhoz szükséges tárgyi eszközöket a szállító biztosítja, a munkavégzést a szállító szervezi meg. A szerződések a titoktartás és a szellemi tulajdon (védjegy, ipari minta, szerzői jog stb.) körében is rögzítették a felek megállapodását, mely szerint a felperes tulajdonát képező bármely szellemi tulajdont csak és kizárólag a felperes érdekében, a feladatok teljesítése idején, a feladatok teljesítéséhez szükséges mértékben a felperes által jóváhagyott módon használhatják.

Az ekként beszerzett csomagolóanyagok értékével a felperes anyagköltség jogcímén csökkentette az iparűzési adó alapját a 2012-2013. években.

A Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal Adó Főosztálya a 158/2015. számú megbízólevéllel helyi iparűzési adó- és pénzügyi ellenőrzést rendelt el a felperesnél az adó alapjának és összegének vonatkozásában iparűzési adónemben 2012. január 1. - 2013. december 31. évekre, az adóelőleg számítás vonatkozásában 2010. március 15-től a jegyzőkönyv keltéig, a pénzforgalmi teljesítés vonatkozásában elévülési időn belül a jegyzőkönyv keltéig, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 14. § (1) bekezdésében meghatározott adókötelezettségek vonatkozásában az ellenőrzés megkezdésének napjáig.

Az elsőfokú adóhatóság 2016. szeptember 15. napján kelt FPH001/8912-8/2016. számú határozatában a felperes terhére iparűzési adónemben 2012. évre 108.405.200,- forint, 2013. évre 95.568.978,- forint adókülönbözetet állapított meg. A megállapított adókülönbözetből keletkezett adóhiány után 2012. évben 19.696.800,- forint adóbírságot és 6.385.182,- forint késedelmi pótlékot, 2013. évben 2.763.476,- forint adóbírságot és 658.124,- forint késedelmi pótlékot állapított meg. A 2012. március 15. - 2016. június 22. évi helyi iparűzési adóelőleg számítás vonatkozásában megállapítást nem tett. A 2010. évi adóelőleg kiegészítés fizetési kötelezettség teljesítésének megállapításához való jog elévülését megállapította. A 2011., 2012., 2013., 2014., és 2015. évek adóelőleg kiegészítés fizetési kötelezettség teljesítése vonatkozásában megállapítást nem tett.

A határozat indokolása szerint a felperes a csomagolóanyagok legyártása, elkészítése vonatkozásában a szállítóitól szolgáltatást vásárolt, nem pedig termék beszerzésére került sor, függetlenül attól, hogy a csomagolóanyag végső megjelenési formája egy kézzel fogható dolog. A felperes a csomagolóanyag előállításához szükséges szolgáltatást vett igénybe, melynek keretében a szállító vállalkozások beszerezték az előállításhoz szükséges anyagokat, felszereléseket, berendezéseket, gépeket, és több példányban legyártották a felperes által megtervezett, meghatározott tartalmú és kinézetű csomagolóanyagokat. E folyamatban a szállítók tevékenysége csak egy részfolyamat volt, mivel a csomagolóanyag megtervezésének, elkészültének és felhasználásának teljes folyamatát a felperes szervezte. Nem vásárolhatott ezért a felperes készterméket, hiszen a késztermék elkészítésének kezdő és záró mozzanatát nem a gyártó/nyomda végezte. Ezért számviteli szempontból sem tekinthető készterméknek és mint szolgáltatás számolandó el. Az ellenőrzés során megállapításra került az is, hogy a felperes saját igényei szerint megtervezett, speciálisan az általa előállított termékekhez használható, meghatározott színű, feliratú, anyagú, logóval ellátott stb. csomagolóanyagok gyártását és leszállítását rendelte meg a szállítóitól. Ha az előállítandó termék jellemző jegyeit a megrendelő határozza meg, egyedi, sajátos igényei szerint, akkor a neki számlázott ellenérték egy szolgáltatás díja lesz, és a gyártó által felhasznált anyag költsége nem a megrendelőnél, hanem a szolgáltatást nyújtónál lesz anyagköltség. Hivatkozott a bírói joggyakorlatra is, mely szerint a sorozatgyártásban készített termékek értékesítésekor az ügylet termékátadásra irányul, míg az egyedi termékek gyártására irányuló kontraktus vállalkozási szerződésnek minősül. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) szerinti nettó árbevétel csökkentő vállalkozói teljesítés kizárólag az anyag jellegű szolgáltatáson belül az igénybe vett szolgáltatások között szerepelhet, ahhoz azonban, hogy ez igénybe vett szolgáltatásnak minősüljön, nincsenek meg a feltételei a felperes esetében. Mindezek alapján a felperes nem jogosult ezen tételekkel az iparűzési adó alapját csökkenteni, mivel a tárgyi gazdasági esemény igénybe vett szolgáltatásnak minősül, még abban az esetben is, ha a szolgáltatásnak van egy végterméke, mennyiségi egységre mérhető. Ez következik az Szt. 47. §-ának előírásából is, mely értelmében az igénybe vett szolgáltatásnak része a szolgáltatásnyújtás során felhasznált, esetleg a számlában külön tételben szereplő anyagok értéke is. A csomagolóanyag előállítása során felmerült anyagköltség, tekintettel arra, hogy az a szállítónál merül fel ténylegesen, a felperesnél költségként nem számolható el, a szolgáltatást igénybe vevő felperesnél az igénybe vett szolgáltatás értékeként a számlázott szolgáltatás teljes értékét kell elszámolni. A fentiek alapján az elsőfokú hatóság nem fogadta el a legyártott csomagolóanyagok értékét adóalapcsökkentő tételként, ezért az adóalap 2012. adóévben 13.612.209.597,- forinttal, 2013. adóévben 15.051.723.542,- forinttal nőtt. Az adóalap összegének megállapítása során a Htv. 39. § (1) bekezdésének 2011. november 30-tól és 2013. január 1-től hatályos állapotát alkalmazva járt el, figyelemmel a 38. § (4) és (5), valamint (7) bekezdésére, az 52. § 22. pont a) alpontjának 2011. november 30-tól és 2013. január 1-től hatályos rendelkezéseire, 37., 38. és 40. pontjára, továbbá a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 78. § (2) bekezdésére, a 3. § (7) bekezdés 1. pontjára, a 2011. január 1-től hatályos Htv. 52. § 36. pontjára, valamint ugyanezen szakasz 2011. november 30-tól hatályos állapotára. A megállapított adó mértéke vonatkozásában a Htv. 37. § (1) bekezdése, a 39. § (2) bekezdése és a 42/A. §-a szerint járt el. Az adóbírság és késedelmi pótlék körében az Art. 178. § 3. pontját, a 170. § (1) és a 165. § (1) bekezdését alkalmazta.