A Kúria Kfv.35302/2018/8. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 38. §, 52. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 3. §, 78. §] Bírók: Hajnal Péter, Huszárné dr. Oláh Éva, Sisák Péter

A határozat elvi tartalma:

A megrendelő igényei szerint megtervezett és kivitelezett, a megrendelő logóját, védjegyét, illetőleg egyéb hozzá köthető tájékoztató ábrákat magán hordozó csomagolóanyag nyomdai előállítása a helyi iparűzési adó szempontjából igénybe vett szolgáltatásnak minősül.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.302/2018/8.

A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter tanácselnök, dr. Sisák Péter előadó bíró, Huszárné Oláh Éva bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Lővercz, Magnoff és Temesi Ügyvédi Iroda - ügyintéző: dr. Magnoff Péter ügyvéd

Az alperes: alperes neve

Az alperes képviselője: dr. Bordás Vilmos ügyvéd

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.31.862/2017/10. számú ítélet

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.31.862/2017/10. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 3.000.000 (hárommillió) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint kereseti és 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal Adó Főosztálya (továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) helyi iparűzési adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést rendelt el a felperesnél, amely az adó alapjának és összegének vonatkozásában 2012. január 1. és 2013. december 31-ig, az adóelőleg módosítás vonatkozásában 2012. március 15-től a revíziós jegyzőkönyv keltéig terjedő időszakra terjedt ki. Az ellenőrzés során rögzítette, hogy az édesség gyártása fő tevékenységi körrel rendelkező felperes 2011. szeptember 28-án a D. Zrt.-vel, 2012. július 12-én a Z. Zrt.-vel kötött csomagolóanyagok szállítására keretszerződéseket. Ezek szerint a szállítók a felperes eseti megrendelései szerint a megrendelt csomagolóanyagok előállítását és leszállítását díjazás ellenében a felperes utasításainak megfelelően vállalták. A nyomdai anyag szolgáltatása a felperes feladata volt, a nyomdai termékek elkészítése a felperes előzetes írásbeli specifikációjának megfelelően a beszállítóké. A számlákon a csomagolóanyagok megnevezése, VTSZ száma, a rendelés száma és a gyártási költség szerepelt. Az így legyártott csomagolóanyagok értékével a felperes anyagköltség jogcímén csökkentette iparűzési adó alapját 2012-2013. években.

[2] Az elsőfokú adóhatóság álláspontja szerint a felperes az iparűzési adó alapját a számlák alapján nem volt jogosult anyagköltség címén csökkenteni, a számlákban foglalt gazdasági esemény igénybe vett szolgáltatásnak minősült. A szállító vállalkozások beszerezték az előállításhoz szükséges anyagokat, gépeket, berendezéseket és felszereléseket és több példányban legyártották a felperes által megtervezett, meghatározott tartalmú és kinézetű csomagolóanyagokat. Ezért a felperes szállítóitól szolgáltatást vásárolt, nem termékbeszerzésre került sor. Emiatt a 2016. szeptember 15-én kelt FPH001/8912-8/2016. számú határozatával iparűzési adó adónemben a felperes terhére 2012. évre 108.405.200 Ft, 2013. évre 98.568.978 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 2012. évben 65.656.000 Ft, 2013. évben pedig 13.817.378 Ft volt az adóhiány. Az adóhiány összegei után 2012. évre 19.696.800 Ft adóbírságot és 6.385.182 Ft késedelmi pótlékot, 2013. évre 2.763.476 Ft adóbírságot és 658.124 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az elsőfokú adóhatóság hivatkozott a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 38. § (4) (5) és (7) bekezdéseiben, az 52. § 22. pontjában, a 2011. november 30-tól és 2013. január 1-től hatályos 37., 38. és 40. pontjaiban foglaltakra, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Számv. tv.) 3. § (7) bekezdés 1. pontjára, 78. § (2) bekezdésére.

[3] A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes a 2017. március 14. napján kelt BP/1008/01104/3/2017. számú határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatának az adóbírságot és késedelmi pótlékot előíró rendelkezéseit megsemmisítette és e jogkövetkezmények megállapítása tekintetében az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Egyebekben a határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú adóhatóság a tényállást teljes körűen feltárta, azt a felperes által rendelkezésre bocsátott reprezentatív minta iratanyaga, illetőleg az általa a legyártott csomagolóanyag értékéről készített kimutatás és a revízió egyéb bizonyítékai figyelembevételével állapította meg. Rögzítette, hogy az elsőfokú adóhatóság helyesen állapította meg hogy a felperes és a szállítók között kötött szerződések nem termékek tulajdonjogának átruházásáról, hanem a szerződésekben foglalt meghatározott munka elvégzéséről, illetőleg a felperes részéről a szolgáltatás díjának megfizetéséről szólnak. A csomagolóanyag előállítása eredményeként keletkező és átadott anyagot önmagában értékesíteni nem lehetett, mert azt csak a terméken elhelyezett szellemi tulajdonjogokkal együtt minősült készterméknek, így annak előállítása ellenértékét (valójában a nyomdai szolgáltatás díját) anyagköltségként sem lehet elszámolni. A csomagolóanyagon feltüntetett védjegy és ipari minta a felperes tulajdonát képezte, e nélkül forgalomképes termékről nem lehet szó, azt a nyomda csak a felperes részére értékesíthette.

[4] Kifejtette, hogy a felperesnek az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 6. és 9. §-ában foglaltakra történt hivatkozása nem vehető figyelembe, mert egy-egy tevékenység minősítése és a fogalommeghatározás különböző jogszabályokban eltérhet egymástól.

[5] Az elsőfokú adóhatóság az FPH001/12022-2/2017. számú határozatával az adóhiány után a felperes terhére adóbírságot nem állapított meg, 2012. évre 4.570.917 Ft, 2013. évre pedig 382.269 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése