A Fővárosi Ítélőtábla Bf.250/2014/18. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette (JELENTŐS mennyiségre, KERESKEDÉSSEL elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 352. §, 372. §, 382. §] Bírók: Halász Etelka, Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.397/2013/131., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.250/2014/18.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.250/2014/18. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2015. év április hó 30. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A jelentős mennyiségre, kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2014. év június hó 25. napján kelt 28.B.397/2013/131. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményét az 1978. évi IV. törvény 282. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő visszaélés kábítószerrel bűntettének minősíti.

A büntetését 7 (hét) év fegyházbüntetésre enyhíti.

A feltételes szabadsággal kapcsolatos ítéleti rendelkezést mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

A másodfokú eljárásban felmerült összesen 470.794 (négyszázhetvenezer-hétszázkilencvennégy) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A vádlottat a Fővárosi Törvényszék a 2014. év június hó 25. napján kihirdetett 28.B.397/2013/131. számú ítéletével kábítószer kereskedelem bűntette (Btk. 176. § (1) bekezdés IV. fordulat 3. bekezdés) miatt 8 év fegyházbüntetésre ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a fegyházbüntetésből feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a kiszabott szabadságvesztés súlyosítása, továbbá a vádlott kiutasítása végett, a vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.396/2013/15. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a helyes, hiánytalan tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és a cselekményt is törvényesen minősítette. A számba vett bűnösségi körülményeket azonban - nézete szerint - az első fokú bíróság nem a súlyuknak megfelelően értékelte, amikor a bűncselekmény konkrét tárgyi súlya ellenére a büntetési tétel középmértékétől való nagyarányú eltéréssel állapította meg a szabadságvesztés tartamát, valamint kiutasításáról sem határozott. Erre figyelemmel a fegyházbüntetés lényeges tartamú súlyosítására, a vádlott Magyarország területéről történő kiutasítására, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A védő a nyilvános ülésen tartott perbeszédében bejelentett fellebbezését fenntartotta. A tényállást részben megalapozatlannak tartotta helytelen ténybeli következtetései miatt. Hiányolta annak megállapítását, hogy a kábítószer milyen módon került a vádlott lakásába, s azzal mi történt volna lefoglalás hiányában. Ezeket az adatokat az operatív nyomozati cselekmények ismerete hiányában nem lehetett megtudni. Nem vitatta a kábítószer lefoglalásának tényét, helyét és körülményeit, a heroin mennyiségére vonatkozó megállapításokat. Vitatta ugyanakkor a lakásban megtalált kábítószer vádlotthoz kötését azt is figyelembe véve, hogy a lakásban a vádlott házastársával élt együtt. Védence szavahihetőségét maga is megkérdőjelezhetőnek tartotta a vallomásoknak a megismert bizonyítékokhoz illeszkedő többszöri módosítása miatt. Álláspontja szerint azonban a nyilatkozatok változtatását a házastárs védelme is motiválhatta.

Kifejtette továbbá, hogy vádlottal együtt elfogott xy vallomása sem volt következetes, hiszen először magára vállalta a kábítószer lakásba szállítását, majd később ezt az előadást azzal az indokkal módosította, hogy a vádlott vette rá a bűnösséget vállaló nyilatkozattételre. Hangsúlyozta, hogy a vádlott szavahihetőségének megkérdőjelezése esetén xy vallomását is fenntartásokkal kell kezelni. A kábítószerhez nézete szerint legalább három személynek lehetett köze; a vádlottnak, xy, illetve a vádlott házastársának. Tisztázatlannak tartotta, hogy a vádlott Törökországból történt hazatérését követően kitől vette át a kábítószert. Érvelése szerint nem igazolható, hogy ő hozta volna Törökországból az országba a kábítószert. Azt sem sikerült feltárni az eljárás során, hogy a kábítószer hogyan került a cipős szekrénybe. Nem tartotta elfogadhatónak a rendőrségnek xy-él a csomag hiányára utaló megállapítását.

Felfogása szerint nem meggyőző az a rendőri nyilatkozat, hogy a helyszínen talált mérleget a rendőrök nem használták; nem zárható ki ugyanis, hogy azon a vádlotton kívül méréseket végzett xy, a vádlott házastársa, vagy a rendőrök. Hiányosságnak tekintette, hogy a helyszíni szemle jegyzőkönyvben elmaradt annak rögzítése, hogy a kábítószert a nyomozóhatóság milyen eszközzel mérte le. Nem találta megállapíthatónak a kábítószer vádlott által végrehajtott porciózását, így nézete szerint a kábítószer kereskedésre sincs kézzelfogható bizonyíték, következésképp a tényállás kereskedésre vonatkozó része megalapozatlan. Meglátása szerint nincs kizárva a más általi elkövetés lehetősége. Mivel a kábítószer ismeretlen körülmények között került a vádlott lakásába, így a vádlott javára történő mérlegeléssel legfeljebb a kábítószer birtoklására utaló következtetést tartotta megalapozottnak. Elsődlegesen védence felmentését, másodlagosan a kábítószer birtokolása alapján enyhébb minősítés megállapítását és a büntetés enyhítését kérte. Az ügyész súlyosítást célzó indítványát az időmúlásra figyelemmel méltánytalannak tartotta, hasonlóképpen a vádlott kiutasítását is indokolatlannak vélte arra is figyelemmel, hogy a vádlottnak magyar házastársa volt, Magyarországon vállalkozást folytatott, jövedelméből adót fizetett.

A másodfokú bíróság a védelmi fellebbezésnek a minősítés módosítására, illetve enyhítésre irányuló részét találta megalapozottnak, szemben az ügyész súlyosítást indítványozó álláspontjával.

A jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be. 348. § (1) bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Az eljárás tárgyát képező bűncselekmény elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat beszerezte, azokat egyenként és összességükben is a logika szabályainak megfelelően értékelte.

Az eljárási szabályok betartásának vizsgálata körében leszögezhető, hogy az elsőfokú bíróság nem sértett perrendi szabályt, amikor az elsőfokú tárgyalásra nem idézhető és írásban sem kihallgatható xy nyomozás során tett vallomását felolvasással tette a tárgyalás anyagává, amit bizonyítékként is értékelt.