A Kúria Kfv.35721/2017/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 2. §, (1) bek., 2003. évi XCII. törvény (Art.) 6/B. §, (1) bek., 97. §, (5) bek., 99. §, (2) bek.] Bírók: Gyurán Ildikó, Sperka Kálmán, Vitál-Eigner Beáta

A határozat elvi tartalma:

Ha az adózó adómentességre, adókedvezményre hivatkozik, akkor azt ő köteles bizonyítani az Art. 99. § (2) bekezdése alapján. Ezt a bizonyítási terhet nem lehet áthárítani az adóhatóságra a tényállás feltárási kötelezettségre hivatkozással.

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27156/2017/10., *Kúria Kfv.35721/2017/4.*

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.VI.35.721/2017/4.

A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Gyurán Ildikó előadó bíró, Dr. Vitál-Eigner Beáta bíró

A felperes: ()

A felperes képviselője: Dr. Mészáros István Sándor ügyvéd (fél címe)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága ()

Az alperes képviselője:jogtanácsos

A per tárgya: adóügyi közigazgatási határozat felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes

A felülvizsgálati kérelmek száma: 12.

Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2017. szeptember 8. napján kelt 4.K.27.156/2017/10. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.156/2017/10. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000,- (ötszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 565.600,- (ötszázhatvanötezer-hatszáz) forint kereseti és 942.700,- (kilencszáznegyvenkettőezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2015. július 9. és 2015. december 31. napja között a román illetőségű céggel kötött munkaerő-kölcsönzési keret megállapodás értelmében 54 fő munkaerőt kölcsönzött ki, a munkavállalók foglalkoztatása a felperes székhelyén történt.

[2] Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2015. augusztus 1. és 2015. december 30. napja közötti időszakra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 9.427.000,- forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, valamint 1.885.000,- forint adóbírságot, 147.000,- forint késedelmi pótlékot és 784.000,- forint mulasztási bírságot szabott ki.

[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. március 7-én kelt 2060622430 számú határozatával az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a kiszabott mulasztási bírságot törölte, az egyéb fizetési kötelezettségek megtartása mellett. Alperes határozatában kimondta, az 54 fő kölcsönzött munkavállaló után a kölcsönzés időtartama alatt felperesnek járulékbevallási és fizetési kötelezettsége keletkezett figyelemmel arra, hogy a munkavállalók Magyarországon minősülnek biztosítottnak. E körben felhívta a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK Európai Parlamenti és Tanácsi Rendelet (a továbbiakban: EK rendelet) 11-12. cikkét, a Magyar Köztársaság és között a szociális biztonságról szóló 2005. október 20-án aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló 2006. évi II. törvényt, valamint fenti egyezmény végrehajtására szolgáló igazgatási megállapodás kihirdetéséről szóló 256/2006. (XII.15.) Kormányrendeletet. Hangsúlyozta, a hivatkozott jogszabályok szerint egy magánszemély egy időben egy egyezményes államban minősülhet biztosítottnak. Főszabály szerint ez abban az államban valósul meg, amelynek területén a jövedelemszerző tevékenységet végzi. Amennyiben azonban a főszabálytól eltérően valaki egy állam jogszabályainak hatálya alatt marad biztosított, úgy azt az egyezményes állam az úgynevezett A1-es igazolás kiállításával kell igazolja. Figyelemmel azonban arra, hogy felperes ilyen igazolást nem csatolt és azt nyilatkozta, hogy azzal sem ő, sem a kölcsönbeadó nem rendelkezik, ezért az adóhatóság megállapította, hogy a munkavállalók romániai biztosítása nem igazolt, ennek értelmében belföldön minősülnek biztosítottnak.