A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27156/2017/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 338. §, 339. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 62. §, 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 24. §, 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 56/A. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. §, 72. §, Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (Koordinációs Rendelet) 11. cikk, 12. cikk, Az Európai Parlament és a Tanács 987/2009/EK rendelete 21. cikk, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Vörösné dr. Vilimszky Anna

A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság Dr. M.S. ügyvéd (................................) által képviselt S.GY. Kft. (........................................) felperesnek, dr. Sz.O. jogtanácsos által képviselt alperes nevea (......................................) alperes ellen, közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság az alperes 2017. március ... napján kelt, .......... számú másodfokú határozatát - az első fokon eljárt NAV Komárom-Esztergom Megyei Adó- és Vámigazgatósága 2016. október .... napján kelt, ........... számú elsőfokú határozatra kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 200 000 Ft (Kétszázezer 00/100 forint) összegű perköltséget.

A bíróság megállapítja, hogy az 565 620 Ft (Ötszázhatvanötezer-hatszázhúsz 00/100 forint) összegű feljegyzett eljárási illeték az Állam terhén marad.

Az ítélet jogerős, ellene további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A bírósá g a felperesi és alperesi képviselő írásbeli és a tárgyalásokon elhangzott szóbeli nyilatkozatai, valamint az előzményi iratok vizsgálata alapján az alábbi t é n y á l l á s t állapította meg.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Komárom-Esztergom Megyei Adó- és Vámigazgatósága Kiemelt Adóalanyok és Társas Vállalkozások Ellenőrzés Osztály 1. mint elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2015. augusztus 01-jétől 2015. december 31-éig terjedő időszakra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a következő adónemekben: személyi jövedelemadó, egészségbiztosítási alapot megillető bevételek, nyugdíjbiztosítási alapot megillető bevételek, egészségügyi hozzájárulás, szakképzési hozzájárulás, korkedvezmény-biztosítási járulék, egészségbiztosítás és munkaerő-piaci járulék (magánszemélyektől levont), magánszemélyt terhelő ekho, nyugdíj- vagy járulékfizetés felsőhatár túllépés esetén fizetendő ekho, EGT tagállamban biztosított személyektől levont ekho, szociális hozzájárulási adó, személyi jövedelemadó (magányszemélyektől levont), nyugdíjbiztosítási alapot megillető bevételek (magánszemélyektől levont) és kifizetőt terhelő ekho.

Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú adóhatóság a ........... iktatószámú határozatában a felperes terhére 9.427.000,-Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, szankcióként 1.885.000,-Ft adóbírságot és 147.000,-Ft késedelmi pótlékot szabott ki, továbbá 784.000,-Ft mulasztási bírságot írt elő.

A felperes a határozat ellen fellebbezést nyújtott be, amely alapján az alperes mint másodfokú adóhatóság a ........... iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a 784.000,- Ft összegű mulasztási bírságot törölte, az egyéb fizetési kötelezettségek változatlanul hagyása mellett.

Az alperesi határozat indokolása szerint a felperes a vizsgált időszakban a román illetőségű P.C. Srl cégtől munkaerő-kölcsönzési keretmegállapodás (a továbbiakban Megállapodás) keretében munkaerőt kölcsönzött, amely alapján 2015. július 09. napjától 2015. december 31. napjáig 54 fő munkaerő-kölcsönzésére került sor. A kölcsönzött munkavállalók foglalkoztatása a felperes székhelyén történt.

A Megállapodás alapján a kölcsönbeadó felelősségi körébe tartozik a kölcsönzött munkavállalók bérszámfejtésének és TB ügyintézésének teljes körű lebonyolítása. A kölcsönvevő (felperes) a kölcsönzött dolgozók után vállalkozási díjat fizet, amely tartalmazza a bruttó bért, a béren kívüli juttatásokat, az ezeket terhelő járulékokat és a vállalkozói díjat.

Az alperesi határozat indokolásában kifejtette, hogy annak megítélése, hogy a munkavállaló bérjövedelme melyik országban adóköteles, illetve hogy melyik országban minősül biztosítottnak, egymástól elváló adózási kérdések, és más jogszabályok hatálya alá esik. A személyi jövedelemadó vonatkozásában a Magyar Köztársaság és Románia között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén Bukarestben, 1993. szeptember 16-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1996. évi XCIX. törvény 16. cikke, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) rendelkezései irányadók. Az alperes szerint a Szja. tv. 24. § (3) bekezdése lehetőségként biztosítja azt, hogy egyéb feltételek fennállása esetén a kölcsönvevő teljesítse az adóelőleg-levonást és kifizetőként járjon el. Mivel a felperes nem élt ezen választással, így adóelőleg-levonási kötelezettsége nem lehetett, így az alperes az elsőfokú határozatban előírt, ehhez kapcsolódó megállapítást (mulasztási bírság kiszabását) törölte.

Az alperesi határozat indokolása szerint a biztosítási jogviszony tekintetében a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 883/2004/EK rendelet) 11-12. cikkei, annak végrehajtására kiadott 987/2009/EK rendelet, a Magyar Köztársaság és Románia között, a szociális biztonságról szóló, Bukarestben, 2005. október 20-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2006. évi II. törvény, valamint a Magyar Köztársaság és Románia között, a szociális biztonságról szóló Egyezmény végrehajtására szolgáló Igazgatási Megállapodás kihirdetéséről szóló 256/2006. (XII. 15.) Korm. rendelet előírásai irányadók. A jogszabályok szerint a magánszemély egy időben csak egy egyezményes államban minősülhet biztosítottnak. Főszabály szerint a magánszemély abban az államban minősül biztosítottnak, amelynek területén a jövedelemszerző tevékenységet végzi. E szabály alól kivételek léteznek, azonban a kivételek fennállását mindig az adott munkavállalóra külön-külön kell megvizsgálni. Amennyiben a magányszemély a főszabálytól eltérően az egyik állam jogszabályainak hatálya alatt marad biztosított, úgy azt az egyezményes állam az ún. A1-es igazolás kiállításával igazolja. Az igazolás kiállítására az adott ország társadalombiztosítási pénztára jogosult, a foglalkoztatás körülményeinek vizsgálata alapján. A felperes az adóhatósági eljárás során a kölcsönzött munkavállalók A1-es igazolásait nem tudta bemutatni, azt nyilatkozta, hogy azzal sem ő, sem a kölcsönbeadó nem rendelkezik. Az A1-es igazolások hiányában a munkavállalók esetében nem igazolt, hogy Romániában minősülnek biztosítottnak, így a Magyarország területén végzett jövedelemszerző tevékenységükre tekintettel belföldön minősülnek biztosítottnak, így a járulékfizetést is Magyarországon kell teljesíteni, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 56/A. § (4) bekezdés b) pontjában foglaltaknak megfelelően. Ennek alapján a felperesnek a kölcsönzött munkavállalók után a kölcsönzés időtartama alatt járulék bevallási és befizetési kötelezettsége keletkezett, amelyet nem teljesített.