A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.34074/2015/21. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 87. §, 92. §, 95. §, 97. §, 99. §, 108. §, 109. §, 130. §, 138. §] Bíró: Fábián Judit

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

20.K.34.074/2015/21.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Payrich Ügyvédi Iroda (cím.), dr. Payrich András ügyvéd által képviselt felperes neve (cím.) , a dr. Szabó Erzsébet jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (cím.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 944.300,- (kilencszáz-negyvennégyezer-háromszáz) forint eljárási illetéket az illetékügyi hatóság külön felhívására a Magyar Államnak fizessen meg.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessen meg 300.000,- (háromszázezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal ... (továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a felperes adózónál a .... számú megbízólevél alapján bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett 2006-tól 2010. évekre vonatkozóan személyi jövedelem adónemben. Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a 2006-2007. évekre vonatkozóan az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 164. § (1) bekezdése alapján az adómegállapításához való jog elévült. A felperes 2008. évi bevallását 865.200,- (nyolcszáz-hatvanötezer-kettőszáz) forint más nem önálló tevékenységből származó jövedelem vonatkozásában határidőben, a 2009-es évre vonatkozóan bevallást nem tett, majd a 2010. évi bevallását értékadat nélkül késedelmesen nyújtotta be.

Az elsőfokú eljárás során a revízió megállapította a bankszámlaadatok alapján, hogy a felperes a ... Bank Zrt.-nél vezetett ... számú számlájára a kft1 2009. évben összesen 2.600.000,- (kettőmillió-hatszázezer) forintot, 2010-ben pedig 2.216.500,- (kettőmillió-kettőszáz-tizenhatezer-ötszáz) forintot utalt. A felperes erre, mint adózó nem nyilatkozott, a kft1 végelszámolója pedig előadta, hogy a kapcsolatfelvétel nem jött létre a társaság képviselőjével, nem tud így eleget tenni a nyilatkozattételi felhívásnak. Mivel a kft1 adószáma 2011. augusztus 30-án törlésre került, így kapcsolódó vizsgálatot nem rendeltek el vele szemben.

A revízió ezen felül a bankszámlaadatok alapján megállapította, hogy a cég1 adózó a ... Bank Zrt.-nél vezetett ... számú számlájára a felperesnek 2009. évben összesen 4.380.430,- (négymillió-háromszáz-nyolcvanezer-négyszáz-harminc) forintot, a 2010. évben összesen pedig 5.820.120,- (ötmillió-nyolcszáz-húszezer-egyszáz-húsz) forint összegben utalt ... fontot (13.500 GBP és 18.000 GBP). A cég1-től érkezett utalások jogcímének megállapítása érdekében megkereséssel fordultak az ... adóhatóságához, melynek válasza szerint nem ismerik a felperest, így a kifizetés jogcímét sem tudták megnevezni. A felperes erre sem tett nyilatkozatot.

A revízió ellenőrzést folytatott le a kft2nél 2010. 03. hó 22-től 2010. 12. hó 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan és azt állapították meg, hogy a felperes részére a társaság bankszámlájáról ezen időszakban összesen 9.457.000,- (kilencmillió-négyszáz-ötvenhétezer) forint került kifizetésre. E körben a felperes 59 db összesen 10.718.537,- (tízmillió-hétszáz-tizennyolcezer-ötszáz-harminchét) forint értékű vevőként a kft2. nevére kiállított számlát csatolt, továbbá a társaság 8 db bérjegyzékét összesen 1.689.680,- (egymillió-hatszáz-nyolcvankilencezer-hatszáz-nyolcvan) forint bér kifizetéséről. E körben a revízió azt állapította meg, hogy ezek az iratok önmagukban csak azt igazolják, hogy a társaságnak ilyen jellegű költségei voltak és ilyen kifizetéseket teljesített, azt, hogy ezeket a kifizetéseket a társaság bankszámlájáról felvett pénzből finanszírozta a felperes nem került igazolásra és a felperes elszámolást sem tudott csatolni.

Mindezek alapján az elsőfokú hatóság a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Számtv.) 159. §, 165. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a.) pontja figyelembe vételével rögzítette, hogy nem került olyan dokumentum, nyilvántartás bemutatásra a felperes által, hogy a felvett készpénzt ténylegesen a társaság tevékenysége érdekében használta fel és azzal elszámolt a társaságok felé, ezért a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szjatv.) 1. § (3)-(4) bekezdés, 2. § (4) bekezdés, 4. § (1)-(2) bekezdés, 9. § (2) bekezdés a.) pontja és az Art. 95. § (3) bekezdés és 99. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy a fenti jövedelmek adómentességét a felperes nem igazolta, így ezeket az Szjatv. 28. § (1) bekezdése alapján egyéb jövedelemként vették figyelembe a 2009-es évre összesen 6.980.430,- (hatmillió-kilencszáz-nyolcvanezer-négyszáz-harminc) forint, a 2010. évre összesen 17.493.620,- (tizenhét-millió-négyszáz-kilencvenháromezer-hatszázhúsz) forint összegben.

Mindezekre figyelemmel az Art. 108. § - 109. §-ában foglaltak alapján megállapították, hogy a felperes bevételei nem nyújtottak kellő fedezetet a felmerült kiadásokra, így a becslés feltételei (aránytalanság) fennállnak és az elsőfokú revízió rögzítette, hogy figyelembe vették, mely szerint a felperes arra hivatkozott, hogy ingók értékesítéséből, gépjárművek, üzletrészek értékesítéséből származott jövedelme, saját bankszámláról és céges bankszámláról felvett pénzösszegekből készpénzes bevétele illetőleg jövedelme.

Az elsőfokú hatóság a KSH létminimum értékeit figyelembe véve állapította meg a felperes megélhetési kiadásait arra figyelemmel, hogy a felperes életvitele a rendelkezésre álló adatok alapján bizonyíthatóan nem a létminimum alatt volt, így a KSH létminimum értékét 2010. áprilisáig 1 aktív korú, azután 2 aktív korú felnőttre vetítve határozta meg a felperes feleségének nyilatkozata alapján, mert azt, hogy készpénzes megtakarítással rendelkezett, a felperes nem igazolta. Utaltak arra, hogy az Art. 109. § (3) bekezdésében foglaltak alapján nem vették figyelembe a készpénzes bevételként a felperes által hivatkozott külföldi jövedelmet, mert az ezeket igazoló iratokat nem csatolta be, másrészt az ... adóhatósága úgy nyilatkozott, hogy a felperest nem ismerik. Az alperesi elsőfokú hatóság nem fogadta el személy1 és a felperes között köttetett 2010. május 24-én létrejött kölcsönszerződésben foglalt 22.500.000,- (huszonkettő-millió-ötszázezer) forintra vonatkozó összeget, mert személy1 nyilatkozatában azt adta elő, hogy soha nem adott kölcsön a felperesnek és nem ő írta alá a megállapodást, bár együtt folytattak üzleti tevékenységet az ...ban. A felperes azt sem tudta igazolni, hogy hitelt kapott egy londoni cégtől. A revízió a 2008-as évre más nem önálló tevékenységből származó jövedelem és levont adóelőleg összegét elfogadva 1.250.663,- (egymillió-kettőszáz-ötvenezer-hatszáz-hatvanhárom) forint, 2009-re 4.254.490,- (négymillió-kettőszáz-ötvennégyezer-négyszáz-kilencven) forint, 2010-re a 78 százalékos szabály alkalmazásával 11.484.144,- (tizenegymillió-négyszáz-nyolcvannégyezer-egyszáz-negyvennégy) forint adókülönbözetet tárt fel, amit teljes egészében adóhiánynak minősített.