A Fővárosi Törvényszék K.30511/2011/17. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 17. §, 68. §, 69. §, 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) 91/E. § (1) bek., (2) bek., (6) bek.] Bíró: Rásóné dr. Sándor Júlia

Fővárosi Bíróság

22.K.30.511/2011/17.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság

a dr. Mihály Erzsébet ügyvéd(ügyvéd címe.)által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek a dr. Szalay Tamás ügyvéd(ügyvéd címe.)által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala Szociális és Gyámhivatal (1056 Budapest, Váci u. 62-64.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Megállapítja a bíróság, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán a kereseti illetéket a Magyar Állam viseli.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 30.000 (azaz: harmincezer) forint perköltséget.

Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A bíróság a rendelkezésére álló közigazgatási és peres iratok alapján a következő tényállást állapította meg:

A Közép-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala a 2010. március 25-én kelt 331/8/2010. számú védelembe vételt elrendelő határozatot megsemmisítette és a gyámhatóságot új eljárásra kötelezte. Az eljárás megismétlését az tette szükségessé, hogy az elsőfokú hatóság nem tisztázta megfelelően a tényállást, a gyermekek védelembe vételét megalapozó veszélyeztetettség fennállása kérdésében. Az indokolásban ismertetett útmutatásnak megfelelően az új eljárásban szakértő kirendelése útján a gyermekek pszichés állapotának átfogó vizsgálata alapján kell a tényállást tisztázni és dönteni a veszélyeztetettség kérdésében.

A megismételt eljárásban elrendelt pszichológiai szakértői vizsgálaton felperes nem jelent meg, 2010. július 14-én kelt bejelentése szerint egy eleve hazugságokon, rágalmakon, becsületsértő megállapításokon alapuló eljárással nem áll szándékában tovább terhelni gyermekeit, ezért bírósághoz fordul.

Az apa és a két gyermek vizsgálata alapján készített szakvéleményt szakértő 1 igazságügyi pszichológus szakértő, aki mindkét gyermek vonatkozásában szükségesnek tartotta a pszichoterápiás segítségnyújtást. Ezen álláspontját a szakértő személy 1. szorongásos tüneteinek rapszodikus hullámzó megjelenése miatt, továbbá azért tartotta szükségesnek, mert Személy 2-.nél is megjelentek a konfliktus forrásait mutató, jelzés értékű szomatikus tünetek.

A gyermekeket ellátó háziorvos, véleményét is beszerezte az elsőfokú hatóság, e szerint a gyermekek egészségi állapota koruknak megfelelő, bevizeléssel kapcsolatban a nephrológiai szűrővizsgálatok megtörténtek, ezek eredménye negatív, a bevizelés hátterében organikus ok nem áll fenn.

Felperes a védelembe vétel felülvizsgálati tárgyalásán kijelentette, hogy a "..." Gyermekjóléti Központtal nem hajlandó együttműködni, de mediátor segítségét igénybe veszi, ha az nem egy családterapeuta. Az anya szerint az újabb és újabb pszichológiai vizsgálatok nem tesznek jót a gyermekeknek.

Személy 3. oly módon nyilatkozott, hogy hajlandó a kompromisszumra és a gyermekorvos által leírt véleményben foglaltak ellenére biztos abban, hogy a gyermekek nem kapnak megfelelő orvosi ellátást.

A gyermekek iskolájának gyermekvédelmi felelőse, Személy 4. szerint a fiúk jól érzik magukat az iskolában, tanulmányi eredményük kitűnő, alsó tagozatban személy 1. lett az év tanulója. Személy 2. szorongásai az iskolában is láthatóak, a családgondozó szerint az édesanya veszélyezteti a gyermekeit az által, hogy nem biztosítja számukra a pszichoterápiát, nem viszi el őket vizsgálatokra, nem képes a belátásra és a kompromisszumra. A családgondozó a gyermekek átmeneti nevelésbe vételére tett javaslatot. Ez utóbbit a gyámhatóság nem tartotta indokoltnak, ezzel szemben a szülők közötti kompromisszum hiányára és szemléletkülönbözőségre utalva megállapította, hogy a két gyermek esetében a veszélyeztetettség változatlanul fennáll, az édesanya nevelésében és gondozásában azonban nincs olyan súlyos veszélyeztető tényező, mely az azonnali kiemelést indokolttá tenné.

Mindezen előzmények után Budapest Főváros XV. ker. Önkormányzat ármesteri Hivatal Jegyzője 2010. augusztus 4-én kelt 331/21/2010. számú határozatával személy 1. (2000. 08. 30.) és személy 2. (2002.06.05.) védelembe vételét fenntartotta.

Fenti határozat ellen felperes fellebbezést terjesztett elő, melyben vitatta a vele szemben tett megállapításokat, azzal, hogy a gondozási, nevelési feladatait megfelelően ellátja, a gyermekek érdekeit tartja szem előtt és a gyermekek nyugalma érdekében nem élt vagyonjogi igénnyel sem az apával szemben a házasság felbontása és járulékai iránti per során.

Másodfokú eljárása eredményeként Budapest Főváros KözigazgatásiHivatalának Szociális és Gyámhivatala 2010. október 27-én kelt 90 BP-75/2/2010. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint a védelembe vétel rendkívüli felülvizsgálatát a gyermekjóléti szolgálat kezdeményezte 2010. márciusában azzal, hogy a gyermekek és az édesanya előadása szerint Személy 2. gyakran bepisil éjjel. Ezzel kapcsolatban az orvos szervi okot nem állapított meg. A szakemberek szükségesnek tartották a pszichiátriai kivizsgálást, azonban ebben az anya nem volt hajlandó aktívan közreműködni. A tényállás szerint a két gyermeket ... Városi Bíróság 2010. március 18-án kelt 4.P.20775/2006/198. sz. ítéletével az anya gondozásába helyezte el.

A másodfokú hatóság döntésének indokolása szerint a megismételt eljárásban rendelkezésre álló szakértői vélemények egyértelműen alátámasztották mindkét szülő felelősségét abban, hogy a gyermekek veszélyeztetett helyzetbe kerültek, közöttük a konfliktus 2005 óta változó intenzitással, de folyamatosan fennáll, a gyermekek pszichés állapota segítséget igényel.

Nem volt egyértelmű adat arra vonatkozóan, hogy az apa, vagy az anya az, akinek magatartása a veszélyhelyzetet eredményezi, a viták és nézetkülönbségek során mindkét fél mereven ragaszkodik saját álláspontjához. Mivel pedig a gyermekek pszichés állapota folyamatos ellenőrzést, figyelmet igényel, melynek során a gyámhatósággal is együtt kell működni, a védelembe vétel fenntartását jogszerűnek és indokoltnak tartotta az alperesi hatóság.

Fenti döntés ellen a felperes kereset elő, melyben a Ket. 2. § (1), (2), (3) és (6) bekezdésének megsértésére hivatkozott. Az anya a határozat hatályon kívül ésével a gyermekek védelembevételének megszüntetését kérte a kiskorúak érdekében.

A bíróság a megszűnt Budapest Fővárosi Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatalát a perből elbocsátotta és megállapította, hogy az alperes jogutódja Budapest Főváros Kormányhivatala Szociális és Gyámhivatal.

A bíróság tájékoztatta személy 3. a beavatkozás lehetőségéről, aki az erre vonatkozó végzést és mellékleteit 2011. március 25-én szabályszerűen kézhez vette, az ügyben azonban nyilatkozatot nem tett.