A Kúria Kfv.39021/2012/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (GYÁMHATÓSÁGI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 206. §, 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 2. §, 68. §, 69. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 2. §, 50. §, 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) 84. §] Bírók: Bögös Fruzsina, Fehérné dr. Tóth Kincső, Rothermel Erika

A határozat elvi tartalma:

Gyámügyi határozat felülvizsgálata iránti perben a felperest terheli annak bizonyítása hogy - szemben az alperesi határozatban foglaltakkal - gyermekei veszélyeztetettsége már nem áll fenn, a védelembe vétel fenntartása nem indokolt.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.II.39.021/2012/6.szám

A Kúria a dr. Mihály Erzsébet ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szalay Tamás ügyvéd által képviselt Kormányhivatala Szociális és Gyámhivatala alperes ellen gyámhatósági ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perben a Fővárosi Bíróság 2011. október 20. napján kelt 22.K.30.511/2011/17. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 19. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Bíróság 22.K.30.511/2011/17. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes és férje között 2006-ban indult per gyermekeik, elhelyezésének eldöntésére. Az apa jelzése alapján 2008. évben kezdődött a gyámhatósági eljárás a gyermekek védelembe vétele érdekében, melynek eredményeképpen a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatal 2008. július 17. napján kelt B-91-17059/3/2008. számú határozatával a védelembe vételt elrendelte. A hatóságok ezt követően többször kezdeményezték a védelembe vétel rendkívüli felülvizsgálatát.

A gyermekeket a Városi Bíróság 2010. március 18. napján kelt számú ítéletével az anya gondozásában helyezte el. Ezzel egyidejűleg 2010. március 4. napján a Gyermekjóléti Szolgálat a védelembe vétel ismételt felülvizsgálatát kezdeményezte, melynek során szükségesnek tartották a gyermekek pszichiátria kivizsgálását, amely ellen az anya, a gyermek-elhelyezési per szakértői véleményére hivatkozva tiltakozott. Az elsőfokú gyámhatóság elrendelte a gyermekek igazságügyi szakértői vizsgálatát. A szakértői vélemény szerint továbbra is szükséges a gyermekek pszichoterápiás segítése. Az elsőfokú hatóság 2010. augusztus 4. napján kelt 331/21/2010. számú határozatával a védelembe vételt fenntartotta.

A másodfokon eljárt Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala Szociális és Gyámhivatala, az alperesi jogelőd 2010. október 27. napján kelt 90BP-75/2/2010. számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta.

A határozat indokolásában rögzítette, hogy mind a gyermek-elhelyezési perben, mind a hatósági eljárásban elkészült szakértői véleményeket figyelembe vette. A szakértői vélemények és a meghallgatottak nyilatkozatai alapján megállapította, hogy a szülők között változatlan intenzitással fennálló konfliktus eredményeképpen alakult ki a gyermekek pszichés helyzete, mely továbbra is segítséget igényel. Ezen túlmenően az anya elzárkózott a gyermekjóléti szolgálattal, illetve a gyámhatósággal való bármilyen együttműködéstől, ezért a folyamatos figyelem - mely a gyermekek érdeke -, csak a védelembe vétel fenntartásával biztosítható.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 68.§ (1) bekezdése alapján jogszerűen került sor a gyerekek védelembe vételének fenntartására, mert a szülő a veszélyeztetettséget megszüntetni nem tudta. Ezzel ellentétes álláspontját a felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben nem tudta alátámasztani. Önmagában az a tény, hogy a felperes számára kedvezőtlen döntés született nem bizonyíték arra, hogy a hatóságok jogsértő döntést hoztak, és az alperes nem tett eleget a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2.§ (1) bekezdésben megfogalmazott törvény előtti egyenlőség követelményének, vagy a Ket. 50.§-ában előírt tényállás tisztázási kötelezettségének. A gyámhatóság perbeli határozatát mérlegelési jogkörében eljárva hozta, a döntésből a mérlegelés szempontjai kitűnnek. A felperes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164.§ (1) bekezdése alapján rá háruló bizonyítási teher ellenére nem tudta az alperesi határozat jogsértő mivoltát bizonyítani.