83/B/1995. AB határozat
az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 21. § (3)-(6) bekezdése, és (8) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatára benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 21. § (4) és (5) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és e rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja, a (3), (6) és (8) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt pedig elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. §-a többek között a következő rendelkezéseket tartalmazza:
(1) Lakástulajdon szerzése esetén a visszterhes vagyonátruházás illeték alapja - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a lakástulajdon forgalmi értéke. Az illeték mértéke - lakásonként - 4 millió Ft-ig 2%, a forgalmi érték ezt meghaladó összege után 6%. Lakás résztulajdonának szerzése esetén a 4 millió Ft-nak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére alkalmazható a 2%-os illeték, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 6% illetéket kell fizetni.
(3) Lakástulajdonok egymás közötti cseréje esetén az illeték alapja az elcserélt ingatlanok - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete.
(4) Kettőnél több lakás tulajdonjogának egymás közötti cseréje esetén az illeték alapja az elcserélt legnagyobb és legkisebb - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékű ingatlanok értékkülönbözete.
(5) Lakástulajdon vásárlása esetén, ha a vevő másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. Ha a vevő egy éven belül több lakástulajdont értékesít, az illeték alapját képező értékkülönbözet megállapításánál csak a lakás vételét közvetlenül megelőző vagy követő - számára kedvezőbb illetékalapot eredményező - elidegenítést kell figyelembe venni.
(6) Ha az (5) bekezdés szerint megállapított értékkülönbözet nagyobb a vásárolt lakástulajdon forgalmi értékénél, az illeték alapja a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke.
(8) Lakástulajdonok egymás közötti cseréje, illetőleg az (5) bekezdésben említett adásvétele esetén, ha az elcserélt illetőleg eladott lakástulajdont haszonélvezet, használat joga terhelte és a tulajdonszerzéssel egyidejűleg ugyanannak a jogosultnak a javára a tulajdonos a korábbival azonos jogot alapít, a jog szerzője a forgalmi értékek különbözete alapján számított vagyoni értékű jog értéke, a tulajdonos pedig e jog számított értékével csökkentett értékkülönbözet után fizeti a visszterhes vagyonátruházási illetéket.
Az indítványozó - kiemelve, hogy az illetékekről szóló törvény szerint a vagyonszerzési illetékek a vagyon átruházásával illetőleg átszállásával bekövetkező vagyoni gyarapodáshoz kötődnek - az indítvány lényegét akként jelölte meg, hogy "a normaszöveg azzal, hogy az említett helyeken értékkülönbözet kifejezést használ, nemcsak a vagyongyarapodáshoz köti az illeték kiszabásának lehetőségét, hanem olyan gyakorlat érvényesülését is elősegíti, mely vagyoncsökkenés esetén is illeték beszedését eredményezi. Ez a gyakorlat ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ával".
II.
Az indítvány nem megalapozott.
Hasonló tárgyban hozta az Alkotmánybíróság 1136/B/1990. AB (ABH 1994. november, 477.) határozatát. Az illeték - ahogy azt az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata is tartalmazza - nagy általánosságban az állami kiadások (költségek) fedezetéül szolgáló közteher. Az illetékekről szóló törvényjavaslat indokolása szerint "a költségvetés javára befizetett illetékek vagy díjak egyfelől elősegítik az állami feladatok teljesítését, másfelől a közterhek viseléséhez arányos és méltányos hozzájárulást biztosítanak.
A vagyonszerzéshez és az eljárási cselekményekhez kötődő elvonás mértéke rugalmasan igazodik a vagyoni javak újraelosztásával, illetőleg a vagyoni értékű jogok szerzésével keletkező vagyoni előnyhöz, továbbá a hatósági, bírósági eljárásban történő jogérvényesítés költségvetési terheihez".
E fogalmi tisztázás után az Alkotmánybíróság az indítvány által támadott rendelkezések alkotmányosságát a hivatkozott határozatban is az Alkotmány 70/I. § szempontjából vizsgálta. Eszerint "a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni". Azt kellett tehát megállapítani, hogy a lakástulajdon visszterhes átruházásához kapcsolódó illetékszabályok az Alkotmány e rendelkezésével összhangban állnak-e, és nem tartalmaznak-e az Alkotmány 70/A. §-a által biztosított jogegyenlőséget sértő rendelkezéseket.
Egyértelmű az Itv. 21. § (1) bekezdése, amely a lakástulajdon visszterhes megszerzéséhez 4 millió forint forgalmi értékig 2%-ában, e forgalmi érték felett pedig 6%-ban meghatározott mértékű illetékfizetési kötelezettséget állapít meg. Egyértelműek a (3)-(4) bekezdéseknek azok a rendelkezései is, amelyek szerint a lakástulajdonok egymás közötti cseréje esetében az illeték alapját a forgalmi értékek különbözetében rendelik megállapítani. Az értékkülönbözet az alapja a lakástulajdonok egy éven belüli eladása és vétele esetén fizetendő illetéknek is. Az indítványozó - a korábbi indítványozóhoz hasonlóan - valójában nem is e rendelkezés tartalmát, hanem az ennek alapján kialakult jogalkalmazást, az e rendelkezéshez kapcsolódó jogértelmezést tartja alkotmányjogi szempontból is kifogásolhatónak.
A jogalkalmazási és jogértelmezési szempontok általában az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül esnek; a vizsgálat csak az alkotmányossági szempontokra terjedhetett ki. A vizsgálat tárgyává tett törvényi rendelkezések egységesen, hátrányos megkülönböztetés nélkül határozzák meg a lakástulajdon adás-vétele és cseréje esetén fizetendő illeték 2%-os illetőleg 6%-os mértékét. Egységesen határozzák meg az illeték alapját is a forgalmi értékben illetőleg a forgalmi értékek különbözetében, amely tartalma szerint: az értékkülönbözetből származó ingatlan vagyon növekmény. A rendelkezések összhangban állnak az Alkotmány egyenlő közteherviselését előíró 70/I. §-ával, nem sértik a jog- és esélyegyenlőség 70/A. §-ban biztosított elveit sem. Téved az indítványozó, amikor a cseréhez képest hátrányosnak tartja az ingatlan eladása és helyette másik ingatlan vásárlása esetén az elbírálást. Az ingatlan helyett másikat vásárló fél elbírálása azonos az újabbat cserélő felek elbírálásával, míg az ingatlant eladó illetőleg új ingatlant vásárló felek illeték- és adóterhe más eladó, illetőleg új ingatlant vásárló felekével.
Az indítvánnyal támadott rendelkezések alkotmányosságát az Alkotmánybíróság az 1990. évi XCIII. törvény 21. § (4) és (5) bekezdése vonatkozásában 1136/B/1990. határozatával már elbírálta, ezért e rendelkezések tekintetében az újabb vizsgálatra irányuló indítványt érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. A törvény 21. § (3), (6) és (8) bekezdésére tartalmilag a (4) és (5) bekezdés értékelése során kifejtett szempontok ugyancsak irányadók. Mivel alkotmányellenesség ezek vonatkozásában sem volt megállapítható, e részben az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben elutasította.
Budapest, 1995. március 7.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
előadó alkotmánybíró