A Fővárosi Ítélőtábla Bf.441/2013/5. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 160. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 372. §] Bírók: Fatalin Judit, Lassó Gábor, Révész Tamásné

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.1115/2012/58., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.441/2013/5.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.441/2013/5. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2014. év október hó 28. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

Az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2013. év november hó 4. napján kelt 43(III.)B.1115/2012/58. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottal szemben a börtönbüntetés tartamát 7 (hét) évre enyhíti.

A vádlott legkorábban a büntetés 2/3-ad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott állandó bejelentett lakóhelye megszűnt.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Törvényszék a 2013. november 4. napján kelt 43(III.)B.1115/2012/58. számú ítéletével a vádlott bűnösségét emberölés bűntettében (Btk.160.§ (1) bekezdés) állapította meg. A vádlottat ezért 9 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartás szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a fő- és mellékbüntetés súlyosításáért, a vádlott enyhítésért, védője elsődlegesen jogos védelem okán felmentésért, másodsorban téves jogi minősítés miatt a cselekmény halált okozó testi sértés bűntettekénti értékelése és enyhítés céljából fellebbezett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1103/2013/1. számú átiratában a felmentést célzó védelmi fellebbezést alaptalannak találta, mert az a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadja, amely azonban a tényállás megalapozottsága folytán kizárt. Álláspontja szerint a bizonyítékok helyes mérlegelésével megállapított tényállásból okszerűen következik a vádlott bűnössége és cselekményének minősítése is törvényes. A bűncselekmény tárgyi súlya miatt azonban nem látott kellő alapot a büntetési tételkeret középmértékétől való eltérésre. Indítványozta ezért az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a vádlott fő- és mellékbüntetésének lényeges súlyosítását. Észrevételezte, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata főszabályként börtön, így téves az ítélet indokolásában az "enyhébb" végrehajtási fokozatra és annak jogszabályi alátámasztására vonatkozó utalás. Bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem vesz részt.

A nyilvános ülésen a vádlott előadta, hogy állandó lakcíme megszűnt, tüdőbetegségben szenved, amelyet 2004. évben állapítottak meg, szociális ellátása jelenleg 38.000 Ft.

A védő felszólalásában a vádlott felmentése iránti perorvoslata körében fejtette ki érveit. Álláspontja szerint nem zárható ki a vádlott jogos védelmi helyzete, mert két személy támadt rá, erőfölényük egyértelmű volt. A vádlott az élettársa védelmére ment ki az utcára, őt is megtámadták, megsérült. Hangsúlyozta, hogy tanú1. és tanú2. előadása nem egyezett, ellentmondásaik miatt vallomásaikra nem lehetett volna tényállást alapítani. Indítványozta a vádlott felmentését.

A vádlott az utolsó szó jogán nem kívánt szólni.

A fellebbezések közül a vádlott perorvoslata alapos a következők szerint.

A Fővárosi Ítélőtábla a fenti kétoldalú perorvoslatok alapján bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek során megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék a perrendi szabályok megtartásával ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette. Beszerzett minden lehetséges bizonyítékot, azokat gondosan megvizsgálta, összevetette és erről ítélete indokolásában részletesen beszámolt. Kétségtelen, hogy a vádlott előadása és a tanúk vallomásai között számos ellentmondás feszült. Ezeket azonban az elsőfokú bíróság részletesen kimunkálta és magyarázatot adott arra, hogy miért tanú1. és tanú2. vallomásait találta hiteltérdemlőnek. A bizonyítékok értékelése megfelel az iratok tartalmának, logikai hibát sem vétett a bíróság. A bizonyítási eljárás alaposságát igazolja az újabb igazságügyi orvosszakértők kirendelése, majd valamennyi szakértő együttes meghallgatásával a vélemények közötti ellentétek feloldása.

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság által mérlegeléssel megállapított tényállás csaknem teljeskörűen megalapozott. Azt csupán a következőkkel volt indokolt helyesbíteni, pontosítani az iratok alapján a Be.352.§ (1) bekezdés a./ pontjára utalással.

A vádlott személyi körülményei között rögzíti, miszerint az állandó lakóhelye megszűnt, tartózkodási helye a lányánál változatlan. Szociális ellátásának összege 38.000 Ft-ra emelkedett. "Egészségügyi állapota rossz" helyett azt állapítja meg, hogy tüdőbetegsége miatt az egészségi állapota megromlott.

A történeti tényállás körében az ítélet 2. oldal 7. bekezdésében a szúrás erejét a viszonylag nagy erő helyett közepest meghaladó - nagyot közelítő erővel határozza meg, ahogyan erről az orvosszakértők nyilatkoztak.