A Fővárosi Törvényszék K.33185/2010/11. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 87. §, 92. §, 95. §, 97. §, 99. §, 100. §, 106. §, 107. §, 108. §, 109. §] Bíró: Koltai György

FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

13.K.33.185/2010/11.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság élyesen eljáró felperes(cím.) a . Ormosi Kingajogtanácsosáltal képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága, mint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal Hatósági Főosztály jogutódja(cím.) alperes ellen, adóügyben hozott közigazgatási határozat (hivatkozási szám: /2010) bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság az ó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal Hatósági Főosztály /2010 iktatószámú határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.

A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket a Magyar Állam viseli.

Költségeiket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

INDOKOLÁS

A felperes egyéni vállalkozó, 2003. március 7-e és 2004. április 9-e között oktatási, tanácsadási, és titkári tevékenységet, 2004. május 10-étől ügyvédi tevékenységet végzett. 2003. évben 780.998 forint, a 2004. évben 2.184.870 forint, 2005. évben 4.679.934 forint, 2006. évben 6.859.015 forint, és 2007. évben 10.316.164 forint költséget állított be a személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja) bevallásába.

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Dél-dunántúli Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a felperesnél 2006-ban, a ... számú megbízólevéllel, az ... kérelmére, egyes adókötelezettségek ellenőrzést végzett 2006. januárra, míg a ... számú megbízólevéllel személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja) ellenőrzést végzett 2003-2007. évekre.

Mivel a felperes nem bocsátotta az ellenőrök rendelkezésére az adózással kapcsolatos iratait az adóhatóság adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény [a továbbiakban: Art.] 108. §-ának (1)-(2), (3) bekezdés b) pontja és (5) bekezdése alapján becsléssel állapította meg a felperes valós jövedelmét, melynél bevételként a felperes által bevallott bevételeket, költségként - a hivatalból rendelkezésére álló adatok, és a felperes által foglalkoztatott két magánszemélynél végzett kapcsolódó vizsgálat alapján - a felperes által foglalkoztatott magánszemélyeknek kifizetett munkabért, és a foglalkoztatásuk kapcsán kifizetett járulékokat, és a vállalkozói kivét összegét vette figyelembe. Mindezek alapján az ellenőrzés adófizetési kötelezettséget állapított meg a felperes terhére.

A felperes eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésre hivatkozással vitatta a becslés jogalapját. Álláspontja szerint a becslés jogalapja nem állt fenn. Azzal érvelt, hogy az adóhatóság megalapozatlanul kötelezte az ügyvédi tevékenységével kapcsolatos, ügyvédi titkot tartalmazó iratok benyújtására, ezért az "adózással kapcsolatos iratok" hiánya nem szolgálhatott a becslés alapjául. Kifogásolta, hogy az adóhatóság túllépte a ellenőrzési határidőt, a jogszabályok megkerülésével végzett kapcsolódó ellenőrzést, valamint azt állította, hogy ügyében elfogult ellenőrök, adóhatósági dolgozók jártak el.

Az ellenőrzés alapján eljárt első fokú adóhatóság - a 4027364725 iktatószámú határozattal - a felperes terhére 8.167.865 forint szja-különbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adókülönbözet, 4.083.932 forint adóbírság és 2.991.250 forint késedelmi pótlék megfizetésére.

A felperes által előterjesztett kizárási indítványt az első fokú adóhatóság vezetője, míg az első fokú adóhatóság vezetője ellen előterjesztett kizárást adóhatóság elnöke utasította el.

Ilyen előzmények után, az adóügy érdemében hozott határozat elleni fellebbezése alapján eljárt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal a /2010 ószámú határozattal, a 2003. évi adómegállapításhoz való jog elévülése miatt - megváltoztatta az elsőfokú határozatot, és felperes terhére 7.807.207 forint szja-különbözetet állapított meg, valamint az adókülönbözet, 3.903.603 forint adóbírság és 2.824.649 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A döntést személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény [a továbbiakban: Szjatv.] 1. §-ának (3) bekezdésére, 4. §-ának (1), (3) bekezdésére, a 49/B. §-ának (1), (9) bekezdésére, a 49/C. §-ának (1), (7) bekezdésére, a 11. számú melléklet I. rész 3, 6. pontjára, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény [a továbbiakban: Tbj.] 19. §-ának (1)-(3) bekezdésére, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény [a továbbiakban: Flt.] 40. §-ának (1) bekezdésére, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény [a továbbiakban: Art.] 53. §-ának (1)-(2) bekezdésére, és közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény [a továbbiakban: Ket.]17. §-ának (1) bekezdésére, a 172. §-ának f) pontjára alapította. Az indokolás szerint az iratok hiánya megalapozta a becslés alkalmazását, mivel az szja alapját nem lehetett megállapítani. Az szja fizetésre kötelezést a felperes óköteles jövedelemével (bevétel - költség) , mely kapcsán kifejtette, hogy felperes hitelt érdemlő bizonyítékkal nem bizonyította a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Az adóhatóságnak volt a jogi álláspontja, hogy a felperes azokat a költségeket számolhatja el a bevételével szemben, "melyek tényleges felmerülését az adóhatóság rendelkezésére álló és az adózó bevallásában szereplő adatok együttesen alátámasztják, [ugyanis] nem kerülhet előnyösebb adójogi pozícióba, [mint] az iratait megőrző, azt a revízió rendelkezésére bocsátó, azaz a törvényi előírásokat betartó adózó". Az adóhatóság a határozatban azt is kifejtette, hogy a felperes jogellenesen tagadta meg az szja bevallás alapbizonylatainak, valamint az ügyvédi titoktartás alá eső okirat átadását. Utóbbiak kapcsán arra hivatkozott, hogy az iratok megismerésével az adóhatóság nem sértene jogszabályt mivel, mint hatóság, köteles az ellenőrzés során tudomására jutott tényt, körülményt megőrizni. Az adóhatóság a felperes kizárási indítványát sem tartotta alaposnak.

A felperes a másodfokú határozat bírósági felülvizsgálata iránt keresetlevelet nyújtott be a Baranya Megyei Bírósághoz. A keresetében a határozat megváltoztatását, az adókülönbözet és a jogkövetkezmények törlését, és az adóhatóság perköltségben való marasztalását kérte. A becslés jogsértő alkalmazására [Art. 108. § (1)-(2) bek, és (3) bek. b) pont], a tényállás tisztázási kötelezettség, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény [a továbbiakban: Ket.] 42. §-ának (3) bekezdés és 43. §-ának (5) bekezdés sérelmére hivatkozott, illetve sérelmezte az ellenőrzési határidő be nem tartását, az ellenőrzéssel lezárt időszak ismételt ellenőrzését. Álláspontja szerint nem volt köteles az ügyvédi tevékenységének ellátása során keletkezett dokumentumok "bemutatására vagy becsatolására", mivel azok ügyvédi titkot tartalmaznak, ezért azokba az adóhatóság nem jogosult betekinteni. Az érvelésének alátámasztásául hivatkozott az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény [a továbbiakban: Ütv.] 8. §-ának (2) bekezdésére, valamint a jogi szakmák és a jogrendszerek működéséhez fűződő általános érdekről szóló P6_TA(2006(0108 európai parlamenti állásfoglalás preambulumára 1. és 3. pontjára, az ENSZ 1990. augusztus 27-től szeptember 7-éig tartott ülés jegyzőkönyvére, valamint az ügyvédi esküjére. A becslés kapcsán kifogásolta, hogy adóhatóság nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének, ugyanis olyan "becslési módszert" alkalmazott, mely nem volt alkalmas a valós szja alap valószínűsítésére. Sérelmezte, hogy adóhatóság - az elvetett költség összege helyett - nem is törekedett meghatározni, hogy milyen összegű költségei merültek fel a tevékenysége gyakorlásával kapcsolatban, annak ellenére, hogy nyilvánvalónak kellett lennie számára, hogy mint ügyvédi tevékenységet végző vállalkozónak voltak (kellett hogy legyenek) kiadásai, különben nem tudott volna szert tenni több millió forint bevételre. A per során csatolta azokat a dokumentumokat, melyeket tartalmazták a kiadásait. Kifogásolta, hogy az elfogultság megállapítása iránti kérelmét nem bírálta el az adóhatóság az első fokú határozat meghozataláig, ezáltal elfogult "adóhatósági dolgozók" hoztak az ügyében első fokú határozatot. Vitatta a kérelem elbírálását azzal, hogy az elsőfokú adóhatóság vezetője hatáskörén kívül járt el. Arra hivatkozott, hogy a vezetővel szemben is előterjesztett kizárási indítványt, ezért más, azonos hatáskörű szervnek kellett volna döntenie a kérelméről. A felperes szerint az adóhatóság azért volt elfogult, mert tőlük nem volt elvárható ügyének tárgyilagos megítélése. A felperes azt is állította, hogy az adóhatóság szja ellenőrzése, melyet 2005-2007. évekre végzett, jogszabálysértő volt, mivel egyes adókötelezettségek ellenőrzése során már a bevallását megvizsgálta, vagyis ismételt ellenőrzést (ellenőrzéssel már lezárt időszakot) végzett. A felperes sérelmezte az ellenőrzési határidő túllépését, illetve a kapcsolódó vizsgálat lefolytatását. Utóbbi kapcsán úgy érvelt, hogy az adóhatóság csak azért vizsgálta az általa foglalkoztatott magánszemélyeket, hogy az ellenőrzés határidejét meghosszabbíthassa. Kifogásolta az ellenőrzés lezárása iránti kérelmének elutasítását azzal, hogy az ellenőrzési osztály vezetője hatáskör hiányában járt el. A felperes indítványozta az általa elfogultnak tartott adóhatósági dolgozók tanúkénti meghallgatását.