A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37551/2010/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (EGYENLŐ BÁNÁSMÓD ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 4. §] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Kalas Tibor, Kaszainé dr. Mezey Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.34427/2009/3., *Kúria Kfv.37551/2010/5.*

***********

Kfv.II.37.551/2010/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Kapás Katalin ügyvéd által képviselt felperesnek Egyenlő Bánásmód Hatóság alperes ellen egyenlő bánásmód ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2010. március 22. napján kelt 8.K.34.427/2009/3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 4. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 8.K.34.427/2009/3. számú ítéletét és az alperes EBH/1475/2009/6. számú határozatát hatályon kívül helyezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 40.000 (azaz negyvenezer forint) elsőfokú és 30.000 (azaz harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 16.500 (azaz tizenhatezer-ötszáz) forint kereseti és 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

Város Önkormányzatának képviselő-testületi ülésén 2009. július 24-én az egyik települési képviselő () a cigánybűnözés témaköréhez hozzászólva úgy nyilatkozott, hogy "nem akarok megsérteni senkit, de a nem cigányok sokkal súlyosabb bűncselekményeket követnek el, mint a cigányok. Azért, mert ... a cigányok amit általában elkövetnek, az a lopás, de az is kis érték, amit a nem cigányok és a - már így mondom - nagy fejek a milliárdokat lopják. A cigányok elmennek egy bicikli fáért, őket azonnal viszik a börtönbe, aminek az értéke még az ötezer forintot sem haladja meg. A nagy fejek milliárdokat lopnak. Mennek börtönbe? Nem. A másik. Romáknál ... nem ismert olyan bűncselekmény, hogy a gyermeküket megölik. Szülnek igaz tíz gyereket, de azoknak életet adnak. Mindegy hogy hogy, de akkor sem ölik meg. A magyaroknál sajnos, már megmondom, nem így van, megszülik a gyereket, megölik, s nem is akármilyen módon. Akkor most melyik, ki követ el nagyobb bűncselekményt, a cigányok, vagy a nem cigányok." Erre a felszólalásra reagálva a felperes - aki a képviselőtestület ülésén, mint az önkormányzat másik képviselője vett részt és, mint polgármester az ülést vezette, megjegyezte, hogy "Na ebbe már tényleg ne menjünk bele, ebbe a témába. Egyetlen zárójeles mondat itt a képviselőasszony megjegyzéséhez. Igen, előfordul néhány esetben ilyen sajnálatos bűncselekmény, magyar származásúaknál is, de az amit most már, tulajdonképpen, az ami nyílt titok, hogy a környező településeken, a cigányok által többségében lakott településeken, például, például terhesség ideje alatt szándékosan olyan gyógyszereket szednek, hogy bolond gyerek szülessen, hogy dupla családi pótlékot tudjanak lehívni, hogy a terhesség ideje alatt - ez most új információ, utána jártam és igaz - gumikalapáccsal veri a terhes nő a hasát azért, hogy nyomorék gyereke szülessen, szüljön, szóval lehet erről majd akkor, akkor beszélhetünk erről."

A fenti felperesi kijelentés miatt hivatalból indított eljárásában az alperes 2009. szeptember 30. napján kelt EBH/1475/2009/6. számú határozatában megállapította, hogy a felperes roma kisebbséghez tartozó nőkkel, a nevezett két településen lakó várandós asszonyokkal, anyákkal szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét és megvalósította a zaklatás tényállását az egyenlő bánásmódról és az esély egyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebtv.) 10.§ (1) bekezdése szerint.

Az elsőfokú bíróság a felperesnek az alperesi határozat törvényességét vitató keresetét elutasította és megállapította, hogy a felperes kijelentése képviselő-testületi tag felszólalásához kapcsolódva alkalmas volt a két, nevesített településen élő, roma kisebbséghez tartozó nők emberi méltóságának megsértésére, a zaklatásra. Jogszerűnek fogadta el az eljárás hivatalból történő megindítását, és azt is, hogy a 357 roma kisebbséghez tartozó panaszos az ügyben bár nem volt kérelmező, ennek ellenére megillette őket a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 15.§-a alapján az ügyfél jogállása. Az elsőfokú bíróság a felperesi kereseti kifogása ellenére megállapította, hogy a felperes cselekménye az Ebtv. hatálya alá tartozott, mivel a felperes kijelentését hivatalos minőségében - polgármesterként, a települési önkormányzat "egyszemélyes szerveként", az önkormányzati jogok elsődleges letéteményeseként, a képviselő-testületet képviselni jogosult személyként - tette. Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes - illetve az általa képviselt képviselőtestület -, valamint a roma kisebbséghez tartozó nők között nem volt semmilyen felperesi tisztséggel összefüggő kapcsolat. Nem fogadta el a becsatolt ügyféllista adattartalmával kapcsolatos kifogásokat, és rámutatott arra, hogy két kivétellel a határozatok kézbesítését igazoló térti vevények visszaérkeztek, két esetben nem a címzett ismeretlen volta eredményezte a sikertelen kézbesítést. Indokoltnak találta a tanúk kihallgatását, figyelemmel arra, hogy az adott kisebbséget jól ismerő személyekként nyilatkozni tudtak arról, hogy a felperesi kijelentés hátterében van-e valós esemény. Hivatkozott arra is, hogy 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 10. Cikke, valamint az Alkotmánybíróság 30/1992.(V.26.) AB számú és 96/2008.(VII.3.) AB számú határozata alapján egyértelmű, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának korlátja lehet az emberi méltóság. A bíróság a felperes terhére értékelte azt is, hogy az állításait nem bizonyította.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet "megváltoztatását" és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti az Ebtv. 4. és 5.§-ában foglaltakat, tekintettel arra, hogy a felperesi magatartás és kijelentés megítélése nem esik a törvény hatálya alá, mert az ügyben regisztrált panaszosok egyike sem lakos, így velük nem áll jogviszonyban, a és panaszosok vonatkozásában nem minősül polgármesternek, azaz a helyi önkormányzat szervének. Utalt arra, hogy a Ket. 15.§ (1) bekezdését, valamint a 362/2004.(XII.26.) Korm. rendelet 6.§-át, illetőleg az Ebtv. 15.§ (1) bekezdés a) pontját, 20.§ (1) bekezdés b) pontját sérti az, hogy az aláírásgyűjtés módszerével beszerzett panaszosi címlista nem valós adatokat (ügyfeleket) tartalmaz; és által képviselt kisebbségi szervezetek a 357 személy képviseletére nem voltak jogosultak. Sérelmezte, hogy a 357 személy, mint ügyfél részére kézbesített határozatok költségét az alperes rá terhelte. Hivatkozott arra, hogy az eljárásban résztvevő szervezeteket nem illette meg az ügyféli jogállás. Álláspontja szerint a Ket. 53.§ (3) bekezdése alapján tanúként sem lehetett volna kihallgatni sem az , sem a cigány kisebbségi önkormányzat elnökét, sem pedig, a Egyesület elnökét, kihallgatásukat mellőzni kellett volna tekintettel arra, hogy a tanúk egyike sem volt jelen a kijelentés megtételekor, ők kizárólag a médiából értesültek annak megtörténtéről. Állította, hogy az Ebtv. 14.§ (1) bekezdés a) pontja és a Ket. 29.§ (1) és (2) bekezdése alapján a hatóságnak nem volt joga arra, hogy hivatalból eljárást indítson. Utalt arra is, hogy a kijelentésének nem volt megfélemlítő, megalázó, ellenséges, stb. hatása, így e magatartásával nem valósíthatta meg az Ebtv. 10. (1) bekezdése szerinti zaklatás tényállását, a kijelentés és annak hatása között nem volt ok-okozati összefüggés, nyilatkozatában semmilyen kisebbségre nem utalt, nem állított olyat, hogy roma származású terhes asszonyok bántalmazták magzatukat. Álláspontja szerint az alperes megsértette a Ket. 50.§ (1) bekezdésében foglalt tényfeltárási kötelezettségét és így hozta meg törvénysértő döntését.