A Debreceni Ítélőtábla Bf.506/2015/15. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 258. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 371. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 80. §, 81. §, 89. §, 92. §, 164. §, 208. §] Bírók: Bakó József, Elek Balázs, Háger Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék B.81/2015/28., *Debreceni Ítélőtábla Bf.506/2015/15.*

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.506/2015/15.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2015. november 2. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta és kihirdette a következő

végzést:

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt ellen indult büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2015. május 6. napján kihirdetett 26.B.81/2015/28.számú ítéletét helybenhagyja.

A szabadságvesztés tartamába beszámítja a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt.

I n d o k o l á s :

Az ügyben elsőfokú bíróságként eljáró Debreceni Törvényszék a rendelkező rész szerinti ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében (Btk. 164. § (1) bekezdés, (8) bekezdés I. fordulat), és 8 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében (Btk. 208. § (1) bekezdés). Ezért - mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül 6 év szabadságvesztés büntetésre, mellékbüntetésül 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani, rögzítve, hogy a vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra. Ezen felül döntött az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása felől, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a terheltet kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére súlyosítás érdekében, melyet írásban akként indokolt, hogy álláspontja szerint az első fokon kiszabott szabadságvesztés eltúlzottan enyhe, középmértéket el nem érő mértéke nem szolgálja kellően a büntetési célokat. A vádlott többszörös visszaesői minősége miatt irányadó felemelt büntetési tételkeret és az irányadó halmazati középmértékes büntetéskiszabási szempontok az elsőfokon feltárt és a fellebbezésben pótlólag hivatkozott bűnösségi körülményekkel együttesen példásabb szabadságvesztés kiszabását indokolják. Fellebbezésében indítványt tett a mellékbüntetés tartamának felemelésére is.

A határozatot másfelől védelmi jogorvoslatok is támadták, mivel a terhelt és védője egyaránt felmentés érdekében fellebbeztek.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.89/2015/6-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmiket alaptalannak vélte. Észrevétele szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le a bizonyítási eljárást, mely alapján beszerzett bizonyítékokkal ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A történeti tényállás hibamentesen került megállapításra, a törvényszék a bizonyítékok értékelése után törvényesen következtetett a vádlott bűnösségére, és cselekvőségét az anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette. Jogi indokolása is teljeskörű, helytálló. Mindezek mellett arra kívánt rámutatni, hogy az első fokon eljárt bíróság helyesen sorolta fel a büntetés kiszabásánál irányadó bűnösségi körülményeket, ám azokat nem a súlyuk, nyomatékuk szerint értékelte, ami ahhoz vezetett, hogy tartamában enyhe fő- és mellékbüntetést szabott ki a vádlottal szemben. Álláspontja szerint ugyanis az elsőfokú bíróság elmulasztotta figyelembe venni a többszörös visszaesői minősége folytán irányadó Btk. 89. § (1) bekezdésében írt rendelkezés alkalmazását. Így a jelzettekre figyelemmel arra tett indítványt, hogy a Debreceni Ítélőtábla a Debreceni Törvényszék elsőfokú ítéletét megváltoztatva a kiszabott fegyház fokozatú szabadságvesztés mértékét magasabb, a középmértékhez jobban közelítő tartamban állapítsa meg, ahhoz igazodó mellékbüntetéssel.

Az ítélőtábla a bejelentett kétirányú perorvoslatokra figyelemmel a Be. 361. § (1) bekezdése szerint nyilvános ülést tartott, melyen az ügyész az átiratában foglalt indokait fenntartva, szükségesnek találta az elsőfokú ítélet megváltoztatását - a jogi indokolás kisebb körű helyesbítése mellett - a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás hosszabb tartamra történő súlyosításával.

vádlott védője a már első fokon tartott védőbeszédében megfogalmazott indokai alapján ugyancsak változatlanul fenntartotta fellebbezése irányát, ám ezen túlmenően a terhelt másodfokú eljárásra jelentősen megromlott egészségügyi és kiegyensúlyozatlanná vált lelkiállapota bemutatásával arra is kitért, hogy álláspontja szerint utóbbi is a vádlott és a sértett közötti viszony megromlásának következménye, hasonlóan a gyermekek kedvezőtlenül alakuló sorsához. Abbéli véleményének is hangot adott, hogy a hatóságokat munkájuk során téves meggyőződés vezette, hiszen annak ellenére gyanúsították meg, majd ítélték el a terheltet, hogy a cselekmény lényegi elemeit illetően épp a sértetti szavahihetőséghez, korrektséghez fér határozott kétség. Kiindulásként maga is egyetértett azzal a vádhatósági szándékkal, hogy a súlyos bűncselekmények elkövetőjével szemben példás büntetést kell kiszabni, azonban hozzátette, hogy az erre irányuló társadalmi igény kizárólag akkor lehet teljes, ha az elkövető és cselekménye jellemzői is részletes vizsgálat alá kerülnek, minden lényeges körülmény mérlegelésével. Fenti okfejtés mellett is alapvetően a korábbi perbeszédében előterjesztett indítványát tartotta fenn, mely szerint kétséget kizáró bizonyossággal nem lehet megállapítani, hogy a vádlott a terhére rótt testi sértés, illetve kiskorú veszélyeztetésével kapcsolatos bűncselekmények törvényi tényállási elemeit megvalósította volna, egyben a főügyészségi indítványt megalapozatlanként jellemezte.

vádlott az utolsó szó jogán előadottak szerint maga is azt tartotta hangsúlyosnak, hogy a törvényszék helytelen álláspontot képviselt akkor, amikor volt élettársa állításaira támaszkodott. A terhére rótt bűncselekmények közül ezúttal is kizárólag bántalmazásával kapcsolatban ismert el annyit, hogy a sértettet két alkalommal pofon vágta, majd a franciaágyra lökte.

Az előterjesztett perorvoslatok folytán az ítélőtábla a törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A törvényben előírt revízió keretében a fellebbezések okára és céljára tekintet nélkül vizsgálta a tényállás megalapozottságát, a bűnösség megállapítását, a bűncselekmények minősítését és a büntetés kiszabását is.

Felülbírálata során arra a megállapításra jutott, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást nagy alapossággal, a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le. Nem vétett sem feltétlen, sem olyan relatív hibát, mely a bizonyítás törvényességét érintené, illetve az érdemi felülbírálatot kizárná.

Az elsőfokú bíróság a lehetséges és szükséges körben eleget tett ügyfelderítési kötelezettségének, az általa megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott, mely csak kisebb hiányosságokban szenved. Ezért azt az iratok tartalma alapján a Be. 351. § (2) bekezdés b/ pontjában írt okból a Be. 352. § (1) bekezdése alkalmazásával az alábbiakkal egészítette ki az ítélőtábla.