A Debreceni Ítélőtábla Pf.20395/2007/5. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Szilágyiné dr. Karsai Andrea, Urhegyi Béla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.395/2007/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Fazekas Attila ügyvéd (5000 Szolnok, Dózsa Gy. u. 2. fszt. 1.) által képviselt I.rendű felperes neve I. r., II.rendű felperes neve II. r., III.rendű felperes neve III. r. és IV.rendű felperes neve IV. r. (felperesek címe) felpereseknek - a Dr. Sonkoly Judit ügyvéd (5100 Jászberény, Szabadság tér 4.) által képviselt I.rendű alperes neve (I. r. alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - mely perbe az alperes pernyertessége érdekében a Tóviziné dr. Kovács Ibolya ügyvéd (5000 Szolnok, Liliom u. 29.) által képviselt beavatkozó beavatkozott - a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 16.P.21.092/2005/60. sorszámú közbenső ítélete ellen az alperes részéről 61. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

közbenső ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja a következő szövegezésbeli pontosítással:

„A bíróság megállapítja, hogy a felperesek hozzátartozójának, néhai neve 2004. július 23-án bekövetkezett halála miatt az alperest kártérítési felelősség terheli."

Ez ellen a közbenső ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az I. r. felperes házastársa, a II.-IV. r. felperesek édesapja néhai 'név' 2004. július 22-én J. város belterületén 23 óra 40 perckor motorbalesetet szenvedett. A balesetet követően az alperes traumatológiai osztálya 2004. július 23-án 00.13 perckor vette fel, a véralkohol-vizsgálat eredménye 2,67 ezrelék volt. A felvételt követően fizikális vizsgálat és röntgenvizsgálat eredményeképpen rögzítették, hogy lehelete alkoholos, a bal testfél több helyén lágyrész-sérülést találtak, a bal járomcsonton, a bal kulcscsonton és a III-VIII. bordákon törést észleltek.

A sérült 2004. július 23-án 3 óra 10 perckor az ágyból felkelt, ám az ágy mellett összeesett és 1-2 perces eszméletvesztése volt. A vérnyomásmérés eredménye 100/60 hgmm volt, friss sérülésként a bal szemöldök mentén 1,5 cm-es repesztett sebzést észleltek, az újabb röntgenvizsgálat a korábbihoz képest eltérést nem mutatott.

Ezt követően a beteget immobilizálták (rácsos ágyában kikötötték) és infúziós kezelést kapott. Az orvosi dokumentáció szerint hajnali 4.00 órakor megfelelő állapotot rögzítettek, puha és betapintható nem érzékeny hasat.

2004. július 23-án a reggeli órákban a vizit alkalmával észlelték a légzés és a keringés leállását, 15 perces újraélesztést követően a szívműködés jelei visszatértek, ezt követően a sérültet az intenzív osztályra szállították.

Az intenzív terápiás osztály 2004. július 23-án 7 óra 50 perckor vette fel és hasűri vérzést gyanítva a has szúrt csapolását végezték el, melynek során masszív vérzésre utaló váladékot nyertek. Újabb keringésleállás és újraélesztést követően 8 óra 40 és 9 óra 30 perc közötti időszak között hasi műtétre került sor, melynek során a hasüregből nagy mennyiségű vér ürült, a májat súlyosan cirrhoticus, göbös nem sérült állapotúnak észlelték, a lépen kettő darab 4 cm-es repedés volt észlelhető, alsó felszínén a tok lenyúzódott. A sérült lépet eltávolították, azonban a hasfali sebből, a pancreasfarokból, a lépágyból apró diffúz vérzéseket észleltek, melyet a máj állapotával hoztak összefüggésbe.

A műtétet követően a sérült visszakerült az intenzív terápiás osztályra, ahol keringési elégtelenség tünetei között 2004. július 23. napján 10 óra 55 perckor elhunyt.

Az igazságügyi boncjegyzőkönyvi vélemény szerint a néhai halála vérvesztéses shock, következményes keringési-vérzési elégtelenség miatt következett be. A sérülések nagy erejű, tompa, a testet balról érő erőbehatásra keletkezhettek. A baleset során elszenvedett sérülések és halál közvetlen ok-okozati összefüggése áll fenn. Olyan betegséget, vagy szervi elváltozást, ami a halál kialakulását elősegítette, vagy siettette volna, nem találtak.

A néhai kórházi felvételét követően a kezelőorvos nem végezte el azokat a szükséges vizsgálatokat, amelyek a helyes diagnózis felállításához nélkülözhetetlenek lettek volna, azaz kétszeresen elmulasztotta a hasi ultrahang-vizsgálat és a sürgősségi laboratóriumi vizsgálat elvégzését. E két rutinvizsgálattal tisztázni lehetett volna azt, hogy van-e olyan hasűri szervsérülés, roncsolódás, amely vérzéssel jár, ezek következtében műtét elvégzésére szükség van-e, a laboratóriumi vizsgálat lelete pedig a vérzés fennálltát megerősíthette volna. A halál okaként megjelölt vérvesztéses shockos állapot kialakulásához a léprepedés vezetett. A boncjegyzőkönyv adatai szerint, ha a lépsérülés hasűri vérzéssel nem következik be, a néhai halála adott időben és módon sem következett volna be, amennyiben időben észlelték volna a lépsérülést és időben megoperálják, úgy lényegesen nőttek volna nevezett életben maradásának esélyei. A léprepedés időben történő felismerésével és műtéti ellátásával nagy valószínűséggel megmenthető lett volna a néhai élete. Figyelemmel azonban arra, hogy a néhainál egyéb természetes okú megbetegedés is fennállt - kezeletlen magas vérnyomás és az alkoholizmus miatti májcirózis - szakértőileg nem lehetett kijelenteni 100 %-os bizonyossággal, hogy a korábbban alkalmazott műtét esetén a néhai élete biztosan megmenthető lett volna.

Az I.-IV. r. felperesek kereseti kérelmükben vagyoni kárként 179 676 Ft, nem vagyoni kártérítést címén személyenként 5 000 000 Ft megfizetésére kérték kötelezni az alperest. A felperesek arra hivatkoztak, hogy hozzátartozójuk felvételét követően az alperesi kórház orvosa elmulasztotta a hasi ultrahang-vizsgálat és a laboratóriumi vérvizsgálat elvégzését, illetve elvégeztetését és e mulasztásra visszavezethető a néhai halála.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy az orvos a szakma szabályai szerint járt el. Kiemelte, hogy felvételkor a sérült hasi fájdalmat nem jelzett, fizikális vizsgálat során eltérés nem volt tapasztalható, ezért szükségtelen volt az ultrahang-vizsgálat elvégzése.

A perbe az alperes pernyertessége érdekében felelősségbiztosítója beavatkozott és alperessel egyezően a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárás lefolytatását követően közbenső ítéletével az alperes kártérítési felelősségét az I.-IV. r. felperesek javára megállapította. Döntését a Semmelweis Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének kiegészített szakértői véleményében foglaltakra alapította. Ennek tartalma szerint az alperes ügyeletes orvosa a szakmai szabályoknak megfelelően vizsgálta meg fizikális módszerrel a sérültet, észlelte a sérült erősen ittas állapotát is. Figyelemmel arra, hogy a sérült motorkerékpár-balesetet szenvedett, melynek során mellkasát, deréktáját, hastájékát is érhette erőbehatás, továbbá a vizsgálat időpontjában súlyos fokban alkoholos befolyásoltság alatt állt, mely fájdalomérzetét csökkentette és a tünetek súlyosságát elfedte, őt körültekintően kellett volna vizsgálni. Előrehaladott májbetegségéről az ügyeletes orvos a hozzátartozóktól tudomást szerzett, továbbá a beteget is ismerte, mert egy hónappal korábban szintén ő látta el ittas állapota miatti baleset következtében. A szakértői vélemény szerint a hasi, áttekintő ultrahang- és laboratóriumi vizsgálat elrendelése indokolt és szükséges lett volna, mert a pontos diagnózis felállításához ezek eredménye nélkülözhetetlen.