A Debreceni Ítélőtábla Bf.9/2016/11. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 82. §, 85. §, 217. §, 296. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 164. §] Bírók: Bakó József, Elek Balázs, Háger Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék B.639/2014/116., *Debreceni Ítélőtábla Bf.9/2016/11.*

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.9/2016/11.szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2016. április 11. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt és társai ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2015. október 1-jén kihirdetett 26.B.639/2014/116. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottak cselekményét társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének (Btk. 164. § (1) bekezdés, (8) bekezdés I. fordulat) minősíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy III. r. vádlott helyesen 2015. július 9. napjáig volt előzetes letartóztatásban.

A másodfokú eljárásban felmerült 48.105 (negyvennyolcezer-egyszázöt) Ft bűnügyi költségből I. r. vádlott 4.235 (négyezer-kettőszázharmincöt), II. r. 23.285 (huszonháromezer-kettőszáznyolcvanöt) és III. r. vádlott 20.585 (húszezer-ötszáznyolcvanöt) forintot viselnek.

Indokolás:

I.

A Debreceni Törvényszék az elsőfokú ítéletével I.r., II.r. és III.r. vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérletében (Btk. 164. § (1) bekezdés, (8) bekezdés I. fordulat). Ezért I.r. vádlottat 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra, II.r. vádlottat - mint erőszakos többszörös visszaesőt - 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra, III.r. vádlottat - mint visszaesőt - 4 év 6 hónap szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést I.r. és III.r. vádlottak vonatkozásában börtönben, II.r. vádlott tekintetében fegyházban rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy I.r. vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének, III.r. vádlott a büntetés háromnegyed részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, II.r. vádlott pedig feltételes szabadságra nem bocsátható. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időt. I.r. vádlott vonatkozásában elrendelte a Debreceni Járásbíróság 64.B.1093/2011/11. számú ítéletével jogerősen kiszabott 6 hónap fogházbüntetés utólagos végrehajtását. Rendelkezett továbbá az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.

II.

Az ítélet ellen a vádlottak és védőik a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. Az ügyész nem élt jogorvoslattal.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.288/2015/3-I. számú átiratában a fellebbezéssel támadott határozat helybenhagyását indítványozta mindhárom vádlott tekintetében. Indokai szerint az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére és a cselekmények minősítése is megfelel az anyagi jognak. A vádlottakkal szemben kiszabott büntetés enyhítésére nem látott alapot. Törvényesnek tartotta a járulékos kérdésekben hozott ítéleti rendelkezéseket is.

A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására - a vádlottak terhére rótt, testi épséget sértő cselekmény kísérlet helyett befejezett bűncselekménynek minősítésére - egyéb részekben a határozat helybenhagyására tett indítványt.

A nyilvános ülésen I.r. vádlott védője elsődlegesen, megalapozatlanságra hivatkozva az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, másodsorban a büntetés enyhítését indítványozta. Álláspontja szerint az eljárásban nem mellőzhető tárgyalási tanúkihallgatása és a vallomásának ütköztetése a vádlottak és más tanúk vallomásával. A törvényszék ezen túlmenően az ítéletben is hivatkozott kamera felvételt nem tette perrendszerűen a tárgyalás anyagává, továbbá a büntetés-végrehajtási intézetből a releváns okiratok beszerzése után nem tisztázta megfelelő módon az orvosszakértővel, hogy a sértett nem szenvedett-e a vádbeli napot követően olyan sérülést, mely kihatással volt a szemsérülésének maradandó fogyatékosságára. A tényállás csak az orvosszakértői vélemény kiegészítésével, illetve perbeli kihallgatásával válhat megalapozottá.

II.r. vádlott védője elsődlegesen a vádlotti cselekménynek maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettének minősítésére, másodlagosan a büntetés enyhítésére tett indítványt.

III.r. vádlott védője részben vitatta az elsőfokú ítélet ténymegállapításait is, és kifejtette, hogy e vádlott cselekménye legfeljebb a maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettének kísérleteként értékelhető, emellett a büntetés lényeges enyhítését kérte.

A fellebbezési tárgyaláson az utolsó szó jogán I.r. vádlott családi körülményeire is hivatkozva megbánását hangoztatta és büntetésének enyhítését tartotta indokoltnak.

III.r. vádlott a sértett durva bántalmazásában nem, csak a garázda magatartásban ismerte el felelősségét

III.

A védelmi fellebbezések nem alaposak.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A törvényben előírt teljes revízió keretében a fellebbezések okára és céljára tekintet nélkül bírálta felül a tényállás megalapozottságát, a bűnösség megállapítását, a bűncselekmények minősítését és a büntetés kiszabását is.

III.1.

A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást alapvetően a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem feltétlen, sem olyan jellegű relatív perjogi hibát, amely a bizonyítás törvényességét érintené, vagy az érdemi felülbírálatot kizárná.

Relatív eljárási szabálysértés történt azonban akkor, amikor a törvényszék nem tette tárgyalás anyagává és nem értékelte a tárgyalás során ismeretlen helyen tartózkodó nyomozási tanúvallomását a Be. 296. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásával. A törvényszék álláspontja szerint (ítélet 16. oldal 6. bekezdés) a tanú ismeretlen tartózkodási helye folytán a tárgyaláson nem volt kihallgatható, azonban nyomozási vallomásának tárgyalás anyagává tétele, a I.r. vádlotthoz fűződő hozzátartozói viszonyra tekintettel a Be. 82. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott mentességi jog megkerülését jelentené. Ez az álláspont téves. A tanút a nyomozás során a hatóság figyelmeztette az idézett mentességi okra, mint ahogy a Be. 82. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra és a Be. 85. § (3) bekezdésében írtakra is. A tanú nem kívánt mentességi jogával élni, vallomástételi szándékát a kihallgatás jegyzőkönyve egyértelműen tanúsítja (nyomozási irat I. kötet 309-313.). A törvényesen beszerzett bizonyíték a Be. 296. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásával a tárgyaláson értékelhető. Nem jelenti a mentességi jog megsértését, ha ilyen eljárási helyzetben, a tanú tartózkodási helyének ismeretlenné válása, vagy halála miatt a bíróság az eljárási törvénynek megfelelően rögzített korábbi vallomást a tárgyalás anyagává teszi. A Be. 296. § (1) bekezdés a) pontja egyes objektív, a tanú személyével összefüggő körülmények megléte esetén teszi lehetővé - nem vitásan a közvetlenség elvét áttörve - a tárgyaláson ki nem hallgatható tanú korábbi (nyomozási) vallomásának ismertetését, illetve felolvasását. A törvény nem zárja ki, hogy a korábban mentességi joggal nem élő személy perrendszerűen rögzített vallomását a bíróság a tárgyalási kihallgatás és értelemszerűen az újabb mentességi figyelmeztetés nélkül értékelje. Utal rá az ítélőtábla, hogy a Be. 217. § (3) bekezdés h) pontja ügyészi indítványra lehetőséget biztosít a tárgyalási idézés és a kihallgatás megkísérlése nélkül is a tanú - törvényesen lefolytatott kihallgatást követően beszerzett - nyomozási vallomásának felolvasására, mely szintén azt támasztja alá, hogy nem eredményezheti a törvényes bizonyíték büntetőperben való elvesztését az a tény, hogy a mentességi joggal rendelkező - de azzal a nyomozás során nem élő, vallomást tevő - tanú a tárgyaláson már nem hallgatható ki objektív ok folytán. A mentességi jog megkerülését, megsértését az jelentené, ha a bíróság eljárási hibával felvett, a mentességi okra a figyelmeztetést megfelelően el nem végző kihallgatás eredményeképp létrejött bizonyítékot venne figyelembe. Jelen esetben azonban nem erről volt szó. Az adott perjogi helyzetben az idézett nyomozási vallomás a bizonyítás törvényes része.