A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30632/2018/23. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (HELYI ADÓ ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 11. §, 52. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 7. §, 106. §] Bíró: Czap Sarolta

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30632/2018/23.*, Kúria Kfv.35631/2018/5.

***********

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügy Bíróság

42.K.30.632/2018/23.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Molnár Miklós Viktor Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt felperes neve (cím) , a dr. Bordás Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala (cím) alperes ellen - helyi adó ügyben közigazgatási határozat (BP/1008/10269-3/2017.) jogszerűsége tárgyában indult perében - meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt 53.600,- (Ötvenháromezer-hatszáz) forint eljárási illetéket a felperes az adóhatóság külön felhívására az állam javára köteles megfizetni.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

A felperes tulajdonosa a ... szám alatti épületben található ... hrsz.-ú, tetőtérként nyilvántartott ingatlannak (a továbbiakban: Ingatlan) 2011. január 20-tól 2012. február 20-ig 11888/20000, 2012. február 20-tól 1/1 tulajdoni hányadban. Az önkormányzati adóhatóság 2009-2014 évekre vonatkozóan adóellenőrzési eljárást folytatott le építményadó adónemben. Az adóellenőrzés megállapításait az X 5611/3/2015. számú határozatában realizálta, amelyet a másodfokú hatóság BPB/007/05002-7/2015. számú határozatával megsemmisített és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A másodfokú hatóság az új eljárásra vonatkozóan egyebek mellett előírta, hogy bevallások utólagos ellenőrzését kell elrendelni, mert egyszerűsített ellenőrzésnek nincs helye. Az elsőfokú hatóság az új eljárásban 2016. január 14-én X 5611/18/2015. számon új megbízólevelet adott ki, amelyet a felperes jogi képviselője 2016. január 21. napján vett át. A felperes korábbi ügyvezetője 2018. február 1. napján jelezte az elsőfokú hatóságnak, hogy képviseleti jogosultsága megszűnt. Ezt követően a hatóság felhívta a felperes új ügyvezetőjét, hogy nyilatkozzon arról, hogy a jogi képviselőnek adott meghatalmazás érvényes-e, vagy visszavonásra került. A felperes új ügyvezetője 2016. március 31. napján úgy nyilatkozott, hogy "továbbra is fenntartja ... Ügyvédi Iroda meghatalmazását a ... hrsz.-ú ingatlan építményadó ellenőrzési eljárására vonatkozóan." Ezt követően az elsőfokú hatóság ismételten kézbesítette a felperes jogi képviselője részére a másodfokú határozatot és az új megbízólevelet, amelyet a felperes jogi képviselője 2016. május 2. napján vett át.

Az elsőfokú hatóság 2017. június 13. napján kelt, X 14823/3/2017. számú határozatával 2012-2014 évekre vonatkozóan összesen 893.520,- Forint adókülönbözetet állapított meg, amely adóhiánynak minősült. Az adóhiány után a határozat 446.760,- Forint adóbírságot szabott ki és 109.564,- Forint késedelmi pótlékot állapított meg. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2017. november 16. napján kelt BP/1008/10269-3/2017. számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. A határozat hivatkozott arra, hogy a felperes benyújtott a 2007. március 5. napján kelt XI/548/2006. számú hatósági bizonyítványt, amely kétszer javításra került, másodszor 2008. február 26. napján a XI/421/2008. számon, amely szerint az Ingatlan alapterülete helyesen: 289,39 m2, ebből 1,90 m magasság feletti terület - hasznos alapterület - 258,92 m2. Az ingatlannyilvántartás szerint 259 m2 került rögzítésre. A felperes 2015. augusztus 14. napján benyújtotta ... építési épületgazdasági és ingatlanforgalmi igazságügyi szakértő szakértői véleményét, amelyet a hatóság nem fogadott el, tekintettel arra, hogy a szakvélemény építészeti kérdésekre ad választ, amely adóügyben irreleváns. A határozat hivatkozott arra, hogy az elsőfokú hatóság megkereste a Nemzetgazdasági Minisztériumot az üggyel kapcsolatos jogszabály értelmezési kérdéssel, amelyre adott választ a határozat idézte indokolásában. A rendelkezésre álló bizonyítékok és a vonatkozó jogszabályok alapján a hatóság megállapította, hogy az Ingatlan önálló építészeti egység, önálló ingatlan, nem lakás vagy üdülőtulajdonhoz tartozó kiegészítő helyiség, így adótárgynak minősül. Az épületszerkezeti elemek közötti távolság mérhető, tehát adójogi szempontból van hasznos alapterülete. Ezen kívül a határozat rögzíti, hogy az adóhatóság az ellenőrzési eljárásban megkereste az Építési Osztályt, mint szakhatóságot, annak érdekében, hogy az közölje, hogy az Ingatlan hasznos alapterületére vonatkozóan milyen információkkal rendelkezik, mire az építési osztály rendelkezésre bocsátotta a padlástér alaprajzait. Az adózói észrevételekre vonatkozó indokolásban, viszont arra hivatkozott, hogy az Építési Osztályt nem, mint szakhatóságot kereste meg, hanem belföldi jogsegély keretében kért szakmai állásfoglalást. A határozat a fellebbezés egyéb részeire is részletes választ adott.

A felperes az alperes határozata ellen törvényes határidőn belül keresetet nyújtott be. Keresete részben megegyezett a fellebbezésében előterjesztett kifogásokkal. Eljárásjogi jogsértésként hivatkozott arra, hogy a megbízólevél szabálytalanul került kiállításra, a megbízólevél a jogi képviselő részére szabálytalanul került megküldésre, mivel a jogi képviselő csak később kapott az ügyben meghatalmazást, így az ellenőrzés szabálytalanul indult meg, a megbízólevél nem tartalmazta, hogy az ellenőrzés milyen módszereken alapul, az alperes túllépte az ellenőrzési határidőt, illetve nem részletezte a határozatában az ellenőrzési határidő számítását, a jegyzőkönyv adóbírságot is tartalmaz, kifogásolta, hogy az adóhatóság a saját Építési Osztályát kereste meg szakhatóságként, és annak ellenére, hogy észlelte, hogy szakértő kirendelésére lenne szükség, nem intézkedett szakértő kirendeléséről, e körben hivatkozott arra, hogy az alperes köteles a tényállás bizonyítására, kifogásolta, hogy az alperes a határozatában különböző szakmai cikkere, és a Nemzetgazdasági Minisztérium állásfoglalására hivatkozik, amelyek nem minősülnek jogforrásnak. Az ügy érdemére vonatkozóan kifogásolta, hogy álláspontja szerint az adó kiszabásának előkérdése, hogy a padlás miként funkcionál, élettérként betölthető, illetve hasznosítható-e, azaz van-e hasznos alapterülete, amely alapján az építményadó kiszabható, amelyre vonatkozóan az alperes elmulasztotta bizonyítás lefolytatását, a felperes által beterjesztett szakértői véleményt pedig nem fogadta el. Hivatkozott arra, hogy a szakértő azért nem végzett hasznos alapterület mérést, mert szemrevételezéssel megállapította, hogy az épületnek nincs hasznos alapterülete. Emellett kiemelte, hogy az Ingatlannak nincs padozata, így az helyiségnek sem nevezhető, csupán a kiegészítő helyiség fogalmát meríti ki. Hivatkozik arra, hogy az Ingatlan padozat nélkül nem lehet emberi tartózkodásra alkalmas, hiszen nem került beépítésre, a padló egyenetlen és gerendákkal szabdalt. Ezen túlmenően sérelmezte, hogy a késedelmi pótlék 3 év helyett a teljes időszakra került felszámításra. A fentiek alapján kérte az alperesi határozat az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal történő hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra utasítását. A felperes a bírósági eljárásban, 2018. április 3. napján nyújtotta be ... igazságügyi könyv-, adó-, és járulékszakértő igazságügyi szakvéleményét, majd 2018. április 19. napján kelt keresetkiegészítésében hivatkozott arra, hogy az adókötelezettség a használatbavételi engedély jogerőre emelkedését követő év első napjával keletkezik, és az Ingatlan a vizsgált időszakban nem rendelkezett használatbavételi engedéllyel.