A Győri Ítélőtábla Gf.20124/2021/6. számú határozata felelősség megállapítása (VEZETŐ felelősségének megállapítása) tárgyában. [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bek., (5) bek.] Bírók: Bajnok István, Ferenczy Tamás, Mészáros Zsolt

A határozat elvi tartalma:

A bizonyítási teher (érdek) alakulása a Cstv. 33/A. §-ának 2017. július 1-től hatályos rendelkezései alapján.

***********

Győri Ítélőtábla

Gf.II.20.124/2021/6.

A Győri Ítélőtábla a jogtanácsos neve1 kamarai jogtanácsos (cím6) által képviselt Felperes1 (cím1) felperesnek a Szűcs és Társai Ügyvédi Iroda (cím7; ügyintéző: dr. Szűcs Viktor Géza ügyvéd) által képviselt Alperes1 (cím2) alperes ellen gazdasági társaság vezetője felelősségének megállapítása iránt indított perében a Veszprémi Törvényszék 2021. május 13. napján kelt 1.G.40.032/2020/23. számú ítélete ellen az alperes részéről 25. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a felperes 27.689.410 (huszonhétmillió-hatszáznyolcvankilencezer-négyszáztíz) forint hitelezői követelésének teljes mértékben való kielégítése meghiúsulhat.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására - 33.000 (harmincháromezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] Az 1991. június 17. napján a cégjegyzékbe Cg.Cégjegyzékszám2 cégjegyzékszámon, cég1. néven bejegyzett gazdasági társaság cégneve 2014. január 22-én változott felszámolási ügy adósa1. névre (a továbbiakban: adós), főtevékenysége 2014. március 25-től csomagküldő internetes kiskereskedelem volt. Az alperes 2014. január 22-től volt önálló képviseltre jogosult ügyvezetője az adósnak. A perben nem álló tanú2 2017. február 7. és 2018. november 7. között ugyancsak önálló képviseletre jogosult ügyvezetője volt az adósnak. Az adós utoljára a 2016. évre vonatkozóan tette közzé az általános üzleti évet záró számviteli beszámolóját, melyben 2016. december 31-i fordulónappal 48.085.000 Ft nettó árbevétel és 888.000 Ft adózott nyereség mellett az eszközök (aktívák) soron 29.607.000 Ft szerepelt. Az alperes 2017. évtől kezdődően nem tett eleget az adós éves beszámolója letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének.

[2] Az adós 2017-től folyamatosan adóhátralékot halmozott fel: 2017. december 31-én 219.000 Ft, 2018. december 31-én 496.000 Ft, 2019. június 14-én 1.096.000 Ft volt ezek összege. A felperes 2017. októbere és 2019. májusa között hét esetben kísérelt meg inkasszót az adós bankszámlájával szemben, de ezek eredménytelenek maradtak. A felperes 2018. októbere és 2019. májusa között háromszor indított végrehajtási eljárást az adós ellen, de azok sem vezettek eredményre.

[3] A Veszprémi Törvényszék a 2019. március 11-én benyújtott hitelezői kérelem alapján 2019. április 24-én kelt ügyszám1/6. számú végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását, a felszámolás kezdő időpontja 2019. június 14. napja volt. A felszámoló a felperes 27.689.410 Ft összegű hitelezői igényét nyilvántartásba vette és visszaigazolta, a felszámolási eljárásban az összes bejelentett és nyilvántartásba vett hitelezői igény 37.340.636 Ft volt. Az alperes a felszámolási eljárásban az iratanyag-átadási kötelezettségét nem teljesítette, a felszámolás során a hitelezői igények kielégítésére fedezet nem keletkezett. A Veszprémi Törvényszék a 2020. június 15-én kelt ügyszám1/22. számú végzésével az adós elleni felszámolási eljárást, mint egyszerűsített felszámolást befejezte, és az adós gazdálkodó szervezetet megszüntette, megállapítva hogy a hitelezői igények kielégítésére fedezet nem áll rendelkezésre. A cégbíróság az adóst 2020. július 16-i hatállyal törölte a cégjegyzékből.

[4] A felperes 2020. június 5-én előterjesztett keresetében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló többször módosított 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) - 2017. július 1-től hatályos - 33/A.§ (1) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes mint az adós vezető tisztségviselője nem a hitelezői érdekek figyelembe vételével járt el azt követően, hogy az adósnál a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezett és ennek következményeként a felperes 27.689.410 forint összegű hitelezői követelésének teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat. Álláspontja szerint legkésőbb 2017. december 31. napja, a 2017. évi mérleg fordulónapja volt az az időpont, amikor az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezett, mert akkor már 219.000 Ft adóhátralékkal rendelkezett, amely a későbbiek során folyamatosan nőtt és az adóssal szembeni inkasszók, végrehajtási eljárások eredménytelenül zárultak, továbbá a felszámolási eljárásban is kielégítetlenül maradtak a hitelezői követelések. Az alperes felelősségét az is megalapozza, hogy a 2016. gazdasági évet követően nem tett eleget a beszámoló készítési és letétbe helyezési kötelezettségének, továbbá a felszámolási eljárásban nem tett eleget az iratátadási kötelezettségüknek, ezért a perben a Cstv. 33/A. § (5) bekezdése értelmében rá hárul annak bizonyítása, hogy a vezetői tisztsége időtartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette.

[5] Az alperes védekezése ismeretében előadta, hogy az adóhatóság hitelezőként a felszámolás alatt keletkezett követeléseit - jellemzően a felszámolást megelőző időszakra lefolytatott ellenőrzés keretében megállapított adófizetési kötelezettségek - az esedékességtől számított 40 napon belül jelentheti be a felszámolónak. A perbeli esetben a fenti ellenőrzés eredményeként megállapított adó a határozat véglegessé válásától számított 15 nap elteltével vált esedékessé. A hitelezői igényét megalapozó adóhatósági határozat esedékeségének dátuma 2020. április 17. napja, ehhez képest pedig határidőben, 2020. május 4-én jelentette be a hitelezói igényét, így az jogszerűen került nyilvántartásba vételre. Kifejtette, hogy a beszámolókészítési és iratátadási kötelezettség elmulasztása esetén elegendő a hitelezőnek a mulasztás tényét bizonyítania, a vezető pedig a felelősség alól kimentheti magát, de a bizonyítási teher rá hárul a Cstv. által meghatározott körben. Álláspontja szerint az alperes azzal, hogy az iratátadási kötelezettségét nem teljesítette, magát zárta el a bizonyítás lehetőségétől.

[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperes a hitelezői igényét a Cstv. 37. § (3) bekezdésében meghatározott 180 napos jogvesztő határidőn túl terjesztette elő, ezért a felszámoló jogsértő módon vette azt nyilvántartásba, ennélfogva a felperes nem minősülhet hitelezőnek az adóssal szembeni felszámolási eljárásban, így kereshetőségi jog hiányában a kereseti igényét nem érvényesítheti vele szemben. Kifogásolta, hogy a felperes nem napra pontosan jelölte meg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét, ennek hiányában a vezető tisztségviselő felelősségének esetleges megállapítása a bizonytalanság talaján áll. Kifejtette, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte, illetve annak időpontja csupán az adós mérlegeiből nem állapítható meg, ezen túlmenően szükség lenne az adóssal kapcsolatos összes körülmény, így a likvid vagyon vizsgálatára is, amiről a felperes a nyilatkozata szerint információkkal nem rendelkezik. Hivatkozott arra is, hogy az adóssal szembeni végrehajtások közül több is befejeződött a felszámolás elrendelését megelőzően. Sérelmezte, hogy a felperes érdemi bizonyítékok nélkül tartja megalapozottnak az alperes felelősségét, a bejelentett hitelezői igényéről semmilyen konkrétumot nem közölt, továbbá nem hozott fel olyan bizonyítékot, amiből megállapítható, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezett, és ezzel összefüggésben az alperes magatartása jogellenes lett volna. Nem tárta fel azon körülményeket sem, melyek alapján az alperes magatartása ok-okozati összefüggésbe hozható lenne a hitelezők követeléseinek teljes mértékben való meghiúsításával, hiszen a vezető tisztségviselő felelőssége nem állapítható meg csupán azért, mert az adósnál kielégítetlen tartozások keletkeztek. Kifogásolta végül azt is, hogy a felperes nem terjesztett elő keresetet a 2017-2018-ban az adósnál szintén ügyvezetői posztot betöltő másik ügyvezetővel szemben is.