A Fővárosi Törvényszék Bf.8864/2019/13. számú határozata csalás vétsége tárgyában. [2017. évi XC. törvény (Be.) 145. § (2) bek.] Bírók: Koós Béla Gergely, Langó Katalin, Szabó József Tamás

...

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

28.Bf.8864/2019/13.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Budapesten, 2020. február 6-án - Terhelt1 I. rendű vádlott távollétében - megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

A csalás vétsége és más bűncselekmény miatt Terhelt1 és társa ellen indított büntetőügyben a bíróság neve 2019. február 8-án kihirdetett 9.B.XI.1998/2017/50. számú ítéletét Terhelt1 I. rendű vádlott vonatkozásában megváltoztatja.

Terhelt1 I. rendű vádlott szabadságvesztés büntetését 1 (egy) év 2 (két) hónapra, közügyektől eltiltását 2 (két) évre súlyosítja.

Terhelt1 I. rendű vádlottal szemben 475 000 (négyszázhetvenötezer) forint erejéig vagyonelkobzást rendel el.

Terhelt1 I. rendű vádlott helyesen 78 783 (hetvennyolcezer-hétszáznyolcvanhárom) forint elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére köteles.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet Terhelt1 I. rendű vádlott vonatkozásában helybenhagyja.

Köteles Terhelt1 I. rendű vádlott a másodfokú eljárásban felmerült 8500 (nyolcezer-ötszáz) forint bűnügyi költséget az államnak megfizetni.

Indokolás

[1] A kerületi bíróság a Terhelt1 I. rendű vádlott távollétében lefolytatott eljárásban meghozott ítéletében bűnösnek mondta ki az I. rendű vádlottat csalás vétségében {Btk. 373. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont}, valamint felbújtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében {Btk. 342. § (1) bekezdés c) pont}. Ezért mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül - 8 hónap szabadságvesztésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön és az I. rendű vádlott a szabadságvesztés háromnegyed részének, de legkevesebb 3 hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Döntött a bűnügyi költségről, tájékoztatta a jogorvoslati jogosultságról, valamint arról: attól függően, hogy a felkutatására tett intézkedések mikor vezetnek eredményre, a másodfokú, a harmadfokú eljárásban, illetve azt követően milyen eljárási cselekmények és határozatok meghozatalának van helye, illetve, hogy a jogerős ügydöntő határozat meghozatala után perújítási indítvány előterjesztésére kerülhet sor.

[2] Az elsőfokú ítélet Terhelt2 II. rendű vádlott vonatkozásában a kihirdetésekor jogerőre emelkedett.

[3] Az elsőfokú ítélet kihirdetését követően az ügyész a jognyilatkozata megtételére három napot fenntartott, míg a védő a csalás vétsége tekintetében felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést.

[4] Az ügyészség a fenti határidőn belül előterjesztett írásban indokolt jogorvoslata célját a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás súlyosításában jelölte meg. Beadványában a tényállást és a jogi minősítést nem vitatva fejtette ki, hogy a 8 hónap szabadságvesztés túlzottan enyhe, az általános és az egyéni megelőzés céljait nem szolgálja megfelelően, a büntetési célok elérésére nem alkalmas.

Álláspontja szerint a büntetett előéletű vádlott terhére eső súlyosító körülmények nagyobb súllyal értékelendők, mert hosszabb időszakon keresztül vagyon elleni bűncselekményeket követett el, a jelen bűncselekményeket büntetőeljárások hatálya alatt valósította meg, majd ezt követően is magát további vagyon elleni bűncselekmények elkövetéséből tartotta fenn.

A szabadságvesztés középmértéke 3 év 1 hónap 15 nap a többszörös visszaeső minőségéből következően, melytől a vádlott javára történő jelentős eltérést semmi nem indokolja. A bűncselekmény elkövetése óta eltelt idő ugyan hosszabb, azonban az az I. rendű vádlottnak is felróható. A kár a törvényi felső határhoz közelít és nem térült meg. Mindezen körülmények vele szemben a középmértéket megközelítő szabadságvesztés és ehhez igazodó közügyektől eltiltás kiszabását indokolják.

[5] A Fővárosi Főügyészség a Bfel.3563/2015/6. számú átiratában az ügyészségi fellebbezést fenntartotta, míg a védő által bejelentett jogorvoslatot nem osztotta.

Rámutatott, hogy az elsőfokú ítélet teljes körű felülbírálatának van helye a Be. 590. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel, továbbá a tényállás a Be. 592 (1) és (2) bekezdésében meghatározott megalapozatlansági okoktól mentes, ezért irányadó a másodfokú eljárásban.

A kerületi bíróság helyesen alapította a tényállást a vagyon elleni bűncselekmény tekintetében a sértett következetes tanúvallomásaira, tanú1 tanú vallomására, valamint az okirati bizonyítékokra. Indokolási kötelezettségének eleget téve adott számot arról, hogy a vádlott védekezését - mely szerint a 475 000 forint a cégeladás vételára volt - miért vetette el. E vonatkozásban logikus és meggyőző érveléssel mutatott rá, hogy a pénzt a sértett az üzleti tevékenység beindítására utalta és nem tudott arról, hogy ahhoz az I. rendű vádlott az e-bankon keresztül hozzáférhet. Amennyiben a 475 000 forint vételár lett volna, úgy azt nem kellett volna a cég bankszámlájára utalni, ezért a vádlott a sértettet az üzleti szándéka tekintetében, valamint a tekintetben is tévedésbe ejtette, hogy ez a pénz csak közös nyilatkozattal vehető fel.

A bűncselekmények minősítése törvényes, a büntetés kiszabásánál irányadó körülmények azonban kiegészítésre szorulnak azzal, hogy az I. rendű vádlott egyben különös visszaeső is. A büntetések neme helyes, ellenben a büntetés kiszabásánál irányadó körülmények értékelése nem megfelelő, mivel az enyhítő tényezőknek eltúlzott jelentőséget tulajdonított az elsőbíróság. A többszörös visszaesésen túlmenően is büntetett, az elkövetéskor büntetőeljárások hatálya alatt álló vádlott esetében a szabadságvesztés eltúlzottan enyhe, így annak a középmértékhez közelítő felemelése, valamint ahhoz igazodóan a közügyektől eltiltás súlyosítása indokolt.

[6] Az I. rendű vádlott védője a jogorvoslata írásbeli indokolásában a fellebbezését változatlanul fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megváltoztatása és elsődlegesen az I. rendű vádlottnak a csalás vétsége miatt emelt vád alóli felmentése indokolt, mert az ítélet a Be. 592. § (2) bekezdés d) pontjában írt okból részben megalapozatlan.

sértett1 sértett ugyanis nem volt tévedésben, őt az I. rendű vádlott nem tévesztette meg, mivel a sértett maga adott számot arról a nyomozás során, hogy az I. rendű vádlott egy leírást, egy kvázi üzleti tervet tett le elé és bemutatta neki azt a tanú2ot is, aki kidolgozta az elképzelést. Ebből következően téves az arra hivatkozás, hogy az I. rendű vádlottnak eredetileg sem állt szándékában közös üzleti tevékenységet folytatni. Mindezeken túl további személyeket is bemutatott a sértettnek, akikkel a sértett folytathatta volna az üzletet. Ezt követően a sértett tanú2al együtt eljárt és irodát is kerestek a vállalkozás beindítása érdekében. Ezért a vádlott minden feltételt megteremtett ahhoz, hogy a távozását követően a cég tovább működhessen.

A sértett arról is tett vallomást a nyomozás során, hogy már az adásvételi szerződés aláírását megelőzően tisztában volt azzal: a cég tulajdonosa nem az I. rendű, hanem a II. rendű vádlott és a szerződést ennek tudatában írta alá, vagyis tisztában volt annak a színlelt jellegével. Ezért a bűncselekmény elkövetését akkor lehetne megállapítani, ha a sértett tévedésben lett volna és a kár ezzel okozati összefüggésben következett volna be.