A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.93/2015/5. számú határozata vesztegetés bűntette (hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 294. §] Bírók: Mészáros László, Ruzsás Róbert, Török Zsolt

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék Kb.1017/2015/3., *Fővárosi Ítélőtábla Kbf.93/2015/5.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa

6.Kbf.93/2015/5. szám

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2016. év szeptember hó 07. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t:

Az előnyért, hivatali helyzetével visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntette miatt vádlott ellen folyamatban lévő büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 2015. július 23. napján kihirdetett 41(I.)Kb.1017/2015/3. számú ítéletét helybenhagyja.

Indokolás:

A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2015. július 23. napján kihirdetett 41(I.)Kb.1017/2015/3. számú ítéletével vádlottat a Btk. 294. § (1)-(3) bekezdés a./ pont ac./ alpontjába ütköző előnyért, hivatali helyzetével visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntette miatt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre, 2 év közügyektől eltiltásra, 40 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint pénzbüntetésre és 4.990 forint vagyonelkobzásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A pénzbüntetés megfizetésére 4 havi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt tárgyakról és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész három napi gondolkodási időt tartott fenn nyilatkozatának bejelentésére, majd törvényes határidőben a vádlott terhére büntetésének súlyosítása érdekében fellebbezést jelentett be. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásakor lényegesen eltért a kiszabható középmértéktől, amely nem indokolt. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket értékelve tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a vádlottal szemben enyhítő szakasz alkalmazásának van helye. Kifogásolta továbbá, hogy a jogszerűen kiszabott pénzbüntetés összege szintén nem szolgálja a büntetési célokat. Indítványozta ezért az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a vádlottal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés és magasabb összegű pénzbüntetés kiszabását.

A vádlott irány nélkül, védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.845/2015/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítással tartotta fenn. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, és helyesen állapította meg a tényállást, amely megalapozott. Egyetértett a vádlott cselekményének jogi minősítésével is, azonban nem indokolt vele szemben az enyhítő szakasz alkalmazása. A pénzbüntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezést a továbbiakban nem tartotta fenn, mivel a személyi körülményeire figyelemmel az már a büntetési célokon túlmutató hátrányt jelentene, amely elsősorban a vádlott családját sújtaná. Az előzőekre figyelemmel indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést az enyhítő szakasz mellőzésével súlyosítsa, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezést fenntartotta, mivel álláspontja szerint védencével szemben kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés eltúlzottan súlyos. Felhívta a figyelmet a vádlott személyi körülményeire, mely szerint nős, két kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia, ugyanakkor a családnak jelentős hiteltartozása van. A vádlott egészségi állapotával összefüggésben előadta, hogy az eljárás megindítása óta védence pszichológiai kezelés alatt áll, mivel pánikbetegsége alakult ki. Az enyhítő körülmények közül kiemelte, hogy a vádlott legjobb tudása szerint látta el korábban rendőri szolgálatát, kifogás vele szemben nem merült fel, továbbá, hogy az ellene megindult eljárás óta munkájával jelentősen segítette a Nemzeti Védelmi Szolgálat munkáját. Utalt védence megbánására, és arra, hogy védence végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése esetén a család megélhetése veszélybe kerül. Mindezekre figyelemmel felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tett indítványt.