EH 2010.2276 A gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvény akkor oszlatható fel, ha a rendezvény elveszti békés jellegét, továbbá akkor is, ha a résztvevők erőszak alkalmazása céljából élet kioltására alkalmas eszközöket tartanak maguknál [1989. évi III. tv. 14-15. §].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.35567/2006/228., Kúria Kfv.37966/2009/23. (*EH 2010.2276*)

***********

A miniszterelnök őszödi beszédének ismertté válását követően 2006. szeptember 17. napján, vasárnap este, előzetes bejelentés nélkül, a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: Gytv.) hatálya alá tartozó rendezvény kezdődött Budapesten, a Parlament előtti Kossuth téren, mely rendezvény az azt követő napokban is folyamatosan tartott. A CLVII. r. felperes (T. A. L.) szervezőként bejelentette, hogy 2006. szeptember 27-től 2006. október 25-éig tüntetést tart a téren, mely bejelentést a rendőrhatóság tudomásul vett. A tüntetők a tér füves területén különböző elnevezésű, más-más méretű és funkciójú sátrakat, illemhelyet és színpadot állítottak fel. A rendezvény hangosítását és világítását robbanó motoros aggregátor biztosította.

A Miniszterelnöki Hivatal (a továbbiakban: MEH) az október 23.-i nemzeti ünnep központi állami rendezvényeit tervezte megtartani a Kossuth téren. Az ünnepi rendezvény meghívottai védett személyek voltak (kb. 50 fő), a Magyar Köztársaság vezetői, más országok elnökei, illetve kormányfői. A MEH a központi állami rendezvények lebonyolításához 2006. október 20. és november 4. napja közötti időtartamra területfoglalási engedéllyel is rendelkezett, és ez magában foglalta a Kossuth téri demonstráció helyszínét is.

A MEH képviselője a magukat "M. N. B. 2006."-nak nevező rendezőkkel tárgyalásokat kezdett október folyamán, és ennek keretében megegyeztek abban, hogy az érintett területtel a tüntetők 2006. október 23. napján hajnal 2.00 óráig szabadon rendelkezhetnek, majd 02.00 órától a rendőrség átvizsgálja - a védett személyekre figyelemmel - biztonsági és tűzszerészeti szempontból a teret, valamint a környező területeket. A végleges átvizsgálás után a "M. N. B. 2006." által meghatározott és beléptetett személyek köre által szabadon használható a terület. A szervezők egy "feljegyzést" kaptak arról, hogy mely tárgyak nem tarthatók a rendezvényen az ünnepség idején, és a szervezők ígéretet tettek arra, hogy ezeket az eszközöket egy helyre összegyűjtik. L. F. XXIII. r. felperes 2006. október 22-én este megkérte a résztvevőket, hogy gyűjtsék össze a késeket, baltákat, petanque golyókat és azokat egy papír és egy faládába tették.

2006. október 22. napjának éjjelén a rendezvény szervezője felhívta a tüntetőket, hogy az átvizsgálás idejére hagyják el a rendezvény helyszínét, ennek a felhívásnak kb. 1000 fő tüntető túlnyomó többsége eleget tett, míg tíz-húsz fő a felhívásnak nem engedelmeskedett. A szervező másokkal együtt segítséget kért a rendőrségtől a felhívásnak nem engedelmeskedő tüntetők kiszorítására. Ennek megtörténtét követően a rendőrség a rendezvény helyszínét kordonnal körbe kerítette. A helyszínen kb. 200 fő tüntető - a rendezvény helyszínét lezáró kordonon kívül - a Kossuth téren maradt, és várta, hogy (a hajnali negyed és fél három között megkezdett) tűzszerészeti átvizsgálás megtörténjen, és a rendezvényre visszatérhessen.

A tüntetők távollétében átvizsgált helyszínen a területen lévő fenyők alatt 16 db aszfaltdarabot, fára felakasztva 2 db teleszkópos botot (vipera) a sátrak alatt 3 db fejszét, a kenyérvágó késeket leszámítva mintegy 40 db nagy pengehosszúságú kést, tőröket, 5 db szerszámnyelet (köztük egy kapanyelet "satukáé" felirattal), 6 db vascsövet (vasrúdat), 23 darab rozsdás vasgolyót (petanque golyót), pillangókést, 11 db "faszénnel töltött zoknit", 117 db santana típusú petárdát, kézi szerszámokat, köztük nagyméretű franciakulcsot, csőfogó kulcsot, benzines kannákat talált az alperes. Az alperes úgy ítélte meg a feltalált tárgyakra hivatkozással, hogy a demonstráció részvevői a demonstráción felfegyverkezve vesznek részt, és így a rendezvény elveszítette békés jellegét, ezért felszólította a tüntetőket a helyszín elhagyására. Mivel a tüntetők nem engedelmeskedtek, ezért őket a rendőrség a Bajcsy Zsilinszky út irányába kiszorította, ezáltal a demonstrációt feloszlatta.

Eközben az alperes vezetője a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 46. §-ára hivatkozással hozott személy- és létesítménybiztosítási intézkedéssel 2006. október 23. napjának 2 óra 35 percétől a szükséges ideig, legkésőbb 2006. november 24. napjának (24 órájáig) lezárta a Kossuth teret. A nemzeti ünnep reggelén a Kossuth tér zárása miatt többen összegyűltek a térre vezető utcákban tiltakozni.

A Kossuth tér zárásaként az Alkotmány utcát teljes szélességében a Bajcsy Zsilinszky út vonalában felállított betonalapokon álló fémkerítéssel a rendőrség lezárta, mellyel szemben - az állami ünnepségek befejezését követően - 15 óra után kb. 500-1000 fő tüntető gyűlt össze, és a Kossuth téri rendezvény folytatását, illetve saját ünnepi rendezvényeik megtartását követelték. A skandálás ellenére a rendőrök a tüntetőket nem engedték be a Kossuth térre, ezért az Alkotmány utcában felállított kerítést a tüntetők bedöntötték, majd mögöttük a tüntető tömeg gyalogosan elindult a Kossuth tér felé. A zárási feladatot ellátó rendőrök a kerítés ledöntését követően a Kossuth tér felé hátráltak, és tájékoztatták felettesüket, hogy megtámadták őket, a zárási feladatot nem tudják végrehajtani, illetve dobálják őket.

A rendőrség az Alkotmány utcába vezényelt megerősítő erővel sorfalat állított, mely feltartóztatta a tüntetőket, majd felszólítást követően a spontán tüntetést feloszlatta azzal az indokkal, hogy a rendezvényt előzetesen nem jelentették be, illetve a rendezvény elveszítette békés jellegét, mivel a tüntetők megtámadták a zárási feladatokat végző rendőröket. Ezt követően a rendőrség a tüntetőket a Bajcsy Zsilinszky útra kiszorította. A résztvevők nem hagyták abba a demonstrációt, a Bajcsy Zsilinszky útról nem távoztak el, a rendőri intézkedésnek ellenálltak, ezért a rendőrség kényszerintézkedéseket alkalmazva folytatta a tömegoszlatást a Bajcsy Zsilinszky úton a Deák tér irányában egészen az Astoriáig.

A felperesek a Fővárosi Bírósághoz benyújtott keresetükben kérték annak megállapítását, hogy az alperes jogellenesen oszlatta fel a 2006. október 23-ai Kossuth téri, valamint délután az Alkotmány utcai rendezvényt, megsértve ezzel az Alkotmány 62. § (1) bekezdését, és az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4. napján kelt Európai Emberi Jogi Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 11. cikkét, valamint a Gytv. 2. § (1) bekezdését.

A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a Kossuth téri rendezvény helyszínén előtalált a rendőrség által kifogásolt tárgyak - a benzin kivételével - nem voltak szükségesek a vélemény kifejezéshez, és ezek megtalálását követően helytállóan értékelte úgy a helyzetet az alperes, hogy a rendezvény békés jellege megszűnt, mert a demonstrálók azon felfegyverkezve vettek részt.

Utalt arra, hogy a Gytv. 12. § (1) bekezdése szerint a rendezvényt a szervezőknek kell feloszlatnia, ha a résztvevők magatartása veszélyezteti a rendezvény törvényességét, és a rend másként nem állítható helyre. Amennyiben a szervező a rendezvény feloszlatásáról nem dönt, azonban a gyülekezési jog gyakorlása elveszti békés jellegét, akkor a rendőrség feloszlathatja a rendezvényt.

A perbeli esetben a felperesek nem bizonyították a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése ellenére, hogy provokáció történt volna, a résztvevők között provokátorok lettek volna. A szervező, illetve a felperesek szélsőséges magatartást tanúsító személy eltávolításához nem kértek rendőri segítséget. Nem merült fel arra sem adat, hogy a szervező vagy a rendezvény biztosításában résztvevő személy bármiképpen ellenőrizte volna, hogy a Kossuth téri rendezvényre milyen tárgyakkal érkeznek a résztvevők, és a helyszínen felállított magánlakásnak minősülő sátrakban milyen tárgyakat tárolnak.

A bíróság utalt továbbá arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: EJEB) a Cisse v. Franciaország (App.no 51346/99., 2002. április 9-i ítélet) ügyben megállapította, hogy még a békés gyülekezés során kialakult állapotok miatt is jogos lehet egy rendezvény feloszlatása, például abban az esetben, amikor a bevándorlók egy csoportja úgy igyekezett felhívni a figyelmet helyzetük jogi rendezetlenségére azzal, hogy beköltöztek egy templomba, és ott két hónap után a templomban kialakult állapotok miatt vált szükségessé a kiürítés, amely oszlatás az Egyezmény 11. cikkét nem sértette meg.

Az Alkotmány utcánál történt oszlatás kapcsán az ítélet megállapította, hogy e spontán rendezvények feloszlatására az alperes megalapozatlanul hivatkozott a rendezvény bejelentettségének hiányára, figyelemmel az EJEB, Buktáné és Társai v. Magyarország (App.no.25691/04,2007. július 17-i ítélet), ügyben hozott ítéletének 36. és 39. pontjában kifejtett indokolására, de ez a körülmény nem tette az alperes által elrendelt oszlatást törvénysértővé. A bíróság ugyanis megállapította, hogy a résztvevők magatartása törvénysértő, békétlen volt, a felvételek, illetve a tanúvallomások egyértelműen igazolták, hogy a demonstráció résztvevői tudomással bírtak a rendőrségi útzárról, azt tettel és cselekményükkel (a kerítés bedöntésével) kiiktatták, majd a lezárt utcán át a Kossuth térre kívántak menni. Nem volt arra bizonyíték, hogy a rendőrök a tüntetőket az utcába beengedték volna, és azzal, hogy a rendőrségi útzárra vonatkozó intézkedéssel a felperesek tettlegesen szembeszegültek a rendezvény is elveszítette békés jellegét. A békés jelleg csak addig állt fenn, míg a résztvevők az útzár előtt fejezték ki véleményüket. Ezen túlmenően a résztvevők dobálták a rendőröket, melyet K. P. és Sz. I. tanúvallomása mellett filmfelvétel is igazolt. A tanúvallomások alapján megállapítható volt, hogy a rendőröknek nem volt lehetősége a résztvevőket az útzár vonalában feltartóztatni, a dobálókat a tömegből kiemelni, így helyzetüket úgy ítélték meg, hogy őket megtámadták, ezért a rendőrök segítséget kértek. A rendőrfőnök megerősítő erőt kért a helyszínre rendelni, ezért helytállóan értékelte alperes a résztvevők cselekményét békés rendezvénnyel össze nem férő jogszerűtlen magatartásként.

Az ítélet leszögezte, hogy a bíróság nem foglalkozott és nem foglalkozhatott az oszlatás során esetlegesen alkalmazott kényszerintézkedések megválasztásával, a kényszerintézkedés végrehajtásának törvényességével, így a rendőrök azonosíthatóságával sem. Az intézkedések a kényszerítő eszközök alkalmazásával kapcsolatban az Rtv. 93. §-a biztosít jogorvoslatot és bírósági felülvizsgálatot a sérelem elszenvedőjének, mely panaszt a rendőrhatóság bírálja el, majd a másodfokú döntés ellen élhet keresettel a panaszos. Egyéb jogsérelem esetén a panaszosnak lehetősége van polgári jogi vagy egyéb jogi igénnyel élni. A perben nem merült fel arra sem bizonyíték, hogy az oszlatásban rendőrnek nem minősülő személyek, külföldiek vagy magánbiztonsági szolgálat vett volna részt, ezen okból sem volt megállapítható az oszlatás törvénysértése.

Mivel a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy törvényes volt-e a sérelmezett rendőrhatósági feloszlatás, ezért az intézkedés kiadásával kapcsolatos felelősség tisztázása érdekében indítványozott Gy. F., B. L., G. P., D. J., M. Z. tanúk meghallgatására, valamint a tisztázandó tény megjelölése nélkül a biztosítási intézkedési terv és mellékletei az eseménynapló, rádióforgalmazási dokumentáció, továbbá a II. r. felperesi beavatkozó a 2006. október 24. napján tartott sajtótájékoztató vágatlan felvételének, valamint a Vörösmarty-féle jelentés beszerzése nem volt szükséges, mert a törvényesség megítéléséhez nem kellett megismerni a parancs kiadásának útját, az azt kiadó személyt vagy személyeket. Minderre tekintettel a bíróság ezen bizonyítási indítványokat mellőzte.

A felperesek felülvizsgálati kérelmükben kérték az ítélet megváltoztatását akként, hogy a bíróság állapítsa meg az összes budapesti 2006. október 23. napján történt rendőri feloszlatás jogellenességét, a hajnali 2.00-3.00 óra körül a Kossuth téren, és délután kb. 18.00-19.00 óra körüli az Astoria Szálló kiskörút környékén bekövetkezett oszlatásig terjedően. Kérték másodlagosan, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróságot utasítsa új eljárásra. Emellett utaltak arra, hogy keresetükben kérték a hatályon kívül helyezésen kívül a Kossuth tér újból, a tüntetők számára való megnyitásának elrendelését, és az ott tüntetőktől elvett személyes használati tárgyak őrzési díjmentes kiadására kötelezését is.

Előadták, hogy az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatában felfegyverkezettség hiányát jelenti a "célzat" hiánya. Különböző vágó- és szúróeszközök, vagy egyéb fegyvernek minősülő tárgyak puszta magánál tartása - célzat hiányában - nem jogsértő. Az Gytv. által megkívánt "magánál tart" sem valósult meg, hiszen a hajnali oszlatás bevallottan az eszközök megtalálása után történt, tehát az eszközök fellelésekor a tárgyak nem voltak a tárgyak tulajdonosainál, akik 100-200 méterre tartózkodtak onnan, és ez bizonyosan nem minősül magánál tartásnak.

Az ítélet tényellenesen rögzíti a sorrendet, ugyanis először történt meg a tér kiürítése és a tüntetés feloszlatása, és csak utána a tárgyak megtalálása, melyek úgymond az oszlatás indokául szolgáltak. A jogerős ítélet ezért iratellenesen állapította meg, hogy a helyszínen talált tárgyakra tekintettel rendelte el a feloszlatást az alperes, mégpedig a kiürítést követően, hiszen a "kiürítés" és a "feloszlatás" kifejezések ugyanazt a tevékenységet takarják, az alperes a tárgyak fellelése előtt kezdte meg a békés, ezért jogszerű gyülekezés feloszlatását.

Erőszakos cselekmények elkövetésére sem akkor, sem azt megelőző harminchat napon keresztül sem szándék, sem előkészület, sem kísérlet nem volt, és ezek az eszközök nem voltak helyettesíthetők a jogerős ítéleti állásponttal szemben mással, hiszen nem lehet kés nélkül kenyeret, gyümölcsöt és más szeletelendő ételt szeletelni, hámozni, de nem lehet sátrat verni kalapács vagy balta nélkül, tűzifát aprítani sem lehet fejsze nélkül. Emellett a tárgyak fellelésekor nem volt jelen egyetlen személy sem a demonstrálók közül, és így fordulhatott elő, hogy ún. viperákat csempészett az alperes közéjük, és e tárgyakat oly módon fényképezte le, amely valóságban nem volt adekvát, (pl. gázolajos kanna, az áramtermelő aggregátorral, együtt a faszénnel).

A békétlenség jele előkészületének tekinteni csak védekezésre használható eszközöket kifejezetten elfogult ítélkezés, ugyanis a gázálarc, a zokniba tekert faszén, mint házilagos gázálarc puszta birtoklása nem jelenti, hogy a felperesek békétlenek kívántak lenni, vagyis nem lehet tömegoszlatási indok.

Az Ezelin v. Franciaország ítéletből is az következik, hogy ha egyes tüntetők nem békések a többiek békés gyülekezése nem oszlatható fel.

Vitatták felperesek továbbá, hogy az Alkotmány utcánál délután 15.00 óra körül jogalap keletkezett volna az oszlatásra.

Az Ezelin v. Franciaország ítélet jogértelmezésével ellentétes volt az alperesi magatartás, mert ha még lett is volna szórványos dobálás, akkor sem lehet az egész tüntetést feloszlatandóvá nyilvánítani. Köteles lett volna a rendőrség az Ezelin v. Franciaország ítélet alapján megkísérelni a szórványosan előforduló erőszakos egyének kiemelését.

Azt is sérelmezték a felperesek felülvizsgálati kérelmükben, hogy dr. L. L.-ig terjedő döntési szintig tartotta csak indokoltnak a bíróság a tanúmeghallgatását, de a felettes szintre már nem terjedt ki a bizonyítás, noha a felettesekre hivatkozott dr. L. L. is. Ezért lehetne indokolt az új eljárásra utasítás.

Hivatkoztak a perben csatolt Buktáné és Társai v. Magyarország strasbourgi ítéletre is, melynek értelmében a bejelentés hiánya nem jogellenes, ezért nem feloszlatható egy békés tüntetés. Ugyanez következik Oya Ataman v. Törökország (App. no. 74552/01) 2006. december 5-i ítéletből is.

Ezek az ítéletek közvetlenül alkalmazandók az Alkotmány 7. § (1) bekezdéséből következően, ahogy azt az Alkotmánybíróság az 53/1993. (X. 13.) AB határozatában is kifejtette.

Mivel az Egyezmény 11. cikke értelmében békés jellegű tüntetés nem oszlatható fel, sőt tiltott, ezért a tüntetés résztvevői jogszerűen tagadhatták meg a rendőri intézkedésnek való engedelmességet.

Mindent összefoglalva a Gytv. 2. § (1) bekezdése védi a békés tüntetést, és az előre be nem jelentett békés tüntetéseket is, és mivel 2006. október 23. napján megjelölt spontán tüntetések mind békések voltak, ezért az Rtv. 59. §-ában írt jogi követelmény előfeltétele az oszlatás előfeltételeként nem valósult meg.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását. Utalva a jogerős ítélet helyes indokaira kifejtette, hogy a felperesek az elsőfokú eljárás során 2009. április 27. napján tartott tárgyaláson úgy pontosították kereseti kérelmüket, hogy két rendezvény feloszlatása jogellenességének megállapítását kérték a bíróságtól. Ez pedig a tárgyalási jegyzőkönyv 3. oldala szerint a hajnali órák rendezvénye, amelyet a keresetlevél 1. és 2. pontja tartalmaz, a többi eseményt pedig a keresetlevél 3. és 6. pontjai tartalmazta, amely második rendezvényt 14.30 és 15.00 óra után akartak a felperesek tartani a Kossuth téren az állami rendezvény után, mert vissza akartak térni a Kossuth térre a demonstráció folytatása, valamint ünneplés céljából.

A szervezőkkel kötött megállapodásban is meghatározott fokozott ellenőrzés végrehajtásának első lépéseként október 23. napján 2.00 óra után a rendőrség háromszor távozásra szólította fel a téren maradt résztvevőket, akik ennek a felszólításnak nem tettek eleget, ezért a rendőrség október 23. napján 2 óra 10 perckor órakor megkezdte a Kossuth téri tüntetők ottmaradt tagjainak az érintett területen történő igazoltatását, illetve a szükséges terület átvizsgálásának végrehajtása érdekében történő kiszorítását.

Mindezért a Kossuth téren maradt személyeknek a tér meghatározott részéről történő kiszorítása nem a rendezvény feloszlatása volt, hanem a fokozott ellenőrzés végrehajtásához szükséges rendőri intézkedés, és az intézkedések alapját egyrészt a Szabályzat adta meg, másrészt a tüntetés szervezőjével való megállapodáson alapult. Ezt dr. O. A. és dr. L. L. tanúk vallomásai is alátámasztották. A fokozott ellenőrzés végrehajtása nem jelentette egyben a rendezvény feloszlatását is, és ha a fokozott ellenőrzés végrehajtása negatív eredménnyel zárult volna, akkor a demonstrációt a megállapodásban foglaltak szerint folytathatták volna a kordonon belül is a tüntetők.

Alperesi álláspont szerint az erőszak vagy fenyegetés alkalmazása érdekében az élet kioltására, testi sértés okozására alkalmas eszköz puszta birtoklása is lehetővé teszi az oszlatást a Gytv. 15. §-ának b) pontja alapján. Emellett az eszközök használatának célzata bizonyítottnak volt tekinthető, melyet az alperes bizonyított becsatolt újságcikkekkel, másrészt azok feltalálási helyével, mert ezen eszközöket részben elrejtve tárolták. Az erőszak, vagy fenyegetés alkalmazása célzatára enged következtetni a megtalált tárgyak jellege, úgymint vipera, gázspray, botok, vascsövek. Az a felperesi előadás, hogy ezek az eszközök alapvetően békés célokat szolgálnak, és a piknikezés-jellegű demonstráció során elengedhetetlen eszközök, irreleváns körülmény, mivel a tárgyak eredeti rendeltetésük alapján alkalmasak az élet kioltatására vagy testi sértés okozására. Amikor a rendőrség azzal szembesült, hogy nemcsak élet kioltására vagy testi sértés okozására alkalmas eszközöket találtak nagyobb mennyiségben a tüntetők által hátrahagyott területen, de a megállapodás végrehajtásával kapcsolatosan is ellenállás alakult ki, akkor megállapította az alperes, hogy a rendezvény elvesztette békés jellegét. A rendőrségnek a Gytv. 14. §-a alapján nem maradt más lehetősége, mint a rendezvény feloszlatása, mert azon a résztvevők felfegyverkezve jelentek meg.

Az alperes fenntartotta azon álláspontját, hogy a 2006. október 23. napján tartott délutáni esemény eltér a Kossuth téri rendezvénytől. Ezen a demonstráción kétféle jogcíme is volt a rendőrségnek: az nem volt bejelentve, másrészt elvesztette békés jellegét. Ez egyértelmű a felperesek elmondása alapján is, hiszen bedöntötték a kordont, illetve félreállították, és ezt támasztották alá a DVD felvételek és a tanúvallomások is.

A felperesek által hivatkozott EJEB ítéletek a per elbírálása során nem alkalmazhatók. Egyrészt azért, mert a Kossuth téri rendezvényt nem azért oszlatta fel a rendőrség, mert nem volt bejelentve, másrészt azért sem, mert nem békés tüntetésekről volt szó. Mind a Buktáné és Társai v. Magyarország, valamint Oya Ataman v. Törökország ügy azon az alapon született, hogy a rendezvények békések voltak.

Az alperes ellenkérelme szerint a közigazgatási perben csak a határozat meghozatalakor - jelen esetben értelemszerűen - a rendőri intézkedéskor hatályos jogszabályok és tényállás vehető figyelembe. Az akkor hatályos Gytv. rendelkezése szerint, ha a bejelentéshez kötött rendezvény bejelentés nélkül tartják meg, akkor azt a rendőrség köteles volt feloszlatni. Ebben az időben, sem a Buktáné és Társai v. Magyarország, sem az Oya Ataman v. Törökország ügyben hozott ítéletek nem születtek meg, így azokat értelemszerűen figyelembe venni sem tudta a rendőrség. Továbbá a nemzetközi szerződések, így az Egyezmény rendelkezései sem alkalmazhatók közvetlenül, csak a magyar jogrendbe beépítve. Azoknak kötelezettje elsősorban az adott szerződés részes államai. Mindezért nem lehet közvetlenül alkalmazni a nemzetközi bírósági ítéleteket.

A felperesek felülvizsgálati kérelme részben alapos.

Az Alkotmány 62. §-ával összhangban lévő Gytv. 1. §-a értelmében a gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását.

A Gytv. 2. § (1) bekezdése szerint a gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések (a továbbiakban együtt: rendezvény) tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják.

A (3) bekezdés rögzíti, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.

A Gytv. 12. § (1) bekezdése szerint, ha a rendezvény résztvevőinek magatartása a rendezvény törvényességét veszélyezteti, s a rend másként nem állítható helyre, a szervező köteles a rendezvényt feloszlatni.

Ugyanezen szakasz (2) bekezdése pedig leszögezi, hogy a rendezvényen résztvevők nem jelenhetnek meg fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve.

A Gytv. 14. § (1) bekezdése szerint, ha a gyülekezési jog gyakorlása a 2. § (3) bekezdésében foglaltakba ütközik, vagy a rendezvényen a résztvevők fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve jelennek meg, továbbá ha bejelentéshez kötött rendezvényt bejelentés nélkül, a 7. § a) és b) pontjában foglaltaktól eltérően vagy tiltó határozat ellenére tartanak, a rendőrség a rendezvényt feloszlatja.

Az Egyezmény "Gyülekezés és egyesülés szabadságáról" szóló 11. cikke értelmében:

"1. Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához, beleértve érdekei védelmében a szakszervezetek alapítását és az azokhoz való csatlakozásnak a jogát.

2. E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetőleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek. Ez a Cikk nem tiltja, hogy e jogoknak a fegyveres erők, a rendőrség vagy az államigazgatás tagjai által történő gyakorlását a törvény korlátozza."

Elöljáróban szükséges megállapítani, hogy a jogerős ítélet a Buktáné v. Magyarország ügyben hozott EJEB ítéletet felperessel egyetértve közvetlenül alkalmazta, amikor kimondta, hogy a bejelentés hiányára az Alkotmány utcai oszlatás elrendelésekor a rendőrség jogszerűtlenül hivatkozott. Az alperes ezt a megállapítást felülvizsgálati kérelemmel, vagy csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem támadta.

A Pp. 275. § (2) bekezdésében foglaltak alapján ezért abban a kérdésben, hogy a perbeli időszakban még meg sem született Buktáné v. Magyarország ítélet fényében az Egyezmény 11. cikkét a Gytv. explicit és egyértelmű rendelkezéseivel szemben közvetlenül alkalmaznia kellett-e a bíróságnak, illetőleg a rendőrségnek, a Legfelsőbb Bíróság nem foglalhatott állást.

A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem alapján abban kellett állást foglalnia, hogy a Kossuth téri 2006. október 23-i hajnali tüntetésen a résztvevők fel voltak-e fegyverkezve, illetve az Alkotmány utcában délután 3 óra körül kialakult spontán tüntetés - függetlenül a spontán jelleg jogi megítélésétől - elvesztette-e békés jellegét, és erre figyelemmel az alperes oszlatása a Gytv. 14. § (3) bekezdése alapján jogellenes volt-e.

A Legfelsőbb Bíróság - ahogy a felülvizsgálni kért jogerős ítélet is - egyetértett a felperesek gyülekezési jog tartalmát és korlátait érintő jogi érvelésével.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ahhoz, hogy a gyülekezés békés jellegének elvesztése megállapítható legyen, a rendezvénynek összességében kell békétlennek, erőszakosnak lennie. Egy személy, vagy a résztvevők egy kisebb csoportjának cselekményei mindaddig nem eredményezik a békés jelleg elvesztését, amíg a résztvevők többsége a rendbontásban nem vesz részt, vagy valamilyen módon szolidaritást nem vállal velük. A résztvevők többségének passzív szemlélődése viszont nem tekinthető a szolidaritás vállalásának. A békés célú gyülekezéshez való jogát gyakorló személy a tüntetésen részt vevő más személyek által elkövetett erőszak vagy más büntetendő cselekmények eredményeképpen sem szűnik meg élvezni a békés célú gyülekezéshez való jogot, amennyiben szándéka és magatartása békés marad (lásd: EJEB, Ezelin v. Franciaország ítélet).

Mind az Egyezmény 11. cikke, mind a Gytv. a békés célú gyülekezés jogát védi. A Gytv. alapján a gyülekezés joga nem csak akkor tekinthető békétlennek, ha konkrét erőszakos cselekményekre kerül sor, hanem akkor is, ha azon a résztvevők Gytv. 15. §-ában meghatározott élet kioltására vagy testi sértés okozására alkalmas eszközöket erőszak vagy fenyegetés alkalmazása érdekében maguknál tartanak.

A Gytv. 14. § (1) bekezdése írja elő azokat az eseteket, amikor a rendőrség köteles feloszlatni a gyülekezést. Ez a törvényi szakasz nem nevesíti külön azt az esetet, amikor a rendezvény elveszti békés jellegét. Ugyanakkor a rendezvény, ha békés jellegét elveszti, már nem nevezhető a Gytv. 2. § (1) bekezdésében meghatározott gyülekezési jog gyakorlásának - mert az csak békés lehet - ekként a résztvevők nem hivatkozhatnak alappal a gyülekezési jog, mint alapvető jog korlátozására akkor, amikor emiatt a rendőrség a rendezvény feloszlatása mellett dönt.

Nyilvánvaló ez abból is, hogy a Gytv. 14. § (1) bekezdése kötelezővé teszi a rendőrségnek a gyülekezés feloszlatását ha az bűncselekményt, vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást valósít meg, avagy azon fegyveresen vagy felfegyverkezve vesznek részt, márpedig egy összbenyomásában erőszakossá váló rendezvény esetében e három oszlatási ok valamelyike szükségképpen fennáll.

A Legfelsőbb Bíróság ezért a gyülekezés erőszakossá válását, békétlenségét a Gytv. 14. § (1) bekezdésének e három oszlatásra okot adó körülmény legalább egyikének fennállásaként értelmezte. Ez az értelmezés nem csak az alperesi és a jogerős ítélet értelmezésével egyezik, de felperes álláspontjával is, aki az EJEB, Ezelin v. Franciaország ügyben született ítéletét a hajnali Kossuth téri gyülekezés kapcsán is alkalmazhatónak vélte. Ez pedig csakis abban az esetben fogadható el, ha a rendezvényen felfegyverkezve történő megjelenést a rendezvény békés jellegének elvesztéseként értelmezzük.

Ezért leszögezhető, hogy egy gyülekezés nem csak akkor veszti el békés jellegét, ha a rendezvényen a résztvevők erőszakot alkalmaznak, de akkor is, ha élet kioltására, vagy testi sértés okozására alkalmas eszközöket tartanak maguknál erőszak vagy fenyegetés alkalmazása érdekében.

Ez utóbbi esetben is a résztvevők egy kisebb csoportjának "fegyverkezése", amennyiben az nem a rendezvény jellegét döntően befolyásoló szervező (szervezők) tudatos, célzatos tevékenysége, vagy a szervező illetve a résztvevők jelentős részének támogatását élvező tevékenység, nem tekinthető a gyülekezés egészét érintő oszlatási oknak.

Összességében megállapítható, hogy egy adott helyen és időben összegyűlt tömegben szórványosan előforduló erőszak, amikor még lehetőség van az erőszakos résztvevők elkülönítésére, kiemelésére a tömegből, nem ad okot az oszlatásra, hasonlóan ahhoz, amikor ugyanazon okból egymással térben nem összefüggő (pl. utcákkal elválasztott, egyszerre több szomszédos utcában zajló) demonstrációk sem oszlathatók fel azért, mert az egyik utcában erőszakos cselekményre került sor és az adott utcában összegyűlt tömeg tekintetében az oszlatás indoka fennállt.

Ha a tömeg elválaszthatatlanul elvegyül a tömeg méretéhez is viszonyítva releváns mértékű erőszak kifejtésére képes egyénekkel, ami az erőszakos személyek kiemelését lehetetlenné teszi, akkor az oszlatás elrendelésére okszerűen kerül sor. Ez az eset akkor fordulhat elő, amikor a résztvevők többsége szolidaritást vállal az erőszakos cselekményekért felelős személyekkel, ezért a gyülekezés békés jellege megszűnik.

Az önmagában nem jogellenes spontán tüntetések esetében megnő a gyülekezés békés jellege megszűnésének esélye, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs olyan rendező (bejelentő), aki a Gytv. 12. § (1) bekezdésének megfelelően biztosíthatná a rendezvény törvényességét veszélyeztető cselekmények elkerülését.

Ezért bár különleges körülmények fennállása esetén az Egyezmény alapján mellőzhető lehet a gyülekezés bejelentése, azonban ennek ára, hogy jelentősen lecsökken a renitens, erőszakos egyének kiemelésének lehetősége, és ezáltal megnő az esélye annak, hogy a tüntetés elveszti békés jellegét.

A Legfelsőbb Bíróság ennek kapcsán hangsúlyosan utal a jogerős ítélet azon jogi álláspontjára, amely szerint a rend fenntartása, a gyülekezés békés jellegének megőrzése elsősorban a szervezők kötelessége, és ha rendet nem tudják helyre állítani, akkor a szervezők kötelesek a gyülekezést feloszlatni.

Mindent egybe vetve megállapítható, hogy mind a hajnali Kossuth téri oszlatás, mind az Alkotmány utcánál elrendelt oszlatás esetében azt kellett vizsgálni, hogy az erőszak alkalmazása (illetve a felfegyverkezés) a rendezvények egészét jellemezte-e oly módon, hogy az erőszakos egyének (vagy felfegyverkezett egyének) elkülönítésére, kiemelésére nem volt mód.

A Kossuth téri hajnali oszlatás esetében a jogerős ítélet három jól elkülöníthető érvre alapította álláspontját. Az első kettő bizonyítékok értékelését és ebből levont jogi következtetést jelentette, a harmadik pedig önmagában releváns jogi érvelés volt.

A jogerős ítélet szerint a feltalált tárgyak egy része erőszak alkalmazására, rendőri intézkedéssel szembeni ellenállásra alkalmas volt (petanque golyók, vasrudak, szerszámnyelek, viperák, gázspray). A tárgyak egy másik része pedig erőszakkal szembeni védekezésre volt alkalmas (gázálarc, házi készítésű faszénnel töltött zoknik), melyek szintén azt támasztják alá, hogy a felperesek erőszak alkalmazása esetére tartották maguknál a támadó jellegű erőszak kifejtésére alkalmas eszközöket, hiszen erőszakos események bekövetkezésétől tartottak.

Mindebből a jogerős ítéletet hozó bíróság mérlegelése szerint az következett, hogy a résztvevők felfegyverkezve jelentek meg.

Ugyanakkor a jogerős ítélet utalt arra is, hogy az Egyezmény alapján mód volt a rendezvény feloszlatására az ott kialakult állapotok miatt (EJEB, Cisse v. Franciaország ügy), még akkor is, ha az békésnek lett volna tekinthető.

A Kossuth téri tüntetés oszlatása jogszerűségének tisztázásához a Gytv. 15. § b) pontjának második fordulata szerint azt kellett vizsgálni, hogy a résztvevők felfegyverkezve jelentek-e meg, azaz az élet kioltására vagy testi sértés okozására alkalmas eszközöket tartottak-e maguknál, mégpedig abból a célból, hogy azt erőszak vagy fenyegetés érdekében alkalmazzák. Nem volt elegendő eszerint az ilyen eszközök pusztán "magánál tartása", szükséges volt a résztvevők célzata is azok erőszak érdekében történő alkalmazására, különösen annak ismeretében, hogy a több, mint egy hónapig tartó ott-tartózkodás kések, balták használatát is igényelte.

A Gytv. nem zárja ki akár több napig, vagy hónapokig tartó békés célú gyülekezések tartását sem. Az ilyen rendezvények oszlatására is csak akkor kerülhet sor, ha a Gytv. 14. § (1) bekezdésének feltételei fennállnak, illetőleg a Gytv. 15. §-ának b) pontja szerinti testi sértés okozására is alkalmas eszközöket erőszak vagy fenyegetés alkalmazása érdekében tartják maguknál a résztvevők.

A Gytv. 15. §-ának b) pontja értelmében, ha a résztvevők fegyveresen jelennek meg (lőfegyvert vagy robbanóanyagot tartanak maguknál), akkor a célzatot a törvény vélelmezi és a Gytv. 14. § (1) bekezdése alapján a célzat külön bizonyítása nélkül is fel kell oszlatni a rendezvényt.

A Gytv. 15. §-ának b) pontja vonatkozásában a "magánál tart" kifejezést is értelmezni kellett a jelen ügyben, figyelembe véve azt a körülményt, hogy az élet kioltására, testi sértés okozására is alkalmas tárgyakat, eszközöket a felperesek és társaik nagyobb részben összegyűjtötték és hátrahagyták a tűzszerészeti és biztonsági vizsgálat elvégzésének idejére a tüntetés helyszínén, holott módjuk lett volna azokat magukkal vinni vagy előzetesen eltávolítani.

Önmagában a résztvevőknél lévő gázálarcok, vagy kizárólag védekezés célját szolgáló más eszközök testi sértés okozására nem voltak használhatók, fegyvernek nem minősültek és ezért nem voltak alkalmasak annak megállapítására, hogy a rendezvényen a tüntetők erőszak vagy fenyegetés alkalmazása érdekében tartják azokat maguknál, vagy esetleg erőszak és fenyegetés alkalmazására készülnek.

A jogerős ítélet helyesen mutatott rá, hogy az eszközök egy részének (szerszámnyelek, vascsövek, gázspray, vasgolyók, teleszkópos botok) jellege alapján okszerűen volt levonható az a következtetés, hogy egyes résztvevők felfegyverkezve jelentek meg.

Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem értékelte a célzat tekintetében felmerült egyéb bizonyítékokat, érveket és ellenérveket, és nem adott magyarázatot arra, hogy ezen eszközök létéből miért következik az, hogy a rendezők, vagy a rendezvényen résztvevők meghatározó, vagy releváns része is felfegyverkezve jelent volna meg.

E körben az ítélet indokolása hiányos volt. Mivel a felperesi felülvizsgálati kérelem - konkrét és releváns jogszabálysértésre hivatkozással - erre az eljárási hibára (az ügy érdemére kiható indokolási kötelezettség megsértése, amely új eljárásra utasítást eredményezhet) nem hivatkozott, továbbá rendelkezésre álló peranyagból a döntéshez szükséges tények megállapíthatók voltak, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alkalmazásával a rendelkezésre álló összes bizonyíték egybevetését maga végezte el és hozott e körben új határozatot.

A jogerős ítélet által nem értékelt releváns körülmények a következők voltak:

- Az kb. 1000 fős tömeg 98%-a a rendezők utasítását követte és a rendezőkkel illetve e tömeggel a megtalált eszközök összefüggésbe nem hozhatók.

- egyes "szónokok" megegyezéssel szembehelyezkedő tüntetőkhöz szóló felhívása, és annak nagyobb részbeni eredménytelensége;

- A rendezők megegyezése a rendőrséggel abban, hogy az élet kioltására és testi sértés okozására alkalmas eszközöket összegyűjtik és azokat a területen hagyják a tűzszerészeti átvizsgáláshoz;

- Az alperes által csatolt, a résztvevők célzatára vonatkozó újságcikkek (MNO Online, Origo, Népszabadság);

- A szeptember 17-e óta tartó rendezvény békés volta;

- A felperes által csatolt Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának üléséről szóló beszámoló az erőszak alkalmazására hajlandó csoportok méretéről;

- A fellelt tárgyak részbeni elrejtett volta;

- A fellelt tárgyak mennyisége.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében maga utalt arra, hogy a fokozott ellenőrzés keretében módja lett volna ruházat és gépjármű átvizsgálására, és az általa csatolt újságcikkekből (elsősorban az ORIGO 2006. október 19-i "Haditervet készítettek a Kossuth téri tüntetők") kiderül, hogy a tüntetők (és ezt a főszervező CLVII. r. felperes nyilatkozta) hozzájárultak volna ahhoz, hogy a rendőrök átvizsgálják a tüntetők csomagját és ruházatát, abban az esetben, ha 500 fő "VIP" belépővel az ünnepség alatt is tüntethetne.

Az alperes a biztonsági és tűzszerészeti átvizsgálásnak még sem ezt a módját választotta (leszámítva a XXIII. r. felperes gépkocsijának átvizsgálását), hanem a teret kiürítette és az ott feltalált tárgyak alapján próbált meg következtetést levonni arra, hogy a tüntetők fel voltak-e fegyverkezve.

A rendezők és a rendőrség nem csak abban állapodott meg, hogy a teret kiürítik átvizsgálás céljából, de abban is, hogy a tüntetőknél lévő olyan eszközöket, amelyek biztonsági szempontból nem elfogadhatók, eltávolítják. A tüntetőkkel való tárgyalásokon a rendőrség részéről részt vett - és az oszlatási javaslatot előterjesztő - dr. L. L. tanúként előadta, hogy az egyeztető tárgyalásokon is szóba került, hogy milyen eszközöket nem tarthatnak a területen a tüntetők, és úgy emlékezett, hogy a tüntetők azt mondták, hogy ezeket összegyűjtik és elviszik, ha van ilyen. Előadta, hogy erre vonatkozóan volt a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak egy útmutatója, melyet a rendezvényt bejelentők megkaptak (64. számú jegyzőkönyv 12. oldal 3-4. bekezdés).

A fellelt tárgyaknak csak csekély töredékéről állította azt a rendőrség, hogy el volt rejtve (16 db aszfaltdarab, 2 teleszkópos bot a fára felakasztva, illetve egyes eszközök zacskóba elhelyezve/, a felperesek pedig vitatták, hogy ezeket a tárgyakat ők hagyták hátra.

A Legfelsőbb Bíróság a fenti körülményeket értékelve arra jutott, hogy a kifogásolt eszközök nem kerültek elrejtésre.

Az erőszak alkalmazásának célzatát cáfolta, hogy 2006. szeptember 17. napjától, több mint egy hónapon keresztül a jelenlévők békések voltak, a rendezvény szervezője (CLVII. r. felperes, T. A.) együttműködő volt (lásd: dr. O. A. tanúvallomása 64. számú jegyzőkönyv 6. oldal 3. bekezdés, dr. L. L. tanú nyilatkozata), és a tömeg kb. 98%-a neki engedelmeskedett.

Az alperes nem bizonyította, hogy a tömeg az oszlatás idején "magánál tartotta" volna ezen eszközöket. A tüntetők azzal, hogy a területen hagyták az eszközöket - ahelyett, hogy magukkal vitték volna a tűzszerészeti vizsgálat idejére - a rendezvényért felelős szervező (CLVII. r. felperes) felhívásának megfelelően, elálltak esetleges ellenállási szándékuktól, és emiatt a "magánál tart" tényállási elem nem volt megállapítható. Az eszközök hátrahagyásával az alperes számára lehetővé vált azoknak begyűjtése, és ily módon az oszlatás mellőzése. Az sem vitás, hogy az oszlatás foganatosítása során a Kossuth téren tartózkodók erőszakot nem alkalmaztak, ellenállást nem tanúsítottak, ezáltal az erőszak alkalmazásának célzata sem volt megállapítható.

Jelen esetben mindezek alapján a Kossuth téri oszlatást illetően az volt csak megállapítható (illetve bizonyítható), hogy a rendezvény az oszlatás idején nem vesztette el békés jellegét, ezért a rendőrség a Gytv. 15. §-ának b) pontjának második fordulatának helytelen értelmezése folytán megsértette a Gytv. 2. § (1) bekezdését és 14. § (1) bekezdését. Ezért a jogerős ítélet szintén megsértette a Gytv. 2. § (1) bekezdését és 14. § (1) bekezdését, amikor a Kossuth téri tüntetés feloszlatását jogszerűnek ítélte meg.

A fentiekből egyenesen következik, hogy a Legfelsőbb Bíróság a tűzszerészeti átvizsgálás előtti kiszorítást nem értékelte oszlatásként, hanem csak a rendőri intézkedésnek ellenszegülő személyek elleni kényszerintézkedésként. Emellett egyetértve a jogerős ítélettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította azt is, hogy elegendő volt az oszlatásra javaslatot tevő személy, dr. L. L. szintjéig kihallgatni a rendőri vezetőket, ugyanis a per mikénti eldöntése szempontjából annak volt jelentősége, hogy a kiürítéskor fennálltak-e a rendezvény feloszlatásának feltételei függetlenül attól, hogy arra végső soron ki adta ki az utasítást, és az oszlatásért kit terhel a konkrét felelősség.

A jogerős ítélet megfelelően állapította meg a tényállást az Alkotmány utcánál elrendelt oszlatás tekintetében és e körben helytálló jogi következtetésre jutott, mellyel a Legfelsőbb Bíróság is egyetért.

Az Alkotmány utcánál a 500-1000 fős tömeg bedöntötte (és nem félre tette) az útzárat, a biztosítást végző rendőröket - a perben kihallgatott tanuk vallomása és a videó, DVD felvételek tanúsága szerint - megtámadták, dobálták és az erőszakos cselekményeket alkalmazó első sorokban lévő személyekkel a tömeg szolidaritást vállalt, amikor őket követve "akarategységben" és fenyegetően, a kerítést bedöntőkkel együtt átlépték az áttört kordont és megindultak a Kossuth tér felé. Ezt bizonyította mind az alperes által csatolt, mind a II. r. felperesi beavatkozó büntető ügyében felhasznált felvétel (MTV vágatlan felvétele 37 másodperctől, és 20686/07 "vádlott által csatolva 2009. április 1-jén büntetőügyben" DVD első képei), K. P. és Sz. I. tanúvallomása, de az útzár eltávolításának tényét maguk a felperesek tárgyaláson tett nyilatkozatai is túlnyomó többségében megerősítették.

Spontán tüntetésről lévén szó, nem voltak olyan rendezők (bejelentők), akik megpróbálhatták volna az erőszakos cselekményeket elszigetelni, ezért nem volt mód az erőszakos személyek elkülönítésére és kiemelésére sem. A rendőrök megdobálása hiányában is az útzár bedöntése és a rendőrsorfal megfutamítása a tömeg aktív támogatása mellett olyan cselekmény volt, amely önmagában megalapozta annak megállapítását, hogy a rendezvény elvesztette békés jellegét.

A felperesek jogi képviselője, mind a 2009. április 27-i tárgyaláson pontosított keresetében, mind a felülvizsgálati kérelmében, mind pedig a felülvizsgálati eljárásban tartott tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy két oszlatás jogellenességének megállapítása iránt indított pert. Egyik a Kossuth téri hajnali oszlatás, a másik pedig az Alkotmány utcánál elrendelt oszlatás volt, mely egészen az Astoriáig tartott. A felperesek - az alperessel egyezően - egy folyamatos oszlatásként értékelték az Alkotmány utcától Astoriáig történteket. Nem merült fel kétség a megtekintett felvételek alapján a felek egyező előadásával szemben a vonatkozásban, hogy az Alkotmány utcai oszlatás sikeres lett volna és ezért az Arany János utcánál, a Deák térnél vagy az Astoriánál történtek újabb spontán tüntetésként lettek volna értékelhetők, mely esetekben az oszlatás jogellenességének kérdését külön-külön kéne vizsgálni. Mindezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 163. § (2) bekezdésének alkalmazásával egyetértve a jogerős ítélettel megállapította, hogy a 2006. október 23-án 15.00-15.30 tájban elrendelt és kb. 18.00 óráig, az Astoriáig tartó oszlatás elrendelése - így e vonatkozásban a jogerős ítélet is - jogszerű volt.

A jelen perben a Legfelsőbb Bíróság és az elsőfokú bíróság is csak a Gytv. 14. §-ának (3) bekezdése alapján vizsgálta az oszlatás jogellenességét, az oszlatás végrehajtásának, foganatosításának módja, az ahhoz kapcsolódó rendőri fellépés jogszerűsége nem képezte és nem képezhette jelen felülvizsgálati eljárás tárgyát. Ahogy azt a jogerős ítélet is leszögezte az oszlatás során alkalmazott egyes kényszerintézkedések jogszerűsége, a rendőrök azonosíthatóságának hiánya egyéni panasz tárgyai lehettek, melyek tekintetében az Rtv. 93. §-a biztosít jogorvoslatot, és az esetleges jogsérelmek is azokban az eljárásokban orvosolhatók.

Jelen pernek ugyanezen okból nem volt tárgya a Kossuth tér ismételt megnyitásával kapcsolatos felperesi kérelem, avagy a lefoglalt egyes eszközök díjmentes kiadásával kapcsolatos kérdések.

Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezve megállapította a Gytv. 14. §-ának (3) bekezdése alapján a Kossuth téri hajnali oszlatás jogellenességét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján eljárva, míg az Alkotmány utcai oszlatás elrendelését jogszerűnek minősítő jogerős ítéleti rendelkezést a Pp. 275. § (3) bekezdésének alkalmazásával hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Kfv. III. 37.966/2009.)