A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40502/2018/18. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 120. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 74. §, 75. §, 76. §] Bírók: Felker László, Kurucz Zsuzsánna, Levek Istvánné

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.44169/2017/22., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40502/2018/18.*, Kúria Gfv.30139/2019/9., 3267/2021. (VII. 7.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

10.Gf.40.502/2018/18.

A Fővárosi Ítélőtábla a ... Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve felperesnek a ... Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2018. július 10. napján meghozott 12.G.44.169/2017/22. számú ítélete ellen az alperes által 25., Gf/4., 6., 8. és 9. sorszámokon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja;

kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 500.000 (Ötszázezer) forint + áfa összegű másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének - melyben elsődlegesen kölcsöntartozás, másodlagosan tulajdonjogi igény, harmadlagosan jogalap nélküli gazdagodás jogcímén 6.000.000 euró és járulékai megfizetésére támasztott igényt arra hivatkozással, hogy a ... és társai elleni büntetőügyben meghozott, a Fővárosi Ítélőtábla 2017. március 22-én kelt ... számú jogerős ítéletével (a továbbiakban: másodfokú büntetőítélet) a ... (a továbbiakban: ...) teljes vagyonára elrendelt vagyonelkobzás révén megszerezte az alperessel szemben kölcsöntartozás jogcímén fennálló, felmondással esedékessé vált követelést - túlnyomórészt helyt adva kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6.000.000 eurót, valamint annak 2016. március 13. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes, az Európai Központi Bank irányadó kamatlábának nyolc százalékkal növelt összegével megegyező késedelmi kamatát, továbbá 1.270.000 forint perköltséget, az ezt meghaladó kamatkövetelést elutasította, és kötelezte az alperest, hogy az államnak külön felhívásra fizessen meg 1.500.000 forint eljárási illetéket.

Az elsőfokú bíróság az alperes védekezésére tekintettel elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperes nevében a ... Zrt. (a továbbiakban: ... Zrt.) jogosult volt-e a keresetet benyújtani; a 2007. évi CVI. törvény (Ávtv.) 3. § (1) bekezdése, valamint 17. § (1) bekezdés e) pontjának felhívásával arra vont le következtetést, hogy az ... Zrt. a rábízott állami vagyon felett az államot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét tulajdonosi joggyakorlóként - ha törvény vagy miniszteri rendelet eltérően nem rendelkezik - gyakorolja; az állami vagyonnal kapcsolatos polgári jogi jogviszonyokban - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - képviseli a felperest, így a nevében igényérvényesítőként megalapozottan lépett fel.

A rendelkezésre álló átutalási dokumentáció alapján kétségmentesnek találta azt, hogy az alperes részére a ...-től 6.000.000 euró került átutalásra három részletben (2002. július 29-én, 2002. július 30-án, 2003. március 12-én), mely nem került visszafizetésre.

Az alperes nem vitatta, hogy a másodfokú büntető ítélet a ...-vel szemben a felperes javára vagyonelkobzást rendelt el, azt vonta kétségbe, hogy az kiterjedt a vele szemben esetlegesen fennálló követelésre. Az elsőfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék .... számú határozatának (a továbbiakban: elsőfokú büntetőítélet) kivonata, valamint a másodfokú büntető ítélet rendelkező része alapján egyértelműen megállapíthatónak találta azt, hogy ... teljes vagyonára vagyonelkobzás került elrendelésre, és figyelemmel arra, hogy az nem korlátozódott meghatározott vagyontárgyakra, az elkobzott vagyonba beleértendő az alperessel szemben fennálló követelés is. Nem találta relevánsnak az alperes azon védekezését, hogy vele szemben a vagyonelkobzás elrendelését mellőzték, mert a teljes vagyonelkobzás mind az illegálisan, mind a legálisan szerzett vagyont érinti, így az az alperessel szembeni követelésre szükségképpen kiterjed. Az 1959. évi IV. törvény (rPtk.) 120. § (1) bekezdés alapján arra vont le következtetést, hogy a vagyonelkobzás által a ... vagyona vonatkozásában a felperes tulajdonjogot szerzett, a 6.000.000 euró tekintetében nem mint dolog felett, hanem ezen kintlévőség vonatkozásában az érvényesítés jogát, a vagyon részét képező követelés feletti rendelkezési jogot szerezte meg. Mivel az összeg az alperes részére korábban átadásra került - a felperes állítása szerint visszterhesen, kölcsön jogcímén -, ezért a felperes nincs abban a helyzetben, hogy a már javára megítélt követelés végrehajtását kezdeményezze, először peres úton kell a követelést érvényesítenie, és ennek sikere esetén kezdeményezhet végrehajtási eljárást. Rögzítette, hogy a felperes a vagyonelkobzás folytán nem vált a ... jogutódjává, a szerződő fél pozíciójába sem lépett, így a követelése az elsődleges jogcímen kizárólag akként lehet alapos, hogy a követelést megszerzőként érvényesíti a kölcsön visszafizetése iránti igényét.

Tekintettel arra, hogy a rPtk. 523. § (1) bekezdése szerint a kölcsönszerződés lényeges tartalmi eleme a futamidő, valamint a kamat, a felek szóbeli megállapodása azonban a felperes előadása szerint sem tartalmazta az ezekben történő megállapodást, a létrejött jogviszony szívességi kölcsönnek, atipikus szerződésnek minősül, melynek jellemzője, hogy a felek nem határoznak meg futamidőt, késedelmi kamatot, a kölcsön visszafizetésének időpontját sem, de az szükség esetén, a kölcsönbe adó körülményeiben bekövetkező változás folytán visszakövetelhető. Az átutalási megbízásokon lévő "..." kódszám, a 19.G.40.069/2016. számú eljárásban ... ...tól, ... ...től és ... ...tól rögzített tanúvallomások, valamint utóbbi írásban tett előadása is egybehangzóan kölcsönbeadási szándékra utaltak, ugyanakkor az egy éves futamidőben történő megállapodás ténye nem nyert igazolást. A rPtk. 201. § (1) bekezdése a visszterhesség vélelmét állítja fel, az alperes sem hivatkozott az összeg megtartására őt feljogosító jogcímre, ekként a kölcsön visszafizetése mindenképpen terheli. Az alperes nem tette vitássá, hogy a ... 2015. december 30-án kelt, és 2016. február 26-án kézbesített levelével 15 napos határidővel a kölcsönt visszakövetelte, így a teljesítése esedékessé vált.

Az elsőfokú bíróság nem osztotta az alperes elévülési kifogását, figyelemmel arra, hogy a határozatlan idejű szívességi kölcsön esetén az igény elévülése csak akkor kezdődhet, ha a visszafizetésre a felszólítás megtörténik. Ezen időponthoz képest a felperes az általános öt éves elévülési határidőn belül érvényesítette a követelését. Utalt arra is, hogy a vagyonelkobzás eredeti szerzésmód, melyből következik a dolgokon (követeléseken) fennálló terhek megszűnése, az eredeti szerződésmód folytán a felperest a korábban esetlegesen már eltelt elévülési idő sem korlátozná az igénye érvényesítésében.