A Debreceni Törvényszék Bf.288/2021/17. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 164. § (1) bek.]

A határozat elvi tartalma:

Erőszakos többszörös visszaeső

***********

benyújtó1

ügyszám1 szám

A benyújtó1, mint másodfokú bíróság helység1ben, 2021. október 28. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t:

A testi sértés bűntette miatt Terhelt2 ellen indított büntetőügyben a bíróság1 2021. július 2. napján kihirdetett ügyszám2 számú ítéletét helybenhagyja.

A vádlott 2 rendű vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámítja.

A másodfokú eljárásban 14.400 (tizennégyezer-négyszáz) forint a II. rendű vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

A végzéssel szemben további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

[1] A bíróság1 a fenti számú ítéletével az előzetes fogvatartásban lévő vádlott 2 rendű vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 164. § (1) bekezdésébe ütköző, azonban a (3) bekezdése szerint minősülő testi sértés bűntettében. Ezért őt - mint erőszakos többszörös visszaesőt - 3 év fegyház végrehajtási fokozatban meghatározott szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Emellett rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött időnek a szabadságvesztés tartamába történő beszámításáról, egyben a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére is kötelezve.

[2] Ezen ítélettel szemben az ügyészség a nyilatkozattételre fenntartott három munkanapos határidőn belül súlyosítás végett jelentett be fellebbezést. Ennek írásbeli indokolásában a súlyosító és enyhítő körülményeket részletezve, azokkal a kiszabott szabadságvesztés tartamát nem találta összhangban állónak, ekként középmérték feletti fegyházbüntetés alkalmazását kérve tett indítványt az ítélet megváltoztatására.

[3] A vádlott és a védő nyomban bejelentve szintén fellebbezéssel élt, annak irányát a vádlott elsődlegesen felmentésben, másodsorban enyhítésben, a védő pedig kizárólagosan felmentésben megjelölve.

[4] A vádlott az ítélet kihirdetését követően számos beadvánnyal élt, melyben az eljárás során korábban előadott védekezését ismételte meg. E körben hangsúlyozta, hogy önmaga tettlegességet nem alkalmazva, csak a verekedőket választotta szét, de egyben hivatkozva arra is, hogy a sértettnél az elsődleges orvosi vizsgálat során az orrcsonttörést még nem is diagnosztizáltak, ezen sérülésnek az utóbb keletkezett voltát vetette fel. Emellett a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységével sem tudott azonosulni, azt egyoldalúnak, elfogultnak tartotta, elítélésének az okát kizárólag a súlyosan terhelt előéletére visszavezetve. Eljárásjogilag kifogásolta, hogy az utolsó szó jogán nem szólalhatott fel, az ügyvédje - akinek a törvényileg szabályozott 2 hónap helyett csak 1 hét felkészülési időt biztosítottak - a védőbeszédét nem olvashatta fel, de nem értett egyet a poligráfos vizsgálat bíróság általi elvetésével sem. Sérelmezte azt is, hogy a korábbi védőjével (ügyvéd1) szemben az általa indított fegyelmi eljárás befejezéséig a bíróság a saját eljárását nem függesztette fel. Összességében a felmentését, az ügy nyomozati szaktól eszközölt újbóli kivizsgálását, valamint a terhére nyilatkozó, ekként a megítélése szerint nyilvánvalóan hamis tanúkkal szembeni hivatalos eljárás megindítását szorgalmazta.

[5] A védő a fellebbezése írásbeli indokolásában arra hivatkozott, hogy a bíróság a terhelt ellenében nyilatkozó tanúk (tanú1, tanú3, tanú7, fk. tanú5) azon első nyomozati szakban tett vallomásaira alapozta az ítéletét, mely tanúvallomások bizonyítékként való értékelhetőségét a tanúk kihallgatáskori ittas állapota ugyanakkor kizárja. Mindezekre figyelemmel elsődlegesen a védence felmentését, másodsorban pedig az ítéletnek a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 609. § (1) bekezdésén alapuló hatályon kívül helyezésére tett indítványt.

[6] A képviselő1 ügyszám3 számú átiratában rögzítettek szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat betartotta, a rendelkezésre álló bizonyítékok logikus értékelésével pedig megalapozott tényállást állapított meg, melyből - a terhére rótt bűncselekményt törvényesen minősítve - a vádlott bűnösségére okszerűen következtetett. A súlyosító körülmények indokolt kiegészítése mellett, a büntetési célok elérése érdekében a középmértéket meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabását és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértékének a felemelését tartotta szükségesnek. Ennek megfelelően tett indítványt a vádhatóság másodfokon eljárt képviselője az ítélet megváltoztatására, minthogy a járulékos kérdésekben hozott döntésekkel ugyanakkor azonosulni tudott.

[7] A nyilvános ülésen a védő lényegét tekintve a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenységét támadta akkor, amikor ismételten sérelmezte, hogy a tanúk eljárás során megváltoztatott vallomásai közül csak a vádlottra terhelő nyilatkozatok figyelembevételére került sor, mely tanúvallomásokat - a fellebbezése írásbeli indokolásában előadottakat megismételve - ugyanakkor törvénytelen bizonyítéknak tekintette. Mindezek alapján továbbra is elsődlegesen a vádlott felmentését, másodsorban pedig az ítélet hatályon kívül helyezését kérte.

[8] A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét vádlott 2 rendű vádlottat érintő mindkét irányú fellebbezés okán, az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése alapján.

[9] Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat betartva folytatta le a bizonyítási eljárását. Ehelyütt a vádlotti felvetésekre reflektálva az alábbiakra mutat rá a törvényszék.

[10] A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy vádlott 2 rendű vádlott védelmét a bírósági szakban kirendelt védőként először ügyvéd1 ügyvéd látta el addig, amíg a kirendelés alóli felmentését nem kérve, helyette utóbb ügyvéd2 ügyvéd kirendelésére sor nem került.

[11] Bár a egyéb érdekelt2 a bírósági iratok között sorszám1 alatt lefűzött tájékoztatása alátámasztja a vádlott azon állítását, miszerint a korábbi védőjével, ügyvéd1 szemben a fegyelmi biztos előzetes vizsgálatot rendelt el, hangsúlyozandó, hogy a védővel szemben fegyelmi eljárást a Be. eljárást felfüggesztő okként nem nevesíti (Be. 487. §, Be. 488. §, Be. 535. §).

[12] Az iratok tanúsága szerint az új védő (ügyvéd2) kirendelésére 2021. május 18. napján (elsőfokú bírósági iratok sorszám2, illetve sorszám3 alatt), a 2021. június 22.-ei tárgyalási határnapra történt idézésére pedig 2021. május 19. napján került sor (sorszám5 alatt lefűzve), ekként azon vádlotti hivatkozás, miszerint az új kirendelt védőnek a felkészülésére kellő idő nem volt biztosítva, helyt nem foghat azon megjegyzéssel, hogy a Be. a vádlott által nevesített két hónapos felkészülési időre vonatkozó szabályozást nem is ismer.