A Fővárosi Törvényszék P.25368/2014/9. számú határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 7. §, 8. §, 54. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 233. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) I. cikk (1) bek., (3) bek., II. cikk, III. cikk (1) bek.] Bíró: Bene Lajos

Fővárosi Törvényszék

...P..../2014/9.

A Fővárosi Törvényszék

személyesen eljáró

felperes neve (felperes címe.) felperesnek

a jogtanácsos jogtanácsos által képviselt

alperes neve(alperes címe.) alperes ellen

kártérítés iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3.000.000 ,-Ft-ot (hárommillió forintot).

A peres eljárás 480.000 ,-Ft-os (négyszáznyolcvanezer forintos) illetékét a Magyar Állam viseli.

A bíróság a keresetet ezt meghaladóan elutasítja.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Törvényszéken lehet 3 példányban előterjeszteni a Fővárosi Ítélőtáblához címezve. A felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását.

Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, vagy az ítélet indokolása ellen irányul, a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti a tárgyalás megtartását.

Az ítélőtábla előtti eljárásban a fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselő nélkül eljáró fél nyilatkozata hatálytalan és az ilyen fellebbezést a bíróság elutasítja, kivéve ha pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő és ezt fellebbezésében igazolja. A fél rászorultsága esetén pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezését kérheti. A kérelmet a jogi segítségnyújtó szolgálatnál kell előterjeszteni.

I n d o k o l á s :

A felperes fegyház fokozatú elítéltként 2008. június 30. és 2012. május 9. napja között tartózkodott az alperes A, illetőleg B objektumaiban. A felperes ott tartózkodása során 29 különböző zárkában került elhelyezésre. Ezek a zárkák három típusba sorolhatók:

• 5,88 m² alapterületű kétszemélyes ("A" típusú) zárkákban a mozgástér 3,48 m²

• 7,84 m² alapterületű háromszemélyes ("B" típusú) zárkában a mozgástér 3,92 m²

• 25,7 m² alapterületű tízszemélyes ("C" típusú) zárkában a mozgástér 16,3 m²

A felperes nem dolgozó, fegyház fokozatú elítélt volt, ezért kizárólag a szabad levegőn tartózkodás, orvosi vizsgálat, fürdés vagy beszélő céljából, rövid időre hagyhatta el a zárkát.

A felperes ellen 2009-ben tiltott tárgy tartása miatt fegyelmi eljárás indult, az alperes 2009. június 25. napján 2009/.... számú ügyben fegyelmi határozatával 25 nap magánelzárás fenyítésben részesítette a felperest. A Fővárosi Bíróság ...Bv..../2009/2. számú végzésével helybenhagyta a határozatot, e végzést a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság ...Bkf..../2009/2. számú másodfokú végzése helybenhagyta. 2009. július 16. napján látogatási engedélyt kapott a felperes, ezt a magánelzárás töltése miatt visszavonta az alperes.

2009. augusztus 7-ére is látogatási engedélyt kért a felperes, ekkorra azért nem kapott, mert augusztus 5-én áthelyezték a B objektumba.

Az alperes külön díjazás ellenében ruhaszárító eszközt biztosít a raboknak. A ruhaszárító csökkenti a rabok rendelkezésére álló mozgásteret. Az alperes a felperes ottléte alatti időszakban önkárosító cselekmények megakadályozása miatt nem engedélyezte ruhaszárító zsinór, illetőleg kötél alkalmazását. Az alperes jelenlegi gyakorlatában a cérnán történő ruhaszárítást engedélyezi, mivel az nem bírja el az ember súlyát.

A felperes keresetében kérte a bíróságtól, hogy kártérítés címén kötelezze az alperest 8.000.000,- Ft megfizetésére.

Keresetét elsődlegesen azzal indokolta, hogy elhelyezése nem felelt meg sem a magyar, sem az európai szabályoknak. A zárkákban töltötte egész napját töltötte, a rendelkezésre álló mozgástér rendkívül szűkös volt a fél négyzetmétert sem érte el.

Álláspontja szerint azt az alperesnek engedélyeznie kellett volna az elmaradt beszélőt, így ennek megtagadásával kárt okozott, a beszélő a magánelzárás hatálya alatt is jár.

A ruhaszárítás megoldatlansága is kárt okozott neki, mivel nem tudták igénybe venni a ruhaszárító eszközt, ez esetben semmi életterük nem maradt volna. Egyéb módon nem száríthatták ruháikat, így kénytelenek voltak vizes ruhát visszavenni, ez nem csak a komfort érzetet sértette, hanem higiéniai problémákat is eredményezett.

A zárkákban a WC szellőzése nem volt megfelelő, egyes zárkákban lévő WC-ék előtt függöny sem volt, így az intimitás nem volt biztosított. Elhelyezése során aranyérrel küzdött, ez rendszeres mosakodást igényelt volna, napi fürdést engedélyeztek ugyan neki, de ez nem jelentette azt, hogy ennek időzítése egybe esett volna a tisztálkodás valódi szükségletével. Emiatt kénytelen volt a zárkában mások előtt meztelenül, megalázó módon tisztálkodni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy a mozgástér sem a magyar jogszabályban, sem az európai mércében meghatározott mértéket nem érte el. Hivatkozott azonban arra, hogy az IM rendelet alapján nem felróható az, ha a mozgásteret nem biztosította, mivel itt csak "lehetőleg" kifejezés szerepel. Nem jogszabálysértő az, ha lehetőség hiányában nem biztosítja az intézet a mozgásteret, felróhatósága pedig azért kizárt, mivel befogadási kötelezettsége van, a jogszabályok nem teszik lehetővé a befogadás visszautasítását.

A WC befalazása, megfelelő kialakítása műszaki, illetőleg költségvetési okok miatt kivitelezhetetlen.

Azt állította, hogy a 6/1996. IM rendelet 88. § (2) bekezdése alapján jogszerűen tagadta meg a látogatást a magánelzárás fenyítés hatálya alatt álló felperestől.

A kereset részben alapos.