A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21445/2015/11. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 84. §, 339. §, 349. §, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 42. §, 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (Bv. Szabályzat) 137. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. § (5) bek.] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Magosi Szilvia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.445/2015/11/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Cech Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Cech András ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a jogtanácsos által képviselt Budapesti Fegyház és Börtön (1108 Budapest, Kozma u. 13.) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2015. október 1. napján meghozott 28.P.25.368/2014/9. számú ítélete ellen az alperes 11. sorszámon előterjesztett fellebbezése és a felperes 5.Pf.21.445/2015/3. számon előterjesztett csatlakozó fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja, és a felperes keresetét teljesen elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 525.000 (ötszázhuszonötezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 480.000 (négyszáznyolcvanezer) forint kereseti és 320.000 (háromszázhúszezer) fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illetéket a felperes költségmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 3. cikkére, a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 39. § (1) bekezdésére, 125. § (1), (2) bekezdésére, 136. § (1), (2) bekezdésére, 137. § (1), (2), (3) bekezdésére, valamint az 1979. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Bv. tvr.) 36. § (1) bekezdés c) pontjára, 46. § (1) bekezdésére alapított keresetében 8.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte arra hivatkozással, hogy a 2008. június 30. és 2012. május 14. közötti időszakban embertelen, megalázó körülmények között tartották fogva az alperes intézetében. A felperes előadta, hogy fogvatartása alatt nem biztosították számára a jogszabályban előírt elhelyezési körülményeket: zsúfoltak voltak a zárkák, a WC-t csak egy függöny választotta el, nem biztosították a ruházat szárítását, két alkalommal (2009 júliusában és augusztusában) nem fogadhatott látogatót. A felperes a zárkák zsúfoltsága miatt 3.000.000 forintra, az intimitás hiánya miatt 2.000.000 forintra, a szárítási lehetőség hiánya miatt 2.000.000 forintra, a látogatás elmaradása miatt 1.000.000 forintra tartott igényt.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, mert a felperes a fogvatartása során személyhez fűződő, vagy egyéb jogsérelmet nem szenvedett, illetőleg nem érte olyan kár, amely az alperesi bv. intézet jogellenes magatartásával vagy mulasztásával összefüggésben állna, másrészt a kártérítési igény összegszerűsége eltúlzott. Az alperes nem vitatta, hogy az egyes zárkák élettere nem érte el a strasbourgi gyakorlat szerint számított mértéket. Álláspontja szerint azonban a felróhatóság hiánya állapítható meg, mivel az intézetet befogadási kényszer terheli, fogvatartotti populációját és telítettségi adatait olyan tényezők határozzák meg, amelyek befolyásolására nincs lehetősége, a fogvatartottak létszámát alakító körülmények az érdekkörén kívül esnek. A fogvatartást foganatosító bv. intézet kijelölésére és a fogvatartottak elszállítására a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) jogosult. A fogvatartottak szállítási kérelmeinek elbírálása nem az intézetparancsnok, hanem a BVOP Központi Szállítási és Nyilvántartási Főosztálya hatáskörébe tartozik, az erre irányuló felperesi kérelem elutasítása nem az alperes részéről történt, így e körben kártérítési felelőssége nem állapítható meg. Az alperesi intézet A objektuma 1896-ban, a B objektuma 1989-ben épült. Az elhelyezési körletek bővítését szolgáló beruházásokra előirányzat nem áll rendelkezésére, az egyes objektumok építészeti adottságai és a Rendeletben foglalt szempontok folytán a meglévő zárkák tekintetében az alperes lehetőségei teljes mértékben kötöttek. Az A objektum 217 db zárkájában a WC lefalazására csak abban az esetben lenne lehetőség, ha valamennyi zárkaajtó áthelyezésre kerülne, melyre nem áll rendelkezésre beruházási előirányzat. A felróhatóság hiányára vonatkozóan az alperes csatolta a BVOP Központi Szállítási és Nyilvántartási Főosztály által készített telítettségi kimutatást, mely álláspontja szerint alátámasztja, hogy a rendelkezésre álló férőhelyeken az optimális létszámnál is több elítéltet kellett elhelyezni, illetve a felperes elhelyezése során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az elrendelt szabadságvesztés büntetéseket végre kell hajtani, ami azt eredményezi, hogy jelenleg 18.000-nél több fogvatartott elhelyezését kell megoldani, a rendelkezésre álló 12.869 férőhelyen, ami országos átlagban 142%-os telítettséget jelent. A felperes részére 2009. július 16. napjára engedélyezett látogatás fegyelmi fenyítés (magánelzárás) miatt került visszavonásra. A felperest 2009. augusztus 5-én áthelyezték a B objektumba, ahol látogatási engedély kiadására már nem volt mód, ugyanis a látogatási időpont 2009. augusztus 7-én volt. A felperes magatartása az intézet biztonságát veszélyeztette, ezért került a Rendelet 88. § (2) bekezdése értelmében kizárásra a látogatófogadásból. A magánelzárás végrehajtása folytán elmaradt látogatás engedélyezése a Bv. tvr. 42. § (6) és (8) bekezdésében foglaltakra figyelemmel nem kötelező. A látogatófogadás pótlása végett a felperes nem terjesztett elő kérelmet. A fogvatartottaknak lehetőségük van ruhaszárító vásárlására azon túlmenően, hogy a zárkákban a ruhaszárítás vállfa használatával is lehetséges, valamint a fűtőtestekre is elhelyezhető a ruhanemű.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3.000.000 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Egyebekben akként rendelkezett, hogy a peres eljárás 480.000 forint illetékét az állam viseli.

Az elsőfokú ítélet indokolásában tényként állapította meg: az a felperes fegyház fokozatú elítéltként 2008. június 30. és 2012. május 9. napja között tartózkodott az alperesi bv. intézet A, illetőleg B objektumaiban. A felperes nem dolgozó, fegyház fokozatú elítélt volt, ezért kizárólag a szabad levegőn tartózkodás, orvosi vizsgálat, fürdés, vagy beszélő céljából rövid időre hagyhatta el a zárkát. A felperes 29 különböző zárkában volt elhelyezve, melyek három típusba sorolhatók. Az "A" típusú kétszemélyes zárkában 3,48 m2, a "B" típusú háromszemélyes zárkában 3,92 m2, a "C" típusú tízszemélyes zárkában 16,3 m2 a mozgástér. A felperes 2009. július 16. napjára kapott látogatási engedélyét az alperes a magánelzárás töltése miatt visszavonta. 2009. augusztus 7-ére pedig a felperes azért nem kapott látogatási engedélyt, mert augusztus 5-én áthelyezték a B objektumba. Az alperes külön díjazás ellenében ruhaszárító eszközt biztosított a fogvatartottaknak és engedélyezte a cérnán történő ruhaszárítást.