A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40352/2019/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 209/A. §] Bírók: Balsai Csaba Zoltán, Sándor Ottó, Vasady Loránt Zsolt

Fővárosi Ítélőtábla

14.Gf.40.352/2019/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Budaházi Ügyvédi Iroda által képviselt Bedő László Barnabás I. rendű, II. rendű és III. rendű felpereseknek a Kalóczy, Bagi és Wittner Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2019. június 12-én kelt 13.G.40.881/2019/5. számú ítélete ellen a felperesek által előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I., II. és III. rendű felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget.

A felperesek által le nem rótt 256.600 (kétszázötvenhatezer-hatszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

1.

A felperesek módosított keresetükben annak a megállapítását kérték a bíróságtól, hogy az alperes jogelődjével (a továbbiakban: alperes) 2006. szeptember 21-én kötött deviza alapú kölcsönszerződés érvénytelen, valamint kérték az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés hatályossá nyilvánítását azzal, hogy az elszámolás eredményeként 2013. február 10-én 2.906.604 forint tartozásuk áll fenn az alperes felé, mely összeget és járulékát a jogerős határozathozataltól kezdődően vállalják megfizetni. Az érvénytelenséget elsődlegesen arra alapították, hogy az alperes a szerződéskötés során megsértette a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (rHpt.) 47. § (1) bekezdésében foglaltakat, így az alakiság megsértésével kötött szerződés az 1959. évi IV. tv. (rPtk.) 217. §-a alapján semmis. Arra is hivatkoztak, hogy a szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányul, ezért az rPtk. 227. § alapján érvénytelen, illetőleg jogszabály megkerülésére irányul, amely miatt az rPtk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis. A szerződés érvénytelensége körében az rHpt. 213. § (1) bekezdésének a), b), c) és e) pontjaira is hivatkoztak, valamint állították, hogy az alperes nem adott megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázat tartalmáról, illetve az nem volt világos és érthető, ezért az rPtk. 209. § (1) bekezdése folytán az erre vonatkozó szerződéses feltétel tisztességtelen, így a teljes szerződés érvénytelen az rPtk. 209/A. § (2) bekezdése szerint.

2.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperesek keresetének elutasítását és perköltségben marasztalását kérte. Hivatkozása szerint rá, mint pénzügyi vállalkozásra az rHpt. 47. §-ának rendelkezései nem alkalmazhatók. A szerződés fajlagos szolgáltatásra irányult, továbbá egyértelműen tartalmazza annak tárgyát és a THM mértékét, a költségeket, továbbá a törlesztő részletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat is, melyre tekintettel az sem az rPtk. 227. §-a, sem az rHpt. 213. § (1) bekezdésének a), b), c) és e) pontjai alapján nem érvénytelen. A szerződés mind a deviza alapú elszámolás, mind az árfolyamkockázat viselése körében világos és egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz, a tájékoztatási kötelezettség pedig az árfolyam változásának várható irányára, annak mértékére, és a kockázat valószínűségére nem terjedhetett ki.

3.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek egyetemlegesen 265.650 forint perköltséget, valamint megállapította, hogy a felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt 228.000 forint illetéket az állam viseli.

3.1.

Határozatának indokolásában tényként állapította meg, hogy a felek 2006. szeptember 21-én CHF alapú kölcsönszerződést kötöttek, melyben az alperes 3.800.000 forint, azaz 22.275,51 CHF összegű kölcsön nyújtására vállalt kötelezettséget 240 hónapos futamidővel, a szerződésben megjelölt ingatlan fedezete mellett. A 22.275,51 CHF átváltási árfolyamaként 171,88 HUF/CHF, induló kamatként az 1 - 60. hónapban 7,4%, a 61 - 120. hónapban 6,4%, a 121 - 240. hónapban 4,4% került meghatározásra azzal, hogy a 6 havi CHF LIBOR kamat 1,9017 %. A szerződéskötési díjat 190.000 forintban, míg az értékbecslés és a fedezet ellenőrzési díj összegét 51.000 forintban határozták meg. A szerződés szerint a havi kezelési költség az 1-12 hónapban az induló kölcsönösszeg 0,3 %-a, azaz 67,33 CHF, a 13-60 hónapban 0,2 %-a, azaz 44,89 CHF, míg 5 év elteltével 0% (helyesen a 61-240 hónapban 1,114%, azaz 25,57 CHF). A kölcsön teljes hiteldíjmutatója (THM) 8,77 %, melyben nem vették figyelembe a közjegyző 30.905 forintos költségét és a vagyonbiztosítás díját, melynek mértéke 10.000 forint/év. Az első törlesztés esedékessége 2006. október 10. napja, a végső lejárat 2026. szeptember 10. napja, míg az induló törlesztőrészlet 30.849 forint, azaz 179,49 CHF.

A felperesek a kölcsönszerződés megkötésének napján dr. L. E. közjegyző előtt egyoldalú kötelezettségvállalásra irányuló nyilatkozatot tettek, melyben rögzítették a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségeiket.

2013. július 22-én dr. L. E. közjegyző tanúsítványt állított ki arról, hogy az alperes képviseletében eljárt T. Á. és B. I. Gyula kijelentették, hogy az adós és adóstársai fizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért a kölcsönszerződést felmondják és kérték, hogy a felmondást a közjegyző kézbesítse az adósoknak.

2015. április 21-én az alperes az elszámolási törvényben előírt elszámolási kötelezettsége teljesítéséről tájékoztatást nyújtott a felpereseknek, melyben a tisztességtelenül felszámolt összeget 0 forintban határozta meg azzal, hogy a fogyasztó szerződésből eredően lejárt tartozásának összege 8.623.815 forint.

3.2.

Az elsőfokú bíróság határozatának jogi indokolásában az rPtk. 205. §-ának (1)-(4) bekezdéseinek és a 217. § (1) bekezdésének felhívását követően kifejtette, hogy a felperesek alaptalanul hivatkoztak az alakiság megsértésére, mivel az alperes pénzügyi vállalkozás, ezért rá nem vonatkozik az rHpt. 47. § (1) bekezdése, melyből következően elegendő volt egy aláírási joggal rendelkező személy részéről a szerződés megkötése. Megállapította, hogy a felek között az rPtk. 523. §-ában szabályozott kölcsönszerződés jött létre a kötelező alaki kellékek megtartása mellett. A felperesek nem bizonyították, hogy az alperes szándéka más szerződés megkötésére irányult volna, az a körülmény, hogy az alperes nyereséget kívánt realizálni, megfelel az rPtk-ban szabályozott visszterhesség vélelmének.

Az rHpt. 213. § (1) bekezdésének a), b), c), d) és e), pontjainak idézését követően rögzítette, hogy az egyedi kölcsönszerződés egyértelműen tartalmazza a kölcsön összegét forintban és svájci frankban, továbbá annak futamidejét 240 hónapban határozza meg, ennyi a törlesztőrészletek száma is. A szerződés egyértelműen tartalmazza a törlesztés első és utolsó időpontját, az induló törlesztőrészlet összegét, a kölcsön induló kamatát és a THM-et is. Minderre tekintettel a kölcsönszerződés nem ütközik az rHpt. 213. § (1) bekezdésének a), b), c), és e) pontjaiba. Eredménytelenül hivatkoztak arra is a felperesek, hogy a szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányul, mivel részükre az alperes pénzszolgáltatás nyújtott, mely nem minősül lehetetlen szolgáltatásnak.