A Kaposvári Törvényszék P.21150/2009/19. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 84. §, 340. §, 349. §, 355. §, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 21. §, 35. §, 46. §, 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (Bv. Szabályzat) 3. §, 137. §] Bíró: Leidecker Andrea

A Somogy Megyei Bíróság

24.P.21.150/2009/19.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Somogy Megyei Bíróság dr. Szijártó József ügyvéd (Kaposvár, Brassó u. 37.) mint pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve és címe szám alatti lakos, jelenleg ... tartózkodási helyű felperesnek - dr. Hernesz Csaba ügyvéd (Kaposvár, Széchenyi tér 8.) által képviselt alperes neve és címe szám alatti székhelyű alperessel szemben kártérítés iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000,- azaz kettőszázezer forintot, és ennek 2007.március 01. napjától kifizetés napjáig minden naptári félév idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatát.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000,- azaz kettőszázötvenezer forint perköltséget.

Az állam által előlegezett illetéket és a felperesi pártfogó ügyvédi munkadíjat az állam viseli.

A bíróság ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül 3 példányban benyújtható fellebbezésnek van helye, melyet a Pécsi Ítélőtáblának címezve a Somogy Megyei Bíróságnál lehet benyújtani.

A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, a fellebbezés csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul.

A másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el a fellebbezést, ha a felek ezt kérték, a másodfokú bíróság a felek bármelyikének kérelmére tárgyalást tart.

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet ellen fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező.

I n d o k o l á s:

A felperes 2004. november 11. napjától 2005. február hónapjáig és 2006. április 4. napjától 2007. február hónapjáig kisebb megszakításokkal az alperesi büntetés-végrehajtási intézet dohányfüsttől mentes, a felszerelési tárgyakkal csökkentve 21,26 m2 alapterületű 111,55 m3 légterű .... számú zárkában töltötte szabadságvesztés büntetését.

A felperes nem dohányzik.

A zárkában egyes fogvatartottak dohányoztak, s ennek következtében a felperesnek el kellett viselnie a dohányfüstöt és kellemetlen szagot, amellett, hogy a zárka szellőztetése korlátozott.

A zárkában a fogvatartottak létszáma túlnyomórészt meghaladta a hét főt, gyakran tizennégy fő tartózkodott itt, s ennek következtében zsúfoltság alakult ki, az alperes nem biztosította a személyenkénti 3 m2 alapterület meglétét.

A felperesnek ezen körülmények elviselése a szabadságvesztés büntetéssel járó korlátozást meghaladó hátrányt okozott, emberi méltósághoz fűződő joga sérült.

A felperes kártérítési igényét az alperes ... számú határozattal elutasította.

A felperes keresetében kérte kötelezni az alperest, fizessen meg felperesnek 10 millió forint nem vagyoni kártérítést, és ennek 2007.március 01. napjától kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát.

A felperes állította, hogy alperes megszegte 1973. évi 11. számú törvényerejű rendelet 46. § (1) bekezdés c./ pontját, a 6/1996 (VII.12.) IM. sz. rendelet 39. § (2) (4) bekezdésében írtakat, amikor a I/23. számú zárkában történt elhelyezés során a dohányzó, illetve nem dohányzó fogvatartottakat nem különítette el, továbbá a 6-7 fő elhelyezésére alkalmas zárkában jogszabálysértő módon az elhelyezhető fogvatartottak létszámát 14 főben határozta meg, s ezzel megszegte az 1979. évi 11. számú törvényerejű rendelet 36. § (1) bekezdés a./ pont, 46. § (1) bekezdés a./ pontjában, valamint a 6/1996 (VII.12.) IM. sz. rendelet 137. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat.

Felperes állította, hogy az alperesi magatartással okozati összefüggésben egészséghez fűződő személyiségi joga sérült.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatva annak jogalapját, és összegszerűségét is.

Az alperes hivatkozott arra, hogy a felperes a büntetés-végrehajtási intézet házirendjében foglaltakat megszegve nem jelezte, hogy szabályokba ütköző eseményt vagy magatartást észlelt, így nem jelentette be azt, hogy a nem dohányzó zárkában dohányoztak volna, erről alperesnek tudomása nem volt. Amennyiben ilyen esemény megvalósult a felperes nem tett eleget a kárelhárítási, kárenyhítési kötelezettségének, nem tett meg minden tőle elvárhatót egészsége megőrzése céljából.

A keresetben megjelölt időszakban nem vitatta, hogy az intézet telítettségi mutatója átlagosan 130-140 % körül mozgott, azonban az országos parancsnokság döntése alapján az átszállított személyek befogadását megtagadni nem lehetett.

Vitatta, hogy a felperesnek az egészsége sérült volna, figyelemmel arra, hogy az orvosi vizsgálatok eredménye ezt nem mutatta, s a felperes sem jelezte panaszát.

A felperes keresete kisebb részben alapos.

A bíróság a tényállást a felperes előadása, az alperes nyilatkozata, S.T., K.V., B.G. tanúk vallomása alapján állapította meg.

A Ptk. 75. § (1) bekezdés szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.

A Ptk. 76. § szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése.