A Pécsi Ítélőtábla Pf.20390/2010/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 86. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 339. §] Bírók: Fekete Bálint, Hrubi Adrienn, Juhász László

Pécsi Ítélőtábla

Pf.II.20.390/2010/6. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Szíjártó József pártfogó ügyvéd (pártfogó ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Kaposvári 7. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Boda Róbert ügyvéd, ügyvédi iroda címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság 2010. június 21. napján kelt 24.P.21.150/2009/19. számú ítélete ellen az alperes által 20. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatja, és a keresetet teljes egészében elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 100.000 (egyszázezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2004. november 11-től 2005. február hónapjáig, illetve 2006. április 4-től 2007. február hónapjáig kisebb megszakításokkal az alperesi büntetés-végrehajtási intézet nem dohányzó, 21,66 m2 alapterületű, 111,55 m3 légterű, I/23. számú zárkájában töltötte szabadságvesztés büntetését. A felperes nem dohányzik. A zárkában egyes fogvatartottak dohányoztak, ennek következtében a felperesnek el kellett viselnie, a dohányfüstöt és az ezzel járó kellemetlenségeket. A zárkában a fogvatartottak létszáma túlnyomórészt meghaladta a 7 főt, gyakran 14 fő tartózkodott ott, a zárkában zsúfoltság volt. Az alperes nem biztosított a fogvatartottak számára személyenként 3 m2 alapterületet.

Az alperes a felperes kártérítési igényét a 47-3-6/14/2009. számú határozatával elutasította.

A felperes keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest 10.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és annak 2007. március 1-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. Hivatkozott arra, hogy az alperes megsértette az 1973. évi 11. számú tvr. 46.§ (1) bekezdés c) pontját, a 6/1996.(VII.12.) IM rendelet 39.§ (2) és (4) bekezdésében írtakat, amikor a I/23. számú zárkában történt elhelyezése során a dohányzó, illetve nem dohányzó fogvatartottakat nem különítette el. Megszegte továbbá az 1979. évi 11. számú tvr. 36.§ (1) bekezdés a) pontját, 46.§ (1) bekezdés a) pontját, valamint a 6/1996.(VII.12.) IM rendelet 137.§ (1) és (2) bekezdését azzal, hogy a 6-7 fő elhelyezésére alkalmas zárkában ezt meghaladó létszámú fogvatartottat helyezett el. A felperes állította, hogy a jogellenes alperesi magatartással okozati összefüggésben egészséghez fűződő személyiségi joga sérült.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 200.000 forintot és annak 2007. március 1. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 250.000 forint elsőfokú perköltséget. Az alperes közlése alapján állapította meg az elsőfokú bíróság a 23. számú zárka alapterület és légtér adatait, illetőleg azt, hogy az alapterületet tekintve a zárka 7 fő férfi fogvatartott elhelyezésére lenne alkalmas a jogszabály szerint. A perben kihallgatott S. T., K. V. és B. G. tanúk vallomása alapján állapította meg azt, hogy a 23. számú zárkában a fogvatartott férfiak száma tartósan meghaladta a 7 főt, illetőleg azt, hogy a nem dohányzó zárkában a fogvatartottak egy része dohányzott.

A fentiek alapján megállapította, hogy az alperes a felperes szabadságvesztés büntetésének végrehajtása során nem biztosította a felperes számára az 1979. évi 11. számú tvr. (továbbiakban BV tvr.) 46.§ (1) bekezdés a) pontjában írt kultúrált elhelyezést, valamint a 6/1996.(VII.12.) IM rendelet 137.§ (1) bekezdése szerinti mozgásteret, és ezzel okozati összefüggésben a felperes a szabadságvesztés büntetéssel együtt járó korlátozásokat meghaladó, emberhez méltatlan hátrányt szenvedett, amely miatt a felperes emberi méltósághoz fűződő személyiségi joga sérült. Nem találta ugyanakkor megállapíthatónak a felperes egészséghez fűződő személyiségi joga megsértését, hiszen a felperes személyes előadásában úgy nyilatkozott, hogy egészségügyi problémája és pszichés károsodása nincs. Mellőzte ezért a felperes igazságügyi orvos-, illetve pszichológus szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványának teljesítését.

A nem vagyoni kártérítés összegszerűségének megállapításánál a felperes 20%-os közrehatásaként értékelte azt a körülményt, hogy a felperes az alperesi büntetés-végrehajtási intézet házirendjében írtak szerint nem jelentette be a nem dohányzó zárkában történt dohányzás tényét. Értékelte továbbá azt is, hogy a felperes az emberi méltóságot sértő körülményeket nem hosszan, egybefüggő időszakban, hanem megszakításokkal kényszerült elviselni.

Az ítélet ellen annak megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása, valamint a felperes perköltségben való marasztalása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Nem vitatta az alperes azt a tényt, hogy a 6/1996.(VII.12.) IM rendelet 137.§ (1) bekezdésében írt szabályok a perbeli 23. számú zárkában a fogvatartottak elhelyezésénél a keresettel érintett időszakban maradéktalanul nem teljesültek. Arra hivatkozott, hogy az alperes büntetés-végrehajtási intézet terhére nem róható az intézet zsúfoltsága, az alperesnek ugyanis nincs választási lehetősége, hogy a hozzá irányított fogvatartottakat befogadja-e vagy sem. Az alperest befogadási kötelezettség terheli és emellett az egyes fogvatartottakat a jogszabályban előírt elkülönítési szabályok figyelembevételével kell elhelyeznie. Hivatkozott arra is, hogy a m2 nagyság megsértésének alperesi elismerésétől függetlenül az elsőfokú eljárás során szükség lett volna annak vizsgálatára is, hogy a felperes által az alperesnél töltött időszakon belül hány napot tett ki ez a jogsértés, hiszen a jogsértés súlya csak ennek ismeretében lett volna megállapítható.