A Győri Ítélőtábla Gf.20085/2015/5. számú határozata vezető tisztségviselő marasztalása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 215. §, 253. §] Bírók: Ferenczy Tamás, Mészáros Zsolt, Szalai György

Győri Ítélőtábla

Gf.II.20.085/2015/5/I. szám

A Győri Ítélőtábla a jogtanácsos által képviselt felperesnek a dr. Geipl Ibolya ügyvéd által képviselt alperes ellen vezető tisztségviselő marasztalása iránt indított perében a Veszprémi Törvényszék 2014. július 17. napján kelt 1.G.40.049/2014/3. szám alatti ítélete ellen az alperes által 4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyalás alapján - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 15.000 (Tizenötezer) forint másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a felek által nem vitatott - így a másodfokú eljárásban is irányadó - tényállás szerint az alperes 2008. március 28. napjától az "A" Kft. - a továbbiakban adós - tagja és vezető tisztségviselője volt. A Veszprémi Megyei Bíróság 2011. augusztus 23. napján közzétett 4.Fpk.19-10-000.646/5. számú végzésével rendelte el az adós felszámolását. A felszámolási eljárásban a felperes 1.698.701 forint hitelezői igényt terjesztett elő, melyet a felszámoló határidőben előterjesztett igényként igazolt vissza.

A Veszprémi Törvényszék 1.G.40.059/2013/8. számú jogerős ítéletében megállapította, hogy az alperes, mint az adós ügyvezetője, a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegese alapján látta el, és ezáltal a cég vagyona 674.482 forinttal csökkent.

A Veszprémi Törvényszék 4.Fpk.19-10-000.646/39. számú 2014. április 15. napján jogerőre emelkedett végzésével az adóst egyszerűsített felszámolással megszüntette, megállapítva, hogy vagyon hiányában - egyebek mellett - a I.rendű felperes leánykori neve 1.927.137 forint hitelezői igénye kielégítésére sincs fedezet. A felszámolási eljárást jogerősen lezáró határozat a Cégközlönyben 2014. május 7. napján jelent meg.

A felperes - a Cstv. 33/A.§ (6) bekezdése alapján - 2014. május 20. napján előterjesztett keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest 674.482 forint és perköltség megfizetésére.

Az alperes elsődlegesen a kereset teljes, másodsorban annak részbeni - 168.622 forint követelést meghaladóan történő - elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Veszprémi Törvényszék vagyonhiányt megállapító jogerős ítélete olyan hitelezői követelések kiegyenlítését kérte tőle számon, melyek ténylegesen fennálltak, s azok kifizetésekor még nem volt nyilvánvaló és előrelátható, hogy az adós felszámolására sor kerül.

Ezt támasztja alá az is, hogy a felszámolás megszüntetéséhez vezető egyezségre törekedett a felperessel is, továbbá a felszámolást megelőző időszakban még olyan - szerződéssel igazolt - árbevétel volt az adósnál valószínűsíthető, mely lehetővé tette volna a fennálló hitelezői igények kiegyenlítését. A felperesi álláspont szerinti helyes eljárás az lett volna, ha a hitelezők felé fennálló kötelezettségeket egyenlő mértékben csökkentette volna a kifogásolt teljesítés. Ennek elfogadása esetén azonban a jogerős ítéletben megállapított 674.482 forint teljesítést nem három, hanem négy egyforma részre kellene osztani, s a felperesre eső rész csak 168.622 forint lenne.

Marasztalása esetére 16 havi részletfizetés engedélyezését kérte.

A felperes a részletekben való teljesítés engedélyezéséhez hozzájárult.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 674.482 forintot és 30.000 forint perköltséget. A marasztalási összeg megfizetésére 16 havi részletfizetést engedélyezett az alperesnek azzal, hogy az alperes az első részletet 2014. augusztus 15. napjáig, a többi részletet havonta egyenlő részletekben minden hó 15-ig köteles megfizetni a felperesnek. Kimondta, hogy bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetében az egész tartozás esedékessé válik. Kötelezte az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 40.500 forint illetéket.

Arra hivatkozott, hogy a felperes a Cstv. 33/A. § /1/ bekezdése szerinti megállapítási perben megállapított vagyoncsökkenéshez kapcsolódó marasztalásra irányuló keresetét a Cstv. 33/A. § /6/ bekezdése szerinti jogvesztő határidőn belül terjesztette elő és igazolta azt is, hogy ki nem elégített hitelezői követelése meghaladja azt az összeget, melyet az alperes felelősséggel tartozik, ezért a kereset szerint marasztalta az alperest.