A Kúria Kfv.35369/2014/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (TÁMOGATÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [1993. évi III. törvény (Szoc. tv.) 4. §, 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 5. §] Bírók: Kárpáti Zoltán, Sperka Kálmán, Sugár Tamás

A határozat elvi tartalma:

Egyházi kiegészítő támogatásra csak az egyházi fenntartó jogosult.

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.28256/2013/6., *Kúria Kfv.35369/2014/5.*

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.III.35.369/2014/5.szám

A Kúria a dr. Gáldi Nóra jogtanácsos által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Farkas Sütő Ákos jogtanácsos által képviselt alperes neve alperes elleni normatív támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. február 6. napján kelt 9.K.28.256/2013/6. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.28.256/2013/6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes kereseteit elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000.- (húszezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2013. évre vonatkozó támogatási igény iránti kérelmet nyújtott be az elsőfokú hatósághoz, majd a fenntartó típus módosítását kérte "egyházi fenntartó" megnevezésre.

Az elsőfokú hatóság a 2013. február 27. napján kelt határozatában egyrészt megállapította, hogy a fenntartó 2013. évre mekkora összegben vehet igénybe támogatást, másrészt az egyházi kiegészítő támogatásra vonatkozó kérelmet elutasította. Az indoklás szerint csak a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (a továbbiakban: Ehtv.) szerinti nyilvántartásba vett egyház, illetve annak belső jogi személye minősül egyházi fenntartónak. Az Ehtv. 37.§ (1) bekezdése szerint 2012. január 1-jét követően csak az Ehtv. mellékletében meghatározott egyháznak nyújtható egyházi célú költségvetési támogatás. Mivel a felperes az említett mellékletben nem szerepel, ezért az egyházi kiegészítő támogatásra való jogosultsága nem állapítható meg.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2013. május 29. napján kelt ÖF-570/2013. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hangsúlyozta, a 6/2013. (III.1.) AB határozat (a továbbiakban Abh) az Ehtv. 7.§(4) bekezdését, 15.§-át, és 16.§-át hatályában fenntartotta. A hatályos szabály szerint 2012. január 1-jét követően csak a nyilvántartásban szereplő egyházak minősülnek egyházi fenntartónak, vagyis csak ők jogosultak egyházi kiegészítő támogatásra. Erre figyelemmel a felperes egyházi kiegészítő támogatásra való jogosultsága nem áll fenn.

Az elsőfokú hatóság a 2013. április 30. napján kelt határozatában a felperes részére a 2012. évben kiutalt normatíva és a ténylegesen őt megillető normatíva összege közötti eltérés alapján 19.715.523,- forint többlettámogatásra való jogosultságot állapított meg. Az indokolásban többek között rögzítette, mivel a felperes nem szerepel az Ehtv. szerinti nyilvántartásban, így 2012. évre nem jogosult egyházi kiegészítő támogatásra. A határozattal szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést.

Az alperes a 2013. július 24-én kelt ÖF-846/2013. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint az Alkotmánybíróság álláspontjának ismeretében, a jogszabályi környezet jelen állapota alapján elválik egymástól az egyház és az egyházi kiegészítő támogatásra jogosult, elismert, bevett egyházi fenntartó fogalma.

A felperes keresettel támadta mindkét alperesi határozatot, kérve azok bírósági felülvizsgálatát. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a pereket egyesítette, majd jogerős ítéletében az alperesi határozatokat az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az indokolásban felhívta az Ehtv.-t, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoc.tv.) 4.§ (1) bekezdése mb.) alpontját, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvtv.)5.§ sb) alpontját, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/A.§-át és az Abh-t.