A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30742/2014/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 8. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 52. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 100. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 120. §] Bíró: Hankó Ferenc

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

28.K.30.742/2014/10.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Incze András Péter ügyvéd (címe) által képviselt felperesnek (címe) a dr. Kocsis Bernadett jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (címe, határozatszám: 2927695509) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására fizessen meg az államnak 1.500.000.-Ft (egymillió-ötszázezer forint) tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az ítélet kézbesítését követő 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 500.000.-Ft (ötszázezer forint) perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A NAV Kelet-budapesti Igazgatósága Kiemelt Adóalanyok és Társas Vállalkozások Ellenőrzési Főosztály (a továbbiakban: első fokú hatóság) személyi jövedelemadó adónemben, a 2003-2006 évekre vonatkozóan, valamennyi adónemre vonatkozóan, bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél.

Ennek során megállapításra került, hogy a felperes többek közt üzlethelyiséget bérelt a ... Társasháztól 2009-ben (... szám alatti 70 m2 alapterület) illetve a Társaság 1-tól, {... (2007-ben), ... szám (2008-ban)} a bérleti szerződések határozatlan időre szóltak

A felperes a ... ingatlan előző bérlőjétől (Társaság 2 "vagyonértékű jog átadása" megnevezéssel befogadta a ... számú számlát, az azon szereplő összeget a ... számú, "Vagyonértékű jogok" megnevezésű főkönyvi számlán, valamint a ... leltári számú tárgyi eszköz kartonon tartotta nyilván 33 %-os leírási kulcsot alkalmazva számolva el az értékcsökkenést. E leírási kulcsból következik, hogy a felperes ezen bérelt ingatlan hasznos élettartamát 3 évben határozta meg. Ugyanakkor felperes az ezen az ingatlanon végzett beruházás (festés, burkolás, villanyszerelés) után 6 %-os leírási kulcsot alkalmazva számolta el az értékcsökkenést.

Felperes a ... tekintetében megszerzett vagyonértékű jog után 50 %-os leírási kulcsot alkalmazva (a bérelt ingatlan hasznos élettartamát 2 évben határozta meg) számolt el értékcsökkenést. Ugyanakkor ezen ingatlanon végzett beruházás után évi 6 %-os értékcsökkenési leírást alkalmazott. A ... szám alatt bérelt ingatlanon végzett beruházás után részben 6 %, részben 50% leírási kulcsot alkalmazva számolt el értékcsökkenést. E bérleti szerződés felbontására 2011. március 31.-én került sor, a felperes által bemutatott dokumentumokban (szerződés, számlák) nem szerepelt olyan kitétel, mely arra utalna, hogy a felperes a 2008-ban aktivált üzlethelyiséget 2 évnél nem szándékozta volna tovább hasznosítani.

Az elsőfokú adóhatóság ezen ingatlanok tekintetében a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv) 47.§. (1) bekezdésére az 52.§. (1), (2), (7) bekezdéseire, illetve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv) 2. számú mellékletének II. pontjára hivatkozással a vagyonértékű jog után elszámolható értékcsökkenési leírási kulcsot egységesen 6 %-ban határozta meg, meghatározva ennek számszaki kihatásait.

A felperes különböző társaságoktól a (Társaság 3, a Társaság 4 és a Társaság 5) reklámtevékenység megnevezéssel fogadott be számlákat, mely számlák tekintetében, a számlakibocsátók vizsgálata alapján az első fokú hatóság elfogadta, hogy a felek közt a számlákban feltüntetett gazdasági esemény az azokban meghatározott időpontban ténylegesen a valóságban is létrejött. E körben az első fokú adóhatóság ugyanakkor értékelve a felperes és a Társaság 6 (a továbbiakban. Zrt.) közt létrejött disztribútori szerződést, tájékoztatásait, nyilatkoztatva a felperes üzleti partnereit, - melyek egy részénél kapcsolódó vizsgálatot is lefolytatott - szakértői véleményt beszerezve arra a következtetésre jutott, hogy a felperes részére teljesített reklámszolgáltatások, amelyeket a felperes költségként számolt el, ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel, mivel azok a felperes bevételszerző tevékenységével nincsenek összefüggésben. Ez okból egyrészt a Tao. tv. 8.§. (1) bekezdés d) pontja alapján, figyelemmel a 3. sz. melléklet 4. pontjára a felperes társasági adóalapját megnövelte a reklámtevékenységről befogadott számlák nettó értékével. Másrészt az e számlákban feltüntetett ÁFA levonását az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfatv.) 120.§. a) pontja alapján megtagadta.

Az első fokú hatóság hasonló következtetésre (ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel, mivel az a felperes bevételszerző tevékenységével nincs összefüggésben) jutott a felperes és a Társaság 7 között létrejött szerződéssel összefüggésben is, melynek tárgya az volt, hogy a megbízott döntés előkészítő tanulmányt készítsen a felperes részére a hűségkártya program bevezetésének lehetőségeiről, a programmal elérhető üzleti előnyökről, az Európai Unión belül már működő hűségkártya programokról, valamint a hűségkártya program céljának meghatározásáról. Mely körben az első fokú hatóság egyrészt utalt a Zrt-től beszerzett információkra. Másrészt arra, hogy a számlakibocsátó kapcsolódó vizsgálata alapján megállapítást nyert, hogy annak tevékenységei tárgykörébe a tanulmányban szereplő témakör nem tartozik. A felperes a felhívására nem tudott olyan termék gyártási vagy beszerzési számláját bemutatni ami a "..." márkanévvel összefüggésbe lenne hozható.

Az első fokú hatóság az eljárása eredményeként meghozott 3575329817 számú határozatában a felperes terhére összesen 61.524.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. Az esedékességig meg nem fizetett adó után szankcióként a felperes terhére 30.762.000 Ft adóbírságot és 21.912.000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki.

A felperes fellebbezésér eljáró alperes 2927695509 számú határozatában az első fokú hatóság határozatát helybenhagyta.

A határozata indokolásában rámutatott egyrészt arra, hogy az első fokú hatóság a helyes jogértelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy az idegen (bérelt ingatlanon) a felperes jogszerűen csak egyfajta 6 % -os leírási kulcsot alkalmazhat. Másrészt kifejtette, hogy az első fokú hatóság a rendelkezésére álló adatokat helytállóan vonta le azt a következtetést is, hogy a felperes, mint a Zrt. disztribútora számára a reklámköltségek, illetve az általa kötött szerződésekben feltüntetett reklámfelületek megvétele nem jelentett többletbevételt, szélesebb ismertséget, vagy bármely más gazdasági előnyt. Felperes esetében nem volt kimutatható a marketing tevékenység révén realizálható érték, tekintettel arra is, hogy az nem illeszkedett az üzleti tevékenységéhez.