3378/2024. (X. 18.) AB végzés

bírói kezdeményezés visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 246. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A Fővárosi Törvényszék bírója (a továbbiakban: indítványozó) az előtte 25.B.64/2023. számon folyamatban lévő büntetőeljárást felfüggesztette, és egyidejűleg az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján bírói kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 246. §-a alaptörvény-ellenességének a megállapítása és megsemmisítése iránt.

[2] Az indítványozó előadta, hogy az alapul fekvő büntetőeljárás három terhelt ellen van folyamatban a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 299. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő vesztegetést állítva elkövetett befolyással üzérkedés bűntette miatt a Központi Nyomozó Főügyészség vádirata alapján.

[3] A nyomozás során bírói és ügyészi engedélyhez nem kötött leplezett eszköz (rejtett figyelés), valamint bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz (telefonlehallgatás) alkalmazására került sor a büntetőügy három vádlottja, valamint az ügyben érintett feljelentő személy vonatkozásában.

[4] A Fővárosi Törvényszék az ügyben 2023. május 15. napján - mindhárom vádlott, a védőik és az ügyész jelenlétében - tartott előkészítő ülést, amelyen a védők indítványt terjesztettek elő arra, hogy a leplezett eszközök alkalmazása során megszerzett valamennyi adatot korlátozás nélkül megismerhessék és az ügyészség valamennyi ilyen adatot bocsássa a rendelkezésükre, azaz küldje meg hiánytalanul a bíróságnak, a bíróság pedig tegye azokat a bizonyítás anyagává. Az ügyész az előkészítő ülésen közölte, hogy a vádemeléskor a bíróság részére megküldött ügyiratokhoz valóban nem csatolták a leplezett eszközök alkalmazása során megszerzett valamennyi adatot. Hozzátette, hogy azokat az ügyészség megszűrve használta fel és tette a vádirati bizonyítási eszközök részévé. Kiemelte, hogy azon további adatokat, amelyek nem relevánsak a tényállás bizonyítása szempontjából, továbbá amelyek olyan személyes adatokat tartalmaznak, amelyekről az ügyészség úgy gondolja, hogy a többi vádlottnak, illetve az eljárásban részt vevő többi személynek szükségtelen tudomást szereznie, az ügyészségnek törvényi kötelezettsége a Be. előírásai szerint törölni.

[5] A fentiekkel összhangban a Központi Nyomozó Főügyészség áiratában - egyebek mellett - arról tájékoztatta a bíróságot, hogy sem a védők bizonyítási indítványának, sem a bíróság felhívásának nem tud eleget tenni. Az átiratban az ügyészség rámutatott, hogy a Be. 3. § (6) bekezdése alapján köteles a terheltet mentő és a büntetőjogi felelősségét enyhítő körülményeket hivatalból figyelembe venni, mely törvényi követelménynek az ügyészség az eljárás során a beszerzett bizonyítási eszközök - így a leplezett eszközök eredményének - feldolgozásakor és a vádemeléskor maradéktalanul eleget tett. A leplezett eszközök alkalmazása során keletkezett közleményeknél a szelektálás pedig az ügyész törvényi kötelezettsége, amely a Be. 246. § (1) bekezdésének a) és b) pontjai alapján a leplezett eszközök alkalmazásának céljával össze nem függő adatok és mindazon személyes adatok esetében, amelyekre a büntetőeljárás céljából nincs szükség, azok törlését eredményezi. Ha pedig az ügyészség az ügyirat részét nem képező és a vád tárgyává tett cselekményhez nem köthető, a vádlottakra és a konkrét eljárásban nem érintett személyekre vonatkozó személyes adatot, különleges adatot, illetőleg egészségügyi adatot tartalmazó, ezért a Be. alapján törlési kötelezettség alá eső, elkülönítetten és zártan kezelt lehallgatási hanganyagokat megküldené a bíróságnak, úgy az ügyészség adatkezelőként megsértené a személyes adatok kezelésével kapcsolatos kötelezettségét.

[6] Az ügyészségi álláspont ismertetését követően az indítványozó összefoglalta a kérdés uniós jogi összefüggéseit, hivatkozva az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkére, továbbá Európai Unió Alapjogi Chartájának a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogról szóló 47. cikkére, valamint az ártatlanság vélelméről és a védelemhez való jogról szóló 48. cikkére. Emellett felhívta az indítványban az Emberi Jogok Európai Egyezményének a tisztességes tárgyaláshoz való jogról szóló 6. cikkét. Bemutatta továbbá az indítványozó a hazai kapcsolódó jogszabályi környezetet is. Annak keretében idézte az Alaptörvény I. cikk (1) és (3) bekezdését, XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdését és a Be. számos rendelkezését.

[7] Az alaptörvény-ellenesség körében az indítványozó felhívta az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, amely rendelkezés megsértését ugyanakkor nem állította. Szintén felhívta az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdéseit. Ez utóbbiak kapcsán kifejtette, hogy a támadott szabályozás azért nem áll összhangban a tisztességes eljáráshoz való jogból és a védelemhez való jogból fakadó követelményekkel, mert a hatóság számára előírt törlési kötelezettség teljesítése azzal a következménnyel jár, hogy a vádlottaknak és a védőiknek nem áll módjában megismerni a leplezett eszközök alkalmazása során megszerzett olyan adatokat, amelyek a későbbi védekezés szempontjából potenciálisan relevanciával bírnak, a védekezésüket utóbb esetleg alá tudnák támasztani. Az egyes adatok ezen jelentőségét ugyanis a törlés idején a hatóságoknak még nincs lehetőségük felismerni. A védelem sincs továbbá ilyen helyzetben, hiszen a törlés jellemzően az eljárás azon szakaszában történik, amikor még nincs gyanúsított az eljárásban. Ezek miatt tartotta indokolatlannak az indítványozó, hogy az adatok törlését a kifogásolt rendelkezés szerinti rövid határidővel kell elvégezni. Kifogásolhatónak tartotta továbbá az indítványozó azt is, hogy a törlés indokoltságának és szükségességének a megítélése kizárólag a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított hatóság kompetenciája, abban sem a védelemnek, sem a bíróságnak nem jut szerep.

[8] Úgy vélte az indítványozó, hogy sem a leplezett eszközök alkalmazásával érintett személy, sem a leplezett eszközök alkalmazásával nem érintett kívülálló személy személyiségi joga, a magán- és családi élet tiszteletben tartásának a követelménye, illetőleg a személyes adatok, azon belül a különleges adatok és az egészségügyi adatok védelme sem előzheti meg és írhatja felül a védelemnek a védekezéshez fűződő, a leplezett eszközök alkalmazása során megszerzett valamennyi adat korlátozás nélküli megismerésében megnyilvánuló jogát. Álláspontja szerint a támadott szabályok következtében a jogalkotó olyan módon védi a büntetőeljárásban nem felhasználható adatok törlése által a vádlotti jogokat (illetőleg a vádlottak körén kívül álló személyek jogait), hogy ezzel éppen magának a védekezésnek a lehetősége és a köre szűkül. Elismerte ugyanakkor, hogy a szabályozás ezen elemei az ún. készletre történő adatgyűjtés - mint a jogállamiság egyik veszélyforrása - tilalmát juttatják érvényre. Példaként hozta fel az indítványozó álláspontjának az alátámasztására a Fővárosi Törvényszék a 22.B.1782/2010/97. számon hozott elsőfokú és a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.267/2013/10. számú másodfokú ítéletét, továbbá a Fővárosi Törvényszék 25.B.614/2017/82. számú ítéletét. Ezekkel is igazolva látta meglátását, amely szerint a Be. 246. § (1) bekezdésének a módosítására lenne szükség azért, hogy a leplezett eszközök alkalmazása során megszerzett adatok törlésére csak az adatok tartalmának a bíróság, illetőleg a vádlottak és védőik általi megismerését követően kerülhessen sor, annak érdekében, hogy az azokból eredő, a terheltek javára értékelhető bizonyítékok ne vesszenek el.

[9] Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványai köréből a fegyverek egyenlőségének a megsértése kapcsán fejtett ki további érdemi indokolást. A részjogosítványból fakadó követelményként kiemelte, hogy az ügyben releváns adatokat a vád, illetve a terhelt és a védő ugyanolyan teljességben és mélységben kell, hogy megismerhessék. Ezen követelményt a támadott jogszabályi rendelkezések az indítványozó szerint sértik azáltal, hogy a törlési kötelezettséget olyan időpontban írják elő, amelyben még gyanúsított sincs egy büntetőügyben. Ennek következtében tehát a védelem és értelemszerűen a bíróság sem kerül olyan helyzetbe, hogy a leplezett eszköz alkalmazásával szerzett valamennyi adatot a törlés előtt megismerhesse.

[10] 2. Az igazságügyi miniszter amicus curiae beadványban tájékoztatta az Alkotmánybíróságot az indítvánnyal kapcsolatos álláspontjáról.

[11] 3. Az Alkotmánybíróság jelen indítvány kapcsán is hangsúlyozza, hogy a hatáskörébe tartozó ügyeket az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének a)-g) pontjai sorolják fel. Az Alkotmánybíróság - az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének megfelelően - az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként alkotmányos kötelezettségeit hatáskörei gyakorlása folytán teljesíti (3136/2013. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [7]). Ennek során nemcsak az eljárásait kezdeményező indítványok jogalapját köteles vizsgálni, de nem mellőzheti annak vizsgálatát sem, hogy az egyes indítványok formája és tartalma megfelel-e az Alaptörvényben szabályozott típuskényszernek, továbbá a törvényi feltételeknek (3058/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [9]).[1]

[12] Az Alkotmánybíróság ezért jelen eljárásában is elsőként azt vizsgálta, hogy a bírói indítvány megfelel-e az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésében, valamint az Abtv. 25. §-ában, 51. §-ában, 52. § (1) bekezdésében, 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjában, továbbá az 52. § (4)-(6) bekezdésében foglaltakból következő formai és tartalmi követelményeknek.

[13] 3.1. Az adott eljárásban az indítványozó az Abtv. 25. § (1) bekezdésére alapította a kérelmét, amely a Be. 246. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult. Az Alkotmánybíróság erre is figyelemmel vizsgálta, hogy az indítvány a határozott kérelem feltételeinek [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pont] megfelel-e.

[14] Az indítványozó megjelölte azt a törvényi rendelkezést [Abtv. 25. § (1) bekezdés], amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont], és előadta az eljárás megindításának indokait [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezéseket [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [B) cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdései] [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány továbbá kifejezett kérelmet tartalmaz az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont] és indokolást arra vonatkozóan, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezések az indítványozó meglátása szerint miért alaptörvény-ellenesek [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont].

[15] 3.2. Az Abtv. 25. § (1) bekezdése értelmében a bíró az előtte folyamatban levő egyedi ügyben fordulhat indítvánnyal az Alkotmánybírósághoz akkor, ha a konkrét ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította. Így az egyedi normakontroll eljárásnak további két - egymással összefüggő - feltétele, hogy a bírói kezdeményezés ténybeli alapja a bíró előtt folyamatban lévő egyedi ügy legyen, és a kezdeményezésnek ebben az ügyben alkalmazandó jogszabály vizsgálatára kell irányulnia (3112/2014. (IV. 17.) AB végzés, Indokolás [3]; 3058/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [22]). Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében ugyanis a bírói kezdeményezés mint normakontroll egyedi vagy konkrét jellege az absztrakt utólagos normakontrollhoz képest annyiban szűkebb, hogy az indítványozó bíró csak az ügyben alkalmazott jogszabályt támadhatja meg és részletesen meg kell indokolnia, hogy az adott ügyben valóban szükséges alkalmaznia a támadott jogi normát. Csak ezzel biztosítható ugyanis a kezdeményezés egyedi - konkrét - normakontroll jellege. Az Alkotmánybíróság ezért rámutatott, hogy az "eljáró bíró tehát csak azon jogszabály, illetve jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására tehet indítványt, melyet a konkrét ügy elbírálása során kifejezetten alkalmaznia kell(ene)" (3058/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [22]).

[16] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben arra a megállapításra jutott, hogy a támadott rendelkezéseket az előtte folyamatban lévő büntetőeljárásban az eljáró bírónak közvetlenül nem kell alkalmaznia. A Be. 246. §-a ugyanis a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv számára ír elő kötelezettséget a leplezett eszköz alkalmazásával szerzett adatok törlésére vonatkozóan. A bíróság a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv ezen kötelezettségének a teljesítéséről felvilágosítást kérhet, azonban a kifogásolt adatkezelési szabályokat maga a bíróság nem alkalmazza, leplezett eszköz alkalmazásával szerzett adatot nem törölhet. Ezt támasztja alá a Be. 464. § (3) bekezdése, amely szerint a bíróság a vádemelés előtt - egyebek mellett - a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásával kapcsolatban a Be. XXXVIII. Fejezetében meghatározott feladatokat látja el. A támadott rendelkezés kívül esik ezen rendelkezések körén.

[17] Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványban megjelölt, a Be. 246. § rendelkezéseit a bírónak a konkrét ügy elbírálása során nem kell alkalmaznia (hasonlóan lásd: 3112/2014. (IV. 17.) AB végzés, Indokolás [3]-[4]), ezért az indítvány érdemi vizsgálatának nem volt helye.

[18] 4. Az Alkotmánybíróság az indítványban foglalt kifogások érdemi vizsgálatát a fentiek értelmében mellőzte és az Abtv. 64. § d) pontja alapján a bírói kezdeményezést visszautasította.

Budapest, 2024. október 8.

Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: III/2469/2024.