A Fővárosi Ítélőtábla Bf.145/2013/9. számú határozata vesztegetés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 294. §] Bírók: Mészáros László, Ruzsás Róbert, Török Zsolt

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.540/2013/2., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.145/2013/9.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

6.Bf.145/2013/9. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2014. év február hó 07. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A vesztegetés bűntette miatt I.r. vádlott és társa ellen folyamatban lévő büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék 2013. március 08. napján kihirdetett 28.B.540/2013/2. számú ítéletét megváltoztatja.

I.r. és II.r. vádlottak cselekményének jogszabályi megjelölése a 2012. évi C. tv. 294. § (1) és (3) bekezdés a) pont (aa) alpontja.

I.r. vádlott esetében a szabadságvesztés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzi, egyúttal megállapítja, e vádlott a szabadságvesztés 2/3 részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

I.r. vádlottat 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra is ítéli.

II. rendű vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 50 (ötven) napi tétel, napi tételenként 1.000,- (egyezer) forint pénzbüntetésre enyhíti.

II. rendű vádlottnál az összesen 50.000,- (ötvenezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Ebben az esetben az 1 (egy) napi tétel összegének helyébe, 1 (egy) napi szabadságvesztés lép.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet mindkét vádlott tekintetében helybenhagyja.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Törvényszék a 2013. március 8. napján kihirdetett 28.B.540/2013/2. sz. ítéletével I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.250.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő vesztegetés büntettében, ezért, 1 évi és 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte, de a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.250.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő bűnsegédként elkövetett vesztegetés büntettében, ezért 1 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre, valamint 50 napi tétel, napi tételenként 2500 forint, összesen 125.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, és rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására.

A tárgyaláson az ügyész az I.r. vádlott esetében fellebbezést jelentett be súlyosítás, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása érdekében, a II.r. vádlott vonatkozásában tudomásul vette az ítéletet. Az I.r. vádlott és védője enyhítés érdekében fellebbeztek. A II.r. vádlott és védője három napi gondolkodási időt tartottak fenn, és a törvényes határidőben a védő jelentett be fellebbezést felmentés érdekében.

Az ügyész előterjesztette fellebbezésének részletes írásbeli indokolását, amelyben arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletet megváltoztatva, azt súlyosítsa és az I.r. vádlottal szemben hosszabb tartamú végrehajtandó börtönbüntetést és közügyektől eltiltást szabjon ki. Álláspontja szerint a generális prevenció követelménye teszi szükségessé a büntetés súlyosítását.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.309/2013/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az I.r. vádlott tekintetében változtassa meg és - a belső arányosságra is figyelemmel - mellőzze a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztését, valamint tiltsa el az I.r. vádlottat a közügyek gyakorlásától is. Egyebekben - mindkét vádlott vonatkozásában - az ítélet helybenhagyására tett indítványt.

Az I.r. vádlott védője a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta, kiegészítve azzal, hogy másodsorban az ítélet helybenhagyását indítványozta. A súlyosításra irányuló ügyészi indítvány elutasítását kérte azzal, hogy az indítványt legfeljebb a próbaidő tartama tekintetében lehet elfogadni, azaz hosszabb próbaidő megállapítására kerülhet sor, de nem a szabadságvesztés felfüggesztésének mellőzésére. A védői hivatkozás szerint a tényállás megállapítása az I.r. vádlott teljes beismerő vallomásán alapszik, aki a cselekményét megbánta, és azonnal leszerelési kérelmet is terjesztett elő. A szolgálati viszonya már nem áll fenn, tehát vele szemben a generális prevenció szempontja sokkal kevésbé érvényesül. Utalt továbbá arra, hogy az esetleg megnövelt próbaidő lehetőséget ad védencének arra, hogy bizonyítsa, nem szükséges vele szemben a szabadságvesztés végrehajtása.

A II.r. vádlott védője a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az elsőfokú ítélet ellen felmentés érdekében bejelentett fellebbezését kiegészítve, azt másodsorban pénzbüntetés kiszabása érdekében tartotta fenn. Elsődleges indítványával kapcsolatban mind a megállapított tényállást, mind a jogi minősítést vitatta. Kifejtette azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása részben felderítetlen, részben helytelen jogi következtetést tartalmaz. A törvényszék által is értékelt bizonyítékokat felsorolva értékelte azokat, és jutott arra a következtetésre, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlan. Aggályosnak tartotta védence bűnösségét, egy megbízhatósági vizsgálatra alapozva megállapítani. Utalt arra, hogy hasonló ügyben már az Európai Emberi Jogi Bíróság is hozott döntést. Hivatkozott Teixeira Portugália elleni ügyére, amelyben az Emberi Jogi Bíróság kifejtette, hogy csak nagyon szigorú feltételek között lehet a fedett rendőrök magatartásával összefüggésben bizonyítékot felhasználni, mert ilyenkor a rendőrök magatartása provokációt nem képezhet. Utalt továbbá arra, hogy a II.r. vádlottra nézve az iratok között nincs előzményi terhelő adat. Előadta, hogy nem állapítható meg egyértelműen a rendelkezésre álló bizonyítékokból, hogy védence végig az I.r. vádlott, vagy intézkedés alá vont fedett rendőrtiszt mellett állt. Az I.r. vádlott sem tett ilyen tartalmú vallomást. Egyébként, ha hallhatta és láthatta az I.r. vádlott cselekményét, akkor sem állapítható meg, hogy ténylegesen odafigyelt és azokat látta is. Szándékegység semmiképpen sem állapítható meg, figyelemmel arra, hogy az I.r. vádlott is úgy nyilatkozott, hogy nem is érdekelte a cselekmény ideje alatt a II.r. vádlott magatartása. Utalt továbbá arra a védő, hogy indokolt lett volna az elsőfokú tárgyaláson az 1. számú tanú kihallgatása. Arra hivatkozott továbbá a védő, hogy a II.r. vádlott a kérdéses időben próbaidős rendőr volt. Megfelelt a hivatalos személy fogalomnak, azonban önálló intézkedési joga még nem volt. Kérdés, hogy tudnia kellett-e az adott időben a II.r. vádlottnak, hogy mit tehet. Az, hogy jelen volt a cselekménynél nem elegendő a bűnössége megállapításához. A védői álláspont szerint a bűnsegédi magatartás is csak akkor állapítható meg, ha előtte a vádlottak között már szó esett erről. Ezért a védő elsődlegesen védence bizonyítottság hiányában történő felmentésére tett indítványt. Másodlagos indítványában a kiszabott büntetés jelentős enyhítését kérte. Kifejtette azon álláspontját, hogy védence esetében elegendő a pénzbüntetés kiszabása is, és az I.r. vádlott büntetésére figyelemmel az megfelelne a belső arányoknak is.