A Debreceni Ítélőtábla Bf.361/2017/25. számú határozata emberölés bűntette (ELŐRE KITERVELTEN, NYERESÉGVÁGYBÓL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 51. §, 54. §, 75. §, 81. §, 86. §, 166. §, 237. §, 250. §, 260. §, 280. §, 335. §, 351. §, 352. §, 353. §, 371. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 79. §, 80. §, 92. §, 160. §, 370. §, 459. §] Bírók: Gömöri Olivér, Háger Tamás, Toma Attila

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.361/2017/25.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2017. október 9. és 2017. november 27. napjain megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2017. november 29-én kihirdette a következő

végzést:

Az előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2017. március 21. napján kihirdetett 9.B.310/2015/144. számú ítéletét helybenhagyja.

A szabadságvesztés tartamába beszámítja a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

A másodfokú eljárásban 100.000 (egyszázezer) Ft - a vádlottat terhelő - bűnügyi költség merült fel.

Indokolás

A Debreceni Törvényszék vádlottat emberölés bűntette [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), b), k) pont) és lopás vétsége [Btk. 370. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] miatt halmazati büntetésül életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani. A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontját 25 évben állapította meg. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. A vádlottal szemben 295.070 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A Zrt. által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az ítélet ellen két irányban jelentettek be fellebbezést.

Az ügyész a vádlott terhére, a Btk. 160. § (2) bekezdés d) pontjában írt különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülmény megállapítása és a büntetés súlyosítása, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának magasabb tartamban való meghatározása érdekében élt fellebbezéssel (144. számú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldal). Indokai szerint a véghezvitel módjából, a sérülések számából, figyelemmel a sértett életkorára is, a különös kegyetlen elkövetési módra megalapozottan lehet jogi következtetést vonni. Erre is tekintettel álláspontja szerint - az enyhítő körülményeknek túlzott nyomatékot tulajdonítva - tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt vádlottnál a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját a törvényi minimumban határozta meg. Ezen indokok alapján a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időtartamának a törvényi minimumnál magasabb tartamban való meghatározására tett indítványt (Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség B.934/2014/30-I.).

Másfelől a vádlott a bűnösség megállapítása miatt felmentésért, a védő pedig elsődlegesen felmentés céljából, másodlagosan téves jogi minősítés miatt éltek jogorvoslattal (144. számú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldal).

A vádlott fellebbezését írásban részletesen indokolta (elsőfokú bírósági irat 147. sz.). Korábbi védekezését fenntartva állította, hogy a vádbeli bűncselekményeket nem követte el.

A perorvoslat indokolásában egyrészt kizárási okra, az elsőfokú bíróság elfogultságára hivatkozott, melyet azzal kívánt alátámasztani, hogy olyan bűncselekménnyel gyanúsították és vádolták meg, és olyan bűncselekményért ítélték el, melyet nem követett el.

Ezen túlmenően eljárási hibákat észlelt az II. tényállással összefüggésben az igazságügyi orvosszakértők eljárásában, elsősorban a halál időpontjának megállapítását illetően. A lényeges bizonyítékok között a halál idejére nézve ellentmondó adatok merültek fel. A vádlott lényegében perjogi, ügyviteli hibára hivatkozva a szakértői megállapítások tükrében az ítéleti ténymegállapítások helyességét vitatta.

Sérelmezte, hogy a bíróság nem vette figyelembe tanú vallomásainak ellentmondásait az egyes releváns időpontokat illetően, utalva e körben az okirati bizonyítás adataira is, így különösen a meteorológiai szolgálat jelentésére a perbeli napon való esőzés kapcsán, valamint a kamerafelvételeire és a GPS menetrendjére.

Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem tárta fel megfelelően és helyesen a vagyoni viszonyaira vonatkozó tényeket, mert alapos vizsgálat után nem lehetett volna arra következtetést vonni, hogy anyagi helyzete reménytelenül elnehezült.

Az I. tényállás kapcsán fenntartotta, hogy az ékszereket kapta, azok már egy éve saját tulajdonában álltak, így azokra lopást nem követhetett el.

A II. tényállásnál a vád egyik fő bizonyítékát részletekbe menően támadta. Utalt rá, hogy bizonyítottan kihullott hajszálról van szó, azaz nem kitépett a biológiai nyom, mely egyként sem volt véres, szennyezett, nem roncsolt s nem hajtöredék. biológus szakértő és genetikai szakértő véleményét párhuzamba állítva elemezte részletesen, rámutatva, hogy eltérések tapasztalhatók a két vélemény között a vizsgált hajszál hossza tekintetében, melyek nem kerültek feloldásra és emellett kiemelte, hogy a szakvélemények egyáltalán nem bizonyítják, hogy az ő hajszálát találták meg a sértett kezében, hiszen a szakvélemények nem zárták ki, hogy származhat mástól is a biológiai minta.

Az általa használt gépjárművel kapcsolatos bizonyítás eredményének értékelését is kifogásolta, álláspontja szerint ugyanis a kamerafelvételekből sem szín, sem forma alapján nem lehet felismerni, hogy pontosan milyen gépjárműről van szó. Az elsőfokú bíróság indokoltsága ellenére nem tartott helyszíni kihallgatást és nem tisztázta bűnügyi technikussal a felvétel készítésének részleteit.

Ártatlansága ellenére a bíróság érvei szerint az ügyészi vádiratban írtak "köré építette a történetet", a bizonyítás során egyes tényadatokat megváltoztattak, ilyen eljárás nem nevezhető igazságszolgáltatásnak. A nyomozási eljárás sikertelensége nem vezethet oda, hogy személyében "bűnbakot" találjanak.

A védő is részletes írásbeli indokolással látta el fellebbezését (18. számú másodfokú irat), melyben a perorvoslatát az ítélet hatályon kívül helyezése érdekében tartotta fenn. A védői indokok szerint az elsőfokú bíróság ítélete felderítetlenség, hiányosságok, iratellenesség és helytelen ténybeli következtetések folytán is megalapozatlan. A tényállás érvei szerint elsősorban azért felderítetlen, mert a bíróság nem végzett el minden lehetséges és egyben szükséges bizonyítást a perdöntő fontosságú, a felderítés során biztosított hajszállal kapcsolatban. A biológus és genetikai szakértői bizonyítás hiányos maradt. A megalapozatlanság miatt elsősorban az ítélet hatályon kívül helyezésére, másodlagosan a fellebbezési eljárásban bizonyítás felvételére, a hajszálat vizsgáló és igazságügyi szakértők meghallgatására, a szakvélemény kiegészítésére tett indítványt. A fellebbezés indokolásában emellett kitért a cselekmény minősítésére is. Részletesen kifejtette, hogy nem bizonyosodott be az eljárás során, hogy a vádlott kitervelte volna az ölést, mint ahogy nem róhatók terhére a bűnösség esetleges megállapítása esetén a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottabban képes személy sérelmére és a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülmények sem.