A Győri Ítélőtábla Mf.30058/2021/11. számú határozata kártérítési járadék felemelése tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 183. § (2) bek., 184. § (1) bek.] Bírók: Barna Sára, Bartus Erika, Mózsa Gábor

A határozat elvi tartalma:

Amennyiben az általános kártérítési járadék bíróság általi megállapításakor, illetőleg annak a felek általi egyezséggel történő módosításakor a minimálbér mértéke nem minősült lényeges körülménynek, nincs helye a járadék felemelésének arra tekintettel, hogy a minimálbér a járadék megállapítása óta eltelt időben lényegesen megemelkedett.

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék M.70038/2020/22., *Győri Ítélőtábla Mf.30058/2021/11.*, Kúria Mfv.10047/2022/6.

***********

Győri Ítélőtábla 2

V.Mf.30.058/2021/11.

Győri Ítélőtábla

Mf.V.30.058/2021/11.

A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a dr. Marton Ádám László Ügyvédi Iroda (cím22; eljáró ügyvéd: dr. Marton Ádám László) által képviselt Felperes1 (Cím2) felperesnek a Nagy és Kiss Ügyvédi Iroda (cím24) által képviselt Alperes1 Zrt. (cím1) alperes ellen általános kártérítési járadék felemelése iránt indított perében a Tatabányai Törvényszék 2021. május 12. napján kelt 51.M.70.038/2020/22. szám alatti ítéletével szemben az alperes által 24. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet nem fellebbezett rendelkezését nem érinti, a fellebbezett rendelkezést megváltoztatja, és a keresetet elutasítja.

Az ítélőtábla kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 35.433 (harmincötezer-négyszázharminchárom) forint első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletnek az alperest a szakértői költség és elsőfokú eljárási illeték viselésére kötelező rendelkezését mellőzi és megállapítja, hogy 138.160 (százharmincnyolcezer-százhatvan) forint állam által előlegezett költség és 22.320 (huszonkettőezer-háromszázhúsz) forint feljegyzett elsőfokú illeték az állam terhén marad.

A feljegyzett 29.760 (huszonkilencezer-hétszázhatvan) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást tekintette irányadónak, amely szerint a felek között munkaviszony állt fenn, amikor a felperes 1996. július 6-án földalatti lakatos munkakörben munkavégzés közben baleset következtében a bal kéz IV-es ujjának roncsolódását szenvedte el. A felperes munkaviszonya az alperesnél 1999. január 31-ével megszűnt, majd 2005. augusztus 25-től 2018. április 5-ig a felek között ismételten munkaviszony állt fenn, amely időszakban a felperes 2012-től ipari bányamentő munkakörben dolgozott és átlagkeresete jelentősen meghaladta a földalatti lakatos munkakörben elérhető átlagkeresetet.

[2] A Tatabányai Munkaügyi Bíróság jogerős 1.M.46/1997/20. számú ítéletében az 1996. július 6-án bekövetkezett üzemi balesettel összefüggésben általános kártérítés címén 200.000 forintban marasztalta az alperest, valamint kötelezte, hogy 1998. április 1-jétől általános kártérítés címén havi 10.000 forint baleseti kártérítési járadékot fizessen meg a felperesnek.

Az ítélet indokolásában foglaltak szerint a bíróság együttesen, összevonva bírálta el a felperes általános kártérítés iránti igényét (amely 400.000 forint megfizetésére irányult) a havi 20.000 forint jövedelemveszteség címén előterjesztett igénnyel, és azt 10.000 forint/hó összegben határozta meg oly módon, hogy az esedékessé válásig tőkésítette a követelést, a jövőre nézve pedig járadékot állapított meg. Az összegszerűség körében kifejtette, hogy a felperes követelésének a keresetveszteséggel kapcsolatos része eltúlzott, mivel a perbeli időszakban a minimálbér nem érte el a 20.000 forintot. Ezen túlmenően a felperes a házastársa által üzemeltetett kiskereskedésbe való besegítés, illetve a ház körüli munkák címén 28.000 forintot kívánt érvényesíteni, ami messze fölötte van a minimálbérnek.

Az alperes marasztalása az ítélet indokolása szerint a kártérítés tekintetében a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (rMt.) 174. § (1) bekezdésén, illetve a 177. §-án alapul.

[3] A felek 2000. július 31-én peren kívül egyezséget kötöttek, amelyben 2000. április 1-től kezdődően az általános kártérítés címén folyósított járadék összegét havi 12.500 forintra emelték fel. Ezt követően a felek 2004. november 12-én ismételten peren kívüli egyezséget kötöttek, amelyben az általános kártérítés címén folyósított járadékot 15.000/hó összegre módosították.

[4] A felperes keresettel élt az alperessel szemben baleseti kártérítés jogcímén lejárt járadékként (járadékkülönbözetként) 2016. január 1-től 2019. január 11-ig terjedő időszakra 576.000 forint megfizetése iránt, továbbá ezt követően havonta, előre esedékesen időbeli korlátozás nélkül 31.000 forint általános baleseti kártérítési járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti kérelmének jogalapjaként a rMt. 174. § (1) bekezdésére, a 177. § (1) bekezdésére, a 183. § (1)-(2) bekezdésére, a 184. § (1), (3)-(4) bekezdésére, a 185. §-ra, valamint a 186. § (3) bekezdésére hivatkozott.

[5] A keresetlevélben foglaltak szerint az általános kártérítési baleseti járadék jogalapja a Tatabányai Munkaügyi Bíróság 1.M.46/1997/20. számú ítéletében jogerősen elbírálásra került, így az a jogalap tekintetében ítélt dolog. Érvelése szerint mivel a munkakörében elérhető munkabérek körében a járadék összegének legutolsó értékkövető módosítása óta emelkedés következett be, illetve az eltelt idő alatt változtak az értékviszonyok, a jelenleg folyósított 15.000 forint járadék 31.000 forintra történő emelése indokolt. Hivatkozott arra, hogy a járadék megállapítása óta lényeges változás állt be a körülményekben, tekintve, hogy az idő múlása során statisztikailag igazolhatóan változtak az értékviszonyok és emelkedtek a munkabérek, mind az alperesnél, mind a felperes által korábban elállott munkakörben általában. Megítélése szerint lényeges körülménynek minősül a vonatkozó bírói gyakorlat alapján, ha a kártérítés megállapítása után a járadék megállapításakor alapul vett jövedelmek összege igazolhatóan növekszik.

[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a kártérítési járadék indexálási kötelezettsége a jövedelempótló kártérítési járadékra vonatkoztatható, mivel ez hivatott biztosítani azt az anyagi kompenzációt, mintha nem következett volna be a baleset. Ezzel szemben a felperesnek fizetett kártérítési járadékot a bírósági ítélet "átalános kártérítés" kategóriába sorolta, amely tekintetben az alperesnek indexálási kötelezettsége nincs. Kifejtette továbbá, hogy a felperes által hivatkozott statisztikai adatok a kereset összegszerűségének megalapozására nem szolgálhatnak. Hangsúlyozta, hogy a felperes a keresetlevélben egyebekben lényeges körülményváltozásra nem hivatkozott, nem jelölte meg, hogy körülmény esetlegesen milyen hátrányt szenvedett el a felperes.