A Fővárosi Ítélőtábla Bf.164/2011/6. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 99. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 73. §, 296. §, 348. §, 351. §, 372. §, 381. §, 386. §] Bírók: Bartkó Levente, Mató Ágnes, Rédei Géza

Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

1.Bf.164/2011/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, 2011. év november hó 3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az emberölés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 22.B.1256/2010/18. számú ítéletét megváltoztatja, a vádlott főbüntetését 5 (öt) év 6 (hat) hónap börtönre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést 6 (hat) évre súlyosítja.

A Fővárosi Bíróság által Bj.1510/2010. szám alatt bevételezett bűnjeljegyzék helyesen 3. tételszám alatti 17 cm hosszú műanyag olló, a 4. tételszám alatti 13 cm hosszú műanyag olló, 5. tételszám alatti zöld színű rövid ujjú póló, 6. tételszám alatti világosbarna Cottonfield feliratú hosszú ujjú póló, 7. tételszám alatti fekete színű Arrow feliratú télikabát megsemmisítését rendeli el.

A helyesen 8. tételszám alatti sötétkék színű kabátot, 9. tételszám alatti zöld-fehér színű kék kockás mellényt, 10. tételszám alatti sárga színű garbót, 11. tételszám alatti fekete színű mackónadrágot adja ki a vádlottnak.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

A másodfokú eljárás során felmerült 8.300 (nyolcezer-háromszáz) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság 22.B.1256/2010/18. számú, 2011. március 31. napján kelt ítéletével a vádlottat a Btk. 166. § (1) bekezdése szerinti emberölés bűntettének kísérlete miatt 2 év 6 hónap börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról a kiszabott büntetésbe, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az első fokú ítélet ellen az ügyész a kiszabott büntetés súlyosítása végett fellebbezést jelentett be.

A vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette; a vádlott írásbeli beadványában az ítélet helybenhagyását kérte.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.478/2011/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést a bejelentettel egyezően fenntartotta. Észrevételezte a tényállás kisebb hiányosságát, ennek kiegészítését, egyebekben az első fokú ítélet megváltoztatását, a büntetés kiszabási tényezők megfelelő súllyal való értékelése mellett a fő - és mellékbüntetés felemelését indítványozta. Az ítélőtábla nyilvános ülésén nem képviseltette magát.

A vádlott védője a másodfokú bíróság előtt az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta, kiemelte az enyhítő körülmények túlsúlyát, a bűncselekmény kísérleti szakban rekedését, és a nők kiszolgáltatott helyzetét a hajléktalan életmód során.

Az ügyész fellebbezése alapos volt.

A Fővárosi Ítélőtábla a kizárólagos ügyészi fellebbezés alapján eljárva az első fokú ítéletet és a megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése szerint teljes körben felülbírálta.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat nagyrészt betartotta, de a bizonyítási eljárása nem felel meg maradéktalanul a törvény előírásainak. Lényeges eljárási szabályt sértett meg, amikor az 1. számú tanút és a sértettet nem hallgatta ki, nem idézte őket a tárgyalásra és nem megfelelő indokokra hivatkozva a tárgyalás anyagává tette a nyomozati vallomásukat.

Az első tárgyalási határnapra 2011. január 13. napjára még mind a két tanút megidézte az elsőfokú bíróság, amelyre a küldeményük "ismeretlen helyre költözött", illetőleg "nem kereste" postai jelzéssel érkezett vissza. Ezt követően a Fővárosi Bíróság semmit nem tett a tanúk megjelenésének biztosítása érdekében. Tartózkodási helyüket, a mulasztás okát, idézhető címet meg sem kísérelt felkutatni. Noha az idézés részben szabályszerű volt, a 2011. március 31.-ei határnapra már nem is idézte meg a tanúkat, de ennek ellenére a Be. 296. § (1) bekezdés a./ pontjára hivatkozva e tárgyalási napon a vallomásukat törvénysértően felolvasta, és az ítélet indokolásában iratellenesen azt rögzítette, hogy a bíróságnak a tanúk felkutatására tett kísérletei nem vezettek eredményre. Utóbbi megállapítást a másodfokú bíróság már most mellőzi az ítélet indokolásából.

A Be. 73. §-a részletesen meghatározza, hogy miként kell eljárni ismeretlen helyen lévő személyek felkutatása iránt, a személyi körözésre vonatkozó szabályokat pedig a 2001. évi XVIII. törvény tartalmazza. Mivel az elsőfokú bíróság a törvényben foglaltakat teljes mértékben elmulasztotta, semmiféle intézkedést nem tett, ezért nem volt lehetősége a tanúvallomások felolvasására. Ennek megfelelően a tanúvallomásból felhasznált adatok törvénysértően beszerzett bizonyítékok.

A másodfokú bíróságnak előzetesen állást kellett foglalni abban a kérdésben, hogy az eljárási szabályok megsértése az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezi-e az ügy érdemi felülbírálata nélkül, avagy van lehetőség a törvénysértően beszerzett bizonyíték mellőzésére, és a tanúvallomások figyelmen kívül hagyásával is alkalmas-e az ügy a másodfokú felülbírálatra.

A Fővárosi Ítélőtábla végül a kritikus tanúvallomásokat mellőzte a bizonyítékok köréből, mert azok figyelmen kívül hagyása nem változtatott az ítélet megalapozottságán a következők szerint.

A vádlott az eljárásban végig elismerte, hogy a nála lévő bicskával megszúrta a sértettet, e tekintetben a vallomása következetes volt. A 2. számú tanú vallomása megerősítette és alátámasztotta a vádlott előadását a szúrás tényéről. A 3. számú tanú tanúvallomása is megerősítő volt, és egyben kizárta a vádlott önkéntes eredmény elhárításra vonatkozó előadásának valóságtartalmát. Az igazságügyi orvos szakértő szakértői véleménye és személyes tárgyalási meghallgatása alapján a sértett sérülései pontosan meghatározhatóak voltak, az orvosi dokumentáció rendelkezésre állt, és az elkövetés eszköze lefoglalásra került. Ilyen bizonyítékok mellett az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértése a tanúk vallomásának kirekesztésével korrigálható volt a másodfokú eljárásban, ezért nem vezetett szükségképpen az ítélet hatályon kívül helyezéséhez.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének történeti tényállását a Be. 351. § (2) és 352. § (1) bekezdés a./ pontja alapján az alábbiak szerint kiegészíti és pontosítja:

1)

Az ítélet 3. oldalának utolsó bekezdésében a "vádbeli" napot 2010. április 9. napjára helyesbíti.

Az első fokú ítélet következetesen használta az ítéletben a vádbeli szót, noha tényállást állapított meg a vádiratban behatárolt körben. Az ítélet történeti tényállásának pontosan meg kell határozni azokat a tényeket, amelyeket a bíróság megállapított. A történeti tényállás már nem tartalmaz utalást a vádiratra, mivel önállóan megállapított/bizonyított tényeken alapul. Az ügyész helyesen észrevételezte, hogy az elkövetés időpontja hiányzik, mivel az ítélet 4. oldalának 2. bekezdésében rögzített, és a mentőszolgálat felé megtett bejelentés időpontjának rögzítése, nem helyettesíti az elkövetés idejének önálló feltüntetését.