62003TJ0420_SUM[1]

Az Elsőfokú Bíróság (negyedik tanács) 2008. június 17-i ítélete. El Corte Inglés, SA kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM). Közösségi védjegy - Felszólalási eljárás - A BoomerangTV közösségi ábrás védjegy bejelentése - A BOOMERANG és Boomerang korábbi nemzeti és közösségi, szó- és ábrás védjegyek - Viszonylagos kizáró okok - Az összetéveszthetőség hiánya - A párizsi egyezmény 6bis cikke értelmében nem közismert védjegy - A jó hírnév veszélyeztetésének hiánya - Egyes korábbi védjegyek fennállását igazoló bizonyítékok vagy azok fordításai felszólalási osztály előtt történő benyújtásának elmulasztása - A bizonyítékoknak első ízben a fellebbezési tanács előtt történő benyújtása - A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdésének c) pontja, 8. cikkének (5) bekezdése és 74. cikkének (2) bekezdése - A 2868/95/EK rendelet 16. szabályának (2) és (3) bekezdése, 17. szabályának (2) bekezdése és 20. szabályának (2) bekezdése. T-420/03. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2008. június 17. ( *1 )

"Közösségi védjegy - Felszólalási eljárás - A Boomerang TV közösségi ábrás védjegy bejelentése - A BOOMERANG és Boomerang korábbi nemzeti és közösségi, szó- és ábrás védjegyek - Viszonylagos kizáró okok - Az összetéveszthetőség hiánya - A párizsi egyezmény 6bis cikke értelmében nem közismert védjegy - A jó hírnév veszélyeztetésének hiánya - Az egyes korábbi védjegyek fennállását igazoló bizonyítékok vagy azok fordításai felszólalási osztály előtt történő benyújtásának elmulasztása - A bizonyítékoknak első ízben a fellebbezési tanács előtt történő benyújtása - A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdésének c) pontja, 8. cikkének (5) bekezdése és 74. cikkének (2) bekezdése - A 2868/95/EK rendelet 16. szabályának (2) és (3) bekezdése, 17. szabályának (2) bekezdése és 20. szabályának (2) bekezdése"

A T-420/03. sz. ügyben,

az El Corte Inglés, SA (székhelye: Madrid [Spanyolország], képviselik: J. Rivas Zurdo és E. López Leiva ügyvédek)

felperesnek

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: I. de Medrano Caballero, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a többi fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban:

José Matías Abril Sánchez és Pedro Ricote Saugar (lakóhelyük: Madrid [Spanyolország], képviseli őket: J. M. Iglesias Monravá ügyvéd),

az OHIM második fellebbezési tanácsa által 2003. október 1-jén az El Corte Inglés, SA, valamint J. M. Abril Sánchez és P. Ricote Saugar közötti felszólalási eljárás ügyében hozott határozat (R 88/2003-2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (negyedik tanács),

tagjai: I. Wiszniewska-Białecka (előadó), elnökként eljáró bíró, E. Moavero Milanesi és N. Wahl bírák,

hivatalvezető: B. Pastor hivatalvezető-helyettes,

tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. december 17-én benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az OHIM-nak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. április 23-án benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a beavatkozóknak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. április 13-án benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel az Elsőfokú Bíróságnak a beavatkozókhoz címzett, 2004. szeptember 30-i, okiratok benyújtására vonatkozó felhívására,

tekintettel a felperesnek és az OHIM-nak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2004. december 1-jén és november 25-én benyújtott észrevételeire,

tekintettel az Elsőfokú Bíróságnak a felekhez intézett 2005. július 4-i írásbeli kérdésére,

tekintettel a felek által az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. július 19-én, augusztus 3-án, illetve szeptember 16-án benyújott észrevételekre,

tekintettel a 2005. október 13-i felfüggesztő végzésre,

tekintettel az Elsőfokú Bíróság által a felekhez intézett 2007. március 13-i írásbeli kérdésre,

tekintettel a felek által az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. március 22-én, március 28-án és április 12-én benyújott észrevételekre,

a 2007. szeptember 19-i tárgyalást követően,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1 A beavatkozók, José Matías Abril Sánchez és Pedro Ricote Saugar a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94 módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján 1999. május 3-án közösségi védjegybejelentést tettek a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (a továbbiakban: OHIM). A védjegybejelentés nyelve a spanyol volt.

KÉP HIÁNYZIK

2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:

3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) szerinti 38. és 41. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában tették, az alábbi leírással:

- 38. osztály: "Távközlés; rádiós és televíziós műsorszolgáltatás; rádió- és televízióadás, és műsorszórás";

- 41. osztály: "Nevelési, szakképzési és szórakoztatási szolgáltatások; kulturális tevékenységek; film- és hangstúdiók; videokölcsönzés; vetélkedők (szabadidő); rádió- és televízióprogramok készítése; filmgyártás".

4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő1999. november 29-i 95/99. számában hirdették meg.

5 2000. február 18-án a felperes, a spanyol El Corte Inglés társaság, felszólalt a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben a védjegybejelentésben szereplő valamennyi szolgáltatás vonatkozásában.

6 A felszólalás nyelve az angol volt.

7 A felszólalás a következő korábbi védjegyeken alapult:

KÉP HIÁNYZIK

- Az alábbi, 2 163 613. sz. (a 38. osztályba tartozó "távközlés" szolgáltatásai tekintetében lajstromozott), valamint a 2 163 616. sz. (a 41. osztályba tartozó "nevelés és szórakoztatás" szolgáltatásai tekintetében lajstromozott), 1998. május 22-én bejelentett spanyol ábrás védjegyek; a 2 035 514. sz. (a 25. osztályba tartozó "ruházati cikkek, cipők, kalapáruk" tekintetében lajstromozott), a 2 035 507. sz. (a 11. osztályba tartozó "világító-, fűtő-, gőzfejlesztő, főző-, hűtő-, szárító-, szellőztető-, vízszolgáltató és egészségügyi berendezések" tekintetében lajstromozott), a 2 035 505. sz. (a 8. osztályba tartozó "kéziszerszámok és kézzel működtetett eszközök; evőeszközök; vágó- és szúrófegyverek; borotvák" tekintetében lajstromozott), valamint a 2 035 508-2 035 513. sz., 1996. június 19-én bejelentett, spanyol ábrás védjegyek:

KÉP HIÁNYZIK

- az alábbi, a 1 236 024. sz. (a 25. osztályba tartozó "férfi-, női és gyermekruházat, cipők" tekintetében lajstromozott) és a 1 236 025. sz. (a 28. osztályba tartozó "testnevelési és sportcikkek [a ruházati cikkek és cipők kivételével]; játékok, játékszerek" tekintetében lajstromozott), 1988. február 23-án bejelentett spanyol ábrás védjegyek és a 1 282 250. sz. (a 18. osztályba tartozó "bőr és bőrutánzatok, ezen anyagokból készült olyan termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; állatbőrök és irhák; utazótáskák és bőröndök; esernyők, napernyők és sétapálcák; ostorok, hámok, nyergek és lószerszámok" tekintetében lajstromozott), 1988. november 3-án bejelentett spanyol ábrás védjegy:

- a 456 466. számon (a 24. és 25. osztályba tartozó mindenfajta férfi-, női és gyermekruházati cikk, zsebkendők, szalvéták, ágyneműk, függönyök, ágyterítők és asztalterítők tekintetében lajstromozott), 1964. szeptember 25-én bejelentett BOOMERANG spanyol szóvédjegy;

KÉP HIÁNYZIK

- a 2 227 732. számon lajstromozott, 1999. április 16-án bejelentett spanyol ábrás védjegy, valamint a 2 227 731. sz. (a 16. osztályba tartozó "papír, karton és ezen anyagokból készült termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; nyomdaipari termékek; újságok és folyóiratok; könyvkötészeti anyagok; fényképek; papíripari cikkek; [papíripari] ragasztóanyagok; anyagok művészek részére; ecsetek; írógépek és irodai cikkek [bútorok kivételével]; tanítási és oktatási anyagok [készülékek kivételével]; játékkártyák; nyomdabetűk; klisék" tekintetében bejelentett] és a 2 227 734. számon bejelentett, 1999. április 16-án benyújtott alábbi spanyol ábrás védjegyek:

KÉP HIÁNYZIK

- az Egyesült Királyságban az 1 494 568. számon (a 25. osztályba tartozó "kosztümök és öltönyök, kabátok, vízhatlan ruházat, nadrágok, szoknyák, rövidnadrágok, pólók, trikók, pulóverek, dzsekik, melegítőfelsők, zoknik, sálak és kendők, kesztyűk, hajpántok, csuklópántok; cipők, papucsok, magas szárú lábbelik, sportlábbelik; valamennyi a 25. osztályban" tekintetében) lajstromozott, 1992. március 18-án bejelentett alábbi ábrás védjegy:

KÉP HIÁNYZIK

- az alábbi, a 153 228. sz. (a 25. osztályba tartozó "ruházat, kalapáruk és cipők, valamennyi a 25. osztályban" tekintetében lajstromozott), 1992. március 13-án bejelentett, lajstromozott ír ábrás védjegyek, valamint a 109 387. sz. (a 25. osztályba tartozó "ruházati cikkek, beleértve a magas szárú lábbeliket és papucsokat" tekintetében lajstromozott), 1992. március 16-án bejelentett, lajstromozott görög ábrás védjegy:

KÉP HIÁNYZIK

- az 1997. február 3-án benyújtott és a 448 514. számon az alábbi, számos 3., 18. és 25. osztályba tartozó áru tekintetében lajstromozott alábbi közösségi ábrás védjegy:

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

- az ipari tulajdon oltalmára létesült, 1883. március 20-án Párizsban aláírt, felülvizsgált és módosított párizsi egyezmény (a továbbiakban: párizsi egyezmény) 6bis cikkének értelmében Spanyolországban, Írországban, Görögországban és az Egyesült Királyságban közismert, és a 18., 25., 38. és 41. osztályba tartozó valamennyi árut és szolgáltatást érintő ábrás védjegyek:

8 A felszólalás alátámasztásául hivatkozott okok a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában, valamint 5. cikkében foglaltak voltak.

9 2000. március 20-i telefaxával az OHIM tájékoztatta a felperest, hogy nem kielégítő módon határozta meg a korábbi védjegyei által érintett áruk és szolgáltatások egészét. Az OHIM két hónapos határidőt jelölt meg számára e hiányok pótlására.

10 Az OHIM-nak címzett, 2000. március 21-i levelével a felperes angol nyelven pontosította a 2 035 505., 2 035 507., 2 035 514., 456 466., 1 236 024., 1 236 025., 1 282 250., 2 227 731., 2 163 613. és 2 163 616. sz. spanyol védjegyek, a 109 387. sz. görög védjegy, az 1 494 568. számon az Egyesült Királyságban lajstromozott védjegy, valamint a 153 228. sz. ír védjegy által érintett árukat és szolgáltatásokat.

11 A felperes ezen levélhez csatolta továbbá a 2 035 505., 2 035 507., 2 035 514., 1 236 024., 1 236 025. és 1 282 250. sz. spanyol védjegyek védjegyokiratainak és megújítási okiratainak spanyol nyelvű másolatát, valamint angol nyelvű fordítását; a 456 466. sz. spanyol védjegybejelentés másolatát és az ezen védjegyen fennálló jogokat a javára átruházó iratot, angol fordításaikkal együtt; a 2 227 731. sz. spanyol védjegybejelentés formanyomtatványát angol fordítással együtt; az 1 494 568. számon az Egyesült Királyságban lajstromozott védjegy védjegyokiratának és az Írországban a 153 228. számon lajstromozott védjegy védjegyokiratának angol nyelvű másolatát; a 109 387. sz. görög védjegy védjegyokirata második oldalának másolatát, mellékelve a védjegyokirat egészének angol fordítását; a 2 163 613. és 2 163 616. sz. spanyol védjegybejelentések formanyomtatványainak másolatát, amelyeken az érintett szolgáltatások spanyolul vannak feltüntetve, valamint az e lajtromozásokra vonatkozó határozatok másolatait, amelyek a 38. és 41. osztályra utalnak, de nem tesznek említést az ezen védjegyek által érintett szolgáltatásokról, valamint e határozatok angol nyelvű fordítását.

12 2000. augusztus 7-i telefaxával az OHIM jelezte a felperes számára egyrészt azt, hogy a 2 035 508-2 035 513., 2 227 732. és 2 227 734. számú védjegyeket nem fogja tekintetbe venni, mivel az ezek által érintett áruk és szolgáltatások nem kerültek meghatározásra a felszólalási eljárás nyelvén, másrészt azt, hogy 2000. december 17-ig van lehetősége a felszólalását alátámasztó tények, bizonyítékok és érvek előterjesztésére. Az OHIM pontosította továbbá e telefaxában, hogy valamennyi dokumentumot a felszólalási eljárás nyelvén kell benyújtani, vagy fordítással kell ellátni, és ugyancsak fordítással kell ellátni az iratok között már szereplő, nem a felszólalási eljárás nyelvén szerkesztett iratokat. Az OHIM pontosította végül, hogy azon dokumentumokat, amelyeket nem fordítanak le a felszólalási eljárás nyelvére, nem fogja tekintetbe venni, az eredeti dokumentum nélkül benyújtott fordításokhoz hasonlóan.

13 Ehhez a telefaxhoz az OHIM csatolt egy "Tájékoztatás a bizonyítékokról" című magyarázó feljegyzést, amely pontosan meghatározta többek között, hogy valamennyi, a korábbi védjegyekre vonatkozó alaki és érdemi bizonyítékot be kell nyújtani, különös tekintettel a dokumentumot kibocsátó szervre, az érintett árukra és szolgáltatásokra, a lajstromozás időpontjára és a jogosult személyére. E feljegyzésben szerepelt az is, hogy a dokumentumok szabványszövegrészeit is le kell fordítani.

14 2000. október 3-án a beavatkozók a felszólalásra válaszul benyújtották észrevételeiket, és a BoomerangTV védjegybejelentésében foglalt szolgáltatásjegyzéket a 41. osztályba tartozó alábbi szolgáltatásokra korlátozták: "film- és hangstúdiók; videokölcsönzés; versenyek (szabadidő); rádió- és televízióprogramok készítése; filmgyártás".

15 2000. november 20-i telefaxával az OHIM e korlátozásról tájékoztatta a felperest, és megkérdezte, hogy felszólalását fenn kívánja-e tartani, és a 2000. augusztus 7-i telefaxban megjelölt határidőt 2001. január 20-ig meghosszabbította.

16 2001. január 19-i telefaxával a felperes tájékoztatta az OHIM-ot arról, hogy felszólalását fenntartja, mégpedig azon okból kifolyólag, hogy a védjegybejelentéssel érintett szolgáltatások korlátozása a 2 163 616. sz. védjegye tekintetében még mindig nem zárja ki az összetéveszthetőséget. Benyújtott továbbá számos dokumentumot korábbi védjegyei jó hírnevének alátámasztása céljából. Ugyanazon a napon a beavatkozók újabb észrevételeket nyújtottak be, melyekben azt állították többek között, hogy a felperes elmulasztotta a korábbi védjegyei használatát alátámasztó bizonyítékok benyújtását.

17 2002. november 29-i határozatával a felszólalási osztály elutasította a felszólalást. Megállapította többek között, hogy a felperes - az erre vonatkozó felhívás ellenére - elmulasztotta a 2 035 508-2 035 513., 2 227 732. és 2 227 734. sz. spanyol védjegyekkel érintett áruk és szolgáltatások jegyzékének benyújtását, következésképpen úgy vélte, hogy a felszólalás elfogadhatatlan az ezen védjegyekre alapított részében. A felszólalási osztály egyébiránt úgy ítélte meg, hogy a felszólalás nem megalapozott a 2 163 613., 2 163 616., 456 466. és 109 387. sz. korábbi védjegyeken alapuló részében, mivel e védjegyek fennállására vonatkozóan nem nyújtottak be bizonyítékot. A felszólalási osztály megállapította tehát, hogy a felperes nem nyújtotta be sem a spanyol 2 163 613. és 2 163 616. sz. védjegybejelentés formanyomtatványainak angol fordítását - és az ezen dokumentumokat kibocsátó szervre, a védjegyek jogosultjaira, a kérelmek időpontjára és bejelentési számára, valamint az e védjegybejelentésekkel érintett szolgáltatások meghatározásására vonatkozó információkat sem fordították le a felszólalási eljárás nyelvére -, sem a 456 466. sz. spanyol védjegy lajstromozásának időpontját vagy az érvényessége kezdetének időpontját bemutató hivatalos dokumentumot, továbbá a 109 387. sz. görög védjegy jogosultjára, e védjegy bejelentésének és lajstromozásának időpontjára, az e védjeggyel érintett árukra és az érintett megjelölés megjelenítésére vonatkozó információkat tartalmazó hivatalos dokumentumot sem.

18 A felszólalási osztály úgy vélte továbbá, hogy a felperes nem nyújtott be elegendő bizonyítékot, melyek lehetővé tennék a párizsi egyezmény 6bis cikke értelmében Spanyolországban, Írországban, Görögországban és az Egyesült Királyságban közismert védjegyei fennállásának megállapítását, és ezen részében a felszólalás ugyancsak nem megalapozott.

19 Végezetül pedig a felszólalási osztály úgy ítélte meg, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának, valamint 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazási feltételei nem állnak fenn, mégpedig azon okból kifolyólag, hogy a felperes által igazolt korábbi védjegyek (a 2 035 505., 2 035 507., 2 035 514., 1 236 024., 1 236 025., 1 282 250. és 2 227 731. sz. spanyol védjegyek, az Egyesült Királyságban a 1 494 568. számon lajstromozott védjegy, a 153 228. sz. ír védjegy és a 448 514. számú közösségi védjegybejelentés) olyan árukra és szolgáltatásokra vonatkoznak, amelyek semmiféle hasonlóságot nem mutatnak a BoomerangTV védjegybejelentés jegyzékében szereplő árukkal és szolgáltatásokkal, és a benyújtott bizonyítékok nem elegendőek a korábbi védjegyek jó hírnevének a bizonyításához.

20 2003. január 24-én a felperes fellebbezést nyújtott be az OHIM előtt a felszólalási osztály határozatával szemben. A fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadványához csatolta többek között az Oficina Española de Patentes y Marcas (spanyol szabadalmi és védjegyhivatal, a továbbiakban: OEPM) Sitadex adatbázisának kivonatait a 2 163 613., 2 163 616. és 456 466. sz. spanyol védjegyei vonatkozásában, valamint a beavatkozó 2 184 868. sz. spanyol védjegye vonatkozásában, angol nyelvű fordításaikkal együtt, továbbá egy, a Spanyolországban kifejtett kereskedelmi tevékenységei jelentőségére és változatosságára vonatkozó újságcikket.

21 2003. október 1-jei határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM második fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést. Először is - tekintettel az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlatára -, mint elfogadhatatlant elutasította az első ízben a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadvány mellékleteként benyújtott dokumentumokat. Másodsorban a fellebbezési tanács helyben hagyta a felszólalási osztály értékelését, melynek értelmében a felszólalás elfogadhatatlan a 2 035 508-2 035 513., 2 227 732. és 2 227 734. sz. spanyol védjegyeken alapuló részében, mivel a felperes nem terjesztett elő egyetlen érvet sem azon tény cáfolatául, hogy nem határozta meg az e védjegyek által érintett árukat és szolgáltatásokat. Harmadsorban a fellebbezési tanács úgy vélte különösen, hogy a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13-i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata szerinti 16. szabályának (1)-(3) bekezdése, 17. szabályának (2) bekezdése, valamint 20. szabályának (2) bekezdése lehetővé tette a felszólalási osztály számára a felszólalás azon okból történő elutasítását, hogy a felperes nem nyújtotta be a felszólalási eljárás nyelvén a 2 163 613. és 2 163 616. sz. korábbi védjegyek fennállásának bizonyításához szükséges dokumentumokat. Negyedsorban a fellebbezési tanács helybenhagyta a felszólalási osztály azon megállapításait, melyek szerint egyrészt a 109 387. sz. görög védjegy fennállására, valamint a 456 466. sz. spanyol védjegy fennállására vonatkozóan nem nyújtottak be bizonyítékot, lévén, ennek cáfolatául a felperes nem hozott fel érveket, másrészt pedig a felperes által benyújtott bizonyítékok nem voltak elegendőek annak megállapításához, hogy a párizsi egyezmény 6bis cikke értelmében közismert védjegyek oltalmának feltételei fennállnak-e, mivel a felperes ennek cáfolatául egyetlen érvet sem hozott fel.

22 A fellebbezési tanács a felszólalást tehát kizárólag a 2 035 505., 2 035 507., 2 035 514., 1 236 024., 1 236 025., 1 282 250. és 2 227 731. sz. spanyol védjegy, az Egyesült Királyságban az 1 494 568. számon lajstromozott védjegy, a 153 228. sz. ír védjegy, valamint a 448 514. sz. közösségi védjegybejelentés alapján vizsgálta. Miután elvetette a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazását azzal az indokkal, hogy a korábbi védjegyek egyike sem azonos a bejelentett védjeggyel, megállapította, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében, mivel az ezen korábbi védjegyekkel érintett áruk semmiféle hasonlóságot nem mutatnak a védjegybejelentéssel érintett szolgáltatásokkal. Végezetül a fellebbezési tanács helyben hagyta a felszólalási osztály értékelését, melynek értelmében a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése nem alkalmazható, mivel a felperes nem bizonyította jogilag megkövetelt módon a "boomerang" szóelemet tartalmazó védjegyeinek jóhírnevét.

A felek kérelmei

23 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

- tagadja meg a BoomerangTV védjegy lajstromozását;

- az OHIM-ot és a beavatkozókat kötelezze a költségek viselésére.

24 Egyebekben a felperes szorgalmazza, hogy az Elsőfokú Bíróság vegye tekintetbe az új bizonyítékokat.

25 Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- utasítsa el a keresetet;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

26 A beavatkozók azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- utasítsa el a keresetet;

- hagyja helyben a megtámadott határozatot;

- adjon helyt a BoomerangTV védjegy lajstromozásának a 41. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

27 Az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdésére, melyben felhívta a feleket, hogy nyújtsák be arra vonatkozó észrevétéleiket, hogy a jelen ügyben milyen következményekkel járhat a Bíróság C-29/05. P. sz. OHIM kontra Kaul ügyben 2007. március 22-én hozott ítélete (EBHT 2007., I-2213. o.), válaszul a beavatkozók pontosították, hogy a védjegybejelentésükkel érintett szolgáltatások a "film- és hangstúdiók; televíziós vetélkedők; filmgyártás" szolgáltatásokra korlátozhatók. Az Elsőfokú Bíróság által a tárgyalás során feltett kérdésre a beavatkozók pontosították, hogy e korlátozást csupán másodlagosan javasolták, amit az Elsőfokú Bíróság tudomásul vett.

28 Egyébiránt a beavatkozók azt javasolják, hogy az Elsőfokú Bíróság vizsgálati intézkedés címén rendelje el az OHIM előtti eljárás iratainak, valamint a madridi cégnyilvántartás által a felperes tevékenységére vonatkozóan kiállított igazolásnak a benyújtását.

Indokolás

29 Keresete alátámasztásául a felperes lényegében négy jogalapra hivatkozik, melyek először is a fellebbezési tanácsnak az előtte benyújtott bizonyítékok vizsgálatára vonatkozó kötelezettségének megsértéséből, másodsorban az OHIM által egyes korábbi védjegyek fennállását igazoló bizonyítékok mérlegelése során elkövetett hibákból, harmadsorban a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértéséből, negyedsorban a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértéséből erednek. Az Elsőfokú Bíróságnak mindazonáltal előzetesen egyes kérelmek, valamint a felperes által felajánlott új bizonyítékok elfogadhatóságáról kell állást foglalnia.

Az egyes kérelmek elfogadhatóságáról

30 Második kereseti kérelmével a felperes lényegében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság utasítsa az OHIM-ot a BoomerangTV védjegy lajstromozásának megtagadására. Harmadik kérelmükkel a beavatkozók lényegében azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság utasítsa az OHIM-ot arra, hogy adjon helyt a BoomerangTV védjegy lajstromozásának a Nizzai Megállapodás szerinti 41. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében.

31 Márpedig, a 40/94 rendelet 63. cikkének (6) bekezdése értelmében az OHIM köteles megtenni a közösségi bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ennélfogva az Elsőfokú Bíróság nem utasíthatja az OHIM-ot. Ez utóbbinak kötelessége ugyanis az Elsőfokú Bíróság ítéleteinek rendelkező részéből és indokolásából levonni a következtetéseket (az Elsőfokú Bíróság T-331/99. sz., Mitsubishi HiTec Paper Bielefeld kontra OHIM [Giroform] ügyben 2001. január 31-én hozott ítéletének [EBHT 2001., II-433. o.] 33. pontja és a T-192/04. sz., Flex Equipos de Descanso kontra OHIM - Leggett & Platt [LURA-FLEX] ügyben 2007. július 11-én hozott ítéletének [az EBHT 2007., II-2411. o.] 33. pontja). Ennélfogva a felperes második kereseti kérelme és a beavatkozók harmadik kérelme elfogadhatatlan.

Az új bizonyítékok Elsőfokú Bíróság előtt történő benyújtásáról

A felek érvei

32 A felperes keresetleveléhez számos dokumentumot csatol, melyek főként korábbi védjegyei ismertségének és jó hírnevének bizonyítására irányulnak. Felajánlja továbbá bizonyos további bizonyítékok benyújtását.

33 Az OHIM arra hivatkozik, hogy úgy a felperes által első ízben az Elsőfokú Bíróság előtt előterjesztett új bizonyítékok, mint a felperes további bizonyítékok benyújtására vonatkozó javaslata, elfogadhatatlanok.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

34 Az iratokból kiderül, hogy először is a felperes első ízben az Elsőfokú Bíróság előtt nyújtotta be a Tribunal Superior de Justicia de Madrid (madridi legfelsőbb bíróság [Spanyolország]) által 2003. szeptember 11-én a 1118/2000. sz. kereset tárgyában hozott ítéletét, amely ügyben a beavatkozók megtámadták az OEPM-nek (Spanyol Szabadalmi Hivatal) a BoomerangTV védjegy Nizzai Megállapodás szerinti 41. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében történő lajstromozását megtagadó határozatát (a keresetlevél 4. sz. melléklete), másodsorban különféle, saját, valamint korábbi védjegyei közismertségének és jó hírnevének bizonyítására szolgáló dokumentumokat (a keresetlevél 5-8. és 14. sz. melléklete), harmadsorban pedig a Sitadex adatbázis 2 184 869. számon, a Nizzai Megállapodás szerinti 41. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében bejelentett BoomerangTV ábrás védjegy bejelentésére vonatkozó és a beavatkozók által az OEPM előtt benyújtott kivonatát (a keresetlevél 13. sz. mellékletének utolsó három oldala).

35 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Elsőfokú Bírósághoz a 40/94 rendelet 63. cikke alapján benyújtott kereset a fellebbezési tanács határozatai jogszerűségének vizsgálatára irányul. Az Elsőfokú Bíróságnak ugyanis nem feladata, hogy újból megvizsgálja a tényállást azoknak a bizonyítékoknak a fényében, amelyeket első ízben terjesztettek elé. Ugyanis ezeknek a bizonyítékoknak az elfogadása az eljárási szabályzat 135. cikkének 4. §-ába ütközne, miszerint a felek beadványai nem változtathatják meg a fellebbezési tanács előtti eljárás tárgyát. Ezért ezen bizonyítékok elfogadhatatlanok, és ezeket anélkül kell elutasítani, hogy vizsgálni kellene bizonyító erejüket (az Elsőfokú Bíróság T-128/01. sz., DaimlerChrysler kontra OHIM [Calandre] ügyben 2003. március 6-án hozott ítéletének [EBHT 2003., II-701. o.] 18. pontja és a T-342/05. sz., Henkel kontra OHIM - SERCA [COR] ügyben 2007. május 23-án hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé] 31. pontja). Ugyanezen oknál fogva valamely fél új bizonyítékok benyújtására vonatkozó ajánlatát ugyancsak el kell utasítani (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-183/02. és T-184/02. sz., El Corte Inglés kontra OHIM - González Cabello és Iberia Líneas Aéreas de España [MUNDICOR] egyesített ügyekben 2004. március 17-én hozott ítéletének [EBHT 2004., II-965. o.] 97. pontját).

36 Következésképpen a jelen ügyben a keresetlevél 5-8. sz. melléklete, 14. melléklete és a 13. sz. melléklet utolsó három oldala elfogadhatatlan, mivel olyan új bizonyítékokról van szó, amelyeket az OHIM előtti eljárás folyamán nem nyújtottak be, és mivel a felperes további bizonyítékok benyújtására vonatkozó ajánlatának nem lehet helyt adni.

37 Ugyanakkor sem a feleket, sem magát az Elsőfokú Bíróságot nem lehet akadályozni abban, hogy a közösségi jog értelmezése során a közösségi, nemzeti vagy nemzetközi ítélkezési gyakorlatból merítsen. A nemzeti ítéletekre történő hivatkozás ezen lehetőségére a fenti 35. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem vonatkozik, mivel a fellebbezési tanácsnak nem azt rója fel a felperes, hogy nem vett tekintetbe egy adott nemzeti ítéletben szereplő tényeket, hanem azt, hogy megsértette a 40/94 rendelet egy rendelkezését, és ezen jogalap alátámasztására az ítélkezési gyakorlatra hivatkozik (az Elsőfokú Bíróság T-277/04. sz., Vitakraft-Werke Wührmann kontra OHIM - Johnson's Veterinary Products [VITACOAT] ügyben 2006. július 12-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-2211. o.] 71. pontja). Vagyis a Tribunal Superior de Justicia de Madrid ítéletének, amely a keresetlevél 4. sz. mellékleteként került benyújtásra, az Elsőfokú Bíróság részéről történő tekintetbevétele annak függvénye, hogy a felperes arra milyen célból hivatkozott. Ennélfogva ezen ítélet tekintetbevételének lehetőségét az Elsőfokú Bíróság azon jogalap érdemi vizsgálata során fogja mérlegelni, amelynek keretén belül ezen ítéletre hivatkoztak.

A fellebbezési tanácsnak az első ízben előtte benyújtott bizonyítékok vizsgálatára vonatkozó kötelezettségének megsértéséből eredő első jogalapról

A felek érvei

38 A felperes felhívja a figyelmet arra, hogy az első ízben a fellebbezési tanács előtt benyújtott bizonyítékok elfogadhatók, és a fent hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet 27. pontja megerősíti a tények és bizonyítékok első ízben az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárás folyamán történő benyújtásának lehetőségét. Továbbá ezen ítélet értelmében valamely kereset nem utasítható el azon egyetlen érv alapján, hogy a tényeket és bizonyítékokat már nem lehetett benyújtani a fellebbezési tanács előtt. Az ezen ítéletben szereplő megközelítés jelen ügyre történő alkalmazásának a megtámadott határozat hatályon kívül helyezéséhez kell vezetnie.

39 Az OHIM és a beavatkozók azt állítják, hogy a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy, hogy a felperes által első ízben a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadvánnyal benyújtott bizonyítékok elfogadhatatlanok. Ugyancsak előadják, hogy a fenti 27. pontban hovatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet nem bír relevanciával, mivel a szóban forgó bizonyítékok jellege eltérő.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

40 Első jogalapjával a felperes lényegében azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdését. E rendelkezés értelmében az OHIM figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő.

41 Ebből következik, hogy főszabályként és eltérő rendelkezés hiányában a tények és bizonyítékok felek általi előterjesztése továbbra is lehetséges a határidők lejárta után, amelyekhez a 40/94 rendelet redelkezései értelmében ezen előterjesztés kötve van, továbbá hogy az OHIM számára egyáltalában nem tilos, hogy az ilyen, késedelmesen előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat figyelembe vegye. Ugyanakkor a tények és bizonyítékok késedelmes előterjesztésére történő hivatkozás nem biztosíthat feltétlen jogot az eljáró fél számára, hogy e tényeket vagy bizonyítékokat az OHIM tekintetbe is vegye. Hiszen annak jelzésével, hogy az OHIM figyelmen kívül hagyhatja e tényeket és bizonyítékokat, a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése kiterjedt mérlegelési jogkörrel ruházza fel az OHIM-ot, hogy eldönthesse, határozatát e tekintetben indokolva, hogy azokat tekintetbe kell-e venni, vagy sem (a fenti 27. pontban hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet 42. és 43. pontja).

42 A késedelmesen előterjesztett tények és bizonyítékok tekintetbevétele az OHIM részéről, amikor a felszólalási eljárás keretén belül kell határoznia, különösen akkor igazolható, ha egyrészt a késedelmesen előterjesztett bizonyítékok első ránézésre tényleges jelentőséggel bírhatnak az OHIM előtt benyújtott felszólalás kimenetele szempontjából, másrészt az eljárás azon szakasza, amelyben e késedelmes előterjesztésre sor kerül, valamint az azt jellemző körülmények nem akadályozzák e tények tekintetbevételét (a fenti 27. pontban hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet 44. pontja).

43 Következésképpen - a felperes állításával ellentétben - a fellebbezési tanácsnak nem kellett tekintetbe vennie az első ízben előtte benyújtott bizonyítékokat. Mindazonáltal meg kell vizsgálni, hogy e bizonyítékok tekintetbevételének megtagadásával a fellebbezési tanács nem sértette-e meg a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdését, úgy vélve, hogy e tekintetben nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel. Ugyanis, az OHIM és a beavatkozók állításával ellentétben, főszabályként nem szükséges ezen, a fenti 40-42. pontban idézett elvek alkalmazását a szóban forgó tényállási elemek és bizonyítékok jellegének függvényében korlátozni, mivel ilyen korlátozásról a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése nem rendelkezik. Mindazonáltal a szóban forgó tények és bizonyítékok jellege olyan elem, amelyet az OHIM az e cikk által ráruházott mérlegelési jogkör gyakorlásának keretén belül figyelembe vehet.

44 A jelen ügyben a fellebbezési tanács rámutatott a megtámadott határozat 27. pontjában, hogy a fellebbezési tanácsok gyakorlatának megfelel, hogy az első ízben a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadványhoz csatolt dokumentumokat elfogadhatatlannak tekintsék. Hozzátette, hogy e dokumentumokat a megjelölt határidőn belül kellett volna a felszólalási osztály előtt benyújtani, továbbá hogy a felek nem használhatják jogszerűen a fellebbezést arra, hogy többek között a megjelölt határidőn belül be nem nyújtott, új bizonyítékokat nyújtsanak be. A fellebbezési tanács e tekintetben az OHIM fellebbezési tanácsainak két korábbi határozatára, valamint az Elsőfokú Bíróság T-388/00. sz., Institut für Lernsysteme kontra OHIM - Educational Services (ELS) ügyben 2002. október 23-án hozott ítéletére (EBHT 2002., II-4301. o.) hivatkozott.

45 Tehát az első ízben előtte benyújtott dokumentumok elfogadhatatlanságát a fellebbezési tanács azon tény alapján állapította meg, hogy a felperes számára biztosított volt a szóban forgó valamennyi dokumentum benyújtásának lehetősége a felszólalási osztály előtt. A fellebbezési tanács hallgatólagosan tehát úgy vélte, hogy a szóban forgó dokumentumok benyújtásának körülményei akadályozzák e dokumentumok tekintetbevételét. Az ügy irataiból kiderül egyébiránt, hogy a felperes részére a szóban forgó dokumentumoknak a felszólalási osztály előtt történő benyújtására megjelölt határidő meghosszabbításra került, és a felperes egyáltalában nem hozta fel azt érvként, hogy nem tudta a felszólalási osztály előtt benyújtani a szóban forgó dokumentumokat, amikor a felszólalási osztály számára a határidőt meghosszabbította.

46 A megtámadott határozatból kiderül tehát, hogy a fellebbezési tanács nem tekintette úgy főszabályként, hogy a felperes által első ízben előtte benyújtott dokumentumok elfogadhatatlanok, hanem figyelembe vette az adott ügy körülményeit, és határozatát e tekintetben indokolta. Vitathatatlan, hogy ez az indokolás rövid, és a fellebbezési tanács által hivatkozott elemek nem felelnek meg kifejezetten a Bíróság által a fenti 27. pontban hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítéletben említetteknek. Mindazonáltal ez nem vezethet arra a következtetésre, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdését.

47 Egyrészt a fenti 27. pontban hivatkozott OHIM kontra Kaul ügyben hozott ítélet (ebben az értelemben lásd a 42. és 43. pontot), alapvető követelményként írja elő, hogy a fellebbezési tanács ne tartsa lehetetlennek az első ízben előtte előterjesztett tények és bizonyítékok tekintetbevételét. Márpedig, amint az a fenti 44. és 45. pontban bemutatást nyert, a jelen ügyben nem ez a helyzet állt fenn. Másrészt a Bíróság által a késedelmesen előterjesztett tények és bizonyítékok fellebbezési tanács általi tekintetbevételének igazolására alkalmasként megjelölt elemek csupán példajellegűek, amint azt a "különösen" kifejezés (lásd a fenti 42. pontot) jól mutatja. Abból, hogy a jelen ügyben a fellebbezési tanács a Bíróság által ezen ítéletben bemutatottakal nem azonos elemekre hivatkozik, nem állapítható meg ugyanezen ítélet értelmében az indokolás hiánya. Ez annál is inkább igaz, mert a Bíróság csupán azon elemek tekintetében foglalt kifejezetten állást, amelyek igazolhatnák a késedelmesen előterjesztett tények és bizonyítékok tekintetbevételét, míg amint ez a fenti 41. pontban megállapítást nyert, a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése adott esetben lehetővé teszi a tények és bizonyítékok elutasítását is.

48 Következésképpen a fellebbezési tanács a felperes által benyújtott fellebbezést nem azon egyetlen oknál fogva utasította el, hogy a felperes késedelmesen terjesztette elő a tényeket és bizonyítékokat, és nem is vélte úgy, hogy egyáltalában nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel a tekintetben, hogy a felperes által első ízben előtte benyújtott dokumentumokat tekintetbe veheti-e, vagy sem. Épp ellenkezőleg: gyakorolta a 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdése által ráruházott kiterjedt mérlegelési jogkörét, mivel kizárólag az ügy körülményei és a jogi szabályozás vizsgálatát követően határozott úgy, hogy a szóban forgó dokumentumokat, mint elfogadhatatlanokat, elutasítja.

49 Miután a fellebbezési tanács e tekintetben nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, a 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének megsértése nem nyer megállapítást. Következésképpen az első jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

Az OHIM által egyes korábbi védjegyek fennállását igazoló bizonyítékok mérlegelése során elkövetett hibákból eredő második jogalapról

A felek érvei

50 A felperes mindenekelőtt arra hivatkozik, hogy 2000. március 21-i levelével kellő időben benyújtotta a 2 163 613. és 2 163 616. sz. spanyol védjegyekre vonatkozóan megkövetelt fordításokat, valamint a 456 466. sz. spanyol védjegyre vonatkozó alapadatokat. A felszólalási osztály és a fellebbezési tanács ezt elismerte egyébiránt a 2 163 613. és 2 163 616. sz. védjegy tekintetében, és megállapította, hogy a felszólalás az e védjegyeken alapuló részében elfogadható. A felszólalási osztály és a fellebbezési tanács egyébiránt azzal, hogy a továbbiakban nem vette tekintetbe ezen két, a felszólalás alapját képező védjegyet, ellentmondó érvelést követett.

51 A felperes ezt követően megállapítja, hogy az OHIM, megsértve ezzel a 2868/95 rendelet tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata szerinti 20. szabályának (2) bekezdését, a 2 163 613. és 2 163 616. sz. védjegy vonatkozásában nem hívta fel a hiányzó fordítások benyújtására. Az OHIM 2000. augusztus 7-i telefaxa azt jelenti, hogy a nem említett védjegyekre vonatkozó fordításokat elfogadhatóknak tekintették.

52 Végezetül a felperes azt állítja, hogy a 2 163 616. sz. spanyol védjegynek a bejelentett védjeggyel történő összehasonlítása során maguk a beavatkozók is elismerték e lajstromozás érvényességét, annak tehát helyt kell adni.

53 Ebből következően a fellebbezési tanács, a felszólalási osztályhoz hasonlóan, hibát követett el, amikor nem vett figyelembe egyes korábbi védjegyeket, köztük jelesül a 2 163 616. sz. védjegyet, ezzel veszélyeztetve a felperes 40/94 rendelet 8. cikke (1) és (2) bekezdéséből eredő jogait.

54 Ugyanez vonatkozik a felperes közismert védjegyeire is. A felszólalási osztály előtt benyújtott bizonyítékok, kiegészítve a fellebbezési tanács előtt benyújtott bizonyítékokkal, elegendők a 40/94 rendelet 8. cikke (2) bekezdése c) pontja értelmében közismert korábbi védjegyek fennállásának igazolásához.

55 A felperes keresetlevele 10-12. sz. mellékleteként mindenesetre csatolja a Sitadex adatbázis kivonatait a 2 163 613., 2 163 616. és 456 466. sz. spanyol védjegyek vonatkozásában, és kiemeli különösen, hogy e két első védjegyet mint a felszólalása alapját képező védjegyeket kell tekintetbe venni, a 456 466. sz. védjegy vonatkozásában pedig a Sitadex adatbázis vonatkozó kivonata már a fellebbezési tanács előtt benyújtásra került. Hangsúlyozza egyébiránt saját vállalkozásának ismertségét, amelyet állítása szerint a fellebbezési tanács előtt bizonyított is.

56 Az OHIM elöljáróban arra hivatkozik, hogy a felperes az első érvét, mely szerint a szükséges fordítások a 2000. március 21-i levéllel benyújtásra kerültek, nem hozta fel a fellebbezési tanács előtt, ily módon tehát ellentétes az eljárási szabályzat 135. cikkének 4. §-ával. Az ügy érdemével kapcsolatban az OHIM és a beavatkozók vitatják a felperes által előterjesztett érveket.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

57 Mivel a felperes érvei kizárólag a 2 163 613., 2 163 616. és 456 466. sz. védjegyre, valamint közismert védjegyeire vonatkoznak, a fellebbezési tanács azon állítását, mely szerint a 109 387. sz. görög védjegy fennállása tekintetében nem nyújtottak be bizonyítékot, végérvényesnek kell tekinteni.

58 A korábbi védjegyekről szólva, amelyek tekintetében a felperes vitatja a fellebbezési tanács megállapításait, emlékeztetni kell arra, hogy a felperes érvelése lényegében annak bizonyítására irányul, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy vélte egyrészt, hogy általánosságban megalapozott volt a felszólalási osztály megállapítása, miszerint e korábbi védjegyek fennállása tekintetében nem nyújtották be bizonyítékot, másrészt, hogy a felperes különösen nem támasztotta alá a párizsi egyezmény 6bis cikke értelmében közismert védjegyeinek fennállását.

- A korábbi védjegyek fennállásának bizonyításáról

59 A 40/94 rendelet 42. cikkének (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felszólalást írásban kell benyújtani, és abban meg kell jelölni az annak alapjául szolgáló okokat, a felszólalást nem lehet szabályszerűen benyújtottnak tekinteni mindaddig, amíg a felszólalás díját meg nem fizetik, és az OHIM által megjelölt határidőn belül a felszólaló állításainak alátámasztására tényeket, bizonyítékokat és érveket terjeszthet elő. A 2868/95 rendelet a tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata szerinti 18. szabályának (1) bekezdése értelmében ha az OHIM megállapítja, hogy a felszólalás nem teljesíti az e cikkben foglalt feltételeket, illetve a felszólalás nem jelöli meg egyértelműen, hogy mely korábbi védjegyen vagy korábbi jogon alapul, a felszólalást mint nem elfogadhatót elutasítja, kivéve ha a szóban forgó hiányokat a felszólalás benyújtására nyitva álló határidő lejárta előtt pótolják.

60 A 2868/95 rendelet tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata szerinti 15. szabálya (2) bekezdése b) pontja vii. alpontjának értelmében a felszólalásnak a felszólalás alapjául szolgáló korábbi védjegyre vagy korábbi jogra vonatkozóan tartalmaznia kell azokat az árukat és szolgáltatásokat, amelyekre a korábbi védjegyet lajstromozták vagy bejelentették, illetve amelyek tekintetében a korábbi védjegy közismert vagy jó hírű. Ugyanezen rendelet tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata szerinti 18. szabálya (2) bekezdésének értelmében ha a felszólalás nem felel meg a 40/94 rendelet 42. cikkén kívüli egyéb cikkeinek vagy a 2868/95 rendelet 18. szabályának (1) bekezdésén kívüli egyéb rendelkezéseinek, így különösen, ha a felszólalás nem felel meg a 2868/96 rendelet 15. szabálya (2) bekezdése b) pontja vii. alpontjának, az OHIM erről a felszólalót értesíti, és felhívja a két hónapos határidőn belül történő hiánypótlásra, ennek hiányában az OHIM a felszólalást mint elfogadhatatlant elutasítja.

61 Ezen túl a 2868/95 rendelet tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata szerinti 16. szabálya (2) és (3) bekezdésének értelmében a felszólaláshoz - lehetőség szerint - igazolást kell csatolni a korábbi védjegyek fennállásáról, ha e bizonyítékokat nem a felszólalással egyidejűleg nyújtották be - a felszólalási eljárás megindítását követően az OHIM által a 20. szabály (2) bekezdése alapján megjelölt határidőn belül nyújthatók be.

62 A 2868/95 rendelet tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata szerinti 17. szabálya (2) bekezdésének értelmében ha a 16. szabály (2) bekezdésében említett, a felszólalás alátámasztására szolgáló bizonyítékokat nem a felszólalási eljárás nyelvén nyújtják be, a felszólalónak a felszólalás benyújtására nyitva álló határidő lejártától számított egy hónapon vagy - adott esetben - az OHIM által ugyanezen rendelet 16. szabálya (3) bekezdése értelmében előírt határidőn belül be kell nyújtania e bizonyítéknak az adott nyelven készült fordítását.

63 Végezetül pedig a 2868/95 rendelet tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata szerinti 20. szabálya (2) bekezdésének értelmében ha a felszólalás nem tartalmazza különösen a 16. szabály (2) bekezdésében említett tényeket, bizonyítékokat és érveket, az OHIM felhívja a felszólalót, hogy azokat az általa megjelölt határidőn belül terjessze elő.

64 Így, amint az a 40/94 rendelet 42. cikkének és a 2868/95 rendelet tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata szerinti 16., 17., 18. és 20. szabályának együttes értelmezéséből következik, a jogalkotó különbséget tesz a felszólalással szemben előírt követelmények, azaz a felszólalás elfogadhatóságának feltételei, valamint a felszólalás alátámasztására szolgáló tények, bizonyítékok és érvek előterjesztése között, amely a felszólalás vizsgálatának körébe tartozik (az Elsőfokú Bíróság T-232/00. sz., Chef Revival USA kontra OHIM - Massagué Marín [Chef] ügyben 2002. június 13-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II-2749. o.] 31. pontja és a T-239/05., T-240/05-T-247/05., T-255/05., T-274/05. és T-280/05. sz., Black & Decker kontra OHIM - Atlas Copco és társai [sárga és fekete színű elektromosan működtetett szerszám térbeli ábrája] egyesített ügyekben 2007. május 15-én hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé] 84. pontja).

65 Azon feltételekről szólva, amelyek nem teljesítése a felszólalásban a felszólalás mint elfogadhatatlan elutasítását vonja maga után, a 2868/95 rendelet tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata szerinti 18. szabálya különbséget tesz az elfogadhatóság (1) és (2) bekezdése szerinti feltételei között. Amint az a fenti 60. pontból következik, az OHIM-nak a 2868/95 rendelet tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata szerinti 18. szabálya (2) bekezdésének értelmében kizárólag akkor kell tájékoztatnia a felszólalót, és felhívnia a felszólalás benyújtására nyitva álló határidő lejártától számított egy hónapon belül történő hiánypótlásra, ha a felszólalás nem teljesíti a felszólalás elfogadhatóságának ugyanezen rendelet 18. cikke (1) bekezdésében említett egy vagy több feltételét (a fenti 64. pontban hivatkozott Chef-ügyben hozott ítélet 33. és 36. pontja).

66 Ugyanakkor a tények, bizonyítékok és észrevételek, valamint a felszólalás alátámasztására szolgáló bizonyítékok előterjesztésére - beleértve azok fordításainak az eljárás nyelvén történő benyújtását - vonatkozó jogszabályi előírások nem a felszólalás elfogadhatóságának feltételét, hanem a felszólalás érdemi vizsgálata körébe tartozó feltételeket képeznek. Következésképpen a felszólalási osztály arra sem köteles, hogy jelezze a felszólalónak azt a hiányosságot, amelyet a korábbi védjegyei jó hírnevét igazoló bizonyítékok vagy azok eljárás nyelvére történt fordítása benyújtásának elmulasztása jelent (ebben az értelemben lásd a fenti 64. pontban hivatkozott Chef-ügyben hozott ítélet 37., 52. és 53. pontját és a fenti 31. pontban hivatkozott LURA-FLEX ügyben hozott ítélet 55. és 56. pontját).

67 Ha a felszólaló nem nyújtja be a felszólalása alátámasztására szolgáló bizonyítékokat és igazolásokat azok eljárás nyelvére történő fordításával együtt az OHIM által e célból eredetileg megjelölt határidő lejárta előtt, vagy e határidőnek a 2868/95 rendelet 71. szabálya (1) bekezdésének értelmében történt meghosszabítása lejárta előtt, a felszólalási osztály jogosult arra, hogy a felszólalást mint megalapozatlant elutasítsa, hacsak nem tud a 2868/95 rendelet tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata szerinti 20. szabályának (3) pontja szerint a számára rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönteni a felszólalásról. A felszólalás elutasítása ebben az esetben a felszólalás egyik érdemi feltétele nemteljesítésének következménye, mivel a felszólaló a bizonyítékok és igazolások határidőn belül történő benyújtásának elmulasztásával nem tudja bizonyítani azon tények vagy jogok fennállását, amelyekre felszólalását alapítja (a fenti 64. pontban hivatkozott Chef-ügyben hozott ítélet 44. pontja és az Elsőfokú Bíróság T-235/02. sz., Strongline kontra OHIM - Scala [SCALA] ügyben 2003. november 17-én hozott végzésének [EBHT 2003., II-4903. o.] 39. pontja).

68 A jelen ügyben vitathatatlan, hogy 2000. március 20-i telefaxával az OHIM tájékoztatta a felperest, hogy többek között nem helyesen határozta meg a korábbi védjegyei által érintett áruk és szolgáltatások egészét, és két hónapos határidőt jelölt meg e hiányosságok pótlására, amely 2000. május 20-án járt le.

69 Ugyancsak vitathatatlan, hogy 2000. március 21-i levelével a felperes egyrészt angol nyelven pontosította a 2 163 613., 2 163 616. és 456 466. számon Spanyolországban lajstromozott védjegyek által érintett árukat és szolgáltatásokat. Másrészt megküldte az OHIM-nak a 456 466. sz. spanyol védjegy 1964-ben, a spanyol ipari tulajdonjogi hivatalos értésítőben közzétett bejelentésének másolatát és az ezen védjegyen fennálló jogokat a javára átruházó iratot, angol fordításukkal együtt, továbbá a 2 163 613. és 2 163 616. sz. spanyol védjegybejelentések formanyomtatványainak másolatát, amelyeken az érintett szolgáltatások spanyolul vannak feltüntetve, valamint az e lajtromozásokra vonatkozó határozatok másolatait, amelyek a 38. és 41. osztályokra utalnak, de nem tesznek említést az ezen védjegyek által érintett szolgáltatásokról, valamint e határozatok angol nyelvű fordítását.

70 Végezetül pedig vitathatatlan, hogy 2000. augusztus 7-i telefaxával az OHIM jelezte a felperes számára egyrészt azt, hogy a 2 035 508-2 035 513., 2 227 732. és 2 227 734. számú spanyol védjegyeket nem fogja tekintetbe venni, mivel az ezek által érintett áruk és szolgáltatások nem kerültek meghatározásra a felszólalási eljárás nyelvén, és 2000. december 17-ig biztosított számára négy hónapos határidőt a felszólalását alátámasztó tények, bizonyítékok és érvek előterjesztésére, pontosítva továbbá, hogy valamennyi dokumentumot a felszólalási eljárás nyelvén kell benyújtani, vagy fordítással kell ellátni. 2000. november 20-i telefaxával az OHIM ezt a határidőt meghosszabbította 2001. január 20-ig. Az iratokból kiderül, hogy e telefaxra válaszul a felperes 2001. január 19-én csupán a korábbi védjegyek jó hírnevének bizonyítását szolgáló dokumentumokat nyújtott be; a felperes e dokumentumokat kizárólag e védjegyek jó hírnevének alátámasztása céljából nyújtotta be, ám a felszólalási osztály tekintetbe vette őket a korábbi védjegyek közismertségét alátámasztó esetleges bizonyítékokként is.

71 Ebből következik először is, hogy a felperes állításával ellentétben a felperes a felszólalási osztály előtt nem nyújtotta be a 2 163 613., 2 163 616. és 456 466. sz. spanyol védjegyei fennállásának bizonyításához szükséges bizonyítékokat. Ha igaz is, hogy 2000. március 21-i levelében a felszólalási eljárás nyelvén pontosította az e védjegyek által érintett áruk és szolgáltatások listáját, ezzel nem tett mást, mint hogy felszólalását a 40/94 rendelet egyéb rendelkezéseiben, illetve a 2868/95 rendelet tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata szerinti 18. cikke (2) bekezdésében foglaltak szerint kiigazította.

72 Ugyanis, amint az a fenti 10-11. pontban bemutatást nyert, a felperes e levélben nem nyújtotta be sem a 456 466. sz. spanyol védjegy védjegyokiratát, sem egyéb, adott esetben angol nyelvű fordítással ellátott hivatalos dokumentumot, amelyben szerepelt volna az e védjegyen fennálló jogra vonatkozó valamennyi érdemi és formai elem, és amely lehetővé tette volna a felszólalási osztály számára a védjegy fennállásának megállapítását, noha a felszólalási osztály kifejezetten felhívta a figyelmet arra, hogy e bizonyítékokat, esetleges fordításukkal együtt, be kell nyújtani a szóban forgó korábbi védjegyek fennállásának megállapítása céljából (lásd a fenti 12. és 13. pontot). A felperes ugyancsak nem nyújtott be olyan hivatalos dokumentumot, adott esetben angol nyelvű fordítással ellátva, amely tanúsítaná különösen azon árukat és szolgáltatásokat, amelyek tekintetében a 2 163 613. és 2 163 616. sz. védjegyek lajstromozásra kerültek, nem terjesztett elő továbbá olyan dokumentumot, amely az érintett korábbi védjegyek közismert jellegének megállapításához vezethetnének. Ezen túl, a felperes által 2001. január 19-én benyújtott dokumentumok nem tudták pótolni a 2 163 613., 2 163 616. és 456 466. sz. védjegyek fennállására vonatkozó bizonyítékokkal kapcsolatos hiányosságokat, mivel ezek kizárólag a korábbi védjegyek jó hírnevének megállapítására irányultak, és a 2 163 613., 2 163 616. és 456 466. sz. védjegy vonatkozásában egyetlen hivatalos dokumentum sem került benyújtásra.

73 Márpedig a korábbi védjegyekkel érintett áruk és szolgáltatások felszólalási eljárás nyelvén történő meghatározása nem tekinthető azonosnak a szóban forgó korábbi jogok fennállására vonatkozó bizonyítékok fordításával (lásd ebben az értelemben a fenti 64. pontban hivatkozott Chef-ügyben hozott ítélet 64. pontját), az e korábbi jogok fennállására vonatkozó bizonyítékoknak a felszólalási eljárás nyelvére történő fordításának hiányában pedig a felszólalási osztály joggal vélhette úgy, hogy a felszólalás nem megalapozott az e jogokon alapuló részében, melyek fennállása nem bizonyított (lásd a fenti 67. pontot, és a fenti 64. pontban hivatkozott Chef-ügyben hozott ítélet 44. és 57. pontját).

74 Egyébiránt, mivel a korábbi védjegyek fennállásának bizonyítéka az ügy érdemét érinti, az a tény, hogy a felszólalási osztály úgy ítélte meg, hogy a felszólalás elfogadható még azon részében is, amely azon korábbi jogokon alapult, melyek fennállásáról a továbbiakban megállapította, hogy nem bizonyított, nem mutat semmiféle ellentmondást a felszólalási osztály gondolatmenetében.

75 Másodsorban a fenti 68-70. pontban hivatkozott, vitathatatlan tényekből adódik, hogy azzal, hogy 2000. március 20-án telefaxot küldött a felperesnek, melyben felhívta felszólalása hiányosságainak pótlására, a felszólalási osztály helyesen alkalmazta a 2868/95 rendelet tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata szerinti 18. szabályának (2) bekezdését. Továbbá, a felszólalási osztály azzal, hogy 2007. augusztus 7-én telefaxot küldött a felperes számára, melyben felhívta a felszólalás alátámasztásául szolgáló tények, bizonyítékok és érvek négy hónapos - később egy hónappal meghosszabbított - határidőn belül történő benyújtására, helyesen alkalmazta a 2868/95 rendelet tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata szerinti 20. szabályának (2) bekezdését.

76 Továbbá, ellentétben a felperes állításával, a felszólalási osztálynak nem volt kötelessége, hogy felhívja őt a hiányzó fordítások pótlására, vagy hogy jelezze számára a szóban forgó védjegyek fennállásának alátámasztása céljából benyújtott bizonyitékok nyilvánvalóan nem elégséges jellegét, és határidőt jelöljön meg számára e hiányosságok pótlására. Ilyen kötelezettsége az OHIM-nak ugyanis kizárólag a felszólalás elfogadhatóságára vonatkozó, a 2868/95 rendelet tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata szerinti 20. szabályának (2) bekezdésében foglalt feltételek tekintetében áll fenn. A 2868/95 rendelet tényállás megvalósulásának idején alkalmazandó változata szerinti 20. szabálya (2) bekezdésének megsértése tehát nem nyer megállapítást.

77 Harmadsorban, még ha feltételezzük is, hogy a beavatkozók ténylegesen elismerték a 2 163 616. sz. spanyol védjegy, sőt, a szóban forgó többi korábbi jog quod non"érvényességét" is, ez a körülmény nem kötelezi a felszólalási osztályt és a fellebbezési tanácsot, hogy úgy véljék: e jogok fennállása megállapítást nyert. A 40/94 rendelet 8. cikke lényegében akként rendelkezik, hogy valamely közösségi védjegy lajstromozásának viszonylagos kizáró oka csak akkor állhat fenn, ha a közösségi védjegy, amelynek lajstromozását kérték, ütközik valamely korábbi védjeggyel. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az OHIM feladata annak vizsgálata, hogy a felszólaló által előterjesztendő bizonyítékok alapján a felszólalás alátámasztására felhozott védjegyek fennállnak-e (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-269/02. sz., PepsiCo kontra OHIM - Intersnack Knabber-Gebäck [RUFFLES] ügyben 2005. április 21-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-1341. o.] 26. pontját). Valamely korábbi védjegy fennállásának kérdése tehát nem olyan elem, amelyet a felek szabad mérlegelésére lehetne bízni. Következésképpen a felperesnek azon érvét, mely szerint beavatkozók egy, sőt több korábbi védjegyéhez is jóváhagyásukat adták, el kell utasítani.

78 A fentiek összességéből következik, hogy a fellebbezési tanács nem követett el hibát azzal, hogy helybenhagyta a felszólalási osztály azon megállapítását, mely szerint a 2 163 613., 2 163 616. és 456 466. sz. korábbi védjegyek fennállására vonatkozólag nem nyújtottak be bizonyítékot, és a felszólalás nem megalapozott azon részében, amely e védjegyeken alapul. Ennélfogva a második jogalap első részét el kell utasítani, anélkül hogy állást kellene foglalni a felperes által hivatkozott első érv elfogadhatóságának kérdésében (ebben az értelemben lásd a Bíróság C-233/02. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2004. március 23-án hozott ítéletének [EBHT 2004., I-2759. o.] 26. pontját).

- A közismert korábbi védjegyek fennállására vonatkozó bizonyítékról

79 Mivel a 40/94 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének c) pontja olyan védjegyre utal, "amely a Párizsi Egyezmény 6bis cikke értelmében [...] vált [...] közismertté", annak meghatározásához, hogy miként bizonyítható valamely közismert védjegy fennállása, az ezen 6bis cikk értelmezésére vonatkozó iránymutatásokra kell hivatkozni.

80 A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által a WIPO tagállamainak 34. ülésszakán (1999. szeptember 20-29. között) a közismert védjegyek oltalmára vonatkozó rendelkezések tárgyában elfogadott közös ajánlás 2. cikkének értelmében annak meghatározásához, hogy valamely védjegy közismertnek tekinthető-e a párizsi egyezmény értelmében, az illetékes hatóság figyelembe vehet minden olyan körülményt, amelyből a közismertségre következtetni lehet, így különösen a védjegy által érintett ágazat fogyasztóinak körében megszerzett ismertségét vagy elismertségét; a védjegy minden használatának időtartamát, kiterjedését és földrajzi területét; a védjegy minden promóciójának, ideértve a reklámot, és a vásárok vagy kiállítások során történő bemutatást, időtartamát, kiterjedését és földrajzi területét, a védjeggyel megjelölt árukat vagy szolgáltatásokat; a védjegy minden lajstromozásának vagy bejelentésének időtartamát és földrajzi területét, amennyiben ezek tükrözik a védjegy használatát vagy elismertségét; a védjegyen fennálló jogokat érintő hatékony szankciót, különösen amennyiben a védjegyet az illetékes hatóságok közismert védjegyként ismerték el; a védjegyhez kapcsolódó értéket.

81 A jelen ügyben, amint az az ügy irataiból kiderül, ezen, Spanyolországban, Írországban, Görögországban és az Egyesült Királyságban közismert korábbi védjegyek fennállásának alátámasztása céljából a felperes a felszólalási osztály előtt benyújtotta először is árukatalógusának kivonatait, melyek azt mutatják, hogy a "boomerang" elnevezést számos ruházati cikk, kiegészítő és sportfelszerelés vonatkozásában használja, másodszor két, "boomerang" feliratot viselő, kormányozható léggömbnek egy sportesemény alkalmával készített fényképét, harmadsorban pedig több olyan spanyol újságcikket, amelyek a felperes által szponzorált "Boomerang Interviú", majd "Boomerang" elnevezésű teremlabdarúgó-klubról szólnak.

82 Meg kell állapítani, amint arra a felszólalási osztály helyesen rámutatott, és amint azt a fellebbezési tanács is megerősítette a megtámadott határozat 41. pontjában, amelyben osztotta a felszólalási osztály által felhozott érveket, hogy e dokumentumok nem bizonyítják, hogy a szóban forgó védjegyek használat tárgyát képezték volna, vagy hogy ismertek vagy elismertek lennének Írországban, Görögországban és az Egyesült Királyságban. Továbbá, noha e dokumentumok alátámasztják, hogy a szóban forgó védjegyek közül egyeseket használt a felperes Spanyolországban, nem tartalmaznak semmiféle információt e használat időtartamára és kiterjedésére, a szóban forgó védjegyek spanyolországi ismertségének vagy elismertségének szintjére vagy bármely más olyan elemre vonatkozólag, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a szóban forgó védjegyek közismertek Spanyolországban vagy a spanyol terület jelentős részén.

83 Következésképpen a fellebbezési tanács nem követett el hibát azzal, hogy úgy vélte: a felszólalási osztály helyesen állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította a 40/94 rendelet 8. cikke (2) bekezdése c) pontjában foglalt feltételek fennállását.

84 Egyébiránt, amint az az első jogalap elemzése keretén belül megállapítást nyert, és amint a fenti 76. pontból következik, a fellebbezési tanács megalapozottan utasította el a felperes által első ízben előtte benyújtott dokumentumokat, és vélte úgy, hogy a felszólalási osztálynak nem kell tájékoztatnia a felperest ezen, a párizsi egyezmény 6bis cikke értelmében közismert védjegyek fennállásának igazolása céljából benyújtott bizonyítékok hiányosságáról.

85 Ennélfogva a második jogalap második részét, és ezzel a második jogalap egészét el kell utasítani, anélkül hogy - a fentiekre tekintettel - szükséges lenne, hogy az Elsőfokú Bíróság jelen jogalap keretében állást foglaljon a keresetlevél 10-12. mellékletében szereplő dokumentumok tárgyában.

A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértéséből eredő harmadik jogalapról

A felek érvei

86 A felperes mindenekelőtt előadja, hogy megismétli az OHIM előtti eljárás folyamán felhozott érveit. Úgy véli, ezek "teljes egészében megismétlésre kerültek", és ezek alapján a beavatkozók által benyújtott védjegybejelentés elutasítását szorgalmazza.

87 Ezt követően kiemeli, hogy a "boomerang" szó a korábbi védjegyeiből álló védjegycsalád domináns eleme, és domináns jellegét nem gyengítheti az "aventura" szó jelenléte ezek némelyikében. A fogyasztók általában szóban utalnak a védjegyekre, így az ábrás elemek nem lényegesebbek. Egyébiránt a bejelentett védjegy "tv" elemét, mivel általános és leíró jellegű, nem kell tekintetbe venni az ütköző védjegyek összehasonlításának keretén belül. A bejelentett védjegyet tehát a korábbi védjegyek domináns eleme alkotja. A fellebbezési tanács ezt nem vette kellő módon tekintetbe.

88 Továbbá a bejelentett védjeggyel, valamint a 2 163 616. sz. védjeggyel érintett szolgáltatások azonosak vagy hasonlók, még akkor is, ha a BoomerangTV védjegy bejelentésében szereplő szolgáltatások jegyzéke az OHIM előtti eljárás folyamán korlátozásra került. E két védjegy tekintetében tehát megállapítást nyer az összetévesztés veszélye. A többi korábbi védjeggyel érintett áruk közül több, így a táskák vagy ruházati cikkek, a 41. osztályba tartozó és a BoomerangTV védjegybejelentésével érintett tevékenységekre vonatkozó promóció reklámhordozóiként szolgálhatnak. Az az ágazat, amelyben a korábbi védjegyek jelen vannak, jelesül a sportágazat, kapcsolatban áll továbbá a színházi előadások és a televíziós műsorok ágazatával. E kapcsolat, valamint az ütköző védjegyek közös "boomerang" eleme folytán az összetéveszthetőség megállapítást nyer e korábbi védjegyek tekintetében is.

89 A korábbi védjegyek jelentős megkülönböztető képessége, amelyek a ruházati cikkek és a divat ágazatában Spanyolországban közismertek, és jó hírnévnek örvendenek, legalábbis mint egy olyan vállalkozás védjegyei, amely maga is jó hírnévnek örvend Spanyolországban, a jelen esetben még fokozza az összetéveszthetőséget.

90 Végezetül a felperes hozzáteszi, hogy a beavatkozók hiába szándékozták lajstromoztatni a BoomerangTV védjegyet Spanyolországban a 38. és 41. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében - a Sitadex adatbázis ezen elutasító határozatokra vonatkozó kivonatai a keresetlevél 13. sz. mellékletét képezik -, valamint hogy az OEPM lajstromozás iránti kérelmüket azzal az indokkal utasította el, hogy fennáll az összetévesztés veszélye korábbi spanyol védjegyeivel. Az OHIM-nak ezen elutasítást tekintetbe kellett volna vennie. Az ellentmondó határozatok jelenléte továbbá a belső piac harmonizációját is veszélyezteti. A Tribunal Superior de Justicia de Madrid 2003. szeptember 11-én hozott ítélete, amely a keresetlevél 4. sz. mellékletét képezi, és amelynek felei a jelen ügy feleivel azonosak, tárgyát pedig ugyanezen védjegyek, ám a 41. osztályra korlátozva, képezik, megállapította egyébiránt az összetévesztés veszélyének fennállását.

91 Az OHIM, a beavatkozókhoz hasonlóan, a jelen ügyben vitatja az összetévesztés veszélyének fennállását.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

92 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikkének 1. §-a alapján, amely e szabályzat 130. cikkének 1. §-ára és 132. cikkének 1. §-ára való tekintettel alkalmazandó a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos kérdésekben, a keresetlevél szövegének egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, a más iratokra történő általános hivatkozás azonban nem pótolhatja a jogi érvelés azon lényegi elemeinek hiányát, amelyeknek a fent említett rendelkezések szerint magában a keresetlevélben kell szerepelniük (az Elsőfokú Bíróság T-270/02. sz., MLP Finanzdienstleistungen kontra OHIM [bestpartner] ügyben 2004. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II-2837. o.] 16. pontja és a T-256/04. sz., Mundipharma kontra OHIM - Altana Pharma [RESPICUR] ügyben 2007. február 13-án hozott ítéletének [EBHT 2007., II-449. o.] 14. pontja).

93 Továbbá nem az Elsőfokú Bíróság feladata, hogy az OHIM előtti eljárás irataiban felkutassa és megvizsgálja azokat az érveket, amelyekre a felperes hivatkozhat, mivel ezen érvek elfogadhatatlanok (ebben az értelemben lásd az Elsőfokú Bíróság T-127/02. sz., Concept kontra OHIM [ECA] ügyben 2004. április 21-én hozott ítéletének [EBHT 2004., II-1113. o.] 21. pontját és a T-209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság ügyben 2005. december 14-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-5527. o.] 57. pontját). Következésképpen a keresetlevél, azon részében, amely a felperes által az OHIM előtt benyújtott iratokra hivatkozik, elfogadhatatlan, és a jelen jogalap megalapozottságát az Elsőfokú Bíróság kizárólag a keresetlevélben szereplő érvek vonatkozásában vizsgálja.

94 Ugyancsak emlékeztetni kell arra, hogy a felperes nem vitatta, hogy a 109 387. sz. görög védjegy fennállása nem nyer megállapítást. Továbbá, amint az az első és második jogalap elemzéséből adódik, a fellebbezési tanács egyrészt megalapozottan vélte úgy, hogy a 2 163 613., 2 163 616. és 456 466. sz. védjegyek és a közismert korábbi védjegyek fennállására vonatkozólag nem nyújtottak be bizonyítékot a felszólalási osztály előtt, másrészt ugyancsak megalapozottan utasította el az első ízben előtte benyújtott dokumentumokat. Ezen túl az első ízben az Elsőfokú Bíróság előtt benyújtott dokumentumok elfogadhatatlanok (lásd a fenti 36. pontot). Végezetül, noha a keresetlevél 10-12. sz. mellékleteként csatolt dokumentumokat (lásd a fenti 55. pontot) a felperes már benyújtotta a fellebbezési tanács előtt, azokat ugyancsak el kell utasítani. Ugyanis, amennyiben a fellebbezési tanács nem követett el hibát azzal, hogy e dokumentumokat elfogadhatatlanoknak nyilvánította (lásd a fenti 49. pontot), az Elsőfokú Bíróság előtti elfogadhatóságuk elismerése módosításaná az eljárás fellebbezési tanács által értékelt tárgyát, ami ellentétes lenne az eljárási szabályzat 135. cikkének 4. §-ával (lásd a fenti 35. pontot).

95 Következésképpen az Elsőfokú Bíróság e jogalap megalapozottságát kizárólag azon korábbi védjegyek tekintetében fogja értékelni, amelyek fennállása a felszólalási osztály előtti eljárás folyamán jogilag megkövetelt módon megállapítást nyert, nevezetesen a 2 035 505., 2 035 507., 2 035 514., 1 236 024., 1 236 025., 1 282 250. és 2 227 731. sz. spanyol védjegyek, az Egyesült Királyságban lajstromozott 1 494 568. sz. védjegy, a 153 228. sz. ír védjegy, valamint a 448 514. sz. közösségi védjegybejelentés.

96 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Másfelől, a 40/94 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontja értelmében korábbi védjegy a valamely tagállamban lajstromozott olyan védjegy, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a közösségi védjegybejelentés bejelentési napja, vagy a védjegy lajstromozására irányuló bejelentés is "korábbi védjegynek" minősül, feltéve hogy annak alapján a védjegyet lajstromozzák.

97 Az összetéveszthetőség előfeltétele egyrészt, hogy a bejelentett, illetve a korábbi védjegy azonos vagy hasonló legyen, másrészt, hogy a védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások azonosak vagy hasonlók legyenek a korábbi védjegy áruihoz vagy szolgáltatásaihoz. E feltételeknek együttesen kell teljesülniük (a Bíróság C-106/03. P. sz. Vedial kontra OHIM ügyben 2004. október 12-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I-9573. o.] 51. pontja). Így, tekintettel arra, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja alkalmazása szempontjából ezen elengedhetetlen feltételek egyike sem teljesül, az összetévesztés veszélye nem állhat fenn.

98 A jelen ügyben vitathatatlan, hogy a fellebbezési tanács kizárólag az ütköző áruk és szolgáltatások hasonlósága hiánya alapján állapította meg, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az érintett áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának értékelésénél figyelembe kell venni az áruk vagy szolgáltatások kapcsolatát jellemző összes releváns tényezőt és különösen az áruk vagy szolgáltatások természetét, rendeltetését, használatát, valamint versengő vagy kiegészítő voltukat (a Bíróság C-39/97. sz. Canon-ügyben 1998. szeptember 29-én hozott ítéletének [EBHT 1998., I-1237. o.] 23. pontja és a T-150/04. sz., Mülhens kontra OHIM - Minoronzoni [TOSCA BLU] ügyben 2007. július 11-én hozott ítéletének [EBHT 2007., II-2353. o.] 29. pontja), mivel a kiegészítő áruk vagy szolgáltatások olyan, egymással szoros kapcsolatban álló áruk vagy szolgáltatások, amelyek egyike annyira nélkülözhetetlen vagy fontos a másik használatához, hogy a fogyasztók azt gondolhatják, hogy ugyanazon vállalkozás felel ezen termékek előállításáért vagy szolgáltatások nyújtásáért (az Elsőfokú Bíróság T-169/03. sz., Sergio Rossi kontra OHIM - Sissi Rossi [SISSI ROSSI] ügyben 2005. március 1-jén hozott ítéletének [EBHT 2005., II-685. o.] 60. pontja és a T-31/04. sz., Eurodrive Services and Distribution kontra OHIM - Gómez Frías [euroMASTER] ügyben 2006. március 15-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 35. pontja).

99 Márpedig a szóban forgó áruk és szolgáltatások fenti 7. és 14. pontban foglalt leírásából következik, hogy a korábbi védjegyekkel érintett áruk természetük, rendeltetésük, használatuk tekintetében is különböznek a BoomerangTV védjegy bejelentésében szereplő szolgáltatásoktól. Továbbá ezen áruk és szolgáltatások nem mutatnak versengő vagy kiegészítő jelleget az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében. Ennélfogva a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy az ütköző áruk és szolgáltatások nem hasonlók, következésképpen nem áll fenn az összetévesztés veszélye.

100 Az a tény, hogy a korábbi védjegyekkel érintett egyes áruk használhatók quod non azon szolgáltatások promóciójának céljára, amelyek tekintetében a BoomerangTV védjegy bejelentésre került, vagy hogy a sportágazat, amelyet számos korábbi védjegy érinthet, kapcsolatban állhat a televíziós műsorok ágazatával, amelyet a bejelentett védjegy érint, nem képes ezt az állítást megkérdőjelezni. E kapcsolatok túlságosan pontatlanok és véletlenszerűek annak megállapításához, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások a fenti 98. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében kiegészítő jellegűek.

101 Következésképpen a felperesnek az ütköző védjegyek összehasonlítására és korábbi védjegyei jelentős megkülönböztető képességére vonatkozó érvei hatástalanok, és azokat el kell vetni. Ami az OEPM-nek a BoomerangTV védjegy spanyolországi lajstromozását megtagadó határozatait illeti, ezeket a fenti 94. pontban bemutatottakkal azonos okoknál fogva kell elutasítani. A Tribunal Superior de Justicia de Madridnak a keresetlevél 4. sz. mellékletét képező ítéletével kapcsolatban elegendő annyit megállapítani, hogy a közösségi védjegyszabályozás autonóm rendszer, amelynek alkalmazása független a nemzeti rendszerektől (az Elsőfokú Bíróság T-32/00. sz., Messe München kontra OHIM [electronica] ügyben 2000. december 5-én hozott ítéletének [EBHT 2000., II-3829. o.] 47. pontja és a fenti 98. pontban hivatkozott TOSCA BLU ügyben hozott ítélet 40. pontja). Ez az ítélet tehát nem releváns, és el kell utasítani anélkül, hogy az elfogadhatósága tárgyában állást kellene foglalni (lásd ebben az értelemben a fenti 78. pontban hivatkozott Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 26. pontját).

102 A fentiek összességének fényében a jelen jogalapot el kell utasítani, anélkül hogy állást kellene foglalni a beavatkozóknak a BoomerangTV védjegy bejelentésében szereplő szolgáltatások jegyzékének korlátozására vonatkozó másodlagos kérelméről.

A 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértéséből eredő negyedik jogalapról

A felek érvei

103 A felperes előadja, hogy - a ruházati, divat- és sportágazathoz kapcsolódó, főként a 18., 24., 25. és 28. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott - korábbi védjegyei jó hírnévnek örvendenek. Védjegyeinek jó hírneve, saját jó hírnevéhez hasonlóan, megállapítást nyert az OHIM előtti eljárás folyamán. A felperes továbbá internetes honlapjára, valamint a keresetlevél 5-8. és 14. mellékletére utal, és felajánlja kiegészítő bizonyítékok benyújtását.

104 A 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése a jelen ügyben alkalmazandó. A bejelentett védjegy beavatkozók által, kellő ok nélkül történő használata lehetővé teszi számukra a felperes korábbi védjegyei megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének tisztességtelen kihasználását vagy sérelmét. Különösen e védjegyek megkülönböztető képessége gyengül, jó hírneve csorbul a BoomerangTV védjeggyel megjelölt szolgáltatások gyenge minőségének következtében, míg a BoomerangTV védjegy jogosultjainak módjában áll spórolni egyes reklámcélú beruházásokon. Nem kizárható továbbá, hogy a felperes kiterjeszti tevékenységét azon területre is, amelyet a bejelentett védjegy érint.

105 Az OHIM és a beavatkozók erre azzal válaszolnak, hogy mivel a korábbi védjegyek jó hírneve nem nyert megállapítást, a fellebbezési tanács helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazásának feltételei nem teljesülnek.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

106 A 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének értelmében "a [...] korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet [...] oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlók, feltéve hogy - közösségi védjegy esetén - a korábbi közösségi védjegy a Közösségben, - korábbi nemzeti védjegy esetén - a korábbi nemzeti védjegy pedig az érintett tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét".

107 Az ítélkezési gyakorlat értelmében a jó hírnév feltétele az, hogy a korábbi védjegyet az azzal ellátott árukon vagy szolgáltatásokon keresztül az érintett vásárlóközönség jelentős része, vagyis a forgalmazott áru vagy szolgáltatás függvényében akár a nagyközönség, akár egy szakavatottabb közönség, így egy adott szakmai közeg, ismerje. E feltétel vizsgálata során tekintetbe kell venni az ügy minden releváns elemét, többek között a védjegy által birtokolt piaci részesedést, a védjegy használatának intenzitását, földrajzi kiterjedését és tartamát, valamint a vállalkozás által a védjegy reklámozása céljából megvalósított beruházások jelentőségét, ugyanakkor nem követelmény, hogy a korábbi védjegy az így meghatározott érintett vásárlóközönség meghatározott százalékának körében ismert legyen, és hogy a jó hírnévnek az érintett földrajzi terület egészén fenn kell állnia, amennyiben a jóhírnév az érintett terület jelentős részén fennáll (a T-8/03. sz., El Corte Inglés kontra OHIM - Pucci [EMILIO PUCCI] ügyben 2004. december 13-án hozott ítélet [EBHT 2004., II-4297. o.] 67. pontja).

108 A jelen ügyben, a fenti 94. pontban bemutatott okokkal megegyező okokból kifolyólag, az Elsőfokú Bíróság jelen jogalap elemzése céljából kizárólag a felperes által a felszólalási osztály előtt benyújtott bizonyítékokat és a fenti 95. pontban említett korábbi védjegyeket fogja tekintetbe venni.

109 E vonatkozásban az ügy irataiból kiderül, hogy a felperes által, korábbi védjegyei jó hírnevének megállapítása céljából a felszólalási osztály előtt benyújtott dokumentumok azok, amelyekre a felszólalási osztály a felperes közismert védjegyei fennállásának megállapítása céljából hivatkozott. Márpedig a dokumentumokat részletező fenti 81. pontból következik, hogy a felperes egyetlen dokumentumot sem nyújtott be korábbi védjegyei használatának intenzitása, földrajzi kiterjedése és tartama, a védjegy reklámozása céljából megvalósított beruházások, vagy bármely egyéb olyan elem tekintetében, amely bizonyítja, hogy ezen korábbi védjegyeit az általuk érintett fogyasztóközönség jelentős része ismeri.

110 Ebből következik, hogy noha a vizsgálat tárgyát képező elismertség foka a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdése szerint jó hírnévnek örvendő védjegyek esetében kevésbé magas, mint a párizsi egyezmény 6bis cikke értelmében vett közismert védjegyek esetében, a fellebbezési tanács nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor helyben hagyta a felszólalási osztály ezon megállapítását, mely szerint a korábbi védjegyek jó hírneve nem nyert megállapítást, következésképpen úgy vélte, hogy a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése a jelen ügyben nem alkalmazható. Ennélfogva a negyedik jogalapot, és ezzel a keresetet teljes egészében, el kell utasítani, anélkül hogy az Elsőfokú Bíróságnak állást kellene foglalnia a beavatkozók által előterjesztett vizsgálati intézkedés iránti kérelem tárgyában.

A költségekről

111 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozók kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.

2) Az Elsőfokú Bíróság az El Corte Inglés, SA-t kötelezi a költségek viselésére.

Wiszniewska-Białecka

Moavero Milanesi

Wahl

Kihirdetve Luxembourgban, a 2008. június 17-i nyilvános ülésen.

E. Coulon

hivatalvezető

I. Wiszniewska-Białecka

elnökként eljáró bíró

( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.