A Szegedi Ítélőtábla Pf.20248/2015/8. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 213. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 244. §] Bírók: Bálind Attila, Kiss Gabriella, Némethné dr. Suták Anikó

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.248/2015/8. szám

A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Szűcs Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szűcs László ügyvéd) és a Dr. Balla Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Balla András ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos I. rendű, II.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos II. rendű, III.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos III. rendű, IV.rendű felperes neve(címe) szám alatti lakos IV. rendű, és V.rendű felperes neve(címe) szám alatti lakos V. rendű felpereseknek - a dr. Szalainé dr. Szántai Katalin ügyvéd és a Kismarton Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kismarton Judit ügyvéd) által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés iránt indított perében - melybe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Papp Dezső ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó (címe) beavatkozott - a Szolnoki Törvényszék 2014. december 16. napján kelt 17.P.20.634/2013/54. számú közbenső ítélete ellen az alperes részéről 60. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban, melyben a felperes 2. szám alatt csatlakozó fellebbezéssel élt, meghozta a következő

K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatja és az alábbiak szerint újraszövegezi:

Megállapítja, hogy az alperest teljes kártérítési felelősség terheli a néhai (személy neve) ellátása során elmulasztott, illetőleg késedelmesen elrendelt vizsgálatok és az e mulasztásokkal okozati összefüggésben - az életben maradási esély csökkenése kapcsán - a felpereseket ért károkért.

Mellőzi az elsőfokú ítélet elsőfokú eljárási illeték fizetésre valamint perköltség viselésre vonatkozó rendelkezéseit.

Az alperest személyenként 50.000, - (Ötvenezer) Ft, az alperesi beavatkozót személyenként 10.000,- (Tízezer) Ft másodfokú eljárási költség 15 napon belüli megfizetésére kötelezi az I-V. rendű felperesek részére.

A le nem rótt 72.000,- (Hetvenkettőezer) Ft fellebbezési és csatlakozó fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az I. rendű felperes felesége, a II-V. rendű felperesek édesanyja, az 1969-ben született (személy neve) epehólyag eltávolítás céljából került felvételre az alperesi kórházba 2011. január 18-án, ahol még aznap megoperálták. A műtét után hasi drain csövet helyeztek be, melyen keresztül január 18-24. között naponta 150-330 ml mennyiségű epe ürült. Ennek okát felderítendő az egyébként tünetmentes beteget a ... Megyei ... Kórházba küldték ERCP vizsgálatra, amit január 25-én végeztek el. A beavatkozás során egy kisméretű követ is eltávolítottak. Mivel a vizsgálat epeút sérülést mutatott ki, megállapította, hogy choledoctumból egy 2-3 cm-es darab hiányzik és a májból az epevezetéken keresztül az epe közvetlenül a hasüregbe folyik hashártyagyulladást okozva, helyreállító műtét elvégzését javasolták és a beteget visszaszállították az alperesi intézménybe. Korábban az alperesnél a beteg teljes körű labor-, ultrahang-, illetőleg egyéb diagnosztikai vizsgálatát nem végezték el.

A visszaszállítást követően a beteg állapotában hirtelen rosszabbodás lépett fel, hasnyálmirigy gyulladást kórisméztek, ezért a következő napon visszaküldték a (város neve)-i kórházba. Itt megtörtént azonnali műtéti ellátása, majd az intenzív terápiás osztályon, a későbbiekben pedig a sebészeti osztályon ápolták. Ezután újabb állapotrosszabbodása miatt ismét az intenzív terápiás osztályra került, és több műtétet is végrehajtottak rajta (2011. február 11., 16., március 1., 9.), ennek ellenére 2011. március 29-én meghalt.

A boncolási jegyzőkönyv szerint a halál heveny vérmérgezés miatt következett be légzési és keringési elégtelenség formájában, amelynek alapját a kiterjedt, részben gennyes, részben elhalással járó hashártyagyulladás képezte.

A felperesek módosított keresetükben kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest, fizessen meg az I. rendű felperesnek 17.000.000,- Ft, a II-V. rendű felpereseknek pedig személyenként 15.000.000,- Ft nemvagyoni kártérítést és ezek 2011. március 29-től a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Ezen felül tartást pótló járadék, gondozási, háztartási kisegítői és látogatási többletköltség, valamint temetési szolgáltatással összefüggő költség címén vagyoni káraik megtérítését is követelték. Érvelésük szerint az alperes orvosai a néhai kezelése során nem jártak el az elvárható gondossággal, amikor a növekvő epecsorgás okának meghatározására nem végeztek már korábban vizsgálatokat, mely mulasztással okozati összefüggésben áll a néhai halála. Kifogásolták, hogy az alperesi intézmény nem tájékoztatta a beteget a műtéti kockázat köréről, ezen belül arról, hogy az halálos következménnyel is járhat, illetve amennyiben a tájékoztatásban szereplő szövődmények bekövetkeznek, azok megoldására nincsenek meg az alperesi intézményben a személyi és a tárgyi feltételek. Álláspontjuk az volt, emiatt a szokásos kockázatra és a megfelelő tájékoztatás megtörténtére az alperes nem hivatkozhat.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy orvosai a műtét elvégzése, illetőleg a felperes további gondozása, megfigyelése, kezelése során a szakma szabályai szerint, az elvárható gondossággal jártak el. Kiemelte, ultrahangvizsgálat nem volt indokolt. Kérték figyelembe venni, hogy az ERCP vizsgálat szövődményeként alakult ki a néhai hasnyálmirigy gyulladása, ami a halál oka, tehát az az alperesi ellátással nem áll okozati összefüggésben. Vitatta a felperesi keresetet összegszerűségében is.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy "az alperes nem járt el a tőle elvárható gondossággal az I. rendű felperes felesége, néhai (személy neve) egészségügyi ellátása során, ezzel megnövelte nevezett tragikus halálának esélyét. Az alperes magatartásának következményeként sérült a felpereseknek a teljes családban élés személyiségi joga". Ítéletének indokolása szerint az alperes nem járt el a tőle elvárható gondossággal a perbeli műtét, illetve a beteg azt követő ápolása során, mivel nem végzett el egyes preventív diagnosztikai vizsgálatokat, illetőleg késedelmesen intézkedett. Kifejtette, ha hamarabb kerül megállapításra, hogy a hasüregben az epefolyadék marja a hashártyát, illetve, hogy az epevezetéket átvágták, nagyobb eséllyel elkerülhető lett volna az ERCP vizsgálat esetleges szövődményének, a hasnyálmirigy gyulladásnak a kialakulása, illetve a további műtétek is. A tájékoztatási kötelezettség elmaradására történő felperesi hivatkozást nem találta megalapozottnak a becsatolt hozzájáruló nyilatkozatok, és az orvosok tanúvallomása alapján.

A közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és az eljárás megismétlését kérte. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság az ítéletének alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat egyoldalúan mérlegelte, egyes szakértői vélemények megállapításait megalapozatlanul kirekesztette, illetőleg okszerűtlenül mérlegelte és súlyozta. Vitatta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, miszerint magatartása megnövelte néhai (személy neve) halálának esélyét. Állította, a beteg 2011. január 18. és 26. közötti állapota nem indokolt az elvégzetteken túlmenően további laborvizsgálatot. Kifogásolta a bíróság ultrahang, CT és MRI vizsgálatok elmaradására vonatkozó álláspontját, azonban nem magát a megállapítást tette vitássá, hanem azt a következtetést, hogy ezek a vizsgálatok a perbeli esetben relevánsak lettek volna. Így - álláspontja szerint - nem róható az alperes terhére e vizsgálatok elvégzésének hiánya, hiszen azoknak diagnosztikus értéke nem volt. Vitatta azt az ítéleti megállapítást is, hogy a néhait nem figyelték meg kellően az alperesi intézetben. Ezzel összefüggésben kiemelte, a néhai halála miatt büntetőeljárás indult, melyet bűncselekmény hiányában megszüntettek. Végül kifejtette, a jogszabály szerinti elvárható gondosság nem jelent fokozott gondossági mércét, szemben az elsőfokú ítéletben kifejtettekkel. A jogszabályt ugyanis csak a jogalkotó szándéka szerint lehet értelmezni, aki pedig nem kívánt meg fokozott gondosságot az ellátás kapcsán, éppen ezért került sor a módosításra.