A Szegedi Ítélőtábla Bf.309/2018/21. számú határozata befolyással üzérkedés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 168. §, 258. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 80. §, 87. §, 299. §, 373. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 10. §, 167. §, 184. §, 361. §, 458. §, 561. §, 593. §, 605. §, 615. §, 868. §] Bírók: Benedek Tibor, Cserháti Ágota, Sefta Márta

Szegedi Ítélőtábla

Bf.I.309/2018/21.

A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden, 2019. április 10. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t:

A befolyással üzérkedés bűntette miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszék 2018. március 6. napján kihirdetett 2.B.189/2017/33. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott által elkövetett bűncselekmény jogszabályi alapja helyesen Btk. 299. § (1) bekezdés 1. fordulat, (2) bekezdés a) pont 1. fordulat.

Megállapítja, hogy a vádlott tényleges tartózkodási helye a [bv. intézet neve].

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlott bűnösségét a Btk. 299. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pont I. fordulata szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntettében állapította meg. Ezért 3 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. Elrendelte a vádlottal szemben a Hatvani Járásbíróság 4.Fk.48/2014/34. számú ítéletével kiszabott, de végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett 1 év 4 hónap fk. fogházbüntetés végrehajtását. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az első fokú ítélettel szemben vádlott neve vádlott felmentés, védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

A vádlott védője a fellebbezés írásban benyújtott indokolásában - amelyet a fellebbezési nyilvános ülésen is fenntartott - a fellebbezésének irányát kis mértékben módosította. Az elsődlegesen továbbra is a vádlott felmentésére irányult. A védő a másodfokú eljárásban előadott perbeszédében ezt arra alapította, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mert a tényállás nincs felderítve. A védő szerint az elsőfokú bíróság nem oldotta fel sem a különböző tanúk vallomásai között, sem pedig az egyes tanúknak az eljárás különböző szakaszaiban tett vallomásaiban mutatkozó ellentmondásokat. Ezért kellő indok nélkül a tanúknak a nyomozás során a vádlottra tett terhelő vallomását értékelte bizonyítékként. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok köréből rekessze ki az ügyészség hivatalos feljegyzését, mert az nem pótolja az eredeti jegyzőkönyvet vagy annak kivonatát.

A védő másodlagosan azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlott cselekményét csalás bűntettének minősítse és az enyhébb tárgyi súlyú bűncselekményre figyelemmel enyhítse a vádlott büntetését. A minősítés megváltoztatására irányuló fellebbezését arra alapította, hogy álláspontja szerint az eljárás valamennyi résztvevője számára nyilvánvaló volt a vádlott azon szándéka, hogy [vezetéknév keresztnév1] megtévesztésével pénzhez jusson és senki nem vette komolyan azon állítását, hogy ez a pénz vezető ügyész megvesztegetéséhez kell. A csalás bűncselekményének is csak egy távoli kísérlete valósult meg.

Harmadlagosan, a minősítés változatlanul hagyása mellett is kérte a büntetés enyhítését. Ezt arra alapította, hogy a vádlott számára elsődlegesen a pénz megszerzésének, nem pedig a vezető ügyészre hivatkozásnak volt jelentősége, ezért a korrupciós bűncselekmény tárgyi súlya is enyhébb. A védő egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a vádlotti magatartással a bűncselekmény kvázi kísérleti szakban maradt, és az ügyészséggel abban, hogy további enyhítő körülmény az időmúlás.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.106/2018/3-II. számú átiratában és a fellebbezési nyilvános ülésen jelen lévő ügyész a perbeszédében az átiratában foglaltakat változtatás nélkül fenntartotta. A védői perbeszédre tett észrevételében kifejtette, hogy az első fokú ítélet tényállása nem felderítetlen, mert az elsőfokú bíróság az annak megállapításához szükséges valamennyi bizonyítékot beszerezte és azokat értékelte. A védelmi fellebbezés ezen bizonyítékok mérlegelését támadja. A vádlott cselekménye nem minősülhet csalás bűntette kísérletének, mert ahhoz képest olyan többlet elemet tartalmaz, ami a korrupciós bűncselekmény megállapítását eredményezi. Ez pedig a csalás bűncselekményével látszólagos alaki halmazatban áll és a specialitás elvére figyelemmel csak az utóbbi, azaz a korrupciós bűncselekmény állapítandó meg. Az ügyészség az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta a tényállás kisebb kiegészítése és a bűncselekmény jogszabályi alapjának helyesbítése mellett. Egyúttal észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság aránytalanul enyhe büntetést szabott ki a vádlottal szemben, amelynek súlyosítására a vádlott terhére bejelentett ügyészségi fellebbezés hiányában nem kerülhet sor.

Az ítélőtábla a védelmi fellebbezést minden irányban alaptalannak találta és túlnyomórészt osztotta a fellebbviteli főügyészség indítványait és észrevételét.

Tekintettel arra, hogy az elsőfokú ítélet meghozatala óta, 2018. július 1. napján hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.), melynek 868. § (1) bekezdése alapján e törvény rendelkezéseit - a 868-876. §-ban meghatározott eltérésekkel - a hatályba lépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell, az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a másodfokú eljárás lefolytatásakor hatályban lévő törvény alapján bírálta felül.

A fellebbezések bejelentésére azonban még az 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: korábbi Be.) hatálya alatt került sor, ezért a másodfokú bíróság a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése szerint eljárva a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta, tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nélkül folytatta le.

Észlelte ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében nem indokolta meg a vádlott és védője által [vezetéknév keresztnév1] folytatólagos tanúkihallgatására és az igazságügyi pszichiáter szakértői vélemény kiegészítésére előterjesztett bizonyítási indítvány elutasítását (elsőfokú iratok 33. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldal). Az elsőfokú eljárás idején hatályban volt korábbi Be. 258. § (3) bekezdés f) pontja a hatályos Be. 561. § (3) bekezdés f) pontjával azonosan akként rendelkezik, hogy az ügydöntő határozat indokolásának tartalmaznia kell a (bizonyítási) indítványok elutasításának indokolását.

A másodfokú bíróság sem tartotta azonban szükségesnek az ügyben további bizonyítás felvételét. Az elsőfokú bíróság [vezetéknév keresztnév1] vallomására figyelemmel igazságügyi pszichiáter szakértői véleményt szerzett be arra vonatkozóan, hogy a tanú által a büntetés-végrehajtási intézetben szedett gyógyszerek mennyiben befolyásolták tanúzási képességét. A védelem arra tekintettel kérte a szakértői vélemény kiegészítését, illetve a tanú ismételt megidézését, hogy [vezetéknév keresztnév1] által előadott gyógyszer mennyiség jóval több volt, mint amit a büntetés-végrehajtási intézet közölt. Az ítélőtábla álláspontja az, hogy a gyógyszer-fogyasztásra, annak mennyiségére vonatkozóan a büntetés-végrehajtási intézettől kapott dokumentáció az irányadó. Az eljárás során nem merült fel adat arra, hogy [vezetéknév keresztnév1]egyéb forrásból jutott volna hozzá több gyógyszerhez. Ezért az elsőfokú bíróság indokoltan utasította el a védelem bizonyítási indítványát.