A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.29141/2013/37. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (KISAJÁTÍTÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 30. §, 2007. évi CXXIII. törvény (Kisajátítási tv.) 9. §] Bíró: Gyekiczky Tamás

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

21.K.29.141/2013/37.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a MAG Ügyvédi Iroda (cím, eljáró ügyvéd: dr. Mag Gusztáv) által képviselt felperes (felperes címe szám) a dr. Almási Győző jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala (cím szám, hivatkozási szám: V-B-007/00998-6/2012.) alperes ellen kisajátítási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, amely perben a dr. Fecskovics Erzsébet ügyvéd (...) által képviselt IIBudapest Főváros Kormányhivatala (cím) I. rendű, IBudapest Főváros Kormányhivatala (cím) II. rendű beavatkozó (együtt: beavatkozók) az alperes pernyertessége érdekében beavatkoztak meghozta az alábbi:

Í t é l e t e t:

A bíróság az alperes V-B-007/998-6/2012. számú határozatát megváltoztatja, és a kártalanítás összegét 18.248.502.- Ft-ban (tizennyolcmilliókettőszáznegyvennyolcezer-ötszázkettő forintban) határozza meg.

A felperes keresetét egyebekben elutasítja.

A keresetindításkor le nem rótt illeték a Magyar Állam terhén marad. A peres felek perköltségüket maguk tartoznak viselni.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A bíróság a peres és a közigazgatási eljárás iratai, valamint a peres felek nyilatkozata alapján az alábbi tényállást állapította meg:

2009. 10. 16-án az alperesi beavatkozók, mint építtetők "Családi ház bővítésére építési engedélyezési tervet" nyújtottak be a Budapest XII. ker. Hegyvidéki Önkormányzat Építésügyi Hatóságához. A hatóság az építési engedély kiadása iránti kérelmet elutasította, mert a beadott engedély terv nem felelt meg az érvényben lévő övezeti előírásoknak.

Az elutasított fellebbezés után kérelmet terjesztettek elő a perbeli ingatlanra vonatkozóan az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 30. § (1) bekezdésére hivatkozva.

Az alperes a perben támadott határozatában helyt adott az alperesi beavatkozók jogi képviselője által előterjesztett kérelemnek, és a Budapest XII. kerület ... hrsz-on kivett lakóház és udvar megjelölésű 1.146 m² alapterületű ingatlan korlátozási, kártalanítási ügyében kötelezte a felperest, mint kérelmezettet 34.594.155.- forint kártalanítás megfizetésére. Elrendelte, hogy 2005. augusztus 20-tól a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatot is fizesse meg a felperes.

A határozat tényállása szerint az alperesi beavatkozók az Étv. 30. § (1) bekezdésére hivatkozva kártalanítási kérelmet terjesztettek elő a perbeli ingatlanra. Előadták, hogy az építési előírások 2004-ben megváltoztak, a beépíthetőség oly mértékben csökkent, hogy abból nekik káruk származott.

Az alperes az Étv. 30. § (7) bekezdése alapján a kisajátítás és kártalanítás szabályai szerint folytatta le az eljárást.

Az alperes szakértőt rendelt ki az ingatlan korábbi rendeltetése alapján a régi és az új szabályozás eredményeként megállapítható forgalmi érték közötti különbözet megállapítása céljából. név1 a kirendelt igazságügyi szakértő a szakvéleményében összefoglalóan megállapította, hogy a hátrányos övezeti változás miatt a 2004, 2005, 2006. években megvalósult ingatlanok jogügyleti adatait tekintve összehasonlító módszerrel értékcsökkenés nem határozható meg.

A szakértő ugyanakkor összehasonlította a korábbi és az eljárás kezdetekor hatályos övezeti előírásokat. Az építmény magasságot az új szabályozás 7,5 méterről, ami 2004. 11. 02-ig állt fenn 2005. 08. 20-tól egészen a szakértői vélemény előkészítéséig 5,0-5,5 méterben határozta meg, a bruttó szintterületi mutató 0,4-0,2-re csökkent, a tetőtérben csak egy szint alakítható ki, tetőablakok nem sorolhatók. Megállapította, az övezeti előírás összességében nem csökkentette a beépíthető szintterületet, a tetőtérben, pinceszinten kihasználható beépíthető szintterülettel még több is lett, azonban a terepszint feletti szintterület csökkentést okozott az új szabályozás, mivel a terepszint feletti beépíthetőséget egyértelműen csökkentette. Mind a szintterületi mutató, mind a homlokzat magasság csökkenése nem ad további szintterület kialakítására lehetőséget, mert a magas tető által kihasználható második tetőtéri szint építését a szabályzat egyértelműen korlátozta. 115 m²-el csökkent a terepszint feletti beépíthetőség. Az eredeti övezeti előírások egyértelműen szabadabb, könnyebben hasznosítható beépítést tettek lehetővé, nagyobb szabadságot adtak a beépítés és az épülettömeg kialakításához.

A szakértő, mivel a piaci összehasonlító módszerrel értékcsökkenést nem tudott meghatározni, ezért a maradvány értékű értékelés alapján állapította meg az értékcsökkenést, az alperesi határozatba foglalt 34.595.155.- forintban. A szakértő szakvéleményét a közigazgatási eljárásban kiegészítette, azonban a lényegi megállapításokat nem módosította.

A felperes már a közigazgatási eljárásban azon az állásponton volt, hogy a szakértői vélemény ellenére nincs a kártalanítás megállapítására okot adó körülmény. Álláspontja szerint a szabályozási terv módosításával a tulajdonosokat nem érte kár.

A felperes határidőben előterjesztett kérelemmel támadta az alperes határozatát. A kérelmezők a perben beavatkozóként vettek részt az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében.

A felperes kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint az Étv. 30. § a kártalanítás összegét az ingatlannak korábbi rendeltetése alapján megállapítható régi és új szabályozás eredményeként megállapítható új forgalmi értéke közötti különbözet határozza meg, ilyen viszont a szakértő által nem került megállapításra. Utalt arra, hogy a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 9. § (3) bekezdése szerint az összehasonlításra alkalmas ingatlanoknak az adott helyben kialakult forgalmi értékét kell meghatározni, csak ennek hiányában lehet más tényezőket figyelembe venni. Előadta, a szakértő összehasonlító adatokat gyűjtött, de piaci összehasonlító módszerrel az övezet változás miatt értékcsökkenést nem mutatott ki. Így a maradványi értékelés alapján állapította meg a határozati összeget, az azonban nem jogszabályszerű, mivel az Étv. 30. § (2) bekezdésébe és a Kstv. 9. § (3/a) pontjába ütközik.

Álláspontja szerint, mivel a kiszámított értékcsökkenést kellett volna figyelembe venni a szakértő véleménye szerint, azonban ez nem kimutatható, így a beavatkozókat nem érte kár. Támadta a szakértőt, hogy a maradványérték módszerét jogszabályellenesen alkalmazta.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, határozati tényállását és jogi hivatkozását fenntartotta. Előadta, hogy a téves logikai következtetésen alapul az, hogyha összehasonlító piaci értékelés módszerével nem mutatható ki az értékcsökkenés, akkor a kár ténylegesen hiányozna. A Ket. 2. § (3) bekezdése alapján a közigazgatási hatóságnak az érintett ügyre vonatkozó tényeket figyelembe kell venni, mindent a bizonyítékok súlyának megfelelően kell értékelni, és a valósághű tényállásra kell döntését alapoznia. Kifejtette, a felperes az eljárás során nem élt az észrevételezési jogával, az általa kért határidőket, póthatáridőket nem tartotta be. Az álláspontja az alpereshez 2011. június 28-án elektronikus úton érkezett és azt tartalmazta, hogy a kártalanítás megállapítására okot adó körülmény nincs, bizonyítás nem terheli az önkormányzatot. Szakértőhöz így a felperes nem intézett kérdést, új szakértő kirendelését nem indítványozta. Az alperes a maradvány elvi értékelési módszer indokoltságát elfogadta, mivel a szakértő azt levezette, szakmai érvekkel alátámasztotta, és a Ket. 2. § (3) felhívott bekezdéseinek rendelkezései körében a hatóság azt értékelhette.