A Fővárosi Ítélőtábla Bf.185/2016/15. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 349. §, 352. §, 371. §, 372. §, 578. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 10. §, 82. §, 345. §, 396. §] Bírók: Bencze Beáta, Hudvágner András, Makai Lajos

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.1785/2012/240., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.185/2016/15.*

***********

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

13.Bf.185/2016/15. szám

A Fővárosi Ítélőtábla Pécsett, a 2017. évi január hó 24. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság a csalás bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt I.rendű vádlott és 4 társa ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 6.B.1785/2012/240. számú ítéletét I.rendű, dr. II.rendű és IV.rendű vádlott ak vonatkozásában felülbírálva az alábbiak szerint változtatja meg:

- dr. II.rendű vádlott al szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 10 (tíz) hónapra, a próbaidőre felfüggesztés időtartamát 1 (egy) évre enyhíti;

- IV.rendű vádlott al szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 1 (egy) év 6 (hat) hónapra, a próbaidőre felfüggesztés időtartamát 3 (három) évre enyhíti. Megállapítja, hogy a IV. r. vádlott pártfogó felügyelet alatt áll;

- a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a másodfokú eljárás során 89.690 (nyolcvankilencezer-hatszázkilencven) forint bűnügyi költség merült fel.

Indokolás

A Fővárosi Törvényszék a 2015. évi december hó 10. napján kihirdetett 6.B.1785/2012/240. számú ítéletével I.rendű vádlott at, mint felbujtót a Btk.396.§ (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének kísérletében, valamint a Btk.345.§-ában meghatározott hamis magánokirat felhasználásának vétségében találta bűnösnek. Ezért halmazati büntetésül 2 év 10 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben, míg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének letöltését követő napban határozta meg. Az I. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította.

Dr. II.rendű és IV.rendű vádlott ak büntetőjogi felelősségét a Btk.396.§ (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének kísérletében, valamint a Btk.345.§-ában meghatározott hamis magánokirat felhasználásának vétségében állapította meg, a II. r. vádlott esetében bűnsegédként. Ezért dr. II.rendű vádlott at halmazati büntetésül 1 év 10 hónap szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, melyből a II. r. vádlott - annak elrendelése esetén - a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra.

IV.rendű vádlott at, mint visszaesőt, halmazati büntetésül 2 évi szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát - annak elrendelése esetén - börtönben, míg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés háromnegyed részének letöltését követő napban állapította meg.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen I.rendű vádlott védője elsődlegesen felmentésért, míg másodlagosan enyhítésért; dr. II.rendű vádlott védője a II. r. vádlott felmentése érdekében; IV.rendű vádlott céljának megjelölése nélkül, míg védője elsősorban a IV. r. vádlott felmentése, másodsorban a büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.92/2015/4. számú átiratában, valamint a nyilvános ülésen jelen volt képviselője útján az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A védők a nyilvános ülésen a perorvoslati nyilatkozatukkal egyezően szólaltak fel.

A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott elsőfokú ítéletet a Be.348.§ (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. E felülbírálatnak a Be.349.§ (1) bekezdése alapján nem volt tárgya az ítéletnek V. r. vádlottra vonatkozó része, mivel az első fokon jogerőre emelkedett.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.352.§ (1) bekezdésének a) pontja alapján az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette:

- I.rendű vádlott vonatkozásában az ítélet 5. oldalán 8. sorszámmal megjelölt elítélésére helyesen a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 8.B.II.58/2007/53. számú ítéletével került sor;

- dr. II.rendű vádlott kiskorú gyermekét annak anyjával együtt, közösen neveli; egészségi állapota igen megromlott; jelenleg zenészként dolgozik, amelyből havonta ismeretlen összegű jövedelme származik;

- IV.rendű vádlott al szemben - az ítélet 7. oldalának 2. pontjában rögzített elítélése kapcsán - a Szolnoki Városi Bíróság 2010. évi június hó 28. napján jogerőre emelkedett 1.Bk.387/2010/2. számú - helyesen - tárgyalás mellőzésével meghozott végzésével lopás vétsége miatt 6 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetést szabott ki; a próbaidő 2012. évi június hó 27. napján telt el;

- az ítélet 9. oldalának utolsó előtti bekezdését azzal helyesbíti, hogy dr. II.rendű vádlott - helyesen - II. r. vádlottként írta alá a hivatkozott bizományosi szerződést;

- az ítélet 15. oldala utolsó bekezdésének 3. és 4. mondatát a tényállás részének tekinti.

E kiegészítésekkel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás immár teljes és hiánytalan, mentes a Be.351.§ (2) bekezdésében meghatározott megalapozatlansági hibáktól, illetve hiányosságoktól, az a vádlottak védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően, azokat betartva, a tényállás megnyugtató felderítéséhez szükséges mértékben folytatta le; az ennek során feltárt és mérlegelési körébe vont bizonyítékokat külön-külön, illetve együttesen is a logika szabályainak megfelelően értékelte. Ugyanakkor észlelte a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék a beszerzett bizonyítékokat nem a törvényben előírtak szerint vetette össze egymással.

Ennek ellenére azonban indokolási kötelezettségét teljesítette; kellő indokát adta a vádlotti védekezések elvetésének. Erre vonatkozó érvelésével a másodfokú bíróság egyébként mindenben egyetértett, így azok megismétlését nem, mindössze - figyelemmel a bejelentett jogorvoslati kérelmek tartalmára - az alábbiak kiemelését tartotta szükségesnek:

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a 2004. évi szeptember hó 19. és 23. napján beadott adóbevallás és nyilatkozat 295 millió forint általános forgalmi adó visszautalására vonatkozó kérelmet tartalmazott. Mivel azonban a vád tárgyává tett jogügyletek mögött tényleges pénzmozgás nem történt, e visszautalási kérelemnek nem volt jogalapja.