Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

(KISFILM!)

...Tovább...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Tovább...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Tovább...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Tovább...

Keresés "elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt "elvi tartalmában" közvetlenül kereshet. (KISFILMMEL)

...Tovább...

Mínuszjel keresésben

A '-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából. Kisfilmmel mutatjuk.

...Tovább...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Tovább...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Tovább...

Egy bíró ítéletei

A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!

...Tovább...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Tovább...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Tovább...

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Mi a lényege, és hogyan segít eligazodni benne a Jogkódex? (KISFILM)

...Tovább...

Változásfigyelési funkció

Változásfigyelési funkció a Jogkódexen - tekintse meg kisfilmünket!

...Tovább...

[1]1. BK vélemény

(az azt kiegészítő 63. BKv-val és 73. BKv-val egységes szerkezetben)

A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető Kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.

A.

A vád

A 2017. évi XC. törvény (Be.) meghatározza a vádat mint az ítélkezés alapját, és alapvető rendelkezésként rögzíti a vádhoz kötöttség elvét.

A Be. az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) fogalomrendszerével ellentétben már nem használja a törvényes vád fogalmát, azonban a 422. § (1) bekezdése tartalmazza a vádirat törvényes elemeit. Mindebből következően már nem a törvényes vád fogalmáról és következményeiről szól a Be., ugyanakkor a vádra vonatkozó részletszabályok nem hagynak kétséget afelől, hogy a bíróság továbbra is köteles vizsgálni a vád törvényességét.

A Be. alapján ezért már nem a törvényes vád hiánya okából van helye az eljárás megszüntetésének, hanem a törvényes elemek hiányában a vád érdemi elbírálásra alkalmatlanságát kell megállapítani.

Mindez nem változtat azon a továbbra is érvényesülő törvényi kötelezettségen, hogy a bíróság a vád alapján ítélkezik, a vádról döntenie kell, azt ki kell merítenie, de azon túl nem terjeszkedhet.

A bíróság alapvető feladata tehát a büntetőjogi főkérdések vád alapján történő elbírálása. Ennek során a vád az ítélkezés kereteinek áthághatatlan meghatározója. Ezért pedig a bíróságnak a vád törvényességét (alaki legitimáció a vád emelése kapcsán, törvényes elemek megléte, egyéb tartalmi kellékek) mindig vizsgálnia kell.

Nem törvényes például ezért a vád, ha közvádra üldözendő bűncselekmény miatt magánvádló emel vádat, ha a törvény nem ad lehetőséget a sértettnek arra, hogy pótmagánvádlóként lépjen fel, vagy katonai büntetőeljárásban nem katonai ügyész vagy a legfőbb ügyész által katonai büntetőeljárásra kijelölt ügyész emelte (1/2018. BJE).

Összefoglalva: bár a törvény nem tartalmazza a törvényes vád fogalmának normatív megjelenítését, ez nem változtat azon az alapelvi jelentőségű követelményen, hogy a vádnak alakilag és tartalmilag törvényesnek kell lennie. Ez pedig azt jelenti, hogy arra jogosulttól kell származnia - alaki legitimáció - (ügyészség, magánvádló, pótmagánvádló), és a Btk. Különös Részében foglalt valamely bűncselekmény törvényi tényállásának megállapítására alkalmas tényállást kell leírnia.

I.

A vád törvényessége

1. A bíróság az ítélkezés során a törvényi feltételeknek megfelelően emelt vád alapján jár el [Be. 6. § (1) bekezdés]. Az ítélkezés alapjának fogalmát és a vád tárgyát a Be. 6. § (2)-(3) bekezdésének rendelkezései határozzák meg.

a) A vád törvényességének alaki feltétele, hogy a bírósági eljárás lefolytatását vádlói jogosultsággal rendelkező személy kezdeményezze. A vádemelés joga általában az ügyészséget mint közvádlót illeti meg [Be. 25. § (1) bekezdés]. A törvényben meghatározott esetekben azonban magánvádló vagy pótmagánvádló képviseli a vádat [Be. 53. § (1) bekezdés, 54. § (1) bekezdés].

Nem törvényes a vád

- ha közvádra üldözendő bűncselekmény miatt magánvádló emel vádat, vagy

- ha a sértett olyan esetben lép fel pótmagánvádlóként, amikor ezt a törvény nem engedi meg.

b) A vád törvényessége alaki feltételeinek vizsgálata értelemszerűen megelőzi a tartalmi követelmények vizsgálatát.

2. A Be. 422. § (1) bekezdése meghatározza a vádirat törvényes elemeit.

A vád törvényességének minimális tartalmi követelménye, hogy meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. Ha ezek nem teljesülnek, a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan, ezért bírósági eljárás nem indulhat, illetve nem folytatható. A bírósági eljárás kezdeményezésére irányuló kifejezett akarat, azaz a vádolás a vádirat (bírósághoz történő) benyújtása által teljesül.

A törvény megkülönbözteti a vád törvényességének hiányát és a vádirat tartalmi elemeinek hiányát [vö. Be. 422. § (2) bekezdés c), d) és e) pont]. Következésképpen a vád törvényességének tartalmi feltételei szempontjából indokolt a Be. 422. § (1) és (2) bekezdésének értelmezése.

a) A vád törvényességének elengedhetetlen tartalmi eleme, hogy azonosításra alkalmas, meghatározott személy ellen irányuljon. Ismeretlen személy ellen emelt vád nem törvényes. A Be. 422. § (1) bekezdés a) pontjának előírása a terhelt személyének egyértelmű - beazonosítható módon, vádiratban való - megnevezését, illetve feltüntetését várja el. Főszabályként ez feltételezi a Be. 184. § (2) bekezdésében foglalt személyazonosításra alkalmas adatok meglétét.

Ugyanakkor - a törvény helyes értelmében - a Be. 422. § (1) bekezdés a) pontja szerinti "azonosításra alkalmas" kitétel nyilvánvalóan akkor is megállapítható, ha a vádirat nem úgy tartalmazza a terhelt Be. 184. § (2) bekezdése szerinti személyi adatait. Az esetleges hiányosságok a bírósági eljárásban pótolhatók. Magánvádas ügyben előfordulhat, hogy a feljelentésből a feljelentett kiléte nem állapítható meg, és az csak nyomozás útján tisztázható. Ilyen esetben a bíróság által elrendelt nyomozás eredményéhez képest kell állást foglalni arról, hogy a vád törvényességének ez a tartalmi követelménye teljesült-e [Be. 765. §, 766. § (1) bekezdés c) pontja, 767. § (1) bekezdés].

b) A vád törvényességének elengedhetetlen tartalmi eleme, hogy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekményt tartalmazzon. Ez egyben a vádirat Be. 422. § (1) bekezdés b) pontja szerinti törvényes elemének meglétét is feltételezi.

A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb.

3. A Be. 6. § (2) bekezdése alapján a bíróságnak a vádról döntenie kell, a vádon túl nem terjeszkedhet.

a) A Be. 6. § (2) és (3) bekezdése értelmében nem tekinthető a vád tárgyának a vádban nem szereplő személy cselekvősége, továbbá a vádban le nem írt cselekmény, s ehhez képest a bíróság a vádon túl nem terjeszkedhet, a vádat viszont köteles kimeríteni (vádelv).

b) A Be. helyes értelmezése alapján a bíróság nincs kötve a vád tárgyává tett cselekmény - vádló által indítványozott - Btk. szerinti jogi minősítéséhez, attól belátása szerint eltérhet, illetve törvényi kötelezettsége a vádtól eltérő minősítés lehetőségének vizsgálata [Be. 495. §].

A vád kereteit ugyanis elsődlegesen a vád tárgyává tett cselekmények történeti tényállásának leírása határozza meg.

A vád tárgyának terjedelmét a bűncselekmény minősítésén kívül a Btk. Általános Részének rendelkezései is befolyásolhatják. A jogi minősítés és a bírói értékelés körébe tartozik, tehát nincs akadálya annak, hogy a bíróság a vád tárgyává tett cselekményt - a vádló jogi álláspontjától eltérően - ne egy, hanem több bűncselekménynek minősítse [alaki bűnhalmazat, Btk. 6. § (1) bekezdés].

c) A vád tárgyához tartoznak azok a cselekmények is, amelyek a vádló szerint több törvényi tényállást valósítanak meg, de az egyik megvalósulása a másikat kizárja, ezért a több cselekmény csak egy törvényi tényállás szerint, bűncselekményi egységként értékelhető (látszólagos anyagi halmazat).

d) A bíróság, ha a vádló álláspontját tévesnek találja, a vádelv sérelme nélkül önálló bűncselekményként értékelheti a vádló indítványa szerint önállótlan részcselekménynek, büntetlen eszköz-, mellék- vagy utócselekménynek tekintendő cselekményt, azaz valóságos anyagi halmazatot állapíthat meg.

e) A folytatólagosság törvényi egységébe [Btk. 6. § (2) bekezdés] tartozó részcselekményeket az elkövetési magatartás és az elkövetési körülmények kellően pontos leírásával kell vád tárgyává tenni. Ha az indítvány csupán általánosságban utal arra, hogy az elkövető meghatározott időtartamon belül a vád tárgyává tett részcselekményeken kívül más részcselekményeket is elkövetett, ezek a részcselekmények nem tartoznak a vád tárgyához.

f) Nem jelenti a vádelv sérelmét, ha a bíróság ügydöntő határozatában megállapított tényállás ugyan nem fedi teljesen a vádiratban leírt tényeket, de a bűncselekmény törvényi tényállásának lényeges elemeit alkotó tények tekintetében annak megfelel, ezért a tettazonosság keretén belül marad.

Ha a bíróság a vád tárgyává tett cselekményt a vádtól eltérően minősíti, illetve a Btk. Általános Részének rendelkezései alapján a vádtól eltérően értékeli (pl. látszólagos halmazat helyett valóságos halmazatot állapít meg), a vád tárgyának keretein belül szükségessé válhat - az új minősítés szerint eltérő törvényi tényállási elemekhez, illetve az eltérő értékeléshez igazodva - a történeti tényállás kiegészítése vagy megváltoztatása. Így pl., ha a vád szerint a cselekmény sikkasztás, a bíróság azonban hűtlen kezelésnek minősíti, nem az elkövetési érték, hanem a vagyoni hátrány nagyságát kell bizonyítani és megállapítani.

g) A vádló utóbb kiterjesztheti a vádat a történeti tényállásban leírt, de vád tárgyává nem tett cselekményre [Be. 538. § (1) bekezdés b) pont], a bíróság azonban nem hívhatja fel a figyelmét erre a lehetőségre. Ugyanis ezzel vádlói funkciót gyakorolna.

h) Ha a bizonyítási eljárás eredményeképpen a vád szerinti cselekmény minősített (illetve súlyosabban minősülő) esete megállapításának lehet helye, akkor a bíróság - a tettazonosság körében maradva és értelemszerűen a hatásköri szabályok betartásával - a (súlyosabb) minősítő körülményre kiterjedően is elbírálhatja a terhelt cselekményét, az ügyészség vádmódosítása hiányában is.

4. A vádemelés alakszerűségeit a Be. meghatározza. Az ügyészség általában vádirattal, bíróság elé állítás esetén egyszerűbb formában emel vádat [Be. 421. § (1) bekezdés, 726. § (4) bekezdés, 728. § (3) bekezdés].

A magánvádas eljárás feljelentéssel indul meg [Be. 765. § (1) bekezdés], esetleg ismeretlen elkövetővel szemben. Az ugyancsak meghatározott személlyel szemben emelendő magánvádnak a feljelentésből hiányzó tartalmi ismérveit szükség esetén nyomozás útján [Be. 767. § (1) bekezdés], illetve személyes meghallgatáson [Be. 769. § (1) bekezdés] lehet és kell tisztázni.

A pótmagánvádló - a vádejtés esetét kivéve - vádindítvánnyal emel vádat [Be. 793. § (1) bekezdés]. A vádindítvány alakszerűségeiről a Be. 793. § (2) és (3) bekezdése rendelkezik. Ha az ügyészség megsérti a vádemelés törvényes alakszerűségeit, de a vád törvényes elemei teljesülnek, a bíróság felhívja őt a hiányosságok pótlására. Ha ez nem vezet eredményre, megszünteti az eljárást [Be. 493. § (3) bekezdés]. Értelemszerűen ugyanígy jár el, ha magánvádló képviseli a vádat. A pótmagánvádló vádindítványát a bíróság a Be. 794. § (1) bekezdésében felsorolt esetekben elutasítja. Ha az elutasítás az (1) bekezdés b) vagy d) pontján alapul, a pótmagánvádló a vádindítványt a törvényben meghatározott határidőn belül ismételten benyújthatja.

II.

A vád és a vádirat törvényi kelléke hiányának eljárásjogi következménye

1. a) A tárgyalás előkészítése során a bíróság vizsgálja, hogy a vád törvényes-e, illetve a vádirat megfelel-e a törvényes előírásoknak.

Ha a vádirat nem vagy hiányosan tartalmazza a vádirat törvényes elemeit, a vádirat hiányosságainak pótlása iránt a bíróság határidő tűzése mellett felhívást intézhet az ügyészséghez, amelynek elmaradása esetén - az ügy érdemi vizsgálata nélkül - nem ügydöntő határozattal megszünteti az eljárást [Be. 493. §].

Ezekben a kérdésekben a bíróság a tárgyalás kitűzése után is határozhat [Be. 511. § (1) bekezdés]. Az eljárás tárgyalási szakaszában azonban a Be. 492. § (2) bekezdés d) pontja alapján tárgyaláson kívül is megszüntetheti az eljárást [Be. 537. § (1) bekezdés c) pont], törvényes elemeinek hiányában viszont erről már csak a tárgyaláson határozhat [Be. 567. § (2) bekezdés c), d) pont].

A pótmagánvádló vádindítványát a bíróság a vádindítvány törvényi kellékeinek hiánya vagy az előírt alakszerűségek megsértése miatt a tárgyalás előkészítése során vagy a tárgyaláson utasítja el [Be. 794. § (1) bekezdés].

Amennyiben a pótmagánvádló az ügyészségi vádejtés után veszi át a vád képviseletét, a bíróság az erre vonatkozó írásbeli bejelentést fogja elutasítani, ha a Be. 798. § (1) bekezdésében megkívánt feltételeket nem tartalmazza [Be. 799. § (1) bekezdés d) pont].

b) Ha a bíróság a vád törvényes elemeinek vagy tartalmi elemeinek hiányossága miatt a tárgyalás előkészítése során, illetve a tárgyaláson megszünteti az eljárást (elutasítja a pótmagánvádló vádindítványát), az eljárást megszüntető végzés ellen az általános szabályok nem zárják ki a fellebbezést. A vádló, a vádlott és a védő jogainak törvényi szabályozásából azonban az következik, hogy az eljárás megszüntetése (a vádindítvány elutasítása) miatt csak az jelenthet be fellebbezést, aki a vádat képviselte: az ügyészség, a magánvádló vagy a pótmagánvádló.

A Be. kizárja, hogy a vádlott vagy a védő a vádlott terhére jelentsen be fellebbezést. Az eljárás folytatása érdekében bejelentett fellebbezés pedig nyilvánvalóan a vádlott terhére szól, mert a további eljárás a vádlott bűnösségének megállapítását is eredményezheti. A törvény nem teszi lehetővé, hogy a vádlott vagy a védő fellebbezésével törvényes vád hiányában, illetve a vád kellékhiányai ellenére "kikényszerítse" az érdemi döntést.

Mindezek alapján a megszüntető végzés ellen bejelentett vádlotti vagy védői fellebbezés a törvényben kizárt, ezért azt már az elsőfokú bíróságnak el kell utasítania [Be. 588. § (1) bekezdés]. Ha ez elmarad, a fellebbezés elutasítása a másodfokú bíróság feladata [Be. 597. § (1) bekezdés]. Ha a vádló fellebbezése annak megállapítására irányul, hogy a bíróság tévesen szüntette meg az eljárást a vád törvényes elemeinek vagy tartalmi elemeinek hiánya, illetve a vádemelés formájára előírt alakszerűségek megsértése miatt, a fellebbezés elbírálása során nem vehető figyelembe, ha a vádló utólag, a fellebbezésben vagy a másodfokú eljárásban pótolja az eljárás megszüntetésére okot adó hiányosságokat.

c) A másodfokú eljárásban nem tekinthető az eljárás folytatására lényeges hatást gyakorló eljárási szabálysértésnek az, hogy az elsőfokú bíróság nem szüntette meg az eljárást a 492. § (2) bekezdés d) pontja alapján, jóllehet ennek feltételei fennálltak. Ebben az esetben a másodfokú bíróságnak a vád alakszerűségének hiánya ellenére meghozott elsőfokú ítéletet kell felülbírálnia. Minthogy a bíróság nem jogosult a vád funkcióinak gyakorlására, a felülbírálat során nem értékelhető eljárási szabálysértésként vagy megalapozatlansági okként, hogy az elsőfokú bíróság nem szerzett be a vádat alátámasztó olyan bizonyítási eszközt, amelynek a beszerzésére az ügyészség nem tett indítványt.

2. A Be. 4. § (1) bekezdése alapján a bíróságnak a Be.-ben megállapított feltételek esetén kötelessége az eljárást hivatalból megindítani és - értelemszerűen - lefolytatni.

A vád törvényessége, illetve a tartalmi elemekkel rendelkező vád a bírósági eljárás lefolytatásának feltétele, hiánya pedig a bírósági eljárás lefolytatásának akadálya.

Ehhez képest rendelkezik a Be. az eljárás nem ügydöntő végzéssel történő megszüntetéséről, azaz arról, hogy a bíróság a vádirat törvényes elemeinek, illetve tartalmi elemei hiánya esetén, vagy ha a vádat nem az arra jogosult emelte nem köteles az eljárást lefolytatni [Be. 492. § (2) bekezdés c), d) és e) pont, 567. § (2) bekezdés c) és d) pont].

3. Ha a vád törvényes, azonban a vádirat a Be. 422. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt kelléket (bizonyítási eszközök megjelölése) nem tartalmazza, akkor a bíróság először a Be. 493. § (4) bekezdése értelmében hivatalból intézkedhet.

Ha az ügyészség a bíróság megkeresésében foglaltaknak nem tett eleget, akkor a bíróságnak az eljárást meg kell szüntetnie [Be. 492. § (2) bekezdés e) pont].

4. a) A Be. 456. § (1) bekezdése alapján a bíróságnak az ügydöntő határozatban a vádról határoznia kell. Kétségtelen, hogy a vád törvényessége, illetve törvényi kellékének hiánya miatt az eljárás megszüntetésével a bíróság a vádról határoz. A megszüntető végzés azonban ebben az esetben nem minősül ügydöntő határozatnak.

b) E határozat jogi természetét tekintve azonban különbözik a más okból hozott megszüntető határozattól. Ez esetben ugyanis a bíróság nyilvánvalóan csupán a vád - bírósági eljárásra, azaz érdemi elbírálásra való - alkalmasságát (eljárásjogi feltételeinek meglétét), nem pedig a vádban foglaltak büntetőjogi felelősséget megalapozó, anyagi jogi feltételeit vizsgálja, illetve bírálja el.

A bűncselekmény hiányának megállapítása feltételezi a vád törvényességét. A bíróság csak olyan vád alapján vizsgálhatja érdemben a büntetőjogi felelősséget, amely megfelel az eljárásjog által támasztott követelményeknek. Ezért, ha a vádban a cselekmény nem pontosan körülírt, emiatt anyagi jogi következtetés levonására alkalmatlan, a büntetőeljárást nem bűncselekmény hiányára alapozottan, hanem a vád törvényes elemeinek hiánya okából kell megszüntetni. Ugyanígy, minthogy az ismeretlen személlyel szemben emelt vád nem törvényes, az eljárást ugyancsak a vád törvényes elemeinek hiánya okából kell megszüntetni akkor is, ha a vádban leírt cselekmény nem bűncselekmény.

Az előzőekben kifejtettekből az is következik, hogy a vád eljárásjogi, azaz érdemi elbírálásra való alkalmatlansága, mint a büntetőeljárás akadálya nem jelenti egyben az adott személy büntetőjogi felelősségre vonásának elháríthatatlan akadályát. Következésképpen a vád törvényes elemeinek, illetve törvényi kellékének hiánya miatt történt megszüntetés nem ügydöntő határozat, ezért a büntetőjogi felelősség tekintetében anyagi jogerőhatással nem rendelkezik.

Ez ugyanis csak a kimerített váddal, az elbírált cselekmény tekintetében valósulhat meg. A bíróság pedig csak az eljárás akadálya miatt nem döntött a büntetőjogi igényről, vagyis nem bírálta el érdemben a vád tárgyává tett cselekményt.

A vád törvényes elemeinek, illetve tartalmi elmeinek hiánya miatt hozott megszüntető határozat esetében a megváltoztathatatlanság, mint véglegesség csak az adott, eljárásjogi szempontból alkalmatlan vád következményei tekintetében áll fenn, ami nem más, mint az eljárás akadálya.

Ehhez képest, ha a megszüntető végzés véglegessé válik - nyilvánvalóan elévülési időn belül -, akkor nincs törvényes akadálya annak, hogy a vádló az általa korábban vád tárgyává tett cselekmény miatt a terhelttel szemben ismét vádat emeljen. A bíróság az ismételt vádat - értelemszerűen annak eljárásjogi alkalmassága esetén - jogosult és köteles érdemben elbírálni, és ugyanazon cselekmény miatt más személlyel szemben is indulhat eljárás.

c) A vád törvényes elemeinek hiányában, illetve a vád Be. 422. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt tartalmi elemek hiánya miatt hozott végleges megszüntető határozat ellen a Be. 648. § a) pontja és 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatának nincs helye, mert az eljárás megszüntetése a büntető anyagi jog szabályaival nincs összefüggésben. A törvényes elemek hiányában ugyanis nem kerülhet sor a büntető anyagi jog normáinak az alkalmazására, a büntetőjogi felelősség kérdésében való állásfoglalásra.

A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján ugyancsak nincs helye felülvizsgálatnak, mert a bíróság nem járt el a törvényi előírásoknak megfelelően előterjesztett vád hiányában.

A vád törvényességének utólagos - jogerő utáni - vizsgálata körében a törvény már csak annak vitatását teszi lehetővé felülvizsgálati eljárásban, hogy a jogerős ügydöntő határozatot hozó bíróság nem az arra jogosult által emelt vád alapján járt el [Be. 649. § (2) bekezdés c) pont].

A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján viszont - figyelemmel a Be. 608. § (1) bekezdés e) pontjára - felülvizsgálatnak helye van, ha a bíróság törvénysértően állapította meg a vád törvényes elemeinek hiányát, mint eljárásjogi akadályt és emiatt szüntette meg az eljárást.

Ha a Kúria ezt az eljárási szabálysértést megállapítja, a megtámadott megszüntető végzést hatályon kívül helyezi, és új eljárást rendel el, amelyben a vádat érdemben el kell bírálni [Be. 663. § (1) bekezdés a) pontja]. Ez esetben a megismételt eljárást nyilvánvalóan az eredeti vád alapján kell lefolytatni. Következésképpen, ha a vád törvényes elemeinek hiánya miatt hozott jogerős megszüntető határozat esetében, illetve ellenére az ügyészség ragaszkodik az eredeti vádhoz, akkor ezt az igényét csak felülvizsgálat útján tudja érvényesíteni; egyébként pedig - elévülési időn belül - ismételten vádat nyújthat be.

III.

A vádlói és a bírósági feladatok elhatárolása

1. a) A vád bizonyítása a vádlót terheli [Be. 7. § (1) bekezdés], és az eljárási feladatok megoszlásának elvéből (Be. 5. §) is az következik, hogy a vád megalapozása a vádló és nem a bíróság feladata.

A Be. 163. § (2) bekezdése nem hagy kétséget afelől, hogy a büntető bírósági döntésnek valósághűnek és igazságérvényűnek kell lennie. Az ügyészségnek ugyanakkor aktív bizonyítást kell folytatnia [Be. 164. § (1) bekezdés], nem hagyatkozhat pusztán arra, hogy a bíróságnak egyébként is joga van a Be. 164. § (2) és (3) bekezdése alapján hivatalból is elrendelni bizonyítást, és a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására törekedni.

Az ügyészség a vádiratban indítványt tesz arra, hogy a bíróság milyen bizonyítási eszközöket szerezzen be és vizsgáljon meg [Be. 422. § (2) bekezdés a) és b) pont]. A tárgyalás előkészítése során pedig a bíróság intézkedik aziránt, hogy az ügy elbírálásához szükséges bizonyítási eszközök rendelkezésre álljanak (Be. 498. §).

b) A Be. 163. § (2) bekezdésének alapelvi szintű rendelkezése szerint a bíróság - az ügyészség és a nyomozó hatóság mellett - döntését valósághű tényállásra alapozza. A megalapozatlanság elkerülése érdekében ezért a tényállás alapos és hiánytalan tisztázására kell törekednie, hogy ennek eredményeként, a bizonyítékok szabad értékelése alapján [Be. 167. § (4) bekezdés], megalapozott (hiánytalan és helyes) tényállást állapítson meg. A bizonyítás kereteit és tárgyát azonban a vádelv behatárolja.

2. A Be. 163. § (2) és (3) bekezdéséből értelemszerűen következik, hogy a bíróságnak ugyan törekednie kell a bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására, azonban, ha az ügyészség nem indítványozza, a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzésére, és megvizsgálására. Ez a rendelkezés - a korábbi szabályozáshoz képest - következetesebben elhatárolja a bíróság és a vádló feladatait, s egyértelműen az ügyészség feladatává teszi, hogy gondoskodjon a vád megfelelő megalapozásáról.

a) Az ügyészség a bírósági eljárás menetében is előterjeszthet a vád alátámasztása érdekében bizonyítási indítványt, de azt a bíróság nem köteles teljesíteni. Az ügyészség ugyanis közvetett módon bírósági funkciót gyakorolna, ha kötelező erejű indítványával meghatározhatná, hogy a bíróság milyen bizonyítást vegyen fel. A bíróságnak általában "hivatalból" is intézkednie kell a bizonyítási eszközök beszerzéséről, és a Be. 498. és 493. §-ai értelmében a vádirat hiányosságainak pótlása, a bizonyítási eszköz felkutatása, biztosítása vagy megvizsgálása érdekében, ha szükséges, az ügyészséget megkeresheti. Ha az ügyészség nem tesz eleget a vádirat kellékhiányának pótlására vonatkozó megkeresésnek - ezáltal a vádirat kellékhiányát nem szünteti meg -, a bíróság a Be. 492. § (2) bekezdés e) pontja alapján megszünteti az eljárást.

b) Az eljárás adatai a vádat (esetleg) alátámasztó további bizonyítási eszközök létezésére utalhatnak. Ha ezek beszerzésére az ügyészség nem tett indítványt, a bíróság erre nem is hívhatja fel, mert ezzel a felhívással, a Be. 5. §-át megsértve, vádlói funkciót gyakorolna.

Ugyanakkor például a sértett indítványára vagy hivatalból a bíróság elrendelheti eljárási cselekmények elvégzését, bizonyítás kiegészítését terhelő bizonyítékok vonatkozásában is (vö. Be. 498. §, 519. §, 520. §, 547. §).

A bíróságnak a Be. 3. § (6) bekezdése alapján a terheltet mentő, illetve a büntetőjogi felelősséget enyhítő körülményeket hivatalból kell figyelembe vennie.

A Be. 164. § (2) bekezdése tehát nem azt jelenti, hogy a bíróság a vádló indítványának hiányában terhelő bizonyítékot nem szerezhet be, illetve nem vizsgálhat meg, hanem csupán azt, hogy erre nem köteles. A bíróság tehát hivatalból is elrendelhet bizonyítást mind a terhelt terhére, mind javára.

c) Eszerint kell eljárni a tárgyalás előkészítése után is. A bíróság az ügyészséget a bizonyítási eljárás adataira figyelemmel sem hívhatja fel a vádat alátámasztó bizonyítási indítvány előterjesztésére, de hivatalból elrendelheti bármilyen bizonyítási eszköz beszerzését, ha ez a hiánytalan és helyes tényállás megállapítása érdekében szükséges. (A kifejtettek, értelemszerű eltérésekkel, akkor is irányadók, ha magánvádló vagy pótmagánvádló képviseli a vádat.)

Lábjegyzetek:

[1] A 2012. évi C. törvényre (Btk.) és a 2017. évi XC. törvényre (Be.) tekintettel a Kúria Büntető Kollégiuma a korábbi büntető tárgyú kollégiumi véleményeket felülvizsgálta. Ennek eredményeként a 2/2023. (VII. 5.) BK vélemény alapján e vélemény tartalmát módosította.