[1]1. BK vélemény

(az azt kiegészítő 63. BKv-val és 73. BKv-val egységes szerkezetben)

A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető Kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.

A.

A vád

A 2017. évi XC. törvény (Be.) meghatározza a vádat mint az ítélkezés alapját, és alapvető rendelkezésként rögzíti a vádhoz kötöttség elvét.

A Be. az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) fogalomrendszerével ellentétben már nem használja a törvényes vád fogalmát, azonban a 422. § (1) bekezdése tartalmazza a vádirat törvényes elemeit. Mindebből következően már nem a törvényes vád fogalmáról és következményeiről szól a Be., ugyanakkor a vádra vonatkozó részletszabályok nem hagynak kétséget afelől, hogy a bíróság továbbra is köteles vizsgálni a vád törvényességét.

A Be. alapján ezért már nem a törvényes vád hiánya okából van helye az eljárás megszüntetésének, hanem a törvényes elemek hiányában a vád érdemi elbírálásra alkalmatlanságát kell megállapítani.

Mindez nem változtat azon a továbbra is érvényesülő törvényi kötelezettségen, hogy a bíróság a vád alapján ítélkezik, a vádról döntenie kell, azt ki kell merítenie, de azon túl nem terjeszkedhet.

A bíróság alapvető feladata tehát a büntetőjogi főkérdések vád alapján történő elbírálása. Ennek során a vád az ítélkezés kereteinek áthághatatlan meghatározója. Ezért pedig a bíróságnak a vád törvényességét (alaki legitimáció a vád emelése kapcsán, törvényes elemek megléte, egyéb tartalmi kellékek) mindig vizsgálnia kell.

Nem törvényes például ezért a vád, ha közvádra üldözendő bűncselekmény miatt magánvádló emel vádat, ha a törvény nem ad lehetőséget a sértettnek arra, hogy pótmagánvádlóként lépjen fel, vagy katonai büntetőeljárásban nem katonai ügyész vagy a legfőbb ügyész által katonai büntetőeljárásra kijelölt ügyész emelte (1/2018. BJE).

Összefoglalva: bár a törvény nem tartalmazza a törvényes vád fogalmának normatív megjelenítését, ez nem változtat azon az alapelvi jelentőségű követelményen, hogy a vádnak alakilag és tartalmilag törvényesnek kell lennie. Ez pedig azt jelenti, hogy arra jogosulttól kell származnia - alaki legitimáció - (ügyészség, magánvádló, pótmagánvádló), és a Btk. Különös Részében foglalt valamely bűncselekmény törvényi tényállásának megállapítására alkalmas tényállást kell leírnia.

I.

A vád törvényessége

1. A bíróság az ítélkezés során a törvényi feltételeknek megfelelően emelt vád alapján jár el [Be. 6. § (1) bekezdés]. Az ítélkezés alapjának fogalmát és a vád tárgyát a Be. 6. § (2)-(3) bekezdésének rendelkezései határozzák meg.

a) A vád törvényességének alaki feltétele, hogy a bírósági eljárás lefolytatását vádlói jogosultsággal rendelkező személy kezdeményezze. A vádemelés joga általában az ügyészséget mint közvádlót illeti meg [Be. 25. § (1) bekezdés]. A törvényben meghatározott esetekben azonban magánvádló vagy pótmagánvádló képviseli a vádat [Be. 53. § (1) bekezdés, 54. § (1) bekezdés].

Nem törvényes a vád

- ha közvádra üldözendő bűncselekmény miatt magánvádló emel vádat, vagy

- ha a sértett olyan esetben lép fel pótmagánvádlóként, amikor ezt a törvény nem engedi meg.

b) A vád törvényessége alaki feltételeinek vizsgálata értelemszerűen megelőzi a tartalmi követelmények vizsgálatát.

2. A Be. 422. § (1) bekezdése meghatározza a vádirat törvényes elemeit.

A vád törvényességének minimális tartalmi követelménye, hogy meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. Ha ezek nem teljesülnek, a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan, ezért bírósági eljárás nem indulhat, illetve nem folytatható. A bírósági eljárás kezdeményezésére irányuló kifejezett akarat, azaz a vádolás a vádirat (bírósághoz történő) benyújtása által teljesül.

A törvény megkülönbözteti a vád törvényességének hiányát és a vádirat tartalmi elemeinek hiányát [vö. Be. 422. § (2) bekezdés c), d) és e) pont]. Következésképpen a vád törvényességének tartalmi feltételei szempontjából indokolt a Be. 422. § (1) és (2) bekezdésének értelmezése.

a) A vád törvényességének elengedhetetlen tartalmi eleme, hogy azonosításra alkalmas, meghatározott személy ellen irányuljon. Ismeretlen személy ellen emelt vád nem törvényes. A Be. 422. § (1) bekezdés a) pontjának előírása a terhelt személyének egyértelmű - beazonosítható módon, vádiratban való - megnevezését, illetve feltüntetését várja el. Főszabályként ez feltételezi a Be. 184. § (2) bekezdésében foglalt személyazonosításra alkalmas adatok meglétét.

Ugyanakkor - a törvény helyes értelmében - a Be. 422. § (1) bekezdés a) pontja szerinti "azonosításra alkalmas" kitétel nyilvánvalóan akkor is megállapítható, ha a vádirat nem úgy tartalmazza a terhelt Be. 184. § (2) bekezdése szerinti személyi adatait. Az esetleges hiányosságok a bírósági eljárásban pótolhatók. Magánvádas ügyben előfordulhat, hogy a feljelentésből a feljelentett kiléte nem állapítható meg, és az csak nyomozás útján tisztázható. Ilyen esetben a bíróság által elrendelt nyomozás eredményéhez képest kell állást foglalni arról, hogy a vád törvényességének ez a tartalmi követelménye teljesült-e [Be. 765. §, 766. § (1) bekezdés c) pontja, 767. § (1) bekezdés].

b) A vád törvényességének elengedhetetlen tartalmi eleme, hogy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekményt tartalmazzon. Ez egyben a vádirat Be. 422. § (1) bekezdés b) pontja szerinti törvényes elemének meglétét is feltételezi.

A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét stb.

3. A Be. 6. § (2) bekezdése alapján a bíróságnak a vádról döntenie kell, a vádon túl nem terjeszkedhet.

a) A Be. 6. § (2) és (3) bekezdése értelmében nem tekinthető a vád tárgyának a vádban nem szereplő személy cselekvősége, továbbá a vádban le nem írt cselekmény, s ehhez képest a bíróság a vádon túl nem terjeszkedhet, a vádat viszont köteles kimeríteni (vádelv).

b) A Be. helyes értelmezése alapján a bíróság nincs kötve a vád tárgyává tett cselekmény - vádló által indítványozott - Btk. szerinti jogi minősítéséhez, attól belátása szerint eltérhet, illetve törvényi kötelezettsége a vádtól eltérő minősítés lehetőségének vizsgálata [Be. 495. §].

A vád kereteit ugyanis elsődlegesen a vád tárgyává tett cselekmények történeti tényállásának leírása határozza meg.

A vád tárgyának terjedelmét a bűncselekmény minősítésén kívül a Btk. Általános Részének rendelkezései is befolyásolhatják. A jogi minősítés és a bírói értékelés körébe tartozik, tehát nincs akadálya annak, hogy a bíróság a vád tárgyává tett cselekményt - a vádló jogi álláspontjától eltérően - ne egy, hanem több bűncselekménynek minősítse [alaki bűnhalmazat, Btk. 6. § (1) bekezdés].

c) A vád tárgyához tartoznak azok a cselekmények is, amelyek a vádló szerint több törvényi tényállást valósítanak meg, de az egyik megvalósulása a másikat kizárja, ezért a több cselekmény csak egy törvényi tényállás szerint, bűncselekményi egységként értékelhető (látszólagos anyagi halmazat).

d) A bíróság, ha a vádló álláspontját tévesnek találja, a vádelv sérelme nélkül önálló bűncselekményként értékelheti a vádló indítványa szerint önállótlan részcselekménynek, büntetlen eszköz-, mellék- vagy utócselekménynek tekintendő cselekményt, azaz valóságos anyagi halmazatot állapíthat meg.

e) A folytatólagosság törvényi egységébe [Btk. 6. § (2) bekezdés] tartozó részcselekményeket az elkövetési magatartás és az elkövetési körülmények kellően pontos leírásával kell vád tárgyává tenni. Ha az indítvány csupán általánosságban utal arra, hogy az elkövető meghatározott időtartamon belül a vád tárgyává tett részcselekményeken kívül más részcselekményeket is elkövetett, ezek a részcselekmények nem tartoznak a vád tárgyához.

f) Nem jelenti a vádelv sérelmét, ha a bíróság ügydöntő határozatában megállapított tényállás ugyan nem fedi teljesen a vádiratban leírt tényeket, de a bűncselekmény törvényi tényállásának lényeges elemeit alkotó tények tekintetében annak megfelel, ezért a tettazonosság keretén belül marad.

Ha a bíróság a vád tárgyává tett cselekményt a vádtól eltérően minősíti, illetve a Btk. Általános Részének rendelkezései alapján a vádtól eltérően értékeli (pl. látszólagos halmazat helyett valóságos halmazatot állapít meg), a vád tárgyának keretein belül szükségessé válhat - az új minősítés szerint eltérő törvényi tényállási elemekhez, illetve az eltérő értékeléshez igazodva - a történeti tényállás kiegészítése vagy megváltoztatása. Így pl., ha a vád szerint a cselekmény sikkasztás, a bíróság azonban hűtlen kezelésnek minősíti, nem az elkövetési érték, hanem a vagyoni hátrány nagyságát kell bizonyítani és megállapítani.

g) A vádló utóbb kiterjesztheti a vádat a történeti tényállásban leírt, de vád tárgyává nem tett cselekményre [Be. 538. § (1) bekezdés b) pont], a bíróság azonban nem hívhatja fel a figyelmét erre a lehetőségre. Ugyanis ezzel vádlói funkciót gyakorolna.

h) Ha a bizonyítási eljárás eredményeképpen a vád szerinti cselekmény minősített (illetve súlyosabban minősülő) esete megállapításának lehet helye, akkor a bíróság - a tettazonosság körében maradva és értelemszerűen a hatásköri szabályok betartásával - a (súlyosabb) minősítő körülményre kiterjedően is elbírálhatja a terhelt cselekményét, az ügyészség vádmódosítása hiányában is.

4. A vádemelés alakszerűségeit a Be. meghatározza. Az ügyészség általában vádirattal, bíróság elé állítás esetén egyszerűbb formában emel vádat [Be. 421. § (1) bekezdés, 726. § (4) bekezdés, 728. § (3) bekezdés].

A magánvádas eljárás feljelentéssel indul meg [Be. 765. § (1) bekezdés], esetleg ismeretlen elkövetővel szemben. Az ugyancsak meghatározott személlyel szemben emelendő magánvádnak a feljelentésből hiányzó tartalmi ismérveit szükség esetén nyomozás útján [Be. 767. § (1) bekezdés], illetve személyes meghallgatáson [Be. 769. § (1) bekezdés] lehet és kell tisztázni.

A pótmagánvádló - a vádejtés esetét kivéve - vádindítvánnyal emel vádat [Be. 793. § (1) bekezdés]. A vádindítvány alakszerűségeiről a Be. 793. § (2) és (3) bekezdése rendelkezik. Ha az ügyészség megsérti a vádemelés törvényes alakszerűségeit, de a vád törvényes elemei teljesülnek, a bíróság felhívja őt a hiányosságok pótlására. Ha ez nem vezet eredményre, megszünteti az eljárást [Be. 493. § (3) bekezdés]. Értelemszerűen ugyanígy jár el, ha magánvádló képviseli a vádat. A pótmagánvádló vádindítványát a bíróság a Be. 794. § (1) bekezdésében felsorolt esetekben elutasítja. Ha az elutasítás az (1) bekezdés b) vagy d) pontján alapul, a pótmagánvádló a vádindítványt a törvényben meghatározott határidőn belül ismételten benyújthatja.

II.

A vád és a vádirat törvényi kelléke hiányának eljárásjogi következménye

1. a) A tárgyalás előkészítése során a bíróság vizsgálja, hogy a vád törvényes-e, illetve a vádirat megfelel-e a törvényes előírásoknak.

Ha a vádirat nem vagy hiányosan tartalmazza a vádirat törvényes elemeit, a vádirat hiányosságainak pótlása iránt a bíróság határidő tűzése mellett felhívást intézhet az ügyészséghez, amelynek elmaradása esetén - az ügy érdemi vizsgálata nélkül - nem ügydöntő határozattal megszünteti az eljárást [Be. 493. §].

Ezekben a kérdésekben a bíróság a tárgyalás kitűzése után is határozhat [Be. 511. § (1) bekezdés]. Az eljárás tárgyalási szakaszában azonban a Be. 492. § (2) bekezdés d) pontja alapján tárgyaláson kívül is megszüntetheti az eljárást [Be. 537. § (1) bekezdés c) pont], törvényes elemeinek hiányában viszont erről már csak a tárgyaláson határozhat [Be. 567. § (2) bekezdés c), d) pont].

A pótmagánvádló vádindítványát a bíróság a vádindítvány törvényi kellékeinek hiánya vagy az előírt alakszerűségek megsértése miatt a tárgyalás előkészítése során vagy a tárgyaláson utasítja el [Be. 794. § (1) bekezdés].

Amennyiben a pótmagánvádló az ügyészségi vádejtés után veszi át a vád képviseletét, a bíróság az erre vonatkozó írásbeli bejelentést fogja elutasítani, ha a Be. 798. § (1) bekezdésében megkívánt feltételeket nem tartalmazza [Be. 799. § (1) bekezdés d) pont].

b) Ha a bíróság a vád törvényes elemeinek vagy tartalmi elemeinek hiányossága miatt a tárgyalás előkészítése során, illetve a tárgyaláson megszünteti az eljárást (elutasítja a pótmagánvádló vádindítványát), az eljárást megszüntető végzés ellen az általános szabályok nem zárják ki a fellebbezést. A vádló, a vádlott és a védő jogainak törvényi szabályozásából azonban az következik, hogy az eljárás megszüntetése (a vádindítvány elutasítása) miatt csak az jelenthet be fellebbezést, aki a vádat képviselte: az ügyészség, a magánvádló vagy a pótmagánvádló.

A Be. kizárja, hogy a vádlott vagy a védő a vádlott terhére jelentsen be fellebbezést. Az eljárás folytatása érdekében bejelentett fellebbezés pedig nyilvánvalóan a vádlott terhére szól, mert a további eljárás a vádlott bűnösségének megállapítását is eredményezheti. A törvény nem teszi lehetővé, hogy a vádlott vagy a védő fellebbezésével törvényes vád hiányában, illetve a vád kellékhiányai ellenére "kikényszerítse" az érdemi döntést.

Mindezek alapján a megszüntető végzés ellen bejelentett vádlotti vagy védői fellebbezés a törvényben kizárt, ezért azt már az elsőfokú bíróságnak el kell utasítania [Be. 588. § (1) bekezdés]. Ha ez elmarad, a fellebbezés elutasítása a másodfokú bíróság feladata [Be. 597. § (1) bekezdés]. Ha a vádló fellebbezése annak megállapítására irányul, hogy a bíróság tévesen szüntette meg az eljárást a vád törvényes elemeinek vagy tartalmi elemeinek hiánya, illetve a vádemelés formájára előírt alakszerűségek megsértése miatt, a fellebbezés elbírálása során nem vehető figyelembe, ha a vádló utólag, a fellebbezésben vagy a másodfokú eljárásban pótolja az eljárás megszüntetésére okot adó hiányosságokat.

c) A másodfokú eljárásban nem tekinthető az eljárás folytatására lényeges hatást gyakorló eljárási szabálysértésnek az, hogy az elsőfokú bíróság nem szüntette meg az eljárást a 492. § (2) bekezdés d) pontja alapján, jóllehet ennek feltételei fennálltak. Ebben az esetben a másodfokú bíróságnak a vád alakszerűségének hiánya ellenére meghozott elsőfokú ítéletet kell felülbírálnia. Minthogy a bíróság nem jogosult a vád funkcióinak gyakorlására, a felülbírálat során nem értékelhető eljárási szabálysértésként vagy megalapozatlansági okként, hogy az elsőfokú bíróság nem szerzett be a vádat alátámasztó olyan bizonyítási eszközt, amelynek a beszerzésére az ügyészség nem tett indítványt.

2. A Be. 4. § (1) bekezdése alapján a bíróságnak a Be.-ben megállapított feltételek esetén kötelessége az eljárást hivatalból megindítani és - értelemszerűen - lefolytatni.

A vád törvényessége, illetve a tartalmi elemekkel rendelkező vád a bírósági eljárás lefolytatásának feltétele, hiánya pedig a bírósági eljárás lefolytatásának akadálya.

Ehhez képest rendelkezik a Be. az eljárás nem ügydöntő végzéssel történő megszüntetéséről, azaz arról, hogy a bíróság a vádirat törvényes elemeinek, illetve tartalmi elemei hiánya esetén, vagy ha a vádat nem az arra jogosult emelte nem köteles az eljárást lefolytatni [Be. 492. § (2) bekezdés c), d) és e) pont, 567. § (2) bekezdés c) és d) pont].

3. Ha a vád törvényes, azonban a vádirat a Be. 422. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt kelléket (bizonyítási eszközök megjelölése) nem tartalmazza, akkor a bíróság először a Be. 493. § (4) bekezdése értelmében hivatalból intézkedhet.

Ha az ügyészség a bíróság megkeresésében foglaltaknak nem tett eleget, akkor a bíróságnak az eljárást meg kell szüntetnie [Be. 492. § (2) bekezdés e) pont].

4. a) A Be. 456. § (1) bekezdése alapján a bíróságnak az ügydöntő határozatban a vádról határoznia kell. Kétségtelen, hogy a vád törvényessége, illetve törvényi kellékének hiánya miatt az eljárás megszüntetésével a bíróság a vádról határoz. A megszüntető végzés azonban ebben az esetben nem minősül ügydöntő határozatnak.

b) E határozat jogi természetét tekintve azonban különbözik a más okból hozott megszüntető határozattól. Ez esetben ugyanis a bíróság nyilvánvalóan csupán a vád - bírósági eljárásra, azaz érdemi elbírálásra való - alkalmasságát (eljárásjogi feltételeinek meglétét), nem pedig a vádban foglaltak büntetőjogi felelősséget megalapozó, anyagi jogi feltételeit vizsgálja, illetve bírálja el.

A bűncselekmény hiányának megállapítása feltételezi a vád törvényességét. A bíróság csak olyan vád alapján vizsgálhatja érdemben a büntetőjogi felelősséget, amely megfelel az eljárásjog által támasztott követelményeknek. Ezért, ha a vádban a cselekmény nem pontosan körülírt, emiatt anyagi jogi következtetés levonására alkalmatlan, a büntetőeljárást nem bűncselekmény hiányára alapozottan, hanem a vád törvényes elemeinek hiánya okából kell megszüntetni. Ugyanígy, minthogy az ismeretlen személlyel szemben emelt vád nem törvényes, az eljárást ugyancsak a vád törvényes elemeinek hiánya okából kell megszüntetni akkor is, ha a vádban leírt cselekmény nem bűncselekmény.

Az előzőekben kifejtettekből az is következik, hogy a vád eljárásjogi, azaz érdemi elbírálásra való alkalmatlansága, mint a büntetőeljárás akadálya nem jelenti egyben az adott személy büntetőjogi felelősségre vonásának elháríthatatlan akadályát. Következésképpen a vád törvényes elemeinek, illetve törvényi kellékének hiánya miatt történt megszüntetés nem ügydöntő határozat, ezért a büntetőjogi felelősség tekintetében anyagi jogerőhatással nem rendelkezik.

Ez ugyanis csak a kimerített váddal, az elbírált cselekmény tekintetében valósulhat meg. A bíróság pedig csak az eljárás akadálya miatt nem döntött a büntetőjogi igényről, vagyis nem bírálta el érdemben a vád tárgyává tett cselekményt.

A vád törvényes elemeinek, illetve tartalmi elmeinek hiánya miatt hozott megszüntető határozat esetében a megváltoztathatatlanság, mint véglegesség csak az adott, eljárásjogi szempontból alkalmatlan vád következményei tekintetében áll fenn, ami nem más, mint az eljárás akadálya.

Ehhez képest, ha a megszüntető végzés véglegessé válik - nyilvánvalóan elévülési időn belül -, akkor nincs törvényes akadálya annak, hogy a vádló az általa korábban vád tárgyává tett cselekmény miatt a terhelttel szemben ismét vádat emeljen. A bíróság az ismételt vádat - értelemszerűen annak eljárásjogi alkalmassága esetén - jogosult és köteles érdemben elbírálni, és ugyanazon cselekmény miatt más személlyel szemben is indulhat eljárás.

c) A vád törvényes elemeinek hiányában, illetve a vád Be. 422. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt tartalmi elemek hiánya miatt hozott végleges megszüntető határozat ellen a Be. 648. § a) pontja és 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatának nincs helye, mert az eljárás megszüntetése a büntető anyagi jog szabályaival nincs összefüggésben. A törvényes elemek hiányában ugyanis nem kerülhet sor a büntető anyagi jog normáinak az alkalmazására, a büntetőjogi felelősség kérdésében való állásfoglalásra.

A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján ugyancsak nincs helye felülvizsgálatnak, mert a bíróság nem járt el a törvényi előírásoknak megfelelően előterjesztett vád hiányában.

A vád törvényességének utólagos - jogerő utáni - vizsgálata körében a törvény már csak annak vitatását teszi lehetővé felülvizsgálati eljárásban, hogy a jogerős ügydöntő határozatot hozó bíróság nem az arra jogosult által emelt vád alapján járt el [Be. 649. § (2) bekezdés c) pont].

A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján viszont - figyelemmel a Be. 608. § (1) bekezdés e) pontjára - felülvizsgálatnak helye van, ha a bíróság törvénysértően állapította meg a vád törvényes elemeinek hiányát, mint eljárásjogi akadályt és emiatt szüntette meg az eljárást.

Ha a Kúria ezt az eljárási szabálysértést megállapítja, a megtámadott megszüntető végzést hatályon kívül helyezi, és új eljárást rendel el, amelyben a vádat érdemben el kell bírálni [Be. 663. § (1) bekezdés a) pontja]. Ez esetben a megismételt eljárást nyilvánvalóan az eredeti vád alapján kell lefolytatni. Következésképpen, ha a vád törvényes elemeinek hiánya miatt hozott jogerős megszüntető határozat esetében, illetve ellenére az ügyészség ragaszkodik az eredeti vádhoz, akkor ezt az igényét csak felülvizsgálat útján tudja érvényesíteni; egyébként pedig - elévülési időn belül - ismételten vádat nyújthat be.

III.

A vádlói és a bírósági feladatok elhatárolása

1. a) A vád bizonyítása a vádlót terheli [Be. 7. § (1) bekezdés], és az eljárási feladatok megoszlásának elvéből (Be. 5. §) is az következik, hogy a vád megalapozása a vádló és nem a bíróság feladata.

A Be. 163. § (2) bekezdése nem hagy kétséget afelől, hogy a büntető bírósági döntésnek valósághűnek és igazságérvényűnek kell lennie. Az ügyészségnek ugyanakkor aktív bizonyítást kell folytatnia [Be. 164. § (1) bekezdés], nem hagyatkozhat pusztán arra, hogy a bíróságnak egyébként is joga van a Be. 164. § (2) és (3) bekezdése alapján hivatalból is elrendelni bizonyítást, és a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására törekedni.

Az ügyészség a vádiratban indítványt tesz arra, hogy a bíróság milyen bizonyítási eszközöket szerezzen be és vizsgáljon meg [Be. 422. § (2) bekezdés a) és b) pont]. A tárgyalás előkészítése során pedig a bíróság intézkedik aziránt, hogy az ügy elbírálásához szükséges bizonyítási eszközök rendelkezésre álljanak (Be. 498. §).

b) A Be. 163. § (2) bekezdésének alapelvi szintű rendelkezése szerint a bíróság - az ügyészség és a nyomozó hatóság mellett - döntését valósághű tényállásra alapozza. A megalapozatlanság elkerülése érdekében ezért a tényállás alapos és hiánytalan tisztázására kell törekednie, hogy ennek eredményeként, a bizonyítékok szabad értékelése alapján [Be. 167. § (4) bekezdés], megalapozott (hiánytalan és helyes) tényállást állapítson meg. A bizonyítás kereteit és tárgyát azonban a vádelv behatárolja.

2. A Be. 163. § (2) és (3) bekezdéséből értelemszerűen következik, hogy a bíróságnak ugyan törekednie kell a bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására, azonban, ha az ügyészség nem indítványozza, a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzésére, és megvizsgálására. Ez a rendelkezés - a korábbi szabályozáshoz képest - következetesebben elhatárolja a bíróság és a vádló feladatait, s egyértelműen az ügyészség feladatává teszi, hogy gondoskodjon a vád megfelelő megalapozásáról.

a) Az ügyészség a bírósági eljárás menetében is előterjeszthet a vád alátámasztása érdekében bizonyítási indítványt, de azt a bíróság nem köteles teljesíteni. Az ügyészség ugyanis közvetett módon bírósági funkciót gyakorolna, ha kötelező erejű indítványával meghatározhatná, hogy a bíróság milyen bizonyítást vegyen fel. A bíróságnak általában "hivatalból" is intézkednie kell a bizonyítási eszközök beszerzéséről, és a Be. 498. és 493. §-ai értelmében a vádirat hiányosságainak pótlása, a bizonyítási eszköz felkutatása, biztosítása vagy megvizsgálása érdekében, ha szükséges, az ügyészséget megkeresheti. Ha az ügyészség nem tesz eleget a vádirat kellékhiányának pótlására vonatkozó megkeresésnek - ezáltal a vádirat kellékhiányát nem szünteti meg -, a bíróság a Be. 492. § (2) bekezdés e) pontja alapján megszünteti az eljárást.

b) Az eljárás adatai a vádat (esetleg) alátámasztó további bizonyítási eszközök létezésére utalhatnak. Ha ezek beszerzésére az ügyészség nem tett indítványt, a bíróság erre nem is hívhatja fel, mert ezzel a felhívással, a Be. 5. §-át megsértve, vádlói funkciót gyakorolna.

Ugyanakkor például a sértett indítványára vagy hivatalból a bíróság elrendelheti eljárási cselekmények elvégzését, bizonyítás kiegészítését terhelő bizonyítékok vonatkozásában is (vö. Be. 498. §, 519. §, 520. §, 547. §).

A bíróságnak a Be. 3. § (6) bekezdése alapján a terheltet mentő, illetve a büntetőjogi felelősséget enyhítő körülményeket hivatalból kell figyelembe vennie.

A Be. 164. § (2) bekezdése tehát nem azt jelenti, hogy a bíróság a vádló indítványának hiányában terhelő bizonyítékot nem szerezhet be, illetve nem vizsgálhat meg, hanem csupán azt, hogy erre nem köteles. A bíróság tehát hivatalból is elrendelhet bizonyítást mind a terhelt terhére, mind javára.

c) Eszerint kell eljárni a tárgyalás előkészítése után is. A bíróság az ügyészséget a bizonyítási eljárás adataira figyelemmel sem hívhatja fel a vádat alátámasztó bizonyítási indítvány előterjesztésére, de hivatalból elrendelheti bármilyen bizonyítási eszköz beszerzését, ha ez a hiánytalan és helyes tényállás megállapítása érdekében szükséges. (A kifejtettek, értelemszerű eltérésekkel, akkor is irányadók, ha magánvádló vagy pótmagánvádló képviseli a vádat.)