73/B/1996. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránt benyújtott indítvány
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránt benyújtott indítvány ügyében meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (Gjt.) 2. §-a, valamint - az 1995. évi XCVIII. törvény 15. §-ával módosított - 8. § (1) bekezdése, továbbá az 1995. évi XCVIII. törvény 17. § (1) és (2) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és e rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
INDOKOLÁS
A Gjt., valamint a módosításáról szóló 1995. évi XCVIII. törvény (a továbbiakban: Gjtm.) egyes rendelkezései alkotmányellenessége megállapítása és megsemmisítése iránt több indítvány érkezett. Ezeket az Alkotmánybíróság egyesítette és jelen eljárásban bírálta el.
1. A Gjt. 1. §-a szerint: "A belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal ellátott, valamint a Magyar Köztársaság területén közlekedő, külföldön nyilvántartott gépjármű, pótkocsi (a továbbiakban együtt: gépjármű) után gépjárműadót (a továbbiakban: adót) kell fizetni."
Az adó alanyáról a 2. § rendelkezik:
"(1) Az adó alanya - a (2)-(3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a gépjármű forgalmi engedélyének tulajdonosi rovatában az év első napján feltüntetett tulajdonos. Amennyiben a forgalmi engedély az év első napján a tulajdonos mellett az üzemben tartót (üzemeltetőt) is tartalmazza, az adóalany az utóbbi.
(2) Év közben használatba vett új vagy újra forgalomba helyezett gépjármű esetén az adó alanya az, akit (amelyet) ez alkalommal tulajdonosként, üzemben tartóként, üzemeltetőként (a továbbiakban együtt: tulajdonos) a forgalmi engedélyben feltüntettek.
(3) Amennyiben a gépjármű tulajdonában bekövetkezett változást a korábbi tulajdonos a közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról szóló jogszabályban meghatározott módon bejelentette, akkor a bejelentési kötelezettség megnyíltát (szerződés megkötésének időpontját) követő év első napjától nem minősül adóalanynak.
Ettől az időponttól kezdve a korábbi tulajdonostól tulajdonjogot szerző felet kell az adó alanyának tekinteni, kivéve, ha ebben az időpontban a gépjármű forgalmi engedélyben harmadik személy szerepel tulajdonosként."
Az Alkotmány 70/I. §-a szerint:
"A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
Az egyik indítvány szerint sérti az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt rendelkezéseket a Gjt. 2. §-a, mert az adó alanyának csak azt tekinti, akit a gépjármű forgalmi engedélyének tulajdonosi rovatában az év első napján tulajdonosként feltüntettek. Aki ezután (például az év második vagy későbbi napjain) szerzi meg a gépjárművet, az csak a következő évben köteles adót fizetni, míg az eladót olyan dologért terheli adó, amelynek már nem tulajdonosa.
Az indítvány nem megalapozott.
A vizsgált rendelkezés nem áll ellentétben az Alkotmány 70/I. §-ával.
A gépjárműadó, (hasonlóan pl. a telek- vagy építmény adókhoz) tárgyi adó, amelyet évenként, meghatározott időponthoz kötődő vagyoni helyzetre tekintettel kell megfizetni. (Ezen nem változtat az sem, ha ezt az éves adót részletben fizetik meg.)
Az adófizetési kötelezettségnek az egyéves időszakon belül meghatározott időpontban fennálló vagyoni helyzethez való igazítása a vizsgált tárgyi körön belül nem okoz kirívó aránytalanságot és ezért nem sérti az adóztatásnak az Alkotmány 70/I. §-ban rögzített elvét, amely szerint az állampolgár a közterhekhez jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően köteles hozzájárulni.
2. Egy másik indítvány szerint sérti az Alkotmány 70/A. §-át a Gjt. 8. § (1) bekezdésének az 1995. évi XCVIII. tv. 15. §-ával módosított rendelkezése. Ez az 50%-os adómérséklést ugyanis csak a környezetkímélő hajtóanyaggal és berendezéssel működő gépjárművek esetében engedélyezi, de ilyen kedvezményt nem ad a használaton kívüli gépkocsikra.
A Gjt. módosított 8. § (1) bekezdése szerint "A kizárólag elektromos meghajtású, a tiszta gázüzemű (kizárólag autógázzal üzemeltethető), továbbá a műbizonylat szerint környezetszennyezést csökkentő berendezéssel (katalizátorral) ellátott gépjármű után egyébként járó adó felét kell megfizetni." E rendelkezés a környezetkímélő üzemeltetési módra való áttérést ösztönzi.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette azt az álláspontot, amely szerint kivételek és adó-kedvezmények megállapításánál a jogalkotónak szabadsága van dönteni afelől is, hogy milyen gazdasági, egészségügyi stb. célokat preferál az adókedvezmények eszközével. E kivételes szabályok mindaddig nem jelentenek alkotmányossági problémát, amíg nem sértik az Alkotmány 70/A. §-ában vagy más rendelkezéseiben foglaltakat [61/1992. (XI. 20.) AB határozat ABH 1992. 280, 281].
Nem jelent hátrányos megkülönböztetést és ezért nem alkotmányellenes az, ha e kedvezményezetti körben nem szerepelnek a műszaki vizsgával nem rendelkező, vagy forgalmi rendszámmal ellátott, de használatban nem álló gépjárművek tulajdonosai (üzembentartói).
Annak ellenére nem állapítható meg alkotmányellenesség, hogy - mint erre az indítványozó utalt - az említett járművek forgalmon kívüli helyzetük miatt nem szennyezik a levegőt. Az adókedvezmény alapja nem a járműnek általában ellenőrizhetetlen tényleges használata (és ennek következtében a szennyezőanyag kibocsátása), hanem a környezetkímélő üzemmódra való alkalmassága.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Gjt. 8. § (1) bekezdését nem találta alkotmányellenesnek, ezért az indítványt elutasította.
3. Egy további indítványozó szerint a Gjtm. 17. §-a azért alkotmányellenes, mert a Gjtm. 1995. november 30-án "jelent meg", és a 17. § (1) bekezdés szerint 1996. január 1-jén lépett hatályba, a (2) bekezdés szerint az önkormányzatok pedig 1995. december 31-ig hozhatták meg az adómértékről szóló rendeleteket. Így a "változások bevezetésére" nem volt kellő felkészülési idő; ez pedig alkotmánysértő módon hátrányt jelent az autótulajdonosoknak. Egy hónapos felkészülési időtartam túl rövid "az autó eladására".
Ez az indítvány sem megalapozott.
A Gjt. II. fejezetét új l/A. §-al kiegészítő Gjtm. 11. § szerint: "l/A. § (1) A belföldi gépjárművek adójának mértékét - e törvény keretei között - a települési önkormányzat képviselő testülete, a fővárosban a fővárosi közgyűlés rendelettel állapítja meg.
Az önkormányzat illetékességi területén hatályos adótételekről szóló önkormányzati rendeletet az adóévet megelőző év december 15. napjáig kell kihirdetni.
(2) Ha a képviselő-testület, illetve a fővárosi közgyűlés rendeletének kihirdetése az (1) bekezdésben meghatározott időpontig nem történik meg, akkor az önkormányzat illetékességi területén a 7. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott alsó adótételeket kell alkalmazni."
A Gjt. hatályos rendelkezése szerint az adótételek összeghatára:
"7. § (1) Az évi adótétel a (2) bekezdésben foglaltak kivételével a 6. §-ban meghatározott adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után legalább 400 Ft, de legfeljebb 800 Ft.
(2) A motorkerékpár, a lakópótkocsi, a lakóautó és a sátras utánfutó adója legalább 2000 Ft/év, de legfeljebb 5000 Ft/év.
(3) Az ideiglenes forgalmi engedéllyel forgalomban tartott gépjármű után fajtájára tekintet nélkül az adómentes időszak túllépését követően minden megkezdett hónapra havi 2000 Ft adót kell fizetni."
A Gjtm. 17. § (2) bekezdése szerint:
"E törvény 11. §-a, a 14. §-a, valamint a 16. §-a a kihirdetéskor lép hatályba azzal, hogy a Gjt. l/A. §-ának (1) bekezdése szerinti önkormányzati rendeletet az 1995. évben december 31. napjáig lehet kihirdetni, a 14. § rendelkezéseit pedig első ízben 1996. adóévre történő adómegállapításnál lehet alkalmazni."
Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott a jogszabályok hatálybalépésének, a jogszabály alkalmazására való megfelelő felkészülési idő alkotmányossági problémájával. Rámutatott arra, hogy a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges "kellő idő" megállapítása és biztosítása a jogalkotó felelősséggel terhelt mérlegelésére tartozik. Alkotmányellenesség csak a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása illetőleg hiánya esetén állapítható meg. [például 7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992. 45, 47.]
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiság egyik fontos eleme a jogbiztonság, amely - egyebek között - megköveteli, hogy az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben (a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv.) megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák és meg legyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani. [25/1992. (IV. 30.) AB hat. ABH 1992. 131, 132.]
Az Alkotmánybíróság a Gjtm. 17. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit a Gjtm.-nek az 1995. november 30-án történt kihirdetésére figyelemmel vizsgálta. A törvényhozó a helyi jogalkotásra feljogosított önkormányzatoknak éppen a felhatalmazó szabály alkalmazásához, a jogalkotás teljesítéséhez szükséges idejét kívánta azzal biztosítani, hogy az 1995. évre meghozandó helyi adórendelet kihirdetési határidejét legkésőbb 1995. december 31-ig meghosszabbította.
A kifogásolt szabály közvetve sem fosztja meg az adómérték jövőbeli meghatározásával esetleg kedvezőtlenül érintett adóalanyokat a jogszabály alkalmazásához a rájuk nézve szükséges felkészüléstől.
A Gjt. - a Gjtm. által hatályba lépett módosítást megelőzően - egységesen szabályozta a gépjárműadó mértékét. A Gjtm. a személygépjárművek adótételét úgy állapította meg, hogy az önkormányzatok meghatározott határösszegek között állapíthatják meg a konkrét adótételeket. A Gjtm. által bevezetett adótétel módosítást a Magyar Közlöny 1995. november 30-i keltezésű 103. száma hirdette ki. A módosítás 1996. január 1-jén lépett hatályba. Az adóalanyoknak tehát 1995. november 30. és 1996. január 1. között volt lehetőségük arra, hogy a Gjtm-ből megismerhessék, mely határok közötti adótételt állapíthat meg ezen időtartamon belül a szabályozásra felhatalmazott önkormányzat.
A Gjtm. vizsgált rendelkezése önkormányzati szabályozásra adott felhatalmazást, az adóalanyokat közvetlenül kötelező rendelkezést nem tartalmazott. Az adott esetben nem támasztható a Gjtm-mel szemben olyan alkotmányos követelmény, hogy külön meghatározott időtartamot biztosítson az önkormányzatok által alkotandó szabályok alkalmazására történő felkészüléshez, annál kevésbé, mert az adómérték szabályozása eleve ismert keretekben volt várható. A vagyontárgy esetleges elidegenítéséhez vagy elcseréléséhez reálisan szükséges időtartam meghatározása alkotmányossági szempontból közömbös.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
Budapest, 1996. szeptember 3.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró