BH 2007.6.201 Amikor a munkavállalók a gép helyszínre szállítására kapnak utasítást azzal, hogy a vezető helyszínre érkezése után kezdjék el a munkát, de utasításellenesen mégis hozzáfognak és ennek során baleset történik, nem lehet szó a balesetet szenvedett gépkocsivezető kizárólagos önhibájáról [Mt. 174. § (3) bekezdés].

A felperes keresetében a munkavégzés közben bekövetkezett balesete miatt 500 000 forint általános kártérítés és 1 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes segédmunkásként dolgozott az alperesnél. 2004. szeptember 13-án az alperes műszaki vezetője a felperesnek és B. I.-nek azt az utasítást adta, hogy a D. Nyomdához szállítsanak ki egy árokásó gépet, ott azonban várják meg őt, mert ott fog további utasítást adni a munkavégzésre. A felperes a kiérkezés után azt mondta B. I.-nek, hogy ő már többször végezte a kőtörőfej levételét, ezért kezdjék el a munkát. B. I. előbb hivatkozott a műszaki vezető utasítására, de azután beleegyezett a munkába, amit a felperessel együtt elkezdtek. A törőfej levételekor a felperes a berendezés alá lépett, a törőfej a lábára zuhant, aminek következményeként a III-IV-es lábujját amputálni kellett.

A munkaügyi bíróság ebből a tényállásból azt a következtetést vonta le, hogy a baleset a felperes kizárólagos elháríthatatlan magatartása miatt következett be, ezért az alperes az Mt. 174. § (2) bekezdése alapján mentesült a kártérítési felelősség alól.

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság megállapításaival. Tanúként hallgatta meg még D. A.-t, Sz. J.-t és H. I.-nét, de a tanúnyilatkozatok alapján nem találta bizonyítottnak azt a felperesi állítást, hogy a munkavégzés helyszínére érkezéskor az alperes képviseletében eljáró D. A. utasítást adott nekik a munka megkezdésére.

A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és elsődlegesen az alperes teljes kártérítési felelősségének megállapítására, másodlagosan az Mt. 174. § (3) bekezdése szerinti kármegosztás alkalmazására irányult. Álláspontja szerint az Mt. 174. § (2) bekezdését tévesen alkalmazta a másodfokú bíróság, az elháríthatatlanság nem merülhetett fel, figyelemmel az MK 29. számú állásfoglalására is. Vitatta, hogy a baleset kizárólag az ő magatartására vezethető vissza. B. I. ugyanis nem rendelkezett a munkagép kezeléséhez szükséges engedéllyel, ennek ellenére az alperes rábízta az IFA vezetését és az árokásó gép kezelését. Nem volt munkaszerződése, nem kapott megfelelő munkavédelmi és gépkezelési oktatást, tisztázatlan volt, kitől fogadhat el utasítást, ki a munka irányítója. A felperes szerint B. I.-nek, mint a gép kezelőjének meg kellett volna őt akadályoznia, hogy az erőgép közelébe menjen, erre vonatkozóan az alperesnek nem volt hatékony tiltása. Hiányzott a baleset következményei enyhítésére alkalmas munkavédelmi bakancs is. Mindezek miatt a munkáltatói mulasztások közrehatottak a balesetben.