MK 29. szám

a) A munkáltató a munkavállalója balesetével és megbetegedésével kapcsolatban előállott kárért (egészségkárosodásért) az Mt. 174. §-a alapján akkor felel, ha az a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett. Annak bizonyítása, hogy az egészségkárosodás a munkaviszonnyal összefüggésben következett be, a munkavállalót terheli. A munkáltatót ez a felelősség vétkességére tekintet nélkül terheli, kivéve, ha a munkáltató legfeljebb tíz főfoglalkozású munkavállalót foglalkoztató magánszemély, aki a munkavállalónak okozott kárért csak vétkessége esetén felel [Mt. 175. §-ának (1) bekezdése].

b) Ha a kárt a munkáltató működési körébe eső ok idézte elő, a felelőssége akkor is fennáll, ha az ok nem volt elhárítható. Annak vizsgálatánál, hogy a balesetet és megbetegedést előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körébe esik-e, figyelemmel kell lenni a végzett munka jellegére és a munkavégzés körülményeire is.

A kárt előidéző ok akkor minősül a munkáltató működési körén kívül esőnek, ha az független a munkáltató tevékenységétől, tehát ha az előidéző ok és a munkáltató tevékenysége között nincs okozati összefüggés.

Azt, hogy a kárt előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körén kívül esik-e, a munkáltató működése vonatkozásában és objektív ismérvek alapján kell vizsgálni.

A működési körön kívül eső ok fennállása esetén is az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése alapján felel a munkáltató, ha a kár oka a munkáltató részéről objektíve elhárítható volt.

c) A munkavállaló magatartása akkor vezet a munkáltatónak az Mt. 174. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelőssége alóli mentesülésre, ha a kárt - függetlenül attól, hogy az okozás vétkes volt-e vagy sem - kizárólag a munkavállaló maga okozta, és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt.

Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a munkavállaló magatartására vezethető vissza, hanem abban olyan ok is közrehatott, amely a munkáltató működési körébe esik, vagy bár azon kívül esik, de a munkáltató részéről objektíve elhárítható volt, a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet. Ez esetben kármegosztás alapjául csak a munkavállaló vétkes magatartása szolgálhat.

[1]

a) A munkavállalók egészségének és testi épségének védelmét a munkavédelem intézményes megszervezése, a biztonságos munkakörülmények megteremtése és az állandó egészségügyi gondozás szolgálja. E téren különösen jelentős a munkaviszonnyal összefüggésben történt balesetek és megbetegedések megelőzésére irányuló tevékenység. Az ilyen balesetnek és megbetegedésnek egyrészt társadalombiztosítási, másrészt munkajogi következményei vannak. A munkajogi szabályozás terén jelentős lépés az a rendelkezés, amely megszigorította a munkáltató felelősségét a munkavállalónak a munkaviszonyával összefüggésben okozott balesetből és megbetegedésből származó kárért is.

A szabályozás elsődleges indoka az, hogy mind a munkáltatókat, mind a munkavállalókat a balesetek és megbetegedések megelőzésére késztesse. Ennek érdekében fokozott követelményeket támaszt a munkáltatókkal szemben a biztonságos munkavégzéshez szükséges feltételek megteremtése, a munkavédelem szabályainak megtartása terén.

Az Mt. 102. §-ának (2) bekezdése kifejezetten is előírja, hogy a munkáltató köteles - az erre vonatkozó szabályok megtartásával - az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani. A szabályozás egyben a munkavállalók számára megkönnyíti, egyszerűbbé és gyorsabbá teszi a munkaviszonnyal összefüggésben történt balesetből és megbetegedésből származó - a társadalombiztosítási szolgáltatásokat meghaladó - károk megtérülését. A kár megtérítésének elvi alapja az, hogy a munkavállalót a munkaviszonyával összefüggésben érte baleset, vagy megbetegedés.

Célja azonban a szabályozásnak az is, hogy a munkavállalókat a munkájuk végzése során fokozott körültekintésre, a biztonsági előírások pontos megtartására nevelje. Éppen ezért viselniük kell a kárnak azt a részét, amely vétkes magatartásuk következményeként állott elő.

Az Mt. 174. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés határozza meg, hogy a munkáltató a munkavállaló életének, egészségének, vagy testi épségének megsértésével kapcsolatban keletkezett károsodásért mikor tartozik felelősséggel.

A jogszabályban a "munkaviszonnyal összefüggésben" utalás egyrészt azt fejezi ki, hogy munkaviszonynak kell fennállnia, másrészt pedig azt, hogy a munkavállalót ért kárnak valamilyen formában összefüggésben kell állnia az általa létesített munkaviszonnyal. A munkaviszonyból folyó tevékenység és a károsodás között tehát összefüggésnek, kapcsolatnak kell lennie. Ez az összefüggés fennáll a munkavégzéshez szükséges előkészítő tevékenységgel, a munkavégzéstől el nem választható személyi szükségletekkel (étkezéssel, tisztálkodással stb.), valamint a munka befejezésével együtt járó teendők végzése során keletkezett károsodások esetén is.

A munkaviszonnyal összefüggésben történik a károsodás akkor is, ha az a munkavállalót a munkáltató telephelyén kívül, pl. kiküldetés során éri.

A munkaviszonnyal való összefüggést illetően nemcsak a betöltött munkakörnek van jelentősége, hanem annak is, hogy az adott helyzetben a munkavállalótól mennyiben volt elvárható a munkáltató érdekében a munkaköréhez szorosan nem tartozó tevékenység kifejtése (pl. a munkáltatót fenyegetőkár elhárításában való részvétel). A munkaviszonyból folyó kötelességek közé tartozik pl. a munkaidő alatt, azt megelőzően vagy követően a munkával összefüggő értekezleten való részvétel, valamint a munkáltatóra jogszabályi rendelkezés alapján rótt teendők ellátásának a teljesítése is.

A munkaviszonnyal összefüggésben elszenvedettnek kell tekinteni azt a károsodást is, amely a munkáltató által üzemben tartott közlekedési eszközön az üzemeltetéssel kapcsolatos munkakörbe beosztott munkavállalót (gépkocsivezetőt, kalauzt stb.) a munkaviszonyból folyó kötelességek teljesítése közben, azzal összefüggésben érte. Ugyanez vonatkozik a közlekedési eszközön más munkáltató működési körébe tartozó feladatot ellátó munkavállalót (étkezőkocsi munkaválla-lóját, hálókocsikalauzt stb.) ért károsodásra is.

b) A munkáltatónak az Mt. 174. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelőssége vétkesség nélküli felelősség, nincs tehát jelentősége annak, hogy a kár okozása a munkáltatónak felróható-e. A munkáltatónak ezért a kárt akkor is meg kell térítenie, ha vétkesség nem terheli. E szigorú felelősség alól csak az Mt. 174. §-ának (2) bekezdése szerint van kimentésnek helye.

A munkáltató a felelősség alól csupán annak bizonyításával mentesül, ha a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta.

Ehhez képest a balesetből és megbetegedésből eredő kártérítési felelősség elbírálása során az alábbiakat kell figyelembe venni.

Az Mt. 174. §-ának (1) bekezdésében említett "munkaviszonnyal összefüggésben" és a második bekezdésben említett "működési kör" nem azonos fogalmak. A "munkaviszonnyal összefüggésben" kifejezés - amint ez az a) pontban kifejtettekből is kitűnik - arra a tárgyi körre utal, amelybe tartozó károsodásért a munkáltató felel, a "működési kör" viszont a munkáltatónak a felelősség alóli mentesülésével áll szoros összefüggésben. A kimentés alapja ugyanis az, hogy a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett kár olyan okból következett be, amely nincs kapcsolatban a munkáltató működésével, és azt a munkáltató nem is háríthatta el.

A kimentésnek az említett körre való korlátozásából következik, hogy ha a kárt a munkáltató működési körébe eső ok idézte elő, a munkáltató felelőssége akkor is fennáll, ha az előidéző ok nem volt elhárítható.

Abban a kérdésben, hogy a károsodást előidéző ok mikor esik a munkáltató működési körén kívül, általános - minden esetre kiterjedő - eligazítást nem lehet adni, de a jellemzően előforduló okokat az Mt. 174. §-ának (5) bekezdése kifejezetten is megjelöli. Általában a munkáltató működési köréhez tartoznak a feladatai ellátása során kifejtett tevékenységgel összefüggő személyi magatartásokból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából, működéséből eredő okok. Személyi magatartáson mindazon személyeknek a magatartását is érteni kell, akiknek jelenlétét a munkáltató lehetővé tette (saját és más munkáltató, munkavállalói, hatósági kiküldöttek, üzletfelek, látogatók stb.).

A működési kör nem korlátozódik a munkáltató telephelyére, a telephelyen kívül végzett munka során keletkezett kár esetén is fennállhat a működési kör és a kárt előidéző ok közötti összefüggés. Sajátosan alakul ez az összefüggés abban az esetben, ha a munkavállaló a munkáját telephelyén kívül végzi, és a munkavégzés során a munkavállaló a munka jellege és a munkavégzés körülményei folytán a baleset veszélyének rajta kívül eső okból ki van téve (köztisztasági munkavállalók, postai kézbesítők, kéményseprők, helyszínen javító-szerelő munkát végzők stb.). Ilyen esetben általában azon az alapon állapítható meg a munkáltató működési köre és a balesetet kiváltó ok közötti okozati összefüggés, hogy a munkavállaló a munkát a számára adott körülmények között köteles végezni, az ezzel összefüggő baleseti veszélyhelyzettel a munkáltatónak is számolnia kell. Ezért az e munkavégzés során bekövetkezett balesetért való felelősség alól a munkáltató nem mentesülhet azon az alapon, hogy a balesetet működési körén kívül eső ok idézte elő.

Az esetben, amikor a károsodást a munkáltató működési körén kívül eső ok idézte elő, a munkáltató a felelősség alól akkor mentesülhet, ha a károsodás oka objektíve elháríthatatlan volt. A villámcsapás például mint természeti erő kívül esik a munkáltató működési körén, adott esetben azonban elvárható a munkáltatótól, hogy a károsodást villámhárító felszerelésével kiküszöbölje.

A fentiekből kitűnően a munkáltatónak a felelősség alóli mentesülése szempontjából annak van jelentősége, hogy a károsodást előidéző ok és a munkáltató működése közötti okozati összefüggés megállapítható-e. Az okozati összefüggés megléte esetén a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet, az okozati összefüggés hiánya esetén pedig azt kell vizsgálni, hogy a károkozást előidéző ok elhárítható volt-e. A működési kör és a kárt előidéző ok közötti összfüggést a munkáltató vonatkozásában és objektív ismérvek alapján kell vizsgálni. Elháríthatatlan pedig az olyan behatás, amelyet a technika, a műszaki lehetőségek objektíve adott szintje mellett a rendelkezésre álló idő alatt nem lehet megakadályozni.

A munkáltatónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott balesetből eredő károkért a munkavállalóval szembeni felelőssége természetesen nem érinti a munkáltatónak azt a jogát, hogy a kárt az erre vonatkozó felelősségi szabályok szerint a tényleges károkozóra egészben, vagy részben áthárítsa.

A kifejtettek a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett megbetegedésből eredő károk miatt való felelősségre is megfelelően irányadók.

c) Az Mt. 174. §-ának (2) bekezdése szerint külön kimentési ok az, ha a kárt kizárólag a károsult munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta.

A felelősség alóli mentesülés alapjául tehát ez esetben a károsult munkavállaló olyan magatartása szolgálhat, amely a károsodásnak kizárólagos és egyben elháríthatatlan oka volt.

Annak megállapításánál, hogy a károsodás kizárólagos oka a károsult munkavállaló magatartása volt-e, nem hagyhatók figyelmen kívül a munkahely káros hatásai, az adott munka végzésének sajátos körülményei. Ha a balesetet a munkavállaló vigyázatlansága, figyelmetlensége, ügyetlensége, a technológiai előírások, óvórendszabályok megszegése, a munkavégzése során bekövetkezett rosszullét vagy egyéb személyi adottság okozta, ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a károsodásnak ezek voltak a kizárólagos okai. A munkavállaló figyelmét ugyanis a munkavégzés során számos körülmény befolyásolhatja. Sokszor előfordul, hogy a munkavállalót hirtelen éri valamilyen behatás, a figyelem elterelődésének, a nem kellő körültekintésnek ez az oka, és ez is előidézője a kárnak. Ugyanígy, ha a munkáltató tud róla, hogy a munkavállaló a technológiai előírásokat, óvórendszabályokat nem tartja meg, de az ellenőrzés során a megfelelő intézkedéseket elmulasztja, vagy eltűri, hogy a munkavállaló a munkát az előírások megszegésével végezze, sőt esetleg ezt el is várja, vagy erre őt utasítja, nem lehet szó árról, hogy a kárt kizárólag a munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta. Hasonlóképpen a munkavállalónak a munkavégzés során bekövetkezett rosszulléte is összefüggésben állhat a munka jellegével és a munkahely adottságaival. Ilyenkor sem lehet szó arról, hogy a kárt kizárólag a munkavállaló magatartása okozta. Minden ilyen esetben körültekintően kell vizsgáim, hogy a kárt a munkavállaló maga okozta-e, avagy annak bekövetkeztében olyan ok is közrehatott, amely a munkáltató működési körébe esik, vagy bár azon kívül esik, de a munkáltató részéről objektíve elhárítható lett volna.

A munkavállalónak a károsodásra vezető kizárólagos magatartása esetén a munkáltató felelősség alóli mentesülésének további feltétele az, hogy a magatartás, az abból eredő károsodás a munkáltató részéről nem volt elhárítható. Az elháríthatatlanságra itt is irányadók a b) pont alatt kifejtettek. Ezzel kapcsolatban meg kell még jegyezni, hogy a balesetek és megbetegedések elleni védekezés egyik jelentős eszköze a technológiai utasítások, óvórendszabályok megtartása. Ezek az előírások azonban csak akkor töltik be rendeltetésüket, ha azokra a munkáltató kellően kioktatja a munkavállalóit, és megfelelő intézkedéseket tesz azok megtartása érdekében. Nem hivatkozhat tehát elháríthatatlanságra a munkáltató, ha ezt a kötelezettségét elmulasztotta.

Ha a kárt nem kizárólag a károsult munkavállaló magatartása okozta, hanem olyan egyéb okok is fennállnak, amelyekre tekintettel a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet, a károsult munkavállaló közreható magatartása csak az esetben lehet kármegosztás alapja, ha az vétkes volt. Erre egyébként az Mt. 174. §-ának (3) bekezdése kifejezetten is utal.

[Az MK 148. számú állásfoglalással módosított szöveg.]