A Balassagyarmati Törvényszék P.20403/2012/21. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 233. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 78. §, 81. §, 84. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §]

... Törvényszék

2.P.20.403/2012/21. szám

A ... Törvényszék ... (...szám alatti) lakos felperesnek - az ... Osztálya (...) által képviselt ...(...) I. rendű, és a ...Törvényszék (...) II. rendű alperesek ellen személyiségi jogok megsértése iránt indított perben meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A ...Törvényszék a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy az alperesnek fizessen meg 15 napon belül 7.500.- (Hétezer-ötszáz) forint elsőfokú perköltséget.

A feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a ... Ítélőtáblához címzett, a ... Törvényszéken három példányban benyújtott fellebbezéssel lehet élni.

A törvényszék tájékoztatja a feleket, hogy a... Ítélőtábla a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha az kizárólag a perköltség viselésére, összegére, vagy az ítélet indokolására irányul. A felek kérelmére a bíróság tárgyalást tart.

A törvényszék tájékoztatja a feleket, hogy a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett kérelmük alapján kérhetik, hogy a ...Ítélőtábla fellebbezésüket tárgyaláson kívül bírálja el.

Az ítélet ellen a fellebbezést előterjesztő fél számára a ... Ítélőtábla előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező.

I n d o k o l á s :

A ... Törvényszék a perben lefolytatott bizonyítási eljárás, a beszerzett okiratok és meghallgatott tanú nyilatkozata alapján az alábbi tényállást állapította meg.

A felperessel szemben a II. rendű alperes előtt az I. rendű alperes tanácselnökletével büntető eljárás folyik. A büntető eljárásban felperes cukorbetegsége ismert adat azzal kapcsolatban szakértői bizonyítás is lefolytatásra került.

Ezen büntető eljárásban 2011. szeptember 29-én megtartott tárgyaláson a felperes rosszul lett, ezért az I. rendű alperes erre tekintettel elrendelte a BV. Intézetbe történő visszaszállítását.

Ott a felperes orvosi ellátásban részesült, melynek során megállapították, hogy magas

20, feletti a vércukorszintje. A felperes a nála lévő gyors hatású inzulinból beadott magának.

Miután az állapota negyed óra múlva sem javult, az őt ellátó orvosok nem engedték vissza a tárgyalásra. Az I. rendű alperes a tárgyaláson - ahol a sajtó képviselői is jelen voltak - a következő tájékoztatást adta: "a tanács elnöke tájékoztatja a jelenlévőket, hogy a Bv. orvos rövid úton közölt tájékoztatása szerint a mai napon a vádlott ismételt előállítása nem várható. Az orvos tájékoztatása szerint a vádlott vonatkozásában felmerült az a lehetőség, hogy a mai napon nem adta be magának az inzulint, de ezt sem állítani, sem kizárni nem tudta. Mikor visszavitték, kapott egy gyors inzulin injekciót, lefektették, de az érték a pihenés után is magas volt (21), ezért úgy ítélte meg, hogy a mai napon a vádlott már nem alkalmas a tárgyaláson való részvételre."

A tárgyalás elhalasztását követően különböző cikkek jelentek meg az egyes sajtó orgánumokban, ahol a történteket eltérő módon interpretálták, például "miután a büntetés-végrehajtási intézet orvosa megvizsgálta a vádlottat felvetődött, hogy nem adta be magának az inzulint."

Felperes keresetében az alperesek kártérítésre kötelezését kérte jóhírnévhez fűződő joga megsértése miatt. Előadta, hogy keresetét arra alapítja, miszerint a 2011. szeptember 29-i tárgyaláson az I. rendű alperes által közölt azon mondat, hogy "az orvos tájékoztatása szerint a vádlott vonatkozásában felmerült az a lehetőség, hogy a mai napon nem adta be magának az inzulint, de ezt sem állítani, sem kizárni nem tudta", sérti a személyiségi jogait. Egyrészt önmagában azzal, hogy elhangzott, másrészt azzal, amilyen módon elhangzott a tájékoztatás. Álláspontja szerint korrekt tájékoztatásnak az minősült volna, ha az I. rendű alperes közli a hallgatósággal, hogy a felperes egészségi állapota miatt nem tudja folytatni a tárgyalást.

Az I. rendű alperesnek mérlegelnie kellett volna, hogy az orvosi tájékoztatásból a nyilvánosság felé mit ad tovább, és ezen utóbbi mondat mindenképpen olyan információ volt, melyet kellő tapintattal történő eljárással nem kellett volna a nyilvánossággal közölni. megítélése szerint az I. rendű alperes ezen nyilatkozata célzással, utalással, burkolt megfogalmazással valósította meg a jóhírnév sérelmét. Még abban az esetben is, ha az I. rendű alperes nem mondta ki kereken, hogy a felperes szándékosan nem adta be magának az inzulint, azt pedig még kevésbé, hogy mindezt a tárgyalás elnapolása végett tette volna, azonban az általa elmondottak, a rosszullét kapcsán tanúsított magatartása, és a szövegkörnyezet egyértelműen erre utalt. Ezt támasztja alá az is, hogy a későbbiekben egyetlen tárgyaláson sem kezdeményezte az I. rendű alperes annak tisztázását, hogy valójában a felperes beadta-e magának az inzulint. Miután egyértelmű, hogy egy felnőtt, intelligens ember számára nyilvánvalóan sérelmes azon látszat keltése, miszerint a tárgyalás napján saját egészségét infantilis módon kockáztatva próbálja elszabotálni az eljárási cselekményt azzal, hogy nem veszi be létfontosságú gyógyszerét, egyértelműen a személy hátrányos társadalmi megítélését eredményezi. Felperesi álláspont szerint a krónikus betegségéből fakadó napi többszöri gyógyszerbeadási kötelezettsége az egyéni autonómiája körébe tartozik, a bírói gyakorlat a mindennemű egészségi állapotról szóló adatot magántitokként kezeli, így az I. rendű alperes sem hozhatta volna nyilvánosságra felperes hozzájárulása nélkül az akkori aktuális egészségi állapotát. Az I. rendű alperes ezen tájékoztatása alkalmas volt arra, hogy a tárgyalás nagy számú hallgatóságának figyelmét és képzeletét ráirányítsa a felperes azon élethelyzetére, hogy mint közismerten cukorbeteg vádlott, a testét tűvel szúrja és mindehhez olyan sugalmazást társítson, hogy a felperes nem tudja önállóan kezelni a betegségét.

Fenti álláspontja alapján a felperes a személyiségi jogsértés keretében a jóhírnévhez fűződő joga, az emberi méltósághoz való joga megsértésére és magántitok sértésre alapította keresetét.